Új Néplap, 2015. október (26. évfolyam, 230-255. szám)
2015-10-22 / 248. szám
2015. OKTÓBER 22., CSÜTÖRTÖK MEGYEI KÖRKÉP 11 Az en településem Kedves, segítőkész emberek élnek a Szolnok melletti faluban _____ Kellemes itt az élet, de többprogramra vágynak a fiatalok A megyeszékhelytől délre indulva kilenc-tíz kilométer megtétele után érkezünk Tószegre. A Tisza jobb partján fekvő község vonattal és busszal egyaránt megközelíthető, de sokan kerékpárral is átjárnak Szolnokra dolgozni, nem hiába épül a két települést összekötő kerékpárút. Kovács Berta irottszo@index.hu TOSZEG Az egyik kerítésnél mozgást látunk, így megragadjuk az alkalmat és odakanyarodunk, hogy az itteni élet felől érdeklődjünk.- Tószegben az a jó, hogy mindenki ismeri a másikat, mindenkire számíthatok, a szomszédokkal is jó a kapcsolatunk - mondja Dabis Istvánná Erika. - Nagyon nehéz viszont állást találni a környéken - teszi hozzá. Őt szerencsére nem sújtja ez a probléma, könyvelőkén kap megbízatásokat. Férje víz-, gáz- és fűtésszerelő mester, igaz, jelenleg külföldön dolgozik, így fiuk, Tamás egyedül állja a sarat. Testvére, Lilla pedig jelenleg Tiszavár- konyban dolgozik.- Szabadidőmben elmegyek szórakozni a haverokkal. Az volna jó, ha Tószegen több buli volna- vélekedik a házból előbukkanó Tamás. Parkosított kertjük szép, nyáron igazán hangulatos lehet kiülni a kis kerti tavacskához, nézni a halakat. A fiataloknak azonban efféle szórakozás nyilván nem elég. Legfeljebb a gazdiék ölébe kérezkedő Bandi cicának. Kisvártatva a lábunk között átsurranva párja, Mici is hazaérkezik, mi pedig továbbindulunk. A Tiszával párhuzamos utcában a már nyugdíjas Varga Zoltánná metszegeti a portájukról kinyúló ágakat. 1979 óta él itt a férjével. Felidézzük a 2000-2001-es évi tiszai árvizet, amikor komolyan veszélyeztette az utca lakóit a folyó.- Azóta szerencsére nem kellett emiatt aggódnunk. Amúgy tényleg jó kis csendes hely ez, még a környékünkön lakók sincsenek itthon napközben, mert dolgoznak- mondja. - Mi a férjemmel a kertben töltjük a napjainkat, most éppen a metszést végezzük. Szórakozóhely az nincs Tószegen, de mi, idősebbek már megvagyunk nélküle. Van nyugdíjas klub, de mi nem szoktunk elmenni, oda főleg a magányos emberek járnak. Mi szeretünk itthon lenni. Persze azért akad, ami panaszra ad okot: - Sajnos a közeli piacon, ha esik az eső, akkora víz áll ott, hogy az eladóknak és a vevőknek is gumicsizmát kell húzniuk! Biciklin közeleg egy fiatalasz- szony a kislányával. Ők három hónapja költöztek ide. A fiatalasz- szonyt (első kis képünkön lányával, Kariával) Szabó Irinának hívják és Erdélyben, Kolozsváron látta meg a napvilágot, ezt megelőzően pedig párjával és két gyerekükkel a fővárosban éltek.- Nem költöznék vissza semmi pénzért! - jelenti ki. - Rossz környékről jöttünk, a nyolcadik kerületből. Itt a csend az, ami megfizethetetlen. Én itthon vagyok a gyerekekkel, a párom Budapestre jár dolgozni. Karla lányom most másodikos, már megszokta a tószegi iskolát, nagyon jól tanul. Majd a kisebbik is ide fog járni. Az lenne még jó, ha valahol tudnának a gyerekek szórakozni, játszóteret kéne nekik kialakítani. S hogy miért pont Tószegre esett költözéskor a választásuk?- A lánytestvérem Tószegen lakik, így hozzá jöttük át Pestről - magyarázza Irina. A kis piac felé kerülünk, de se árus, se vásárló, a közelben viszont egy artézi kút csobog, ahol Kádár János tölti meg kannáját (3. kis képünkön).- Nem itt születtünk, de régóta itt élünk. Most lesz negyvenharmadik éve, hogy eljöttünk a Nyírségből - meséli. -‘Akkor költöztünk ide, amikor összeházasodtunk. De nem, nem vágynék visz- sza a Viharsarokba! Én már nyugdíjas vagyok, a feleségemnek van még pár éve, de le van százalékol- va. Van egy hobbink a halastónál. Gyakran horgászom, legnagyobb halam egy tíz kiló körüli csuka volt, de fogtam a napokban is pontyokat. Van sok hal a tóban, nemrég telepítettek is. Csak szerintem a falut nem fejlesztik nagy mértékben, biztos kevés a bevétele az önkormányzatnak. De azért kedves hely ez, jó a közbiztonság is - hangsúlyozza. Jánosék gyermekeikkel is gyakran találkozhatnak, hisz 41 éves fiuk és 38 éves lányuk is velük lakik. Bizonyára ők is kedvelik az itteni életet. Úgy döntünk, ellátogatunk mi is Tószeg lakóövezetben elterülő hosszúkás tavához. Napsütéses, nyárias időben még kikapcsolódni is megéri lesétálni a vízhez. Látszik, a partot szépen karban tartják, a fű is rövidre vágott. A közelben két fiatal áztatja a zsinórt (2. kis képünkön). Szabó József még tanul, Törökszentmiklóson igyekszik elsajátítani a hegesztő szakma fogásait, Hornyik Levente már dolgozik egy jászberényi minőségbiztosítással foglalkozó cégnél. Mint kiderül, rokonok.- Hatéves korom óta horgászom. Enni is szeretem a halat, el is tudom készíteni sokféleképpen - árulja el József. Levente ellenben ritkábban fordul meg itt a parton.- Három éve nem voltam, most jöttem le azóta először, napijegygyei - avat be. De nem jött hiába, horgát bekapja egy hal és hamarosan újabb kárászt csúsztathat szákjába. Közben Józseftől megtudjuk, hogy szeret itt élni, de a jövőjét külföldön képzeli el.- Én még nem tudom, hogy alakul a jövő - kontráz rá a horgásztárs -, de van párom, jövő hónapban jön a kicsi is, így messzire biztos nem akarok menni. Nyugodt, kellemes település ez, itt van minden barátom, már aki még nem ment el külföldre. Én is voltam három hónapot, napi 17-18 órát betonoztam, ez elég is volt, bár a pénzre nem panaszkodhatom. Vígh Erika sem tősgyökeres tószegi, majd’ harminc évvel ezelőtt Újvidékről települt át ide. Férje szintúgy a Vajdaságból származik.- Kedves emberek az itteniek, rendszeretőek, segítőkészek - vallja Erika. - Igaz, innen Tószegről is sok ember elmegy, főként a fiatalok. De korántsem olyan itt a helyzet, mint sok más, lassan elnéptelenedő kis faluban! Erikáék 3 gyermeke már felnőtt* kirepült a családi fészekből, a legkisebb ugyan még hazajár az egyetemről, de ő is másfelé kacsingat.- A helyi fiataloknak viszont több szórakozási lehetőség kellene - veti fel Erika sokan mondják, jó lenne egy ifjúsági ház. Itt van ugyan a művelődési otthon, szerintem ott is akadna hely ilyen célra, de úgy látszik, ez valamiért nem működőképes ötlet. Tapasztalható azért itt is fejlődés. A közei múltban megvalósult a trianoni emlékmű és hallottam olyan híreket is, hogy a valamikor működő helyi kábeltévét is tervezik újraindítani. Azt nagyon szerették az itteniek. Tudta-e? A község első írásos emléke 1368-ból származik, ott Thozegh néven említik a települést. A község legjelentősebb nevezetessége a legszélső házai között meghúzódó Laposhalomnak nevezett bronzkori település, mely az európai régészetben is jegyzett. La poshalom Kelet-Európa legelső megvizsgált bronzkori telepe, az ország leghíresebb őskori lelőhelye. A Tisza gyakori áradásai nyomán a tószegi szájhagyomány idővel „Kucogóra” keresztelte. A szolnoki Damjanich János Múzeumban őrzött leletek között egy mamutagyarból faragott poharat is őriznek, amely 1960-ban került elő a Tószeg-Telek alatti Tisza medréből. A paleolit korból eredeztethető edény egyike az Alföld legnagyobb ritkaságainak.
