Új Néplap, 2015. október (26. évfolyam, 230-255. szám)

2015-10-02 / 231. szám

14 CSALÁDI KINCSESTÁR 2015. OKTOBER 2., PENTEK Hamarabb tanult meg kézimunkázni, mint olvasni Ők a „csipkecsalád” Pinczesne boos Gyöngyi tanyait Ц és nagyobb unokáit is megtanította kézimunkázni. A tizenegy hónapos | Fanni még csak pakolgatja HBl a nagyi térítőit, anyja tűzzománcait. Pinczésné Soós Gyöngyi karca­gi csipkeverő népi iparművész, kunhímző gyerekkorában köte­lezte el magát a kézimunkázás- sal. Ebben lányai is követték, sőt nagyobb unokái, Tomi és Zsófi is szépen hímeznek már. A tizenegy hónapos Fanni a maga módján szintén segítene, így előle a min­tákat még pakolni kell. Daróczi Erzsébet erzsebet.daroczi@partner.mecliaworks.hu KARCAG Amikor kora este megér­kezem Pinczésné Soós Gyöngyiék­hez, a férje még dolgozni van, de lányai és unokái már hazajöttek. A nagyszobában Zsófi épp kishú- gát próbálja rávenni arra, hogy te­gyen meg pár lépést.- Tudod, ahogy vasárnap már tanítgattalak - mondja kedvesen Fanninak, aki a szoba közepén áll, s nézi az érkező idegent, azaz en­gem. Amikor a fényképezőgép elő­kerül, a pici lány hatalmas kacagá­sokkal jelzi, tetszik neki a fotózás. A várakozás perceiben kiderül, Fanni pár napja tette meg első lé­péseit. Most is összeszedi magát és elindul az ágy felé. Az első két-há- rom lépés még picit ingatag, de az­tán fellelkesül, még jó néhány lé­pést tesz, s amikor Zsófi karjaiba Inkább a tűzzománcot választotta Az édesanya másik lányával. Szilvi­vel egy közös csipkemunkát is ké­szített már.- Fodrászkiállításra - Milyen lesz egy menyasszony 2030-ban - dol­goztunk. Háló Éva kért meg, készít­sek csipkéket. Úgy alakult, hogy a és dísztárgykészítő szakon végzett, Budapesten ötvös és aranyműves szakra járt. Büszke gyermekeire, Tomi hetedikes, még ne tudja hova megy, jár zeneiskolába, több hang­szeren tanul, s lehet, hogy ilyen pá­lyát választ. A hímzés és csipké­menyasszony kontyába a 180 cen- zés azonban örök szerelem marad tis szélcsipkét Szilvi fejezte be.- A kötés, horgolás, hímzés nem nekem való, de csipkézni és zo- máncos ékszereket, képeket ké­szíteni szeretek - mondja Szilvi, aki érettségi után Debrecenben, a művészeti iskolában tűzzománc­kapja, csókolgatja, jelezve ez nagy­szerű teljesítmény volt, hangos ka­cagásba kezd. A büszke nagymama megjegy­zi, a legkisebb unokám, ha már most ilyen kitartó, sokra viheti. A pici lány közben produkálja ma­gát, átmegy négykezesbe, hiszen úgy gyorsabban halad a mama hímzett térítői, mintái felé, így a felnőttek elkezdenek előle pakolni. Na de hogyan is kezdődött a ké- zimunkázás? - kérdezem Gyön­gyitől.- Nagymamám varrogatott, így már nyolcévesen megtanul­tam géppel varrni, horgolni, kötni. Anyukám vert csipkézett nála. Zsófi a zene és sport mellett szintén kézimunkázik, szeretné a zománcozást is megtanulni anyjá­tól. nagynéniétől. Ágitól pedig a ne­mezelést. Fanniról később derül ki, örökölte-e a kézügyességem - mondja Szilvi. a Móga-csipketelepre, mellette egy rőfös üzletben dolgozott, ahol meg­tanult szabni, varrni is, tőle ezt les­tem el. Én vegyipari szakközépis­kolában végeztem, kollégistaként esténként kézimunkáztam, majd munka mellett is. Már általános­ban elkezdtem gyűjteni a csipke­mintákat, akkor nem gondoltam, hogy népi iparművész leszek és abból élek, hogy vert csipkét csi­nálok. Fiatalon még csak hobbi volt a kézimunka. Amikor a lánya­im kicsik voltak, kalocsait hímez­tem, pulóvereket kötöttem nekik, egyedi ruhákat varrtam, A vert csipkézést akkor kezdtem, amikor Ági óvodás volt. Anyukám csipke­párnáján tanultam. Itt volt nálunk Pestről keresztapám, aki nem sok reményt fűzött ahhoz, hogy meg­tanulom, ennek hangot is adott. Ez annyira felbosszantott, hogy haza­mentem, készítettem saját csipke­párnát, reggel eljöttem anyukám­hoz mintákért és orsókért. Ő sem hitte, hogy egyedül menni fog, de annyira bizonyítani akartam, hogy nekiálltam és elkészült az el­ső térítőm. Ebből aztán eljutottam 1998-ban a csipkeverő népi ipar­művész címig - sorolja Gyöngyi. Kiderül, kisebbik lánya, Ági egyszerre tanult meg első osztá­lyos korában írjii, olvasni és csip­kézni. Aztán kapott saját párnát is, ma is szívesen besegít anyjának hímezni, csipkézni, vagy testvéré­nek épp zománc ékszert készíteni, de ő más pályát választ.- Most írom a szakdolgozatomat Szegeden, biológus szakon végzek. Később sejt- és molekuláris bioló­gus szeretnék lenni. A természettu­dományok pici korom óta érdekel­nek, a kézimunkázás csak hobbi. Bár anyának a huszárbandérium zászlójának a hímzésébe besegítet­tem. Én inkább a konyhában alko­tok, szeretek főzni, sütni, receptek­kel kísérletezgetni - ismeri be Ági. A dobostortát, a ferdi- nándot, a birkapörköl­tet, a töltött káposztát csak anya készíti, de azon kívül bármit megfőzök... Zsolt atya! Parázs beszélge­tésbe bonyolódtam egy isme­rősömmel. Azt mondta, az em­ber élete során megváltozhat. Rossz tulajdonságai „keletkez­hetnek” az idő múlásával. Sze­rintem a rossz tulajdonságok mindig is bennünk voltak-van- nak, melyek bizonyos helyzet hatására előtörhetnek. Ha vala­ki most egy gonosz, rosszindu­latú ember, vélhetően tavaly is az lehetett. Ön szerint? Kati Kedves Kati! Igen, válto­zunk, manapság divat örege­désnek hívni. Korszakaink meg­nevezése lehetne más is: „ér­kezés”, „igazságkeresés”, „fe­lelősségteljes helytállás”, „bú- csúzás-bölcsesség” korsza­kai. A változás kötelező krízis, ha akarja, ha nem, átéli. Kü­lönbözőek vagyunk, és amit ön rossz tulajdonságnak lát, azt le­het, hogy más nem tartja an­nak. A tulajdonságok alapvető­en nem rosszak, csak néha ne­héz elviselni egy-egy fura em­bert. Nem maga a tulajdonság rossz, hanem amit kezdünk ön­magunkkal, ahogyan embertár­sainkhoz viszonyulunk. Az én lá­tásmódom szerint a kapcsolata­inkban derül ki a javítandó hoz­záállásunk. Mert nem a tulaj­donságainkért, hanem a körül­ményekhez való hozzáállásun­kért vagyunk felelősök, és eb­ből fakadó cselekedeteink alap­ján mondanak ki rólunk tulaj­donságot. Nem a rossz tulaj­donság volt bennünk, hanem a rossz hozzáállás és a rossz dön­tések sora tesz kifogásolhatóvá. Van egy javaslatom! Ha lát egy „gonosz” embert, akkor figyelje meg önmagát. Mi az, ami zavar­ja, mitől vagy mit gyűlöl benne? Ha megfogalmazta a választ, akkor talált egy olyan dolgot a saját életében, amit önmagá­ban sem szeret, vagy esetleg ta­gad, vagy fél miatta, de azon a területen biztosan sebzett. Alap­vetően senki sem gonosz, ez ítélet, amit kerülni kell. Csak a cselekedet minősíthető, az em­ber nem. Sőt, ha megkérdezi a kifogásolt cselekedet okát, már nem a „gonoszt", hanem egy embert fog maga előtt látni. m ■. ж ‘ c. A HÉT KÉRDÉSE Mit szól ahhoz, hogy vízre leltek a Marson? Gyermekkorom óta nagyon ér­dekel a sci-fi világa, Verne-re­gényeken, Alfa Holdbázison és Galaktika újságokon nőttem fel. Érthető hát, hogy felnőtt­ként is folyamatosan figyelem­mel kísérem a legújabb tudo­mányos eredményeket, ahogy a legújabb technikáknak kö­szönhetően egyre közelebb ke­rülnek hozzánk a világűr cso­dái. Nyilvánvaló, hogy a NASA bejelentéseire különösen oda­figyelek. Úgy gondolom, azzal, hogy vizet találtak a Marson, a Földön kívüli élet lehetősége gyakorlatilag kikerült a tudo- mányos-fantaszikus kategóriá­ból. Mostantól már nem hit kér­dése, hogy van-e élet, csupán azt nem tudjuk, milyen fejlett­ségi szinten. Akár több millió olyan bolygó lehet, ahol vala­milyen szintű nyomaival talál­kozhatunk. Magában az a tény, hogy beigazolódott, más boly­gón is létezik élő anyag, már eleve a fejlődés irányába mu­tat. A Mars vizsgálatával ráadá­sul egyaránt kutathatjuk saját múltunkat és jövőnket is. Ha más megközelítésből néz­zük a kérdést, egyre aktuáli­sabbá válik, hogy nekünk első­sorban nem azon kellene gon­dolkoznunk, hogy miként le­hetne iszonyú nagy költségek árán földi emberek számára él­Molnár Lajos Milán, az Aba Novák- Agóra Kulturális Központ igazgatója hetővé tenni a Marsot. Sokkal inkább azzal kellene foglalkoz­nunk, arra fordítani az erőfor­rásokat, hogy saját bolygónk él­hető maradjon. Ezzel kapcsolat­ban nagyon bízom benne, hogy a decemberben esedékes fran­ciaországi klímacsúcson végre már minden ország képviselő­je felelősen gondolkozva, mind­annyiunk érdekét szem előtt tartva nyilatkozik majd. S végül egy harmadik, im­már viccesebb szemszög: na­gyon remélem, hogy a Marson talált víz nem silányul marke­tingeszközzé, s nem kell majd attól tartanunk, hogy hamaro­san mondjuk Mars-ásványvi­zek lepik el az üzletek polcait... Pénzügyőrnek készül iiSi 1:t| Ш »И* ний Д jéwi^1 >'i| ÍÉ|i* ВВНВВЭ Párkapcsolati, munkahelyi, családi gondja van? írja meg problémáját, kérdéseit, hogy Kövesdy Zsolt atya Önnek is segíthessen megtalálni a kiutat! E mail címünk: atyavilag.ujneplap@gmail.com Levélcímünk: Új Néplap Szerkesztőség, 5000 Szolnok. Mészáros Lőrinc u. 2.

Next

/
Oldalképek
Tartalom