Új Néplap, 2015. október (26. évfolyam, 230-255. szám)

2015-10-10 / 238. szám

2015. OKTÓBER 10., SZOMBAT INTERJÚ 11 A hosszú haj miatt sokáig igazoltattak a rendőrök, ám Kádár János segített... Zorán, Tito és a beatkorszak Nemcsak a műfaj, ő is örök. A beat hőskorában lett zenész, pályája egyenes ívű. Zenész, előadóművész, dalszerző - áll a lexikonokban, ám a közön­ségnek több mint fél évszáza­da ő „a” Zorán. Visszafogottsá­ga nem csupán személyiségé­ből fakad(hat), egyértelműen van mire szerénynek lennie. Liszt- (1986) és Kossuth-díjas (2006), mindmáig doppingolja, hogy kiülhet a pódiumra. Eköz­ben csapatjátékos, testvérével, Dusánnal és Presser Gáborral évtizedek óta közösek a dalai. Malonyai Péter kozpontiszerkesztoseg@mediaworks.hu- A legendás Albert Flórián emlí­ti a róla szóló könyvben, hogy jó vi­szonyt ápoltak egymással.- Ha rólam szólna egy könyv, én is szívesen megemlíteném, szí­vesen gondolok rá. Már nem em­lékszem, hogyan kerültünk össze, talán a délszláv gyökerek is segí­tettek, noha ő Hercegszántón, én Belgrádban születtem. Egyébként nem voltam nagy meccslátogató, de a hatvanas-hetvenes években volt átjárás a zenészek, a futballis­ták és a színészek között. Főként az éjszakában találkoztunk, mécs­esek, fellépések után.- A zene és a futball iránti rajon­gás együtt élt az akkori tizenéve­sekben, akik napközben a dü­höngőben fociztak, este a klubok előtt álltak sorba, hogy bejuthas­sanak. Mondjuk a Metro Klubnál, ahol aztán a legendás Imre bácsi vagy beengedte őket, vagy nem.- Imre bácsi? Nagyon éber volt, nagyon vigyázott a klubra. Aki nem volt neki szimpatikus, kívül rekedt, ugyanakkor voltak ked­vencei, akiket mindig beenge­dett, nem nézte, van-e tagságijuk vagy nincs. A lányoknak köny- nyű dolguk volt, nekik nem kel­lett igazolvány.- A hosszú haj is kizáró ok lehetett?- Nem, hiszen nekünk is az volt, miközben egyébként akko­riban eleve lázadásnak számí­tott. Meg a zene is, amit játszot­tunk, egyszerűen nem fért bele úgymond a fősodorba. Nem vé­letlen, hogy a ’63-as Ki mit tud?- on először angolul akartam el­énekelni a Summertime-ot, az­tán Nyáridő lett belőle... A hosz- szú haj miatt meg sokáig igazol­tattak bennünket a rendőrök, ám aztán Kádár János segített.- Kádár János?- Igen. Volt egy beszéde, ta­lán ’67-ben, amelyben szóba hoz­ta a hosszú hajat, gyakorlatilag megvédte, ha jól emlékszem, azt mondta, nem a hajhossztól függ, ki a tisztességes fiatal. Kivágtuk a beszédről szóló cikket az újság­ból, betettük a személyinkbe, a rendőrök pedig kénytelenek vol­tak meghátrálni.- Szerencsések voltak, hiszen na­gyon korán lett otthonuk a később legendássá váló Metro Klub.- A legendás igazgatónak, Nu- si néninek köszönhetően. Ne­künk örökké „néni”, pedig ak­kor harminc és negyven között lehetett. A lényeg, hogy volt or­ra arra, mivel lehet bevonni a fiatalokat. Védett minket. Test­vérem, Dusán még nem volt 18, este tíz után nem lehetett volna nyilvános helyen, s amikor jöt­tek a rendőrök, szemet hunyt afö­lött, hogy a színpad mögött rejte­getjük, vagy amikor a tvisztelés miatt balhéztak... Azzal a tánc­cal nagyon nem voltak kibékül­ve. Nusi néni kitalálta, hogy a klubban amúgy is működő tánc­iskolában oktassák a tvisztet is - a gyerekek jobban ropták, mint a tanár -, így később a rendőrök­nek hivatkozhatott arra, hogy ez az ő klubjában hivatalos.- Édesanyja azt mesélte, hogy a beatkorszak az önök lakásában kezdődött...- Nagy lakásunk volt, adta ma­gát, hogy sokat bulizzunk, volt zongora is, így időnként próbálni is tudtunk. Szép emlékeim van­nak a Bartók Béla útról.- Akkor már újra együtt volt a csa­lád, édesapját rehabilitálták. Vé­gül is mi volt a vád ellene?- A mi történetünk úgy kezdő­dött, hogy apám diplomata volt, Prágából helyezték át Budapest­re, itt ért minket Tito kiebruda- lása a „béketáborból”. Ez ’48. jú­nius 28-án egyetlenegy éjszaka alatt lezajlott, de hogy pontosan mi történt, máig sem tudom. Min­Sztevanovity Zoran örök. akárcsak a dalai. Hetvenharom évesen is fáradhatatlan denesetre a követség dolgozói kö­zül volt, aki hazajutott Belgrád- ba, mi maradtunk. Rövidesen megkaptuk az állampolgárságot, ám apámból két és fél év múlva egyszerre lett külső és belső ellen­ség - három évig volt börtönben. Nehéz évek voltak. Lassan min­dent eladogattunk, ahogy Dusán megírta a Volt egy táncban.- Édesanyja említette azt is, hogy egyszer három darab kétforintost talált a kredencen... Hazaadta a „keresetét".- Nekünk jártak a jugoszláv lapok, képregény is volt bennük. Miki egeres meg Flash Gordon- os könyvjelzőket csináltam kar­tonból, lelakkoztam, hogy tar­tós legyen, a gyerekeknek az iskolában pedig megért két fo­rintot.- Másra is tölthette volna a pénzt... Ugyan mire? Meg aztán tudó- másul kel- ШШШР lett ven­ni a sze­génységünket, hiába voltam csak tízéves. Egyébként a rajz­tudásomat az egyetemen is ka­matoztattam, bérrajzoltam azok­nak, akiknek nem ment a műsza­ki rajz. Ez bevett szokás volt, sze­rintem maradt is.- A neve miatt nem volt gondja?- A kezdeti furcsállkodást le­számítva soha. Apám börtön­évei alatt rengetegen segítettek nekünk, a szomszédok tartot­ták bennünk a lelket, a gyere­keket pedig nem zavarta, hogy nem beszélünk jól magyarul. A furcsa név pedig jól jött ak­kor, amikor a kezdő zenészek közül mindenki valami külön­legeset, feltűnő hangzású nevet keresett - nekem volt. Anya­könyviig.- A pályája egyenes ívű. A Metro zenekarral indulva érkezett el oda, hogy egyedül vigye vásárra a bőrét. Jókor voltam jó helyen, eny- nyi az ______________________egész. <■ - _ I- Ugyanakkor csapatember ma­radt. Nem emlegethetik anélkül, hogy ne kerülne szóba Dusán és Presser Gábor.- Igen, időtálló csapat va­gyunk. És nagy kegye a sorsnak, hogy a testvérem írja a szöveget, és szinte a kezdetek óta jó bará­tom a zenét.- A kezdetek óta? Ezek szerint már akkor jóban voltak, amikor a Metro és az Omega rajongói képe­sek voltak egymásnak esni akár egy homlokráncolás miatt is?- A zenészek sokkal közelebb álltak egymáshoz, mint ahogy a közönségük szerette volna. Ők szinte ölték egymást, mi meg jó­ban voltunk. Itt is az éjszakai élet... Ki-ki befejezte a melót, az­tán összefutottunk a sörözőkben, az Apostolokban, az Erzsébetben, a Kárpátiában. Bokszok voltak mindenütt, egy-egy bokszban pe­dig vegyesen a zenekarokból. Szó sem volt konkurenciáról, csak ar­ról, hogy egyívásúak vagyunk, a zenéről, a beatzenének nevezett valamiről, ami összeköt minket.- Ma is létezik ilyesmi?- Persze. A műfaj nincs annyira szétszakadva, mint hiszik. Vannak úgynevezett induló helyek, ahol le­tesszük az autót, mielőtt buszra szállnánk és elindulnánk egy-egy koncertre, ott összefutunk, dumá­lunk, tudunk egymásról. Azzal együtt, hogy nyilván hígul, lazul a mezőny, miután ipari méretekben termelődnek az előadók.- Igaz, hogy szeret mindent kéz­ben tartani?- Történelmileg alakult így. Amikor elindultunk, még nem voltak menedzserek, a saját bő­rünkön tanultuk meg, mire kell figyelni.- Ugyanakkor a menedzserhiány teszi őszintévé a karrierjüket, ha úgy tetszik, a közönség emelte önöket a pályára. Ami a Metró­nál azzal indult, hogy 1962-ben a Ki mit tud?-on leégett az erősí­tőjük, és nem játszhatták újra a számukat.- Háromszáznyolcvan volt­ra kapcsolták a berendezést, az volt a baj.- A technika azóta rengeteget fej­lődött. Otthon van benne?- Mindig jóban voltunk az elektronikával, Dusán is, én is, őszinte érdeklődésből mentünk a villamosmérnöki karra. Az ér­deklődésem folyamatos, annak idején, amikor megjelentek a zacskós számítógépek...- ...micsodák?- Zacskóban az összes alkat­rész, és neked kellett összerakni, szóval én végigmentem az összes komputerfajtán. Kell a műszaki tudás, a zenében a hatás szem­pontjából nem mindegy, el tu­dom-e pontosan mondani a tech­nikusoknak, hogy mit is akarok hallani.- Úgy tudom, asztalosnak sem utolsó.- Azt a szükség hozta. Olcsóbb volt megcsinálnom a bútorokat, mint megvennem őket.- Szerénykedik. Láttam egy polcrendszerét, gyönyörű volt.- Nem ördöngös­ség. A fával is min­dig jóban voltam, már a Bartókon is dolgoztam vele. Máig őrzöm a kezemen a körfűrész nyomait. Szeretem, ha vala­minek kézzel fogható ered­ménye van, a zenénél nem tu­dom a hatást pontosan kiszá­mítani, de ha az asztalos meg­csinál egy szép széket, azonnal rá lehet ülni, nem kell hozzá mű­elemzés, kritika, magyarázat. Ez is vonz a kétkezi munkában.- Miközben esküszik a szöveg­re, hogy a dalok mondjanak vala­mit. Nem próbálták meg felhasz­nálni őket, úgymond, arra illeték­telenek?- Voltak rá kísérletek, de sike­rült elhárítanom őket. Veszélyes dolog ez. Ha belekerülsz valaki­nek az uszályába, az összes szá­mod gellert kaphat, belemagya­rázhatnak akármit. Ugyanakkor megvan a veszélye annak, hogy ha semleges maradsz, kieshetsz a pikszisből.- Ez a veszély igazán nem fenye­geti. Turné tavasszal, turné ősszel. Nem fárasztja?-Inkább dopping. Lételem. V

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom