Új Néplap, 2015. október (26. évfolyam, 230-255. szám)
2015-10-15 / 242. szám
2015. OKTÓBER 15., CSÜTÖRTÖK MEGYEI KÖRKÉP 11 Az én településem Szélmalomban, kápolnában és kriptában is jártunk A csend és a nyugalom szigete Bagimajor- mutat a helyiségbe belépő felé Hatvani Imréné Szilvi a pult mögül (1-es kép). - Minden van itt tulajdonképpen, ami kell, villany, gáz, telefon. Bár az internet nagyon gyenge, az lehetne gyorsabb. De elvagyunk itt tulajdonképpen. Ha van kocsija az embernek, a bevásárlással sincs nagy baj, a gyerekeknek rossz, hogy el kell járni máshová - tudtuk meg a kisvállalkozótól. Balia István azt is elárulta, hogy a kútfúró vállalkozása nem megy jól, de nem akar panaszkodni.- Nekem jó itt, szeretek itt élni. Itt születtem a tanyán, a halastó másik oldalán - mutat a távolba.- Hatéves koromban költöztünk be a faluba, most 58 éves vagyok- árulta el a bagi vállalkozó.- Veszélyes, hogy nincs gyalogos-átkelőhely, mindenkinek, a gyerekeknek is úgy kell átszaladni az úton. Hatvannal lehet menni, de mindenki százzal hajt keresztül a településen - magyarázták a férfiak. István elmondta, hogy úgy tudja, terveznek egy átkelőt, csak egyelőre nincs meg a pénz hozzá. - Aluljárót nem csinálnak, az biztos... - mosolygott. övezett kőlépcső és ösvény vezetette vasajtóhoz, amit befutott a vadszőlő - úgy éreztük, mintha egy horrorfilmhez felállított díszletbe csöppentünk volna. Szerencsére délutáni világosságban jártunk arra. A szomszédban lakó Nagy Lászlóné (3-as kép) vezetett bennünket körbe a kriptában, többek között elmesélte, hogy Baghy Júliát vitték oda utoljára, 2001-ben. Bajorországban élt. Megtudtuk azt is, hogy pályáztak a kápolna felújítására, remélik, hogy kapnak rá támogatást. - Az esztergomi bazilika kicsinyített mása - mutatott a magasba az asszony, majd hozzátette: kár lenne veszni hagyni.- Maga már járt erre - jegyzete meg az egyik törzsvendég a kocsmában. Lebuktunk. - Örülünk, hogy van egy kis vegyesbolt, meg ez a kocsma a faluban. Dohánybolt nincs, Kengyelről hozzák a cigarettát az ismerősök, ha megkérjük őket. Szóval ilyen szempontból szerencsénk van, de ezen kívül semmi különös nincs itt... - magyarázta a férfi, majd nagyot kortyolt a söréből. - Na, őt is kérdezzék meg! Mikor először Bagimajorban jártunk, szinte senki nem volt otthon, mindenki egy kengyeli eseményen volt. Másodjára sikerrel jártunk és megtudtuk, hogy bár sok minden hiányzik a településről, a csend és a nyugalom miatt jó ott élni. A bagi- ak büszkék a szélmalmukra és a Baghy-család kápolnájára, és remélik, hogy minél hamarabb elkészül a falut félbevágó főút- ra a gyalogos-átkelőhely. Kovács Kriszta ujneplap@ujneplap.hu képezkednek így is az épület tövében. Átsétáltunk a Baghy-család által építtetett kápolnához, ahol minden hónap első vasárnapján tartanak istentiszteletet, de esküvők és keresztelők kedvelt helyszíne is a meghitt hangulatot árasztó épület.- Lemenjünk a kriptába is? - kérdezte Anita, majd indult is a kulcsokért. Rendezett, mégis szabadon burjánzó növényzettől A munkából hazafelé menet szólítottuk meg Dorinát, Mónikát, Krisztinát, Icát és Tündét. A csendért és nyugalomért szeretik a falut, de szerintük pont ugyanezért sokat unatkoznak a fiatalok. Egyre kevesebb a gyerek itt, és azok sem tartanak össze. BAQIMAJOR Kétszer futottunk neki, hogy megismerjük Bagima- jort. Néhány héttel ezelőtt arra jártunk, csakhogy a faluban szinte senki nem volt otthon. Mint kiderült, mindenki egy kengyeli eseményen szórakozott. - Csendes, nyugodt település ez - kezdte a falu bemutatását mosolyogva Mónika. - Egyébként nincs itt semmi, de a csend és a nyugalom, az jó - szállt be a beszélgetésbe Krisztina. - Ezeken kívül azonban semmi nincs, ami miatt jó itt élni - folytatta Ica.- Nincs posta, nincs orvosi rendelő, nincs sem iskola, sem óvoda... - sorolta Tünde lemondóan.- Kell itt önnek kérdezősködni!- nevettek végül mindannyian. A négy asszonyt munkából hazamenet szólítottuk le, hogy megtudjuk, milyen az élet Bagimajorban. Elmondták, hogy földművelésre, jószágtartásra alkalmas az alig több mint háromszáz lelkes település, de a fiatalok inkább elköltöznek, ezért egyre kevesebben laknak a faluban. - Új lakó biztos, hogy nem jön, inkább elköltöznek az emberek. Ha mégis jön valaki, akkor csak azért, mert olcsók az ingatlanok - mutattak körbe Mónikáék. Az asszonyok elmondták, hogy a közlekedés „végül is jó”, a napi három buszjárat mellett óránként jár a vonat. A gyerekek Kengyelen, Martfűn és Földváron járnak óvodába vagy iskolába. - Az állandó ingázás miatt a gyerekeknek nem jó - magyarázták. - Nem szeretek itt lakni - támasztotta alá a felvetést Dorina. A 14 éves diáklány Szolnokon tanul, otthon sokat unatkozik. - Nincs élet, nem tudunk semmit sem csinálni itt. Esetleg sétálgatunk az utcán. De szórakozási lehetőség nincs - mesélte. - Régen, a mi gyerekkorunkban azért jobb volt, mert volt mozi, meg volt egy klubhelyiség, ahol a fiatalok ösz- sze tudtak jönni - szólt közbe Ica, majd hozzátette: ők csapatba verődve jártak el szórakozni akár Kengyelre vagy Martfűre is diszkóba. - Most az is baj, hogy egyre kevesebb a gyerek. Dorinával egykorú fiatal van még talán három, de ők sem nagyon tartanak ösz- sze - magyarázta. Végül az is kiderült, hogy az egyetlen élelmiszerbolt kínálata igencsak szegényes, az internet pedig nagyon lassú a faluban. Felmentünk a szélmalomhoz (2-es kép), felhívtuk az ajtóra kiragasztott telefonszámot. Mlado- nicki Anita néhány percen belül megjelent a kulcsokkal, hogy beengedjen bennünket az épületbe. - Nemrég újították fel - mutatott körbe a 28 éves, Tiszaföldvárról származó Anita, aki hét éve él a településen. A férje idevalósi, ezért költözött ő is Bagimajorba. Jobban szeret itt élni, mint korábцг v bi lakóhelyén, mert csendes és nyugodt a falu. Szabadidejét a két kisgyermekével tölti. A szélmalom legfelső szintjére csak bekukkantottunk, mert bejárnak oda a galambok, mi meg nem szeretjük őket... Közben kedves és segítőkész vezetőnktől megtudtuk, hogy a szélmalom vitorlájának egyik ága egy viharban tört le, a menyasz- szonyok azonban szívesen fényFeszültség a két falu között? A munkából hazatartó asszonyoktól megtudtuk, hogy feszültség van a kengyeliek és a bagiak között, de az eredetet nem tudták megmondani. - Nekünk több okunk lenne úgymond „haragudni” rájuk, mert a fejlesztések zö met inkább Kengyel kapja, nem Bagimajor. És minden inkább ott történik, mint itt - avatott be Tűn de. - Ha egy rendezvényt Bagiban tartanak, az nem tetszik a kengyelieknek, mindig azt kérdezge- tik, hogy miért nem inkább náluk volt. Szerintem Kengyelnek semmi hátránya nem származik ab bői, hogy Bagimajorral egy helyre tartozik közigazgatásilag - magyarázta. - Gyerekkoromban azt mondogattak az emberek, hogy Bagi csak egy púp Kengyel hátán... Szerintem nem így van. És a mostani polgármesterre nem lehet egy rossz szavunk sem, mert ő azért odafigyel ránk is. Például kaptunk egy új játszóteret - me sélt tovább Tünde. - Hat igen, Bagiban inkább azóta történnek űj dolgok, amióta a mostani polgár mesterünk van. de tényleg! Szerintem ő szereti is Bagit - mondta végül Mónika.
