Új Néplap, 2015. október (26. évfolyam, 230-255. szám)

2015-10-20 / 246. szám

2015. OKTOBER 20., KEDD TÚRKEVE 11 Veszélyes fákat vágtak ki ré-Zö! 10И A hűvösebb idő be­álltával a túrkevei önkéntes tűzoltók ellenőrizték a város közintézményeiben a nyáron kiszáradt, veszélyessé vált fákat. Többek között az óvo­dák területén és Petőfi Sán­dor Általános Iskolában dol­goztak, de a Ványai Ambrus Gimnázium udvarán is kel­lett nagyméretű fenyőfákat kivágniuk a tornaterem bejá­ratánál, mert akadályozták a felújítási munkálatokat. Családi napközit hoztak létre ELLÁTÓRENDSZER Tizennégy kisgyermek számára bizto­sít napközbeni ellátást az a családi napközi, amely ala­pítványi keretek között kezd­te meg működését Túrkevén. Ennek köszönhetően több kisgyermeket nevelő szü­lő számára válik lehetővé a munkavállalás. Új állattartó telepet adtak át FEJLESZTÉS Új, modern állat­tartó telepet adtak át város­ban a minap. A beruházás­nak köszönhetően ezerkét­száz anyajuh és szaporula­ta korszerű elhelyezésére nyí­lik mód. A hétszáztizenegymil- lió forintos fejlesztés kereté­ben intenzív juhtartási tech­nológia épült ki, a tejfeldolgo­zás feltételeinek megteremté­sével együtt. Fedett piacot terveznek ELKÉPZELÉSEK A következő években megvalósítandó el­képzelések között szerepel Túrkevén a komplex városre­habilitációs program megva­lósítása, melynek része lesz többek között egy közössé­gi tér funkcióval is bíró piac­csarnok építése. A telepü­lés ugyanis azon kevés város közé tartozik, ahol még nincs fedett piac. Kovács Sándor rendszeres résztvevője a hagyományos helyi juhászfesztiválnak, de más településeken is rendre feltűnik bográcsával Négyesztendős kora óta ju~ hászkodik a túrkevei Kovács Sándor. Manapság azonban már inkább csak bográcsban „terelgeti” a birkákat, nem ke­vés sikerrel. Szilvási Zsuzsa zsuzsanna.szilvasi@mediaworks.hu HAfflttlMAMlfiBZLS Nem minden­napi szakmát választott Kovács Sándor: jelenleg ő az egyedüli, az utolsó juhász Túrkevén. Elhi­vatottsága úgymond vele szüle­tett, hiszen már négyesztendős korában felkelt hajnali egy óra­kor a juhokhoz.- Juhász volt mindkét nagy­apám, az édesapám, szinte az összes nagybátyám, sőt, az édesanyám is szakmabeli - tud­tuk meg tőle. -Mostanság ugyan foglalkoznak még néhányan ju­hokkal a városban, de nem isme­rek olyan embert, akinek juhász végzettsége van. Én még Gyoma- endrődön tanultam a szakmát, de azóta már megszűnt ez a fajta képzés - árulta el. Amint Kovács Sándor elmond­ta, korábban közel harmincezer juh is volt Túrkevén, most alig háromezer körüli lehet a létszá­muk.- Brigádvezetőként még öt­hatezer juh és annak szaporu­lata tartozott hozzám - mond­ta, s persze rögtön adódik a kér­dés: miként lehet ennyi állatra felügyelni?- A juh az birka kutya nélkül, kezelhetetlen állat - magyaráz­ta. - Ha rámegy a lucernára, képtelenség onnan kihajtani, ha nincs kutya. Inkább addig eszik, míg el nem pusztul. Ezért aztán nagy kincs a kutya a juhásznak! Sándor voltaképp belenőtt a juhászaiba.- Hajnali egy órakor keltettek már négyéves koromban, hogy segítsek a fejőállásba hajtani a juhokat. Ugyanis öt órakor, még hűvösben ki kellett engedni a le­gelőre az állatokat - emlékezett vissza. - Hajnalra már elfárad­tam, befeküdtem a jászolba, el­aludtam. Manapság Kovács Sándor in­kább már a birka gasztronómiai értékeivel foglalkozik. Az elmúlt évek során számos díjat nyert el különböző főzőversenyeken.- Az idei szezon hazai kör­nyezetben, a Kevi Juhászfesz­tiválon kezdődött, melynek mindkét napján több bogrács­ban is főztem birkapörköltet a hagyományoknak megfelelően. Mindkét napon arany- és bronz­érmeket szereztem, illetve kü- löndíjat is kaptam. Ezt követ­te a karcagi birkafőző verseny, amelyen szintén aranyérmes és különdíjas lettem. Ezt követően pedig az Eszterházi Barokk Été­Családi hagyomány a juhászat- Nagyapám Szathmáry gróf ju­hásza volt - mondta el Kovács Sándor. - Tavasszal elindult a nyájjal a Tísza-parton fel észak­ra, egészen az orosz határig. Amikor érezte, hogy „félidő” van, hazaindult, hogy őszre otthon le­gyen. Az oroszok elvették tőle az összes birkái 1944-45-ben, a kutyáját leütöttek, őt pedig fel­pakoiták egy vagonra. Tisza név­re hallgató kutyája két hét múl­va tért haza, a család nagy ije delmére. Hiszen ha a nagypapa leszúrta a kampót es rátette a kabátját, a kutya ott nem hagy­ta volna a világért sem. Nagy volt az öröm, amikor egy hónap múlva a nagypapa is hazaért - mesélte. lek Főzőfesztiválján jártunk a feleségemmel együtt. * Vajon szintén birkapörkölttel? Arrafelé nincsenek nagy hagyo­mányai ennek a kun ételnek...- Három évvel ezelőtt, amikor először hívtak meg erre a ver­senyre, valóban kuriózumnak számítottam a birkapörkölttel, de mára megszerettettem az ot­taniakkal. Az első évben ezüst, a következőben már arany minősí­tést szereztem, az idei évben pe­dig még nagyobb elismerésben részesültünk. A csárdakonyha kategóriában indultunk, én pör­költet, feleségem, Tériké pedig tárkonyos marharagulevest ké­szített, mellé kevi módra készí­tett hurkát-kolbászt kínáltunk. Igazán finomra sikerülhetett, mert nekünk ítélték az eszterhá­zi herceg különdíját és a lovag­rend által alapított vándordíját. Adódik a kérdés: mivel folyta­tódott a szezon?- Egy tiszaföldvári versenyen tettem eleget a meghívásnak, ahonnan aranyéremmel és ván­dorserleggel tértem haza, majd a Szolnoki Gulyásfesztivál követ­kezett, amelyen ezüst- és bronz­érmet főztünk. Mostanság a pi­henés időszaka következik, leg­feljebb baráti társaságban főzök... HÁROM PERCBEN 3 kérdés 3 válasz Nagy Istvánné, a Népi Díszítőművészeti Szakkörvezetője- Szép sikereket értek el az utóbbi időben a szakkör tag­jai. Melyekre a legbüszkéb­bek?- Szakkörünk több tagja - Barna Jánosné, Ducza Mi- hályné és jómagam - egy höveji, egy úrihímzésű te­rítővei és kunhímzéssel ké­szült garnitúrával (amely térítőből, falvédőből, négy párnából és egy háromré­szes függönyből áll) pályá­zott a Hagyományok Há­za által meghirdetett XVI. Élő Népművészeti kiállítás­ra. Munkáinkat a zsűri be­választotta az Észak-Alföldi Regionális kiállítás anyagá­ba, amely Debrecenben volt látható.- Úgy tudom, különdíjjal is elismerték az önök munká­ját ezen az eseményen.- Nagy meglepetés és öröm volt, amikor a megnyitón a Kézműves Alapítvány külön­díját a Túrkevei Népi Díszí­tőművészeti Szakkör kapta. A díjat Hunyadi Sándor ku­ratóriumi elnök adta át. Kü­lön öröm, hogy a kunhímzé­seink továbbjutottak az Or­szágos Élő Népművészet ki­állításra is, amely a Népraj­zi Múzeumban 2016. márci­us végéig lesz látogatható.- Milyen feladatok állnak önök előtt a következő idő­szakban?- Meglehetősen mozgalmas­ra sikeredtek az elmúlt hó­napok, így most valamivel nyugalmasabb időszakot tervezünk. A téli hónapok során remélhetőeleg szá­mos új, értékes alkotás ke­rül majd ki a szakkör tagja­inak kezei alól, melyekkel a jövő évi pályázatokon, kiál­lításokon szerepelünk majd. Szilvási Zsuzsa idén is őszi tárlattal köszöntik a magyar festészet napját Egymást segítve alkotnak KÉPZŐMŰVÉSZET A Túrkevén Élő Alkotók Csoportja még 2008 januárjában alakult meg a mű­velődési ház kiscsoportjaként. Kitűzött céljuk elsősorban az, hogy összefogják a városban élő és alkotó amatőr és hiva­tásos képzőművészeket - lehe­tőséget adva műveik bemuta­tására. A találkozások alkalmával megismerik egymás munkáit, új szakmai módszereket, tech­nikai lehetőségeket tanulnak egymástól, egymást bátorít­ják a további alkotásra. A cso­port tagjai közül néhányan 2009 óta rendszeresen szere­pelnek a Martfűn megrende­zett „Amatőr artium” megyei képzőművészeti kiállításon is, A tárlat november közepéig látogatható - mondja Kovács István és minden évben az Őszi Tár­laton mutatkoznak be a város lakosságának. Ez a hagyományos kiállí­tás ebben az esztendőben ok­tóber 16-án nyílt meg a ma­gyar festészet napja tisztele­tére a Madarász Károly Műve­lődési Házban. Mint minden évben, idén is rendkívül gaz­dag anyag érkezett, így szebb­nél szebb képekből állt össze a kiállítás anyaga. Amint Ko­vács Istvántól, az intézmény igazgatójától megtudtuk, az alkotások egészen november 10-éig láthatók lesznek, addig csoportok és egyéni érdeklő­dők egyaránt folyamatosan lá­togathatják a színes tárlatot. Szilvási Zsuzsa Vágópont helyett feldolgozóüzem VÁLTÁS Sokáig üresen állt az egy­kori mázsaház helyén az az épü­let Túrkevén, melyhez komoly reményeket fűztek korábban a helyiek. Most azonban az enge­délyek birtokában végre meg­kezdheti működését az önkor­mányzat által kialakított feldol­gozóüzem. Amint arról korábban beszá­moltunk, alig néhány héttel az önkormányzati választások előtt adták át Túrkevén a régóta tervezett vágópontot. Bár már akkor nyilvánvaló volt, hogy a munkálatok teljes lezárultáig bőven akad még tennivaló, az ünnepélyes átadáskor számos ígéret hangzott el, miszerint ha­marosan teljes üzemben műkö­dik a létesítmény. Az azóta eltelt több mint fél évben azonban az épület még­is üresen állt. Kiderült ugyan­is, hogy jelentős összeget kel­lene még arra fordítani, hogy valóban működhessen az üzem, s akkor sem lenne gaz­daságos. Hamar nyilvánvaló­vá vált, hogy alapjaitól kezdve át kell gondolni a teljes prog­ramot. Végül a zöldségfeldol­gozás mellett döntött a város önkormányzata. A zöldségfel­dolgozás megkezdéséhez csak minimális módosításokra volt szükség, beszerezték a szük­séges gépeket, berendezése­ket. Az átalakításokat követő­en pedig várhatóan hat fő fog­lalkoztatására teremtenek le­hetőséget. sz. zs.

Next

/
Oldalképek
Tartalom