Új Néplap, 2015. október (26. évfolyam, 230-255. szám)
2015-10-02 / 231. szám
14 CSALÁDI KINCSESTÁR 2015. OKTOBER 2., PENTEK Hamarabb tanult meg kézimunkázni, mint olvasni Ők a „csipkecsalád” Pinczesne boos Gyöngyi tanyait Ц és nagyobb unokáit is megtanította kézimunkázni. A tizenegy hónapos | Fanni még csak pakolgatja HBl a nagyi térítőit, anyja tűzzománcait. Pinczésné Soós Gyöngyi karcagi csipkeverő népi iparművész, kunhímző gyerekkorában kötelezte el magát a kézimunkázás- sal. Ebben lányai is követték, sőt nagyobb unokái, Tomi és Zsófi is szépen hímeznek már. A tizenegy hónapos Fanni a maga módján szintén segítene, így előle a mintákat még pakolni kell. Daróczi Erzsébet erzsebet.daroczi@partner.mecliaworks.hu KARCAG Amikor kora este megérkezem Pinczésné Soós Gyöngyiékhez, a férje még dolgozni van, de lányai és unokái már hazajöttek. A nagyszobában Zsófi épp kishú- gát próbálja rávenni arra, hogy tegyen meg pár lépést.- Tudod, ahogy vasárnap már tanítgattalak - mondja kedvesen Fanninak, aki a szoba közepén áll, s nézi az érkező idegent, azaz engem. Amikor a fényképezőgép előkerül, a pici lány hatalmas kacagásokkal jelzi, tetszik neki a fotózás. A várakozás perceiben kiderül, Fanni pár napja tette meg első lépéseit. Most is összeszedi magát és elindul az ágy felé. Az első két-há- rom lépés még picit ingatag, de aztán fellelkesül, még jó néhány lépést tesz, s amikor Zsófi karjaiba Inkább a tűzzománcot választotta Az édesanya másik lányával. Szilvivel egy közös csipkemunkát is készített már.- Fodrászkiállításra - Milyen lesz egy menyasszony 2030-ban - dolgoztunk. Háló Éva kért meg, készítsek csipkéket. Úgy alakult, hogy a és dísztárgykészítő szakon végzett, Budapesten ötvös és aranyműves szakra járt. Büszke gyermekeire, Tomi hetedikes, még ne tudja hova megy, jár zeneiskolába, több hangszeren tanul, s lehet, hogy ilyen pályát választ. A hímzés és csipkémenyasszony kontyába a 180 cen- zés azonban örök szerelem marad tis szélcsipkét Szilvi fejezte be.- A kötés, horgolás, hímzés nem nekem való, de csipkézni és zo- máncos ékszereket, képeket készíteni szeretek - mondja Szilvi, aki érettségi után Debrecenben, a művészeti iskolában tűzzománckapja, csókolgatja, jelezve ez nagyszerű teljesítmény volt, hangos kacagásba kezd. A büszke nagymama megjegyzi, a legkisebb unokám, ha már most ilyen kitartó, sokra viheti. A pici lány közben produkálja magát, átmegy négykezesbe, hiszen úgy gyorsabban halad a mama hímzett térítői, mintái felé, így a felnőttek elkezdenek előle pakolni. Na de hogyan is kezdődött a ké- zimunkázás? - kérdezem Gyöngyitől.- Nagymamám varrogatott, így már nyolcévesen megtanultam géppel varrni, horgolni, kötni. Anyukám vert csipkézett nála. Zsófi a zene és sport mellett szintén kézimunkázik, szeretné a zománcozást is megtanulni anyjától. nagynéniétől. Ágitól pedig a nemezelést. Fanniról később derül ki, örökölte-e a kézügyességem - mondja Szilvi. a Móga-csipketelepre, mellette egy rőfös üzletben dolgozott, ahol megtanult szabni, varrni is, tőle ezt lestem el. Én vegyipari szakközépiskolában végeztem, kollégistaként esténként kézimunkáztam, majd munka mellett is. Már általánosban elkezdtem gyűjteni a csipkemintákat, akkor nem gondoltam, hogy népi iparművész leszek és abból élek, hogy vert csipkét csinálok. Fiatalon még csak hobbi volt a kézimunka. Amikor a lányaim kicsik voltak, kalocsait hímeztem, pulóvereket kötöttem nekik, egyedi ruhákat varrtam, A vert csipkézést akkor kezdtem, amikor Ági óvodás volt. Anyukám csipkepárnáján tanultam. Itt volt nálunk Pestről keresztapám, aki nem sok reményt fűzött ahhoz, hogy megtanulom, ennek hangot is adott. Ez annyira felbosszantott, hogy hazamentem, készítettem saját csipkepárnát, reggel eljöttem anyukámhoz mintákért és orsókért. Ő sem hitte, hogy egyedül menni fog, de annyira bizonyítani akartam, hogy nekiálltam és elkészült az első térítőm. Ebből aztán eljutottam 1998-ban a csipkeverő népi iparművész címig - sorolja Gyöngyi. Kiderül, kisebbik lánya, Ági egyszerre tanult meg első osztályos korában írjii, olvasni és csipkézni. Aztán kapott saját párnát is, ma is szívesen besegít anyjának hímezni, csipkézni, vagy testvérének épp zománc ékszert készíteni, de ő más pályát választ.- Most írom a szakdolgozatomat Szegeden, biológus szakon végzek. Később sejt- és molekuláris biológus szeretnék lenni. A természettudományok pici korom óta érdekelnek, a kézimunkázás csak hobbi. Bár anyának a huszárbandérium zászlójának a hímzésébe besegítettem. Én inkább a konyhában alkotok, szeretek főzni, sütni, receptekkel kísérletezgetni - ismeri be Ági. A dobostortát, a ferdi- nándot, a birkapörköltet, a töltött káposztát csak anya készíti, de azon kívül bármit megfőzök... Zsolt atya! Parázs beszélgetésbe bonyolódtam egy ismerősömmel. Azt mondta, az ember élete során megváltozhat. Rossz tulajdonságai „keletkezhetnek” az idő múlásával. Szerintem a rossz tulajdonságok mindig is bennünk voltak-van- nak, melyek bizonyos helyzet hatására előtörhetnek. Ha valaki most egy gonosz, rosszindulatú ember, vélhetően tavaly is az lehetett. Ön szerint? Kati Kedves Kati! Igen, változunk, manapság divat öregedésnek hívni. Korszakaink megnevezése lehetne más is: „érkezés”, „igazságkeresés”, „felelősségteljes helytállás”, „bú- csúzás-bölcsesség” korszakai. A változás kötelező krízis, ha akarja, ha nem, átéli. Különbözőek vagyunk, és amit ön rossz tulajdonságnak lát, azt lehet, hogy más nem tartja annak. A tulajdonságok alapvetően nem rosszak, csak néha nehéz elviselni egy-egy fura embert. Nem maga a tulajdonság rossz, hanem amit kezdünk önmagunkkal, ahogyan embertársainkhoz viszonyulunk. Az én látásmódom szerint a kapcsolatainkban derül ki a javítandó hozzáállásunk. Mert nem a tulajdonságainkért, hanem a körülményekhez való hozzáállásunkért vagyunk felelősök, és ebből fakadó cselekedeteink alapján mondanak ki rólunk tulajdonságot. Nem a rossz tulajdonság volt bennünk, hanem a rossz hozzáállás és a rossz döntések sora tesz kifogásolhatóvá. Van egy javaslatom! Ha lát egy „gonosz” embert, akkor figyelje meg önmagát. Mi az, ami zavarja, mitől vagy mit gyűlöl benne? Ha megfogalmazta a választ, akkor talált egy olyan dolgot a saját életében, amit önmagában sem szeret, vagy esetleg tagad, vagy fél miatta, de azon a területen biztosan sebzett. Alapvetően senki sem gonosz, ez ítélet, amit kerülni kell. Csak a cselekedet minősíthető, az ember nem. Sőt, ha megkérdezi a kifogásolt cselekedet okát, már nem a „gonoszt", hanem egy embert fog maga előtt látni. m ■. ж ‘ c. A HÉT KÉRDÉSE Mit szól ahhoz, hogy vízre leltek a Marson? Gyermekkorom óta nagyon érdekel a sci-fi világa, Verne-regényeken, Alfa Holdbázison és Galaktika újságokon nőttem fel. Érthető hát, hogy felnőttként is folyamatosan figyelemmel kísérem a legújabb tudományos eredményeket, ahogy a legújabb technikáknak köszönhetően egyre közelebb kerülnek hozzánk a világűr csodái. Nyilvánvaló, hogy a NASA bejelentéseire különösen odafigyelek. Úgy gondolom, azzal, hogy vizet találtak a Marson, a Földön kívüli élet lehetősége gyakorlatilag kikerült a tudo- mányos-fantaszikus kategóriából. Mostantól már nem hit kérdése, hogy van-e élet, csupán azt nem tudjuk, milyen fejlettségi szinten. Akár több millió olyan bolygó lehet, ahol valamilyen szintű nyomaival találkozhatunk. Magában az a tény, hogy beigazolódott, más bolygón is létezik élő anyag, már eleve a fejlődés irányába mutat. A Mars vizsgálatával ráadásul egyaránt kutathatjuk saját múltunkat és jövőnket is. Ha más megközelítésből nézzük a kérdést, egyre aktuálisabbá válik, hogy nekünk elsősorban nem azon kellene gondolkoznunk, hogy miként lehetne iszonyú nagy költségek árán földi emberek számára élMolnár Lajos Milán, az Aba Novák- Agóra Kulturális Központ igazgatója hetővé tenni a Marsot. Sokkal inkább azzal kellene foglalkoznunk, arra fordítani az erőforrásokat, hogy saját bolygónk élhető maradjon. Ezzel kapcsolatban nagyon bízom benne, hogy a decemberben esedékes franciaországi klímacsúcson végre már minden ország képviselője felelősen gondolkozva, mindannyiunk érdekét szem előtt tartva nyilatkozik majd. S végül egy harmadik, immár viccesebb szemszög: nagyon remélem, hogy a Marson talált víz nem silányul marketingeszközzé, s nem kell majd attól tartanunk, hogy hamarosan mondjuk Mars-ásványvizek lepik el az üzletek polcait... Pénzügyőrnek készül iiSi 1:t| Ш »И* ний Д jéwi^1 >'i| ÍÉ|i* ВВНВВЭ Párkapcsolati, munkahelyi, családi gondja van? írja meg problémáját, kérdéseit, hogy Kövesdy Zsolt atya Önnek is segíthessen megtalálni a kiutat! E mail címünk: atyavilag.ujneplap@gmail.com Levélcímünk: Új Néplap Szerkesztőség, 5000 Szolnok. Mészáros Lőrinc u. 2.
