Új Néplap, 2015. szeptember (26. évfolyam, 204-229. szám)

2015-09-14 / 215. szám

MEGYEI KÖRKÉP .15 2015. SZEPTEMBER 14., HÉTFŐ Ki az a Kyle Lafferty? Az északír csatár, aki miatt mindig olyan rosszkedvűek leszünk mi, magyarok. Pietsch Tibor kozpontiszerkesztoseg@mediaworks.hu EB-SELEJTEZŐ A legegyszerűbb len­ne az egészet Kyle Lafferty nyaká­ba varrni. Ő volt az, aki 2014. szep­tember 7-én a 88. percben eldön­tötte a Magyarország-Észak-ír- ország Eb-selejtezőt, 2015. szep­tember 7-én a 93. percben pedig a mennyből a pokolba taszított min­ket. Bár lehet, túlzás, célszerűbb lenne azt írni, hogy Lafferty gól­ja c§ák a realitás talajára helyezte a magyar válogatottat, a magyar futballt. Tavaly ilyenkor, a selej­tezősorozatot nyitó vereség után százból minimum kilencvenki­lencen aláírták volna a pótselejte­zőt érő harmadik helyet. Storck felelőssége: rossz döntéseket hozott Ehhez képest a legtöbben belehal­tak a belfasti döntetlenbe, pedig minden jel arra mutat, hogy meg­lesz a harmadik hely. Nem csoda, amikor ki tudja, milyen lehetőség volt a mieink lábában. Az északírek kapusa, MichaelMcGovernmegajándékoz­ta Magyarországot egy góllal, Chris Baird kiállíttatta magát, már csak két és fél percet kellett volna kihúzni. Illetve: dehogy kihúzni! S ezen a ponton vetődik fel elő­ször Bernd Storck felelőssége. Gól- és emberelőnyben nem ar­ra kellett volna játszani, hogy a csapat valahogy kibekkelje a hát­ralevő perceket. Dzsudzsák Ba­lázsról kiderült, hogy jobbhát­védként is megállja a helyét, de az már vicckategória, ha egy bal­szélsőnek a védelem jobb oldalán kell kaparnia. Érthetetlen volt a német tréner utolsó cseréje is. Né­meth Krisztián he­lyére Vanczák Vil­most állította - egy támadó helyére egy védőt! Akkor, amikor a labdát magunknál - és lehetőleg a lét­számhátrányban brusztoló ellen­fél térfelén - kellett volna tartani. Ahelyett, hogy a német edző egy támadót hozott volna be, a hátsó alakzatot próbálta erősíteni, ami­vel majdhogynem üzent az észak­íreknek: gyertek, rohamozzatok, ha tudtok. Ők meg jöttek... „Csalódott vagyok, de büszke” - mondta a szakvezető a lefújást kö­vetően. Az U20-as válogatott szö­vetségi edzőjeként is elmondhat­ta ugyanezt. A világbajnoki nyol­caddöntőben elszenvedett vereség után. Szerbia a 91. percben men­tette hosszabbításra a mérkőzést (szöglet után), majd a ráadásban végig emberhátrányban küzdve vívta ki a továbbjutást. Úgy tűnik, az akkori hibá(k)ból nem tanult Storck - ennek is itta meg a levét Belfastban a válogatott. A romá­nok ellen meg annak (is), hogy a futballistákkal elhitették, jó a dön­tetlen. Abban hittek, hogy nem kapnak ki, és nem abban, hogy győzhetnek. Van különbség a kettő között, nem is kicsi. A szeptemberi vá­logatott csak nyomaiban emlé­keztetett a júniusira. Az együttes úgy ment ki Finnország­ba, hogy ha törik, ha szakad, elhozza a 3 pontot, és az utóbbi évek talán legjobb já­tékával el is hozta. Az elmúlt na­pokban sok mindent el lehetett mondani a csapatról, de azt nem, hogy duzzadt volna az önbizalom­tól. Mintha túlélni akarta volna a románok elleni mérkőzést, nem megélni. A március óta nálunk dolgozó Storck ugyan hangoztat­ta, tisztában van azzal, mit jelent a nemzetnek ez az összecsapás, azt is gyakran emlegette, hogy futballmeccsre, nem háborúra ké­szíti fel az együttest. Lovrencsics Gergő kispadozott - de miért?! Nos, háborúzni senki sem akart, nyerni viszont igen. Noha azt nem állíthatjuk, hogy a románokat és az északíreket Dárdai Pál vezetésével legyűr­te volna válogatottunk, ám a ma­gyar szakember hiánya igenis ér­ződött. Legfőképp a csapat men­talitásán. Persze az is számított, hogy Szalai Ádám, Stieber Zoltán, Tőzsér Dániel nem volt játékban, ezt jól mutatja, hogy utóbbi két labdarúgó mennyivel jobban tel­jesített Helsinkiben. Lovrencsics Gergő mindkét se­lejtezőt végigülte a pádon. Ha nem is élete formáját futotta az elmúlt hetekben, legalább rendszeresen pályára lépett, csereként minden bizonnyal tudott volna lendíteni az együttesen - akár a románok ellen (az elfáradó Stieber helyén), akár Belfastban (amikor a labdát kellett volna tartani). Az új szövetségi ka­pitánynak kevés ideje volt arra, hogy alaposan megismerje a ke­rettagokat, de akadtak olyan mo­mentumok, amelyek azt sugall­ták, még nem teljesen állt össze a kép. Egy év alatt Storck a harma­dik szakember, aki a válogatottal dolgozik. Pintér Attilának az első selejtezőn elszenvedett kudarc je­lentette a búcsút, a csapatot gatyá­ba rázó, hitet és erőt adó, a magyar futballban rég tapasztalt összefo­gást hozó Dárdait a Hertha rendel­te vissza, Storck meg kéznél volt. A Feröer elleni meccsre is ki kell menni drukkolni Természetesen nem a német edző okolható az elmúlt évtizedek szenvedéseiért. Csak roppant fá­jó, hogy most, amikor olyan köny- nyen ki lehetett volna jutni az Eb-re, a nyüegyenes helyett a kacskaringós útra kanyarodunk rá. Egyebek mellett azért, mert nincsenek nemzetközi szinten magasan jegyzett klasszisaink, topligákban hétről hétre remek­lő játékosaink, de még egy Laf- fertynk sincs. Van viszont egy csapatunk, amely megtanult védekezni, egy­ben és együtt van, hét tétmeccs óta őrzi veretlenségét és amely­nek tiszta szívből lehet szurkolni. Ezért is érdemelne meg egy telt há­zas mérkőzést Feröer ellen. A kép­let egyszerű: az október 8-i, Ferö­er elleni találkozót kötelező meg­nyerniük Gera Zoltánéknak, mert a 3 pont megszerzésével a legrosz- szabb esetben is garantált a pótse­lejtezős párharc, ami újabb esélyt kínál ugye. Ha elmúlik a belfasti döntetlen okozta bánat, talán még örülni is tudunk majd ennek. Érthetetlen volt az utolsó két cseréje Storcknak. Pótselejtező: szoros befutó várható Éles harc várható a még automa­tikus Eb-szereplést érő legjobb csoportharmadik helyért. Ma­gyarországnak is van esélye a harmadikok közötti elsőségre, de ehhez jó lenne megnyerni mind­két meccsünket, ezzel biztosíta­nánk, hogy a görögök maradnak az utolsók - a sereghajtók elle­ni pontokat nem számítják, mivel az I csoportban eggyel keveseb­ben szerepelnek. A hátralévő két körben alapvető változások lehet­nek, sok helyen még a harma­dik helyért is küzdenek, a magyar csapat 3 ponttal már matemati­kailag biztossá tenné harmadik helyét. A pótselejtezős sorsolás előtt négy csapatot kiemelnek az aktuális UEFA-együttható alapján. A CSOPORTHARMADIKOK RANGSORA 1. Ukrajna 7 4 1 2 11-3 13 2. Horvátország 7 3 3 1 14-5 12 3. Magyarország 7 3 3 1 6-4 12 4. Albánia 6 3 2 1 7-3 11 5. Írország 6 2 3 1 6-5 9 6. Svédország 7 2 3 2 9-9 9 7. Szlovénia 7 3­4 9-10 9 8. Izrael 6 2 1 3 6-8 7 9. Törökország 6 1 3 2 7-8 6 Bernd Storck: Gonosz ez a futball... - Egyszerűen nem akartam elhinni- Drámai este volt...- Az volt, sajnos az volt - sóhaj­tott nagyot Bernd Storck, a ma­gyar válogatott szövetségi kapi­tánya. - A lefújást követően síri csend volt az öltözőben, minden­ki lehajtott fejjel nézett maga elé. Rendkívül csalódottak voltunk. Nagyszerű este lehetett volna szá­munkra, dráma lett a vége.- Mi volt az első gondolata, amikor gólt kaptunk?- Az, hogy ez katasztrófa! Egysze­rűen nem akartam elhinni, hogy megtörtént, talán még sosem vol­tam olyan bosszús, mint most Belfastban.- Az első félidőben mi volt a gond? Miért nem úgy futballoz­tunk, ahogyan a szünet után?- Elfogadom a kritikát, ugyanis az első félidőben rendkívül gyengén játszottunk, és nem is ezt kértem a csapattól. Rendkívül idegesek voltak a játékosaink, és azt sem értettem, miért annyira bátortala­nok. Arról volt szó, ha nem lehet kibontani a támadást, nyugod­tan passzoljanak hátrafelé is, a lényeg, hogy járassuk a lab­dát, Király Gáborig is hátra lehet vinni a játékot, kezdjük az elejé­ről az építkezést. Felívelt labdák­kal nem lehettünk sikeresek az északír válogatott ellen. Ezen kel­lett változtatni a második félidő­re, ami sikerült is.- Mit mondott a játékosainak a félidőben?- Nem kell ilyenkor nagy dolgok­ra gondolni, annyit mond­tam, hogy próbálja­nak meg bátrab­ban futballozni, és néhány tak­tikai változást is végrehajtot­tunk. A lényeg, hogy hatásos- volt, mert elkezd­tünk végre futballoz ni, és úgy nézett ki a csapat, ami­lyennek szerettem volna. Voltak le­hetőségeink, sőt gólt is lőttünk - ha szerencsés is volt... aztán jött a ráadás. Az a ráadás öt perc. Bor­zasztó volt megélni a kapott gólt.- Az ellenfél akkor már tíz em­berrel futballozott, és most mindenki azt kérdezi: miként fordulhatott elő, hogy nem ju­tott ember a kipattanó labdá­ra helyezkedő északír fut­ballistára?- Sajnos ez benne van a futballban. Az északírek jöttek előre, sorra ível- gették a kapunk elé a labdát, mi pedig akkor már nem tudtuk megtartani elöl. A labdarúgás ilyen, azaz ha fo­lyamatosan szögletek és szabad­rúgások váltogatják egymást a kapu előterében, előbb-utóbb jön a hiba, és szabadon maradhat va­laki. Ez történt ezúttal is.- Mire lehet jó ez az 1 pont?- Most még nem tudnám meg­mondani. Immár a Feröer elleni 90 percre kell koncentrálnunk, odahaza muszáj lesz győznünk. Aztán meglátjuk, a görögök ottho­nában milyen eredmény lehet jó nekünk. Most azonban azt mon­dom, a második félidőben látot­takra büszkék lehetünk, sok gond­dal küszködtünk a mérkőzés előtt, hiszen két meghatározó futballis­tára, Juhász Rolandra és Tőzsér Dánielre sem számíthattam, idő­közben Elek Ákos is kidőlt, még­is volt tartásunk, a fiatalok jól száll­tak be, jól helyettesítették őket. S bár mindig azt mondom, előre kell nézni, mégsem tudom kivonni magam a történ­tek hatása alól, mert ez a belfasti este... Dráma volt a javából! Fájdalmas csapások Az Eb-részvétel elszalasztása esetén jövőre szomorúan állapít­hatjuk meg, hogy immár 30 éve selejtezünk. Utolsó porondra lé­pésünk, az 1986-os mexikói vb óta számos fájdalmas vereséget szenvedett csapatunk az Eb-, il­letve vb-selejtezőben. 1990: VB-SELEJTEZŐ 1988. december 11-én Car­mel Busuttil a 90. percben má­sodszor is betalált, Málta ezzel egyenlített (2-2). Spanyolország és Írország mögött harmadik­ként végeztünk, a máltaiak utol­sók lettek 2 ponttal - mindkettőt ellenünk szerezték. 1996: EB-SELEJTEZÖ 1994. szeptember 7-én húsz­ezren tomboltak a Népstadion­ban, amikor Halmai Gábor góljá­val már 2-0-ra vezettünk Török­ország ellen, aztán Hakan Sükür a 67., Bülent Korkmaz a 72. perc­ben elhallgattatta a népet, 2-2 lett a vége. 1995. március 29-én Svájc ellen beleléptünk ugyanab­ba a folyóba, 2-0-s vezetésünk után Nestor Subiat duplázott, ki­alakítva a 2-2-es végeredményt a 84. percben. Ezek után követ­kezett a nyári fiaskó Izlandon, Vincze István révén megszerez­tük a vezetést, a hazaiak a má­sodik félidőben öt perc leforgá­sa alatt fordítottak. Svájc, Török­ország és Svédország megelőzött bennünket, Izland legalább nem. 1998: VB-SELEJTEZŐ Svájcban KubilayTürkyilmaz a 83. percben szerezte a meccs egyetlen gólját, idehaza Stéphane Chapuisat a 91. percben egyen­lített (1-1). A selejtezősorozat vé­gén röhögve köszöntük meg a fin­neknek az ajándékba kapott pót- selejtezőt - csak aztán idejöttek ajugoszlávok... 2006,2010: VBSELEJTEZŐ Ha anno elegünk lett Svájcból, mit mondjunk Zlatan Ibrahimovic- ra? 2005. szeptember 7-én a 91. percben döntötte el a budapesti mérkőzést (0-1), 2009. szeptem­ber 5-én a 93.-ban (1-2) - mind­két selejtezőben negyedikek let­tünk a hatcsapatos csoportban. 2012: EB-SELEJTEZŐ Rudolf Gergely hajrában lőtt gól­jával visszavágtunk a svédeknek. Amszterdamban hiába futballo­zott parádésan a csapatunk, és állt 3-3-ra a 75. percben, Dirk Kuyt a 78.-ban, majd a 81.-ben is betalált. Finnországot, Moldovát és San Marinót megelőzve har­madikok lettünk a csoportban. Hollandia és Svédország mögött. Rudolf betalált a svédeknek 2014: VBSELEJTEZŐ Égetően fontos meccs a romá­nok ellen idehaza, zárt kapuk mögött - és a 92. percben jött a szerencsétlenkedés, meg Ale- xandru Chipciu egyenlítése (2-2). Megint harmadikok lettünk, Tö­rökország, Észtország és Andorra mögöttünk, Hollandia és Romá­nia végzett előttünk. 2016: VB-SELEJTEZŐ Az északírek itthon úgy vettek el tőlünk három pontot, hogy az még mindig fáj, most hétfőn meg további kettőtől fosztottak meg minket. Mi jöhet még? Kyle Lafferty egyenlítése a 93. percben. Budapesten és Belfastban is megkeserítette a magyar játékosok életét. ' ’ v ‘

Next

/
Oldalképek
Tartalom