Új Néplap, 2015. október (26. évfolyam, 230-255. szám)

2015-10-22 / 248. szám

2015. OKTÓBER 22., CSÜTÖRTÖK Évtizedek múlva megismert ’56-os dokumentum Üzenetváltás története A szolnoki egyetemi kar épülete 1956-ban az erkély felett látható felirattal: „Éljen a magyar-lengyel barátság!" Az 1956-os forradalom és sza­badságharc története évtizede­kig őrizte számos titkát. Közülük a szolnoki diákok nemzetközi kapcsolatkeresésnek históriáját dr. Cseh Géza főlevéltáros révén ismerhette meg a közvélemény. Szathmáry István kunhalom.1950@gmail.com JÁSZKUNSÁG Köztudott, az egye­temi diákság volt az egyik haj­tóereje a forradalom eseménye­inek. Kevésbé ismert a Szolno­kon működő egykori közleke­désmérnöki egyetem hallgatói­nak nemzetközi kapcsolatkere­sése, aminek során lengyel tár­saikhoz sikerült eljuttatniuk az itteni események hírét. A szolnoki és krakkói egyete­misták üzenetváltását dr. Cseh Géza főlevéltáros tárta fel és pub­likálta a megyei levéltár egyik kiadványában. Magáról az 1952 és 1957 között városunkban mű­ködő egykori egyetemről emlék­tábla ad hírt egykori épülete, a megyei bíróság falán. Ez az egye­temi kar baráti kapcsolatot ápolt csehszlovák, lengyel és NDK-be- li felsőoktatási intézményekkel. Közéjük tartozott a Krakkói Mű­szaki Egyetem is. 1956 októberé­ben, amikor Lengyelországban és Magyarországon egyaránt forradalmi események zajlottak, a szolnoki és krakkói diákok köl­csönös üzenetekben fogalmaz­ták meg együttérzésüket egy­mással. Először Szolnokról ment levél Lengyelországba. A szolnoki egyetemen 1956. október 23-án tartott gyűlésen Cseh Géza közlése szerint az aláb­biakat fogalmazták meg a krak­kói diákoknak küldendő üzene­tükben. „Szolidárisak vagyunk Veletek, és sok sikert kívánunk a lengyel állam demokratikus épí­téséhez. A két nemzet közös tör­ténelme, mentalitásának, nézete­inek és gondolkodásának hason­lósága számunkra is mutatja - Hozzátok hasonlóan - a demok­ráciához vezető utat. A hagyomá­nyossá vált barátság tudatában együtt vagyunk Veletek mi, a Szolnoki Műszaki Egyetem hall­gatói.” A levél szerencsésen elju tott Lengyelországba. Egy héttel megírását követően, október har- mincadikán háromezer egyete­mista előtt olvasták fel a szolno­kiak üzenetét a Krakkói Műsza­ki Egyetem udvarán. A hosszú idő után kalandos úton megérke­ző választ egy, a lengyel diákok­ból alakult bizottság fogalmazta meg a szolnokiak számára. Szö­vegét szintén Cseh Géza alapján közöljük: „Nagy fájdalommal ér­tesültünk, hogy nemzetetek arra kényszerült, hogy a haza szabad­sága és függetlensége legszen­tebb eszméinek nevében felve­gye a harcot. A célok, melyekért véretek ontjátok, egyben a mi cél­jaink is. Szolidárisak vagyunk veletek, és erőnkhöz mérten min­dig a segítségetekre fogunk siet­ni. Ez a segítség jelenleg az egész lengyel nemzet önkéntes véradá­sában és pénzgyűjtésben nyilvá­nul meg, hogy gyógyszert vásá­roljunk a harcoló magyar felke­lők számára... Amennyiben úgy vélitek” - fejeződik be a levél hogy céljaitok elérésében segítsé­get jelent Nektek, ha az ENSZ Biz­tonsági Tanácsa napirendre tűzi a magyarországi helyzet megvi­tatását, akkor kormányunkhoz fordulunk, hogy támogassa ál­láspontotokat az ENSZ fórumán. Még egyszer legnagyobb tiszte­letünket fejezzük ki a magyar nemzet hős magatartása iránt.” A krakkói egyetemisták egyben azt is követelték, hogy a Magyar- országon bevetett szovjet csapa­tok azonnal szüntessék be a har­cot a felkelőkkel szemben, illetve vonják ki őket az országból. A két egyetem levélváltásáról megem­lékezett a lengyel sajtó is, így ott szélesebb nyilvánosságot ka­pott a tartalma. Szövegét a Dzien- nik Polski krakkói lap 1956. ok­tóber 31-ei száma adta közre, de a krakkói diákok eredeti üzene­te a november 4-én bekövetke­zett szovjet katonai beavatkozás miatt már nem juthatott el Szol­nokra. A dokumentum másolatát csak öt évtizeddel később a Jagel- ló Egyetem Könyvtárából sike­rült a levéltárnak megszerezni, majd itthon is közkinccsé tenni. m 1KN N I К POLKICÍ . Sr 260 ­Sfudend kr z bohaterskq W dais* * inWMty» w? Tywevíuowe'gfi KémftKU Ke- ч«4«с;фе*о №<*№«*? Krokftw- щ гл dtMrtBUtai. f*oU* ЗДКЦПМШ1 tűri % iy*. síiKféttíew, Wím yrano díé /wyrtteeíit ««и« «tlWar- fte&t % níhsöíteta dl* MftisBífsKtawwí* wjnry Рая» pnyW Itat ns««»ft? t-tm Ztmwut Sfw- épgiíw S;öJiy*ünÖtt w »»élnek Uw» *«« iik'S.öq Ä'WUtmy, t b>wi»«H»syw*V W* emmUiM te Jfet**# •'■■■’ №*& w#« llrofj rnitont4. — Mi» akowscy soli walkq brad «if « Wnmí i «vetWKMf рзМФт!» w (ÁMnoAufmiwtvm рЫлШ« Ш JiJsterU m КШЩ. •tut« ршьттъ еитШщ i Hparymá «ни* г4и*яНг| «troff é<t ОянюКпНу* шН t w «а*. IV rütmeh traáycvfait) prMVMkk о hiúm pmbomWmv мс, »*»#«.. w mnm ««'■«ín * Wumi, my ««dm í Wt«ímí№. w ntjnaipteiy í \V«j* . 4т mvwiit «a wíw'o ЫШтт'г mttowíL hb'tw w .wytuUiny W«ry. bviVt trimmt ff­m«?bwkl w яЫппК Pb jíüunmin«“ ivAviri ыт чштаШ wswlwl daryzujq sí? wtfgierskidi ttty 1хШтШ>г, ítrfcwtateö pó*- pwméc«n( шШцеуш e .fcíltywr&H»«* í (Aiwewsrm- k%, hf*is, á. реШът feadnwfljew* *OÖÍ»H*rttit № fitЩ rifvse UÁjfJé ed* W*Mípnl« wivdíi** J'eJHflfhiíifcJ dőtnuSA «ui ?. öátöíWfcwwíH n*lyebml»*tö'A'i4jíi u-ynótAnls л a'-U ertseew ptwtrtóftsöiw wej»4 «* UWWkH'h. ««• „0 ít# w ».»HeAcwtwÁj mw melueit «. í* rwjwH-wnt# t« JtntJu пл и#чт fcjttv öííjtíe.tMó* «ом pgine)« Wum w wnjun f„m* wmmh mw, íwrdíitw tie wö- . SÄ'Ä’Ä A krakkói lap korabeli cikke Csillagóránk Szathmáry István kunhalom.1950@gmail.com _______________________MEGYEI KÖRKÉP 3 V annak a Földön ritka pillanatok, amikor szerencsés csillag- állásnál valahol minden együttműködik. Ekkor történnek azok a csodálatos dolgok, amikre máskor nem akad pél­da, s e pillanatokat nevezzük csillagóráknak. A mi utolsó csillag­óránk 1956. október 23-a volt, de nem volnánk az elbukott forra­dalmak népe, ha nem csúszik valami hiba a számításba. Bár a vi­lág csodálatát kivívtuk vele, ezzel jó időre le is tudtak bennünket. Az orosz tankok simán legyűrhettek bennünket, mivel biztató, de tartalmatlan szavakon, végül a bukott forradalom menekült­jeinek befogadásán kívül nem Honfitársaink sok jóra számíthattunk a „sza­gazdagabbá tették bfd fágtór ígéreteik ember­eletek szazaiba kerültek, mert UJ ПаZajUK3t beharangozott segítségükben bízva védtük az utolsó pilla­natig Budapestet a világháborús tömegben beözönlő oroszoktól. A forradalmat követő több száz ezer fős kényszerű kivándorlás pedig bőven behozta a befogadók ránk fordított energiáit. Idegen­be szakadt, zömében jól képzett és munkaszerető honfitársaink többsége kulturális és gazdasági téren is gazdagabbá tette vá­lasztott új hazáját. Ugyanakkor mi, itthon maradottak sem lettünk csupán egy bu­kott forradalom kárvallottjai. Nemcsak az eltávozottak vitték ma­gukkal 1956 hitét, de rejtve hazai földön is élő maradt a szelleme. Sok családban, közösségben élt kimondatlanul, vagy suttogva a két szép hétnek az emléke, amikor Magyarországra figyelt a vi­lág. így maradhatott velünk büszkeséget, tartást adó erőként ad­dig, míg évtizedek múlva - bár néha buktatókkal - elkezdhettük egy új, szabadabb Magyarország felépítését. Gyámjukkal együtt rongáltak sírokat ZAGYVARÉKAS/SZOLNOK A Szolno­ki Járási Ügyészség a napok­ban vádat emelt öt fiatalem­ber ellen - tájékoztatta lapun­kat érdeklődésünkre Balázsné dr. Busku Terézia, a megyei fő­ügyészség sajtószóvivője. Őket a Büntető törvénykönyv idevonatkozó paragrafusa sze­rinti „temetőben a halott emlé­kére rendelt tárgy megrongálá­sával elkövetett rongálás bűn­tette és más bűncselekmény” miatt vádolják. A vádirat sze­rint tavaly karácsonykor, de­cember 24-én dél körül mind az öten, „bandába verődve” be­tértek a zagyvarékasi, úgyne­vezett Öregtemetőbe, ahol ösz- szesen huszonnégy sírhelyet rongáltak meg. Több fejfát lerúgtak, ledön­töttek, kővázákat letörtek, egy fedlapot betörtek és mécsese­ket törtek össze. A vandálok tettükkel közel háromszázezer forint kárt okoztak. Az elkö­vetők között volt két fiatalko­rú is, akik a cselekményüket a gyámjukkal együtt(l) követ­ték el, ezért a gyámnak még kiskorú veszélyeztetése bűn­tette miatt is felenie kell a bí­róság előtt. Az ügyész a gyám­mal szemben végrehajtandó szabadságvesztés kiszabását indítványozta, míg a kiskorú­ak esetében közérdekű mun­kabüntetésre tett javaslatot. A másik két elkövetővel szem­ben pénzbüntetés kiszabását kezdeményezte az ügyész. Érdeklődésünkre Balázsné dr. Busku Terézia a lehetséges büntetési tételek nagyságáról is beszámolt. A Btk. kimond­ja: a rongálás bűntette három évig, a garázdaság bűntette há­rom évig, míg a kiskorú veszé­lyeztetése egy-öt évig terjedő szabadságvesztéssel büntethe­tő. Ha több bűncselekményben mondja ki a bíróság a vádlott bűnösségét, akkor úgyneve­zett halmazati büntetést szab ki, tehát több cselekmény mi­att egy büntetést, de ilyenkor a legsúlyosabb cselekmény bün­tetési tételének a felével emel­kedik meg a kiszabható bün­tetés felső határa. így a gyám esetében a kiszabható büntetés 7,5 évig maximálható - jelezte a sajtószóvivő. M. G. Megemlékeztek a jeles ekegyárosról JÁSZJÁKÓHALMA/BUDAPEST Jeles ünnepség színhelye volt minap a Váci utca 74. számú ház Bu­dapesten. Gubicz András jász- jákóhalmi születésű ekegyáros­ra, feltalálóra emlékeztek a szü­lőfaluból 195. születésnapján. Az 1820 és 1869 között élt ko­vácsmester sajnálatosan rövid élete során a fővárosban teljesí­tette ki tudását. Üzemet alapított ezen a helyen, ahol megalkotta a róla elnevezett Gubicz-ekét, mellyel többször szerepelt vi­lágkiállításon: arany- és ezüst­érmet nyert Párizsban, Lon­donban. Mivel gyerekük nem volt, így feleségével egyetértés­ben hatalmas vagyonát közcél­ra hagyta. Az adakozó férj és feleség több emléktáblát kapott a községben, Gubicz András­ról utcát, nejéről az óvodát ne­vezték el. A budapesti üzem he­lyét Gábriel Tibor - a Budapes­ti Honismereti Egylet titkára — segítségével sikerült megtalál­ni a 190. évfordulóra, melynek a helyén álló házra akkor em­léktáblát helyeztek el. Most Ter- jéki Tünde polgármester a jákó- halmai önkormányzat nevében, Forgács József a róla elnevezett gazdakör nevében, Fodor István Ferenc a Horváth Péter Honis­mereti Szakkör nevében, Gubicz László a család nevében, a népes küldöttséggel felvonuló JÁKOB - elszármazottak - nevében pedig Dorogi László koszorúzott. ÚN SZOLNOK Kisnémet Vendelt kilencvenötödik születésnapján köszöntötték a Radnóti úti gondozási központ­ban tegnap délelőtt. A jeles eseményen rokonok, barátok ünnepeltek együtt a szülinapossal. Élesben jól működött a gépezet SZOLNOK Az óleum tartályt átfej­tették a cég emberei. A szolno­ki városházán pedig az irányí­tó törzsben folyt lázas munka, hogy lépésről lépésre, tervezet­ten, szervezetten és legfőkép­pen: biztonságosan oldják meg több száz ember helyzetét, vég­ső soron pedig a megyeszék­helyt veszélyeztető problémát. A gyakorlat jó garanciát nyúj­tott arra, hogy éles helyzet­ben is jól működik a gépezet. Azaz az információk pontosan és gyorsan érkeztek az irányí­tó törzsbe, ahol megfelelően felkészített, képzett és tájéko­zott vezetők döntöttek a lépé­sek láncolatáról, vagyis a Szol­nokon élők biztonságáról. ÚN

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom