Új Néplap, 2015. szeptember (26. évfolyam, 204-229. szám)

2015-09-17 / 218. szám

2015. SZEPTEMBER 17., CSÜTÖRTÖK Kéregetésből él az egykori jól menő vállalkozó Nemrég milliomos volt, most koldus... Valaha milliói voltak. Most az utcán kéregét. „Sanyika” meg­ismerte az élet napos és sötét oldalát is, és mesél is róla. Joó Zsuzsa zsuzsanna.joo@mediaworks.hu SZOLNOK Az ötven körüli férfi nem­régen érkezett az utcasarokra. Kas­szákét úgy helyezte el, hogy senki­nek ne legyen útjában, de minden­ki észrevegye. Bizalommal néz fel ránk, így beszélgetünk.- Először kéregettem, de a kö­nyörgés nem az én világom. Ki­találtam, írok inkább egy üzene­tet az embereknek. „Önnek csak száz forint, nekem a megélhe­tés...” Igen, a műanyag dobozban koppanó forintokból élek most. Pedig régen milyen szép életem volt..! - Sanyika (csak így isme­rik az abonyiak a férfit) tekintete a távolba réved. Elmeséli, hajda­nában, a kilencvenes évek elején még a milliomosok életét élte. Autóbontója volt Kecskeméten, futott az üzlet. Régi könyvekkel, festményekkel kereskedett. Dol­gozott reggeltől estig, de megér­te, mert ömlött hozzá a pénz.- Ha bementem egy boltba, nem azt néztem, mennyibe kerül, csak azt, mire van szükségem, vagy na­gyon sokszor: mihez van kedvem. A zsebemben mindig volt har­mincezer forint, körülöttem pedig rengeteg barát. Na igen, akkor­tájt kedveltek az emberek... Aztán meghalt az apám, és a hagyatéki eljárás után kiderült, a ház, ami­ben laktam, másé. Milliókat fi­zettem ki rokonoknak... Az üz­let is döcögőssé vált, az addigi életem kártyavárként kezdett összedőlni. Nyilván sok rossz döntésem is volt akkortájt. A ba­rátok eltávolodtak tőlem, egye­dül maradtam. Azt mondják, ha valaki egyszer megindul a lejtőn, az nem áll meg. Velem ez történt: hajléktalan lettem. A marhasült után már értékeltem a krump­lis tésztát és a vajas kenyeret is. Sanyika tizennyolc évig élt fedél nélkül, majd úgy gon­dolta, hogy Abonyban kezd új életet. Bízott ben­ne, hogy szakképzettsé­gével, papírjaival sikerül munkát találnia, főleg, hogy nem iszik, nem dohányzik. ízületi beteg­sége azonban közbeszólt.- Nem múlt el nyom nélkül a hajléktalanlét: mindenem fáj, főleg időjárás-változás ide­jén. Ennek ellenére ide-oda el­megyek, bedolgozok, segítek, amíg bírom. Igaz, ezek nem hivatalos melók. Emiatt van az, hogy jelenleg semmiféle rendsze rés bevételem nin­csen. Mégsem olyan rossz a sorom, mert megismertem pe­dagógusvégzettsé­gű, de most mun­kanélküli pára mat, nála élek... A férfi Ceglé­den pillantotta meg a „Nagy Őt”, négy éve, egy egyhá­•W Sanyi napok óta üldögél az utcasarkon. Kepét nemrég a Facebookra is feltették - azóta mégtöbben felismerik zi rendezvényen. Mert a nehéz években Isten adott neki egy kis reményt.- „Hol áll az autód?” kérdezte, én pedig szégyenkezve vallottam be, hogy csak egy garázsom van, ab­ban sem kocsi áll, hapem én élek ott. Ő pedig csodálkozott, nem is gondolta... Mai napig megőriztem a ruháimat, bármikor tisztessé­gesen felöltözök. Viselkedni, beszélgetni is tudok, akár ré­gi irodalomról, akár törté­nelemről - Sanyika szava­it egy hölgy szakítja félbe.- Maga volt fent a Fa- cen? - kérdezi, beszél­getőtársam csak bólint.- Akkor jó étvágyat! - csörren a kétszázas.- Nemrégen el­beszélgettem itt valakivel, Szol­nokon. Lefotózott, feltett a Facebookra, hogy aki lát, az segít­sen. Képzelje, más­nap több ezer forin­tot adtak az embe­rek, annyian meg­ismertek. Aznap sült csirkét ettünk az asszonnyal, más­nap pörköltet, harmad­nap meg jajgattunk, nem szoktunk mi a sok húshoz! Kérdésünkre, mit kezde­ne egymillió forinttal, gyors választ kapunk:- Kifizetném a tartozásai­mat. Nem kell nagy ház, se kocsi. Csak két-há- 1 romezer forint a zse­bembe. Meg internet otthonra, hogy elindít­sak egy kis vállalkozást, könyvekkel kereskednék, maradt még négyezer da­rab a régiekből - osztja meg ter­veit beszélgetőpartnerem, akinek szavaiban ott van minden kese­rűsége, bánata, reménye és álma.- írjon csak rólam az újság­ban nyugodtan! Hisz soha, sen­kit nem bántottam, nincsenek haragosaim. Bár nem tagadom, tartozásaim vannak. Életem pe­dig legyen tanulság minden­ki előtt: a jólét nem örök, ezért találja meg mindenki saját éle­tében az igazán fontos dolgokat. MEGYEI E gyszer hopp, másszor kopp. Közhelynek tűnik e régi mon­dás, de igaz. Különösen igaz ez arra a férfira, aki nevét, ar­cát is vállalva megkért, írjak róla az újságban. Meséljek az olvasóknak egykori pazar életéről, amikor pén­zét még számolatlanul szórta, amikor haverok serege vette kö­rül, keresve társaságát, kegyeit. Ecseteljem mindenkinek, meny­nyire nem számított akkor az értékes emberekre szánt idő, a csa­lád és az egészség. Hogy végsőkig kizsákmányolta önmagát, az életet. És vessem papírra azt is, hogy mindennek milyen nagy ára volt: a sors kíméletlenül elbánt vele, vagy talán Isten büntette meg? Ő intézte el, hogy rövid időn belül mindenét elveszítse, hogy aztán majd’ húsz évig hajlékta­lanként élje életét?! Hogy bará­tok, ismerősök, rokonok tagad­ják meg? Talán igen, de nem céltalanul. A férfit kemény ta­nulólecke elé állította a sors. Át kellett értékelnie addigi életét, számot vetni tetteivel, döntése­ivel. „Útközben” megkeresni az igazán értékes dolgokat, amikbe érdemes az embernek belekapaszkodni, még a legcudarabb élet­helyzetben is. Ma már tudja, a legfontosabb az életben az egész­ség és az egymás iránti tisztelet. Ezek bárki számára elérhetőek, megkaphatóak, de semmiképpen sem pénzért megvehetőek. Bár ennek a férfinek ma (úgy tűnik) semmije nincsen, mégis gazda­gabb lehet néhányunknál. Hiszen ő már saját bőrén megtapasz­talta, milyen a haszontalan jólét és milyen az élet árnyékosabb oldala. Tanuljunk más hibáiból, higgyük el az ő példájából okulva: éle­tünk bármikor fordulatot vehet, a hoppból gyorsan lehet kopp. Ezért próbáljunk úgy élni, hogy bármerre is fordul sorsunk, ne maradjunk nincstelenek - legalább lélekben ne. Úgy tűnik, semmije sincsen, mégis gazdagabb lehet néhányunknál... Nem véletlen volt Szolnok a helyszín SZOLNOK Árpád-házi Szent Erzsé­betről tartott a minap előadást a KÉSZ szolnoki csoportjának szervezésében dr. Messik Mik­lós, a Magyar Emlékekért a Világ­ban Közhasznú Egyesület elnöke. A szolnoki helyszín kiválasztásá­ban nem kis szerepe volt a Szent Erzsébet iránt itteni tiszteletnek, illetve a szentnek a Belvárosi Plé­bánián őrzött szép képmásának is. A Szent Imre Művelődési Ház nagytermében lezajlott programot követően dr. Messik Miklós la­punknak elmondta, hogy egyesü­letük a világban található magyar emlékek felkutatására és megis­mertetésére jött létre. Munkájuk során emléktáblák elhelyezésével is lehetővé teszik az arra járó ma­gyarok koszorúval, virággal törté­nő kegyeletnyilvánítását. SZ. I. Mosógépet és hűtőt is lopott a pincéből MEZŐTÚR Lopás bűntett elköveté­sének megalapozott gyanúja mi­att indítottak eljárást egy mező­túri lakos ellen - tájékoztatott Szabó Zoltán megyei rendőrségi sajtóreferens. A harminckilenc éves férfi szeptember 12. napjá­ra virradóra - a lakatot levágva - jutott be egy mezőtúri társas­ház tárolóhelyiségébe, ahonnan eltulajdonított egy mosógépet, egy hűtőszekrényt, egy kerék­párt és többzsáknyi ruhát. A jár­őrök egy órán belül házkutatást tartottak a házban lakó férfi ott­honában, ahol megtalálták az el­lopott ruhák egy részét. A rend­őrök elő is állították a jogsértőt a helyi kapitányságra, ahol gya­núsítottként hallgatták ki. ÚN Telephelyet hozna létre a nagyközség CIBAKHÁZA Közfoglalkoztatási te­lephelyet hozna létre a cibaki önkormányzat. Hegyes Zoltán polgármester elmondta, a hely­béli közmunkások számos ér­tékteremtő tevékenységet végez­nek, például térkövet gyártanak, vályogot vetnek, zöldségféléket termesztenek-pucolnak-feldol- goznak. Mindezeket azonban je­lenleg a település több különbö­ző pontján végzik, amit a tele­pülésvezető szerint sokkal jobb lenne egy helyre koncentrálni. Hegyes Zoltán hozzátette, Ci­bakháza szélén találtak egy olyan 2900 négyzetméteres te­rületet, mely mezőgazdasá­gi munkavégzésre alkalmas. E külterületen az önkormány­zat állattartással és ezen állatok (birka, csirke és sertés) takar­mányozásával is foglalkozna, a megtermelt gyümölcsöt-zöld- séget pedig feldolgozná. A ki­szemelt területen több különbö­ző nagyságú épület is található, melyek egyikében géptárolót, a másikban brikettálót, egy követ­kezőben terménytárolót alakíta­nának ki. Ezeken túl savanyító- és gyümölcslékészítő üzemet is felhúznának. Hogy tervük mi­hamarabb megvalósuljon, egye­di elbírálású pályázatként ad­ják be elképzeléseiket a szak­minisztériumhoz, remélve a po­zitív elbírálást. A többesztendős megvalósítású beruházás 113 millió forintba kerülne. J. ZS. TISZA3URA A tiszaburai református templom a Nagykunsági Refor­mátus Egyházmegye legősibb temploma. A márványtáblája sze­rint a XV. században építették. Persze azóta többször felújították - napjainkban például új tetőt, rézburkolatot, va­lamint festést kapott. Erősítenék a testvérvárosi kapcsolatokat TISZAVÁRKONY A közelmúltban húszfős várkonyi küldöttség láto­gatott testvértelepülésükre, Szi- lágyperecsenre, ahol két napot töltöttek, és többek között részt vettek a híres hagymafesztiválon is. Tiszavárkony a román faluval nyolc éve ápol testvérkapcsolato­kat, s bár az utóbbi években szü­neteltek a kölcsönös vendéges­kedések, Hegedűs István polgár- mester elmondta, szeretnék ezt a szokást feleleveníteni, a kapcso­latot szorosabbra fűzni. Jelenleg egy kopjafa elkészítéséről folynak az egyeztetések, amit a várkonyi Harangozó Márton fafaragómű­vész fog megalkotni a perecseni- ek számára, az átadó pedig újabb alkalmat ad egy találkozóra. К. B. Ki igazi nincstelen? Joó Zsuzsa zsuzsanna.joo@mediaworks.hu

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom