Új Néplap, 2015. október (26. évfolyam, 230-255. szám)
2015-10-17 / 244. szám
INTERJÚ 2015. OKTÓBER 17., SZOMBAT ЛК »тш ■ ■«* ‘У* ifceippSill :B|I“ ' i -к м Bangó Margit 17 évesen indult el Vásárosnaményböl a fővárosba egy rádiófelvételre. A családból senki sem tudta elkísérni, mert nem volt pénz vonatjegyre. Ez az utazás azonban örökre megváltoztatta az életét. Homonnay Gergeíy/hotí- Emlékszik még arra a napra, amikor annak idején 17 éves korában a fővárosba utazott szerencsét próbálni?- Hogyne emlékeznék! Egy tehetségkutatóra nevezett be a drága édesanyám. írt egy levelet. hogy nagyon jól énekel a kislánya, és behívtak meghallgatásra. A Bizományi Áruházból vett nekem ruhát, egy egyszerű. rövid ujjú darabot mi- niszoknyácskával. Akkoriban az volt a divat. A rádióban aztán étlen-szomjan várakoztam a soromra. Úgy meg voltam il- letödve. hog> amikor behívtak énekelni, remegett kezem-lá- bam. és egy hang nem jött ki a torkomon. Szóltak, hogy kezdjem el a dalt. vagy hagyjam el a helyiséget. Ekkor odajött hozzám Boross Lajos prímás. és csak annyit mondott: ..Te vagy itt az egyetlen cigány lány. ne hozz ránk szégyent!"- Nem hozott, hiszen a rádió elkezdte játszani a próbafelvételét - ez azóta sem sikerült senkinek.- De én csak sokkal később tudtam meg. hogy sikerült. Végigsírtam a hazafelé vezető utat. és amikor leszálltam a vonatról, drága jó anyám azonnal leolvasta az arcomról, hogy mi történt. Majd három nap múlva jött egy levél, hogy sikerült a próbafelvétel.- Mi volt a födíj? Egymillió forint 12 hónapon keresztül, egzotikus utazás és autó. mint manapság?- Fenéket! Lehetőség, hogy felléphettem. Pestre költöztem. nappal az Ikarus gyárában dolgoztam raktárosként. munka után bedig rohantam a Halászbástyára és két másik étterembe énekelni. Kellett a pénz. hogy ki tudjam fizetni az albérletet és ennivalót vegyek. Bár az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy amikor megkaptam az első fizetésemet. ami tulajdonképpen két fizetés volt. elmentem a Corvin Áruházba, és vettem magamnak egy bőrkabátot, hozzá csizmát, ridikult és kalapot- mind bézs színű volt - és még egy sminktáskát is. Ez volt az első alkalom az életben, hogy nem más által levetett ruhát vehettem fel. Addig erre nem futotta, és később sem számíthattam a szüleim támogatására. Kilencen voltunk testvérek, és gyerekkoromban megtapasztaltuk. mit jelent éhezni. Sosem felejtem azt a februári estét, amikor a dunna alatt vacogva, a kihűlő fekete sparherd mellett vártuk anyánkat, hogy hazajöjjön, mert aznap még nem nagyon ettünk. Ez az időszak szerencsére hamar elmúlt. de örökre mély nyomot hagyott bennem. Felnőtt fejjel inkább nem aludtam, minden fellépést elvállaltam, de nem hagytam, hogy a kislányom éhezzen. Mert ugye mit ad a Jóisten: szerelmes lettem, és megszületett a kislányom.- Aminek az édesapja nem igazén örült.- Apám nem bírta elviselni a szégyent, hogy a lánya házasságon kívül teherbe esett. Amikor ezt megtudta, felment otthon a padlásra, és felakasztotta magát. Szerencsére nem halt meg. de csak Marika születése után három hónappal mertünk elé állni, hogy a leendő férjem megkérje tőle a kezem. Persze a házasság rövid életű lett. mert másfél év után elváltam, aminek szintén nem örült.- Mi történt?- Tudja, ha az ember életének párja három hónapig nem jón haza. akkor annak a házasságnak nincs sok értelme. Mint kidé- щ rult. a férjem egy nálam 25 évvel idősebb .. nőnek volt az élettársa. Gondtalan élete volt mellette, dolgoznia sem kellett- nem mintha mellettem kellett volna... Akkoriban nem volt divat a válás, az én szüleim egy életet éltek le egymás mellett békében. boldogságban. Nem arra számítottak. hogy 19 évesen elvált asszony leszek. De nem bántam meg. hogy ki mertem lépni ebből a házasságból. Már akkor nem voltam annyira naiv, és rájöttem, hogy hiába várok erre az emberre. kutyából nem lesz szalonna. Soha egy forintot nem adott haza. a gyereknek egy csokit nem hozott.- Más nő kikaparta volna a szemét.- Pontosan. Én viszont egész életemben mindig kulturáltan szerettem elintézni a gondokat. A második férjemmel. Járóka Sándorral is talán csak egyszer rendeztem jelenetet. Iszonyatosan féltékeny természet volt. árnyékként követett még a fellépésre is. Egy ilyen alkalommal pattant el a húr nálam, amikor észrevettem, hogy a függöny mogul figyel, miközben énekelek. Ha oka lett volna féltékenynek lenni, akkor nem szólok egy hangot sem. de nem volt.-Pedighaj ól tudom,aprí- máskirály Járóka nem volt a hűség mintaképe.- Azok a férfiak féltékenyek leginkább, akik magukból indulnak ki. Ezt nem gondolom. hanem tudom. Volt. hogy a drága uram - Isten nyugosztalja - úgy bukott le. hogy kiesett a tárcájából a hölgynek a fényképe. Előfordult az is. hogy amikor két nap után hazajött, és én nyugodtan. halkan megkérdeztem tőle. hogy hol volt, zavarában csak any- nyit bírt mondani, hogy moziban. Nem rendeztem patáliát, hanem elváltam tőle. Pedig szerettem.- Nem szakadt meg a szive? Dehogynem! De el kellett fogadnom. hogy a Jóisten ezt mérte rám. Sokszor potyog a kony- nyem. Ezekegyasz- szony könnyei, és talán ezért is tudok úgy hatni az emberekre. Évtizedekkel ezelőtt Brüsszelben egy fogadáson énekeltem. ahol ott volt a Vaslady is. Nem éreztem jól magam, mert miközben álltam a színpadon, a világ nagy politikusai beszélgettek egymással. és nem rám figyeltek. Aztán lementem a színpadról, a biztonsági emberek azonnal megrémültek, hogy mi történik. de végül engedték. hogy a vendégek közelébe menjek. Ők elcsendesedtek. csak hallgatták a magyar nótát, és azt vettem észre, hogy a Vasladynek könny szokik a szemébe. Amikor elváltam a második férjemtől. bezártam egy ajtót a szívemben is. Annyi csalódás ért már addigra, annyiszor megcsaltak, megaláztak, kihasználtak. hogy már nem akartam újra megpróbálni. El kellett fogadnom, hogy az én életem a zene. Erre rendelt engem a Jóisten. A szerelmeim is mind zenészek voltak. talán ez volt a baj. Nem is adtam esélyt másnak, pedig lett volna egy-két nagyon komoly lehetőségem, hogy gyémántkereskedőhöz, olajtársaság tulajdonosához menjek feleségül. Nem érdekelt a sok pénz, a csillogás. Engem a zene. a színpad, az imádott közönség és a családom tesz boldoggá.- A lányával évek óta nem beszél. Az újságokban azt lehetett olvasni, hogy ennek is egy férfi, a lánya férje az oka, aki az on élettársa volt.- Nézze, életem legfájóbb pontja ez. Nem beszéltem erről soha.- Nem hiányzik a lánya?- Dehogyisnem! Vannak olyan sebek, amelyeket nem akarok feltépni. A Jóisten majd elrendezi ezt is. KIHASZNÁLTAK”
