Új Néplap, 2015. szeptember (26. évfolyam, 204-229. szám)

2015-09-22 / 222. szám

2015. SZEPTEMBER 22., KEDD HATVANON TÚL 11 Huszonöt kilós harcsát is fogott már Kristóf bácsi Sikeresen túl van a súlyos, halálos betegségén Kis híján eltemették KENOYEL Tóth Kristóf bácsit a kö­zelmúltban köszöntötték 80. születésnapján. Mivel eddig so­sem ünnepelte az elmúló éve­ket, így nagy meglepetésben volt része.- A születésnapi bulimon hu­szonnégyen gyűltünk össze- meséli boldogan Kristóf bácsi.- Abszolút nem számítottam rá, de csodálatos érzés volt. Akadt, aki Németországban pattant au­tóba, hogy hazaérjen az ünnep­lésre. Rengeteg ajándékot és egy gyönyörű tortát is kaptam - ára­dozott. Az eredetileg tószegi születé­sű Kristóf bácsi jelenleg Kengye­„Minden nap száz felhúzást végzek az ajtófélfára erősített rúdon”- mondja az idős férfi len tölti aktív nyugdíjas éveit.- A horgászat több mint hatvan éve nagy szenvedélyem, körülbe­lül 64 éve van engedélyem, ebből kifolyólag a horgászathoz készí­tek szákot, hal és bottartókat. Ré­gebben akadt vevőm is, ma már csak hobbiból űzöm. Életem há­rom legnagyobb fogása egy 25 kg-os harcsa, egy 24 kg-os amúr és egy 17 kg-os ponty voltak - súgja meg. - Naná, hogy mindig kisütöm őket, imádom fogyasz­tani. Nagyon egészséges. A hor­gászat mellett a hétvége a hat sze­retett unokámé. Szívesen töltöm velük az időmet. És bár a hétköz­napokban egyedül élek, nem ha­gyom el magam, ne tessék gon­dolni. Minden nap száz felhúzást végzek az ajtófélfára rögzített rú­don - jegyzi meg. Kristóf bácsi negyven éve rok­kantnyugdíjas, ami egy korábbi munkájának következménye.- Az eredeti szakmám beállí­tó lakatos, de nagyrészt gépko­csivezetőként dolgoztam - tud­juk meg. - Az ötvenes években háborút járt német kocsikat ve­zettem és akkoriban bizony nagy hidegek voltak. A kocsiban csak légfűtés volt, ami nem me­legítette be a járművet, lefagyott a kezem és a lábam is. így let­tem idejekorán rokkantnyugdí­jas. Az ujjaimmal gyakorlatilag semmit nem érzek - zárja rövid­re Kristóf bácsi. Уймлш-евгг» nunnäh« vöftömeKMtre/ MUNtóÉIW Margit néni azt a rengeteg elismerést mutatja otthonában, amit áldozatos munkájáért kapott az elmúlt évek során A hetvenes évei végén járó jász- ladányi Nagy Mihályné, Margit néni életét a betegek ápolásá­nak szentelte. Ennyi idősen is jelenleg négy ápoltja van, akik­hez mindennap kijár. Van, akit fürdet, akad, akinek bevásárol és olyan is, akivel csak beszél­getni jár össze, hogy enyhítse annak magányát. Bálint-Mátyus Krisztina krisztina.matyus@partner.mediaworks.hu 1ÁIZUDÁNY Margit néni kedve­sen invitál be otthonába. Egé­szen a nappaliba vezet ben­nünket, ahol bele is kezd törté­netébe.- Négy ápoltam van, ebből kettő 98 éves, rajtuk kívül pe­dig van egy 88 és egy 81 éves - tudjuk meg Margit nénitől. - Utóbbi agyi infarktust kapott, őt fürdetem és öltöztetem. Erre a csöpp asszonyra néz­ve kissé furcsa, hogy miként bír egy magatehetetlen embert a kádba tenni. De Margit né­ni megnyugtat és hozzáteszi, hogy a fürdetésnél van segítsé­ge, viszont az öltöztetést egye­dül végzi. Ha ezzel megvan, jö­het a tornáztatás, amit szintén ő maga intéz.- Az egyik 98 éves ápoltam­nak csak bevásárolni szoktam, illetve gyógyszert viszek, majd beszélgetünk - folytatja tovább.- Hisz tetszik tudni, ez a leg­fontosabb az idős embereknek, ugyanis a magány és egyedül­lét nem jó dolog - pillant rám.- A másik 98 éveshez viszont kizárólag csak beszélgetni já­rok. Ő nagyon igényli a társa­ságot. Ott időzök legtovább. Az utolsónál, a 88 éves asszonynál főzni, takarítani, gyógyszert váltani és bevásárolni szoktam. Ezeket a köröket Margit néni több mint húsz éve mindennap megteszi. Nagy kitartás és lelki erő van benne.- Mindennap elmegyek itt­honról reggel fél nyolckor és sokszor csak este nyolckor érek haza. Húsz éve, leszázalékolt nyugdíjasként csinálom a Vö­röskereszt által önkéntes mun­kaként. De ennek egy sokkal mélyebb története van, mint ahogy ez elsőre látszik. 1973-75 között halálos beteg voltam, has­nyálmirigygyulladásom volt. Már az orvosok is lemondtak ró­lam, így meg sem műtötték. Mi­vel vallásos vagyok, megkértem Rusvai főorvos urat, hogy hív­jon egy papot, mert szeretnék gyónni. A paptól még a betegek kenetét is megkaptam, mert ő is látta, hogy nem vagyok jól. Ekkor megfogadtam, ha job­ban leszek, akkor csak a bete­geknek és idős embereknek fo­gom szentelni az életem - jegy­zi meg könnyes szemmel.- Ezután az intenzív osztály­ra toltak és mivel jászladányi is­merőseim is voltak bent a kór­házban azt terjesztették, hogy meghaltam. A halálhírem hal­latán a munkahelyemen már a koszorút is megrendelték a temetésemre, mire kiderült, hogy még élek. Hosszú időszak következett, közel egy évet töl­töttem a Hetényi Géza Kórház­ban. Végül 1977-ben éreztem azt először, hogy mindenen túl vagyok. Eleinte félévente kellett kontrollra járnom, majd később már csak évente. És hát tessék nézni, ennyire rendbe jöttem - mutat magára.- Mivel fogadalmat tettem, így nem merem egyik betege­met sem elhagyni. Halálom órájáig járni fogok hozzájuk. Nyugdíjasklubba is jár Mindig is betegápoló szeret tem volna lenni szögezi le Margit néni. A Vöröskereszt nők .1902 óta vagyok tagja. Fi­zetést a lesznzalékolásom óta ugyan nem kaptam, de kitöri tetőst annál többet mutat ku lonleges gyűjteményére, me­lyekben oklevelek, elismerő sok vannak Természetesen az ápolás mellett, ha tudok, a csaladomra is szánok időt. Hat unokám es öt dédunokám van. Amikor itthon vannak, akkor közösenfozöcskézúnk Es ha meg ezen felül is marad idom. akkor szívesen járok az Arany- ósz es az Eletet az eveknek nyugdíjasklubokba Bár messzi re nem utazom velük, mert az ápoltjaim beIebetegedneneк. de azokon az alkalmakon jókat beszélgetünk a jelenről es me rengünk a múlt történésein. HÍREK Derűs órákat tartottak SZOLNOK - Derűs órákat tar­tottunk a héten az Aba-Novák Agóra Kulturális Központban - mondta el lapunknak Deák Já- nosné, a Szolnok Városi Klubok és Nyugdíjasok elnöke. - A je­les eseményen 14 klub közel nyolcvan fővel képviseltette ma­gát. A műsort követően, melyet a nyugdíjasok adtak, zenés-tán­cos mulatsággal folytatódott az est jó hangulatban - nyilatkozta. Szőlő és alma került terítékre SZOLNOK Szüreti mulatságot tar­tottak a VOKE Csomóponti Mű­velődési Központban - tudtuk meg a Baross Gábor Vasutas nyugdíjas klub vezetőjétől Bo­dor Istvánnétól. - A rendezvé­nyen a társklubok tagjai vettek részt. Az asztalon kínáltak sző­lőt, almát, valamint zsíros ke­nyeret is. Az estet táncmulatság és tombola zárta - mesélte Bo­dor Istvánná. Száz főt várnak a bálra SZOLNOK Hagyományos vacso­rával egybekötött szüreti bált tartunk október 10-én 18 órá­tól a szandaszőlősi művelődési központban - árulta el Csernai Józsefné, a Szandaszőlős Nő­klub vezetője. - Ilyenkor több nyugdíjas klub tagjai összejön­nek, körülbelül százan leszünk. A vacsora mellett őszi gyümöl­csök lesznek terítéken, vala­mint mustkóstolással is ked­veskedünk. A bált egy szüreti pár nyitja meg magyar ruhában, majd kezdődhet a tánc kifulla­dásig - mondta a klubvezető. Újraélesztési ismereteket kaptak SZOLNOK A Kertvárosi Tisza Nyugdíjas Klub a közelmúltban egészségnapot tartott. Az idő­sek újraélesztési ismereteket sajátítottak el. E mellett pedig számos hasznos tanácsot kap­tak, melyet a mindennapi élet­ben is hasznosítani tudnak. Cum laude eredménnyel végezte el a jogi egyetemet, de addig történt egy és más dr. Sebők Györggyel A szomszéd ügyvéd fordított egykor az életén SZOLNOK Dr. Sebők György a kö­zelmúltban ünnepelte család­ja és kollégái körében a kilenc­venedik születésnapját. Vele be­szélgettünk az életéről.- Szegeden születtem, a négy elemit Mórahalmon végeztem el, mindvégig jó tanuló voltam- emlékszik vissza Gyuri bácsi.- Édesapám nem szeretett vol­na tovább taníttatni, más szán­déka volt velem, de szerencsére mellettünk lakott egy ügyvéd, akinek a hatására mégiscsak beírattak Szegeden a piarista gimnáziumba. Emlékszem, kes­keny nyomtávú vasúttal jártam be az iskolába - mereng a múl­ton. Az i-re a pontot a Jog és Ál­lamtudományi Egyetem elvég­zésével tettem fel, ahol cum la- udé eredménnyel zártam. Saj­nos nem volt ennyire sima az út idáig. 1929-ben tört ki a gazda­sági világválság, amikor a szü­leim megélhetése problémássá vált. Aztán jött a világháború. Emlékszem, a szovjet csapatok átvonultak Mórahalmon is. Buj­kálnunk kellett, főleg a hölgyek­nek, ki hova tudott, a padlásra, pincébe, vagy éppen a szomszéd tanyára. Ahogy a háború lecsen­desedett, elvégeztem a gimnázi­umot és Mórahalmon kaptam állást a közellátási hivatalban. Mivel az nagy szó volt akkori­ban, ha valaki leérettségizett, így rendes státuszom lett, segéd díjnoknak neveztek ki. Tulaj­Dr. Sebők György ma sem hagyja el magát donképpen ez egy rendőri bün­tető bíróság volt, kisebb ügyek­ben lehetett bírságot kiszabni. Például tejhamisítás és tiltott pálinkafőzés ügyében. Majd ké­sőbb anyakönyvvezetői felha­talmazást is adtak, így bármi­lyen furcsa, férfi létemre esket­hettem. 1947-ben Rúzsajárásba kerültem, ahol közigazgatási ki- rendeltséget alapított Szeged vá­ros és engem bíztak meg a meg­szervezésével. Akkor fogalma­zódott meg bennem, hogy jogász szeretnék lenni. Az egyetem el­végzése után a szolnoki Kötiví- - zignél dolgoztam vezetőként, majd a megyei tanácshoz kerül­tem, ahol osztályvezetői besoro­lásban elnöki titkár voltam egé­szen a nyugdíjazásomig, 1989- ig - árulta el. Gyuri bácsi a nyugdíj után sem tétlenkedett, tagja volt a megyei önkormányzat idősügyi tanácsának, és annak ered­ményeként kiérdemelte 2008- ban a lász Nagykun Szolnok megyéért díjat. Mivel felesége meghalt, így sajnos egyedül töl­ti mindennapjait.- Magamra mosok, takarítok, vasalok - folytatta. - Főzni csak tojást és teát szoktam, a fiam hozza az ebédet, vagy lemegyek az egyik étterembe és eszem egy menüt. Egyébként van két gyönyörű unokám és egy déd­unokám, amikor tehetem, ve­lük vagyok - tudtuk meg.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom