Új Néplap, 2015. szeptember (26. évfolyam, 204-229. szám)

2015-09-04 / 207. szám

14. CSALÁDI KINCSESTÁR 2015. SZEPTEMBER 4., PENTEK Pár hónaposán már szkanderversenyen volt Korinna Egy csók a cápafogra A szkander-világbajnokságot idén Kuala Lumpurban tartják, szeptember 25-től október 4-ig. - Sokat készülök erre a ver­senyre. Van, hogy naponta két­szer is edzek. Úgy érzem, jó for­mában vagyok, éremért utazok hát Ázsiába! Tavaly Cipruson kaptam egy cápafogat. Ez a cá­pafog lett a kabalám, mindig a nyakamban hordom. Mielőtt odaállok a szkanderasztalhoz, megpuszilom, utána kezdődhet csak a mérkőzés. Eddig szeren­csét hozott, remélem, Malajziá­ban is „jól dolgozik" majd - ne­vet a fiatal édesanya, aki hoz­záteszi, a legnagyobb támoga­tást mégis a családja és a férje adja, akire bátran rá meri bízni távollétében Korinnát, hiszen remek édesapa! óvoda, itt már vannak kötöttségek, nem csak a játékról szól minden. Szerencsére van egy ál­ma, ennek eléréséhez bi­zony keményen tanulnia kell, amíg diák lesz. Mi is az, Korinna?- Állatorvos szeretnék lenni! - súgja csillogó szemmel a kis­lány, mi pe­dig remél­jük, vá­gya egy­szer va­lóra vá­lik. szereztem. Ez egyenes út volt a világbajnokság felé. Az utóbbi hónapok az erre való felkészü­lésről, no meg a kislányunk be-, iskolázásáról szóltak. Nem egy­szerű összeegyeztetni az anya­ságot a sporttal, de nem én va­gyok az egyedüli, akinek (re­mélhetően) sikerül. Brigi elmeséli, versenyzőtár­saival együtt vált először fele­séggé, majd anyává. Minden­kinek ugyanazokkal a problé­mákkal kellett és kell megküz­denie.- Az Eb-n egy svéd lánnyal kerültem össze, aki szintén édesanya. Bár az asztalnál el­lenfelek vagyunk, ha felállunk, a gyerekekről beszélgetünk, meg arról, ki mit főz. Nem egy­szer fordult elő, hogy vittük ma­gunkkal kislányunkat, kisfi­únkat a versenyre. Korinna is igen hamar belecsöp­pent a szkander vilá­gába. Pár hónapos volt, amikor elő­ször jött velem. A babakocsit leállítottam a te­rem szélére, az asztalok mel­lé. Miközben versenyeztem, fél szemem mindig rajta volt. Mai napig szereti nézni, ha vetélke- dek. Kár, hogy most nem jöhet velem Malajziába, neki most az iskola a munkája. Kiderül, általában anya viszi suliba Korinnát és ő is megy érte. Apa, Ádám munkahelye ugyanis éppen a város másik végében van, célszerűbb, ha Brigi szalad a kislányért.- Mindketten a honvédség­nél dolgozunk a párommal, a kötöttségek és a szigorú időbe­osztás irányítja mindennapja­inkat. Lányunk ehhez szokott hozzá. Amikor például elkezd­te a sulit, elmagyaráztuk ne­ki, mi is az. Hogy ez már nem re mász­ni, múltkor megmutat­tam anyának, hogyan tudok fejjel lefelé lógni - mond­ja a kislány, majd hozzá­teszi, azt is ki­próbálta, mi­lyen súlyokat emelgetni. Ilyenkor majd’ frászt ka­pok, 23 kiló az egész gyerek, fél­tem, nehogy túlemelje magát... - fűzi hozzá Brigi, aki­nek életének egy jó része most a konditeremben zajlik. Két hét múlva indul ugyanis a szkan- der-világbajnokságra, Malajzi­ába.- Tavasszal részt vettem az Európa-bajnokságon, ahol mindkét kézzel bronzérmet A hatalmas iskolatáska csak­nem nagyobb, mint Korinna. Mégsem féltem a most kis el­sős ifjú hölgyet, vélhetően a táskában lévő könyvek cipe- lése nem okoz neki nehézsé­get. Anyukája ugyanis a világ egyik legerősebb asszonya: a szolnoki Kőváriné Ivánfi Bri­gitta. A kislány tőle örökölte kitartását. Joó Zsuzsa zsuzsanna.joo@mediaworks.hu SZOLNOK Anya! Nagyon .jó volt az iskola! -* ugrott anyukája nyakába Korinna, amikor ki­szaladt az iskolakapun. Ez a harmadik napja volt még csak a tanévnek, de a kislány má­ris tele van élményekkel, me- sélnivalóval. Nem is szorul be­le semmi, csak mondja, mond­ja, mi minden történt a suli fa­lai között. Közben édesanyjá­val, Brigivel útnak indulnak az edzőterem felé.- Korinna gyakran elkísér az edzésemre. Persze, nem kell neki is dolgoznia a súlyokkal, de ha van kedve hozzá, miért ne tenné? - magyarázza Kővári­né Ivánfi Brigitta, Euró- pa-bajnok bronz­érmes szkan- derosunk.- Szok­tam kötél­Atya-VILÁG Kedves Zsolt atya! Hisz abban, hogy a test beteg­ségeit a lélek megbetegedé­sei okozzák? Hogy a zaklatott szív okozhat igen súlyos testi tü­neteket, akár daganatos meg­betegedést is? A problémáin­kat, mentális sérüléseinket ho­gyan kezelhetjük? Vagy hagy­juk, hogy az idő mindent begyó­gyítson? Hogy a Jóisten elren­dezze a dolgainkat? Önnek van­nak jó módszerei erre? Katalin, Szolnok 1 Párkapcsolati, munkahelyi, családi gondja f van? írja meg problémáját, kérdéseit, hogy Kövesdy Zsolt atya Önnek is segíthessen Ж, megtalálni a kiutat! E-mail címünk: atyavilag.ujneplap@gmail.com Levélcímünk: Új Néplap Szerkesztőség, 5000 Szolnok, Mészáros Lőrinc u. 2.-• Kedves Katalin! Az ember test és lélek egysé­ge, ezért a lélek és a test állapotá­nak összefüggése nem hit kérdé­se, hanem tapasztalat. Nem csak lelki trauma betegíti a testet, ha­nem testi probléma is alakítja a lelket. Szorongásaink és zaklatott életünk testi tüneteket is produ­kál, de ez fordítva is így van. Meg­győződésem, hogy az első lépés a helyes önértékelés és önismeret. Nárcizmus és önpusztítás véglete közt ingadoznak sokan, mert sa­ját magukat vagy a másik embert akarják látni mércének. Pedig az első tükör Istenben van, az Ő sze- retetében láthatjuk meg önma­gunkat és ez a helyes önértékelés alapja, ahogy Ő tekint ránk. A má­sodik a függőségmentes társkap­csolat, és az őszinte barátság. Egymás arcában látjuk meg ön­magunkat. Ez az önismeret alap­ja. Önmagunkat meglátni és alakí­tani fájdalmas dolog, ezért kerülik sokan. Az életünket alakító sebe­ink és mentális sérüléseink elfo­gadása és tudatosítása az önneve­lés első lépése. Ha testi-lelki prob­lémajelentkezik, nem szabad a szakértőket lebecsülni, orvos vagy lelki segítő kell, véletlenül sem di- vat-kuruzsló! Nagy erőfeszítést igényel a körülményelégedettség és a vágykésleltetés, és az a tudat, hogy „jó vagyok”, Isten nem te­remt selejtet. Az én módszerem a segítő beszélgetés, sokan találtak már önmagukra benne. Az élet rö­vid ahhoz, hogy minden nyomorú­ságunk meggyógyuljon, de megta­nulhatunk velük együtt élni, és ha tudatosítjuk azokat, akkor fülön is csíphetjük, amikor rossz cseleke­detekre sarkallnak. Я НЕТ LÁNYA А НЕТ KÉRDÉSÉ Ön hogyan szórakozik? ohém, vidám embernek ismernek a körülöttem élők. Igen, én is sze­retek szórakozni, kikapcso­lódni, efféle igényeimet per­sze nem feltétlenül a cirkusz­ban élem ki. Színházba példá­ul rendszeresen ellátogatok, amikor van rá időm, lehetősé­gem. Elsősorban az Operett­színház előadásait látogatom, nagy kedvencem a Csárdás­királynő és (milyen furcsa) A Cirkuszhercegnő. Ez utóbbi darab, Kálmán Imre alkotása rendkívül közel áll a szívem­hez. Pár évvel ezelőtt ugyan­is a Vörösmarthy Színház tár­sulatával együtt játszhattuk ezt a darabot Székesfehérvá­ron. Bizony, mi szerepeltünk az operettben! A fiam, Flórián volt Mister X. Az előadás pe­dig a mi nagysátrunkban volt, akkor építették át ugyanis a színházat. A darabnak hatalmas si­kere volt, naponta több mint ezerkétszázan nézték meg a Moravecz Levente rendez­te operettet. Csak azért nem többen, mert ennyien férnek el a sátrunkban. Még az ál­latok is szerepeltek benne, a zebráink, az elefántjaink, a lovaink. Persze, otthon is szeretek lenni, kedvelem a jó filmeket. Richter József, a Nemzeti Nagycirkusz igazgatója Nyolcvan tévécsatorna közül választhatok, nem egyszer ülök le a tévé elé, hogy meg­nézzek egy jó kis nosztalgia­filmet vagy egy kalandfilmet. Ha meg mozgalmasabb szóra­kozásra vágyok, akkor össze­jövetelekre megyek el. Mert szeretek jókat beszélgetni, nagyokat nevetni. A hangos dajdalozás nem az én aszta­lom, nem szoktam énekelni sem... A múlt hétvégén régi cirkuszosok találkoztak egy­mással, voltunk vagy kétszá­zan. Éjszakába nyúlóan be­szélgettünk, mi „öregek” a régi időkről, az egykori cir­kuszi világról. Nos, itt na­gyon jól éreztem magam! A tószegi Kass Amália az idei tanévben érett­szinten lovagol. Úgy tervezi, hogy érettségi

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom