Új Néplap, 2015. október (26. évfolyam, 230-255. szám)

2015-10-15 / 242. szám

2015. OKTÓBER 15., CSÜTÖRTÖK MEGYEI KÖRKÉP 11 Az én településem Szélmalomban, kápolnában és kriptában is jártunk A csend és a nyugalom szigete Bagimajor- mutat a helyiségbe belépő fe­lé Hatvani Imréné Szilvi a pult mögül (1-es kép). - Minden van itt tulajdonképpen, ami kell, vil­lany, gáz, telefon. Bár az inter­net nagyon gyenge, az lehetne gyorsabb. De elvagyunk itt tu­lajdonképpen. Ha van kocsija az embernek, a bevásárlással sincs nagy baj, a gyerekeknek rossz, hogy el kell járni máshová - tud­tuk meg a kisvállalkozótól. Bal­ia István azt is elárulta, hogy a kútfúró vállalkozása nem megy jól, de nem akar panaszkodni.- Nekem jó itt, szeretek itt élni. Itt születtem a tanyán, a halastó másik oldalán - mutat a távolba.- Hatéves koromban költöztünk be a faluba, most 58 éves vagyok- árulta el a bagi vállalkozó.- Veszélyes, hogy nincs gyalo­gos-átkelőhely, mindenkinek, a gyerekeknek is úgy kell átszalad­ni az úton. Hatvannal lehet men­ni, de mindenki százzal hajt ke­resztül a településen - magya­rázták a férfiak. István elmondta, hogy úgy tudja, terveznek egy át­kelőt, csak egyelőre nincs meg a pénz hozzá. - Aluljárót nem csi­nálnak, az biztos... - mosolygott. övezett kőlépcső és ösvény veze­tette vasajtóhoz, amit befutott a vadszőlő - úgy éreztük, mintha egy horrorfilmhez felállított dísz­letbe csöppentünk volna. Szeren­csére délutáni világosságban jártunk arra. A szomszédban la­kó Nagy Lászlóné (3-as kép) ve­zetett bennünket körbe a krip­tában, többek között elmesél­te, hogy Baghy Júliát vitték oda utoljára, 2001-ben. Bajorország­ban élt. Megtudtuk azt is, hogy pályáztak a kápolna felújításá­ra, remélik, hogy kapnak rá tá­mogatást. - Az esztergomi bazi­lika kicsinyített mása - mutatott a magasba az asszony, majd hoz­zátette: kár lenne veszni hagyni.- Maga már járt erre - jegy­zete meg az egyik törzsvendég a kocsmában. Lebuktunk. - Örü­lünk, hogy van egy kis vegyes­bolt, meg ez a kocsma a faluban. Dohánybolt nincs, Kengyelről hozzák a cigarettát az ismerő­sök, ha megkérjük őket. Szóval ilyen szempontból szerencsénk van, de ezen kívül semmi külö­nös nincs itt... - magyarázta a férfi, majd nagyot kortyolt a sö­réből. - Na, őt is kérdezzék meg! Mikor először Bagimajorban jártunk, szinte senki nem volt otthon, mindenki egy kengye­li eseményen volt. Másodjára sikerrel jártunk és megtudtuk, hogy bár sok minden hiányzik a településről, a csend és a nyu­galom miatt jó ott élni. A bagi- ak büszkék a szélmalmukra és a Baghy-család kápolnájára, és remélik, hogy minél hamarabb elkészül a falut félbevágó főút- ra a gyalogos-átkelőhely. Kovács Kriszta ujneplap@ujneplap.hu képezkednek így is az épület tö­vében. Átsétáltunk a Baghy-csa­lád által építtetett kápolnához, ahol minden hónap első vasár­napján tartanak istentiszteletet, de esküvők és keresztelők ked­velt helyszíne is a meghitt han­gulatot árasztó épület.- Lemenjünk a kriptába is? - kérdezte Anita, majd indult is a kulcsokért. Rendezett, mégis szabadon burjánzó növényzettől A munkából hazafelé menet szólítottuk meg Dorinát, Mónikát, Krisztinát, Icát és Tündét. A csendért és nyugalomért szeretik a falut, de szerintük pont ugyanezért sokat unatkoznak a fiatalok. Egyre kevesebb a gyerek itt, és azok sem tarta­nak össze. BAQIMAJOR Kétszer futottunk ne­ki, hogy megismerjük Bagima- jort. Néhány héttel ezelőtt ar­ra jártunk, csakhogy a faluban szinte senki nem volt otthon. Mint kiderült, mindenki egy kengyeli eseményen szórako­zott. - Csendes, nyugodt telepü­lés ez - kezdte a falu bemutatá­sát mosolyogva Mónika. - Egyéb­ként nincs itt semmi, de a csend és a nyugalom, az jó - szállt be a beszélgetésbe Krisztina. - Eze­ken kívül azonban semmi nincs, ami miatt jó itt élni - folytatta Ica.- Nincs posta, nincs orvosi ren­delő, nincs sem iskola, sem óvo­da... - sorolta Tünde lemondóan.- Kell itt önnek kérdezősködni!- nevettek végül mindannyian. A négy asszonyt munkából haza­menet szólítottuk le, hogy meg­tudjuk, milyen az élet Bagimajor­ban. Elmondták, hogy földműve­lésre, jószágtartásra alkalmas az alig több mint háromszáz lelkes település, de a fiatalok inkább el­költöznek, ezért egyre keveseb­ben laknak a faluban. - Új lakó biztos, hogy nem jön, inkább elköl­töznek az embe­rek. Ha mégis jön valaki, akkor csak azért, mert olcsók az ingatlanok - mutattak körbe Mónikáék. Az asszonyok elmondták, hogy a közlekedés „végül is jó”, a napi három buszjárat mellett órán­ként jár a vonat. A gyerekek Ken­gyelen, Martfűn és Földváron jár­nak óvodába vagy iskolába. - Az állandó ingázás miatt a gyere­keknek nem jó - magyarázták. - Nem szeretek itt lakni - támasz­totta alá a felvetést Dorina. A 14 éves diáklány Szolnokon tanul, otthon sokat unatkozik. - Nincs élet, nem tudunk semmit sem csinálni itt. Esetleg sétálgatunk az utcán. De szórakozási lehető­ség nincs - mesélte. - Régen, a mi gyerekkorunkban azért jobb volt, mert volt mozi, meg volt egy klubhelyiség, ahol a fiatalok ösz- sze tudtak jönni - szólt közbe Ica, majd hozzátette: ők csapatba ve­rődve jártak el szórakozni akár Kengyelre vagy Martfűre is disz­kóba. - Most az is baj, hogy egy­re kevesebb a gye­rek. Dorinával egyko­rú fiatal van még ta­lán három, de ők sem nagyon tartanak ösz- sze - magyarázta. Vé­gül az is kiderült, hogy az egyet­len élelmiszerbolt kínálata igen­csak szegényes, az internet pedig nagyon lassú a faluban. Felmentünk a szélmalomhoz (2-es kép), felhívtuk az ajtóra ki­ragasztott telefonszámot. Mlado- nicki Anita néhány percen belül megjelent a kulcsokkal, hogy be­engedjen bennünket az épületbe. - Nemrég újították fel - mutatott körbe a 28 éves, Tiszaföldvárról származó Anita, aki hét éve él a településen. A férje idevalósi, ezért költözött ő is Bagimajorba. Jobban szeret itt élni, mint koráb­цг v ­bi lakóhelyén, mert csendes és nyugodt a falu. Szabadidejét a két kisgyermekével tölti. A szélmalom legfelső szintjé­re csak bekukkantottunk, mert bejárnak oda a galambok, mi meg nem szeretjük őket... Köz­ben kedves és segítőkész veze­tőnktől megtudtuk, hogy a szél­malom vitorlájának egyik ága egy viharban tört le, a menyasz- szonyok azonban szívesen fény­Feszültség a két falu között? A munkából hazatartó asszo­nyoktól megtudtuk, hogy feszült­ség van a kengyeliek és a bagiak között, de az eredetet nem tud­ták megmondani. - Nekünk több okunk lenne úgymond „haragud­ni” rájuk, mert a fejlesztések zö met inkább Kengyel kapja, nem Bagimajor. És minden inkább ott történik, mint itt - avatott be Tűn de. - Ha egy rendezvényt Bagiban tartanak, az nem tetszik a ken­gyelieknek, mindig azt kérdezge- tik, hogy miért nem inkább náluk volt. Szerintem Kengyelnek sem­mi hátránya nem származik ab bői, hogy Bagimajorral egy hely­re tartozik közigazgatásilag - ma­gyarázta. - Gyerekkoromban azt mondogattak az emberek, hogy Bagi csak egy púp Kengyel há­tán... Szerintem nem így van. És a mostani polgármesterre nem le­het egy rossz szavunk sem, mert ő azért odafigyel ránk is. Például kaptunk egy új játszóteret - me sélt tovább Tünde. - Hat igen, Ba­giban inkább azóta történnek űj dolgok, amióta a mostani polgár mesterünk van. de tényleg! Sze­rintem ő szereti is Bagit - mond­ta végül Mónika.

Next

/
Oldalképek
Tartalom