Új Néplap, 2015. október (26. évfolyam, 230-255. szám)

2015-10-22 / 248. szám

2015. OKTÓBER 22., CSÜTÖRTÖK MEGYEI KÖRKÉP 11 Az en településem Kedves, segítőkész emberek élnek a Szolnok melletti faluban _____ Kellemes itt az élet, de többprogramra vágynak a fiatalok A megyeszékhelytől délre indul­va kilenc-tíz kilométer megtéte­le után érkezünk Tószegre. A Ti­sza jobb partján fekvő község vonattal és busszal egyaránt megközelíthető, de sokan kerék­párral is átjárnak Szolnokra dol­gozni, nem hiába épül a két tele­pülést összekötő kerékpárút. Kovács Berta irottszo@index.hu TOSZEG Az egyik kerítésnél moz­gást látunk, így megragadjuk az alkalmat és odakanyarodunk, hogy az itteni élet felől érdeklőd­jünk.- Tószegben az a jó, hogy min­denki ismeri a másikat, minden­kire számíthatok, a szomszédok­kal is jó a kapcsolatunk - mond­ja Dabis Istvánná Erika. - Na­gyon nehéz viszont állást talál­ni a környéken - teszi hozzá. Őt szerencsére nem sújtja ez a prob­léma, könyvelőkén kap megbí­zatásokat. Férje víz-, gáz- és fű­tésszerelő mester, igaz, jelenleg külföldön dolgozik, így fiuk, Ta­más egyedül állja a sarat. Testvé­re, Lilla pedig jelenleg Tiszavár- konyban dolgozik.- Szabadidőmben elmegyek szórakozni a haverokkal. Az vol­na jó, ha Tószegen több buli volna- vélekedik a házból előbukkanó Tamás. Parkosított kertjük szép, nyáron igazán hangulatos lehet kiülni a kis kerti tavacskához, nézni a halakat. A fiataloknak azonban efféle szórakozás nyil­ván nem elég. Legfeljebb a gazdi­ék ölébe kérezkedő Bandi cicának. Kisvártatva a lábunk között átsur­ranva párja, Mici is hazaérkezik, mi pedig továbbindulunk. A Tiszával párhuzamos utcában a már nyugdíjas Varga Zoltánná metszegeti a portájukról kinyú­ló ágakat. 1979 óta él itt a férjével. Felidézzük a 2000-2001-es évi ti­szai árvizet, amikor komolyan ve­szélyeztette az utca lakóit a folyó.- Azóta szerencsére nem kellett emiatt aggódnunk. Amúgy tény­leg jó kis csendes hely ez, még a környékünkön lakók sincsenek itthon napközben, mert dolgoznak- mondja. - Mi a férjemmel a kert­ben töltjük a napjainkat, most ép­pen a metszést végezzük. Szórako­zóhely az nincs Tószegen, de mi, idősebbek már megvagyunk nél­küle. Van nyugdíjas klub, de mi nem szoktunk elmenni, oda főleg a magányos emberek járnak. Mi szeretünk itthon lenni. Persze azért akad, ami panasz­ra ad okot: - Sajnos a közeli pia­con, ha esik az eső, akkora víz áll ott, hogy az eladóknak és a vevők­nek is gumicsizmát kell húzniuk! Biciklin közeleg egy fiatalasz- szony a kislányával. Ők három hónapja költöztek ide. A fiatalasz- szonyt (első kis képünkön lányá­val, Kariával) Szabó Irinának hív­ják és Erdélyben, Kolozsváron lát­ta meg a napvilágot, ezt megelőző­en pedig párjával és két gyerekük­kel a fővárosban éltek.- Nem költöznék vissza semmi pénzért! - jelenti ki. - Rossz kör­nyékről jöttünk, a nyolcadik kerü­letből. Itt a csend az, ami megfizet­hetetlen. Én itthon vagyok a gye­rekekkel, a párom Budapestre jár dolgozni. Karla lányom most má­sodikos, már megszokta a tósze­gi iskolát, nagyon jól tanul. Majd a kisebbik is ide fog járni. Az lenne még jó, ha valahol tudnának a gye­rekek szórakozni, játszóteret kéne nekik kialakítani. S hogy miért pont Tószegre esett költözéskor a választásuk?- A lánytestvérem Tószegen la­kik, így hozzá jöttük át Pestről - magyarázza Irina. A kis piac felé kerülünk, de se árus, se vásárló, a közelben vi­szont egy artézi kút csobog, ahol Kádár János tölti meg kannáját (3. kis képünkön).- Nem itt születtünk, de régóta itt élünk. Most lesz negyvenhar­madik éve, hogy eljöttünk a Nyír­ségből - meséli. -‘Akkor költöz­tünk ide, amikor összeházasod­tunk. De nem, nem vágynék visz- sza a Viharsarokba! Én már nyug­díjas vagyok, a feleségemnek van még pár éve, de le van százalékol- va. Van egy hobbink a halastónál. Gyakran horgászom, legnagyobb halam egy tíz kiló körüli csuka volt, de fogtam a napokban is pon­tyokat. Van sok hal a tóban, nem­rég telepítettek is. Csak szerintem a falut nem fejlesztik nagy mér­tékben, biztos kevés a bevétele az önkormányzatnak. De azért ked­ves hely ez, jó a közbiztonság is - hangsúlyozza. Jánosék gyermekeikkel is gyak­ran találkozhatnak, hisz 41 éves fiuk és 38 éves lányuk is velük la­kik. Bizonyára ők is kedvelik az it­teni életet. Úgy döntünk, ellátogatunk mi is Tószeg lakóövezetben elterülő hosszúkás tavához. Napsütéses, nyárias időben még kikapcsolód­ni is megéri lesétálni a vízhez. Lát­szik, a partot szépen karban tart­ják, a fű is rövidre vágott. A közel­ben két fiatal áztatja a zsinórt (2. kis képünkön). Szabó József még tanul, Törökszentmiklóson igyek­szik elsajátítani a hegesztő szak­ma fogásait, Hornyik Levente már dolgozik egy jászberényi minő­ségbiztosítással foglalkozó cég­nél. Mint kiderül, rokonok.- Hatéves korom óta horgá­szom. Enni is szeretem a halat, el is tudom készíteni sokféleképpen - árulja el József. Levente ellenben ritkábban fordul meg itt a parton.- Három éve nem voltam, most jöttem le azóta először, napijegy­gyei - avat be. De nem jött hiába, horgát bekapja egy hal és hama­rosan újabb kárászt csúsztathat szákjába. Közben Józseftől meg­tudjuk, hogy szeret itt élni, de a jövőjét külföldön képzeli el.- Én még nem tudom, hogy ala­kul a jövő - kontráz rá a horgász­társ -, de van párom, jövő hónap­ban jön a kicsi is, így messzire biz­tos nem akarok menni. Nyugodt, kellemes település ez, itt van min­den barátom, már aki még nem ment el külföldre. Én is voltam há­rom hónapot, napi 17-18 órát beto­noztam, ez elég is volt, bár a pénz­re nem panaszkodhatom. Vígh Erika sem tősgyökeres tó­szegi, majd’ harminc évvel ezelőtt Újvidékről települt át ide. Férje szintúgy a Vajdaságból származik.- Kedves emberek az itteni­ek, rendszeretőek, segítőkészek - vallja Erika. - Igaz, innen Tószeg­ről is sok ember elmegy, főként a fiatalok. De korántsem olyan itt a helyzet, mint sok más, lassan el­néptelenedő kis faluban! Erikáék 3 gyermeke már felnőtt* kirepült a családi fészekből, a leg­kisebb ugyan még hazajár az egye­temről, de ő is másfelé kacsingat.- A helyi fiataloknak viszont több szórakozási lehetőség kellene - veti fel Erika sokan mondják, jó lenne egy ifjúsági ház. Itt van ugyan a művelődési otthon, szerin­tem ott is akadna hely ilyen célra, de úgy látszik, ez valamiért nem működőképes ötlet. Tapasztalható azért itt is fejlődés. A közei múltban megvalósult a trianoni emlékmű és hallottam olyan híreket is, hogy a valamikor működő helyi kábelté­vét is tervezik újraindítani. Azt na­gyon szerették az itteniek. Tudta-e? A község első írásos emléke 1368-ból származik, ott Thozegh néven említik a települést. A köz­ség legjelentősebb nevezetessé­ge a legszélső házai között meg­húzódó Laposhalomnak nevezett bronzkori település, mely az eu­rópai régészetben is jegyzett. La poshalom Kelet-Európa legelső megvizsgált bronzkori telepe, az ország leghíresebb őskori lelőhe­lye. A Tisza gyakori áradásai nyo­mán a tószegi szájhagyomány idővel „Kucogóra” keresztelte. A szolnoki Damjanich János Mú­zeumban őrzött leletek között egy mamutagyarból faragott poharat is őriznek, amely 1960-ban ke­rült elő a Tószeg-Telek alatti Tisza medréből. A paleolit korból ere­deztethető edény egyike az Alföld legnagyobb ritkaságainak.

Next

/
Oldalképek
Tartalom