Új Néplap, 2015. szeptember (26. évfolyam, 204-229. szám)

2015-09-12 / 214. szám

2015. SZEPTEMBER 12., SZOMBAT A katasztrófa áldozatai előtt tisztelegtek a tűzoltók Szeptember 11-én az ország tűz­oltólaktanyáiban, katasztrófavé­delmi igazgatóságain, közöttük megyénkben is minden eszten­dőben megemlékeznek az Ame­rikai Egyesült Államok történeté­nek legnagyobb merényletéről, az egész világra kiható 2001. szep­tember 11-ei terrortámadásról. Szathmáry István Kunhalom.1950@gmail.com SZOLNOK Tegnap tizennégy óra negyvenhat perckor, a New-York-i Világgazdasági Központba történt repülőgép-becsapódások időpont­jában a Jász-Nagykun-Szolnok me­gyei tűzoltó-laktanyákban és ka­tasztrófavédelmi igazgatóságain néma, vigyázzban álló sorfallal és a gépjárművek szirénáinak hang­jával emlékeztek meg a tűzoltók a merénylet áldozatairól. Egyúttal azok előtt a tengeren túli bajtársa­ik előtt is fejet hajtottak, akik testi épségük és életük kockáztatásával, nem egyszer feláldozásával küzdöt­tek a mentésnél. A bensőséges és fájdalmas aktust követően az iránt érdeklődtünk a szertartás szolnoki résztvevőinél, hogy élték meg azt a napot? Közöttük voltak olyanok, akik már tűzoltóként, mások fegy­veres testület tagjaiként, illetve ci­vilként élték meg az egész világot sokkoló történteket.- Nagy Sándor tűzoltó zászlós, aki már a merénylet napján is a tűzoltóság állományában szolgált most nem állt a megemlékező sor­falban, a műveletirányításon volt szolgálatban - Azon a napon ép­pen szabadságon voltam. Amikor meghallottam a merénylet hírét, elsőre talán fel sem fogtam a va­lóságot. Egész egyszerűen azt hit­tem, valamilyen bulvárhírről le­het csak van szó - mondta. Ami­kor Nagy Sándor megbizonyoso­dott a borzalmas valóságról, az ál­dozatok sorsa fölött érzett részvét mellett komoly aggodalom töltöt­te el amerikai kollégái iránt is. - Meggyőződésem, ők annak biztos tudatában mentek be a romok kö­zé, végezték a mentést, hogy nagy valószínűséggel tudták, az életük lesz az ára a munkájuknak. De egy tűzoltónak keménynek, ér­zelemmentesnek kell maradnia A szolnoki tűzoltók is megemlékeztek az áldozatokról minden helyzetben - összegez­te emlékeit a zászlós. Gál Krisz­tián, aki jelenleg szintén zász­lósként szolgál a katasztrófavé­delem állományában, a merény­let idején még egy másik egyen­ruhás testület tagjaként élte a át az eseményeket. - Aznap katona­ként éppen közös hadgyakorlaton vettünk részt a Magyarországon állomásozó amerikai katonákkal. Először megváltozott viselkedé­sükre figyeltünk föl, abból láttuk, hogy nagy baj történhetett. Hatal­mas aggodalom látszott rajtuk, majd faggatózásunkra elmond­ták, hogy most kapták a hírt: meg­támadták az Egyesült Államokat! - emlékezett. Gál Zászlós emlékei szerint azonnal lefújták az egész hadgyakorlatot, majd rendkívül rövid idő, egy nap alatt elszálítot- ták az amerikaiakat - mondta. - Nagy Attila tűzoltó alezredes ab­ban az időben még szintén nem tartozott a katasztrófavédelem hivatásos állományába, a polgá­ri életben dolgozott. - A merény­let képeit látva teljesen megdöb­bentem azon, hogy egy olyan ha­talmas és erős országot is meg le­het támadni, mint az USA. Úgy éreztem, megrendült a biztonság érzete a világon - összegezte ak­kori érzéseit. - Szintén civilként találkozott a merénylet tényével S. Tóth Anikó tűzoltó főhadnagy, a katasztrófavédelmi igazgatóság szóvivője. - Akkor is a sajtóban dolgoztam, és éppen rádiós hír- szerkesztőként voltam ügyelet­ben a merénylet időpontjában. Ti­zennégy óra negyven perctől éles­ben kaptam a híreket, melyek mé­lyen megdöbbentettek. Úgy érez­tem, valami megváltozott a világ­ban - mondta a szóvivő. Valószínűleg mindannyian így érezzük. Akkor valami valóban megváltozott a világban. Szeptember 11., ami megrengette a világot A 2001. szeptember 11-ei ter­rortámadások az al-Káida terror­szervezet összehangolt öngyil kos merényletsorozata volt az Egyesült Államok ellen. Azon a reggelen 19 al-Káida gépeltérí­tő szállt fel amerikai utasszállí­tó repülőgépekre, hogy az USA fó jelképeinek számító épületekbe vezessék bele a gépeket. A New York-i Világkereskedelmi Köz­pont ikertornyaiba egy-egy repü­lőgép csapódott be. az épületek kigyulladtak, és két órán belül mindkettő összeomlott. A har­madik repülőgép a Pentagon ar- lingtoni épületébe repült. A ne­gyedik eltérített gépet az utasok visszafoglalták, azonban már nem tudtak megmenteni a lezu­hanástól. Forrás: Wikipédia MEGYEI KÖRKÉP J Szeptember 11. Szathmáry István Kunhalom.1950@gmail.com S zeptember tizenegyedike számomra legmegrendítőbb em­léke két imára kulcsolt kéz. Nem élő emberé, mivel a hoz­zá tartozó testet elemésztette a pusztító robbanás. A romok között találták, s nem tudni pontosan, hogy az épület valame­lyik rémült lakójának utolsó fohászát ó'rzi-e, vagy a végkifejlet felé száguldó repülőgépek egyik ismeretlen utasának időtlenné vált emléke. Annyit tudunk, hogy ártatlan ember utolsó üzene­te számunkra. Teljesen kizárt, hogy bárki, aki hidegfejű kitervelője, vagy vég­rehajtója volt a történelem egyik legnagyobb merényletének, pont a megbocsátás kérésével távozott volna az árnyékvilágból. Őket feltehetően a diadal mámora kísérte útjukon. Az emberiség, mió­ta létezik, mindig szült áldoza­tokat, akinek szenvedése, vagy halála hajlamos azt az illúziót kelteni bennünk, hogy sorsuk­nak volt valami értelme. Saj­nos erre mindig rácáfolt a tör­ténelem. Ahogy a két legutóbbi világ­égés nem tette bölcsebbé glóbuszunk lakóit, úgy ez a pokoli szep­temberi nap sem hozott más eredményt. Ha az élő bombák becsa­pódásának sokkjától valami megmozdult volna bennünk, hogy jobbá tegye a világot, talán még azt is remélhetnénk, hogy az ár­tatlanok áldozatának talán volt valami csekély, általunk sem is­mert értelme. De szemmel láthatólag az ő sorsuk döbbeneté sem segített semmit az emberiségen. Az azóta eltelt időben is ugyan­úgy diadalútját járja az erőszak a világon, mint ahogy az embe­riség eddigi története során tette. Semmi okunk nincs magun­kat abban az illúzióban ringatni, hogy szeptember tizenegyedi­ke nem ismétlődhet meg bármikor, amikor legkevésbé várjuk. Ne legyen illúziónk: szeptember 11-e bárhol, bármikor megismétlődhet. A hagyományok szerint csipkéznek ABÁDSZALÓK Régi hagyományai vannak a csipkeverésnek a tele­pülésen. Ezért tartották fontos­nak az alapítók - a kezdeménye­ző Mátyus Irén és Nagy Leven­te volt -, hogy létrehozzák a vá­rosban a Csipkeverők Házát. En­nek érdekében egy régi módos pa­rasztházat újították fel, melyben egykor a kántortanító lakott. Eb­ben kapott helyet az abádi csipke és a nagykunsági csipke, amely a hazai vert csipke történetében kü­lönleges helyet foglal el sajátos stí­lusa miatt. A ház nemcsak bemu­tatóház, hanem alkalmat ad majd arra, hogy csipkeverő kurzusokat tartsanak, technikát tanítsanak itt a csipkeverők és természetesen bemutatkozási lehetőséget jelent a környék népművészei számára is. A kisgalériának amolyan kite­kintő funkciója is van, nemcsak a csipkeverők, hanem a népművé­szet más ágában dolgozók kiállí­tását is bemutatják, ezzel szolgál­va Abádszalók közművelődését, állandó tárlatként pedig Mátyus Lajosné abádi csipkeverő asszony művei láthatók. Az örményesi családnak alig több a fizetése, mint a minimálbér Szerényen élők szerencséje ÖRMÉNYES Ezen a héten az örmény­esi Luca Antalék nyerték lapcso­portunk A havi bevásárlását mi álljuk elnevezésű nyereményjáté­kában a tizenötezer forint értékű vásárlási utalványát.- Meglepődtünk, de nagyon örültünk a jó hírnek! - árulta el a férfi, miközben hellyel kínált. - A feleségem intézi a család pénzügyeit, ő tudni fogja, mi­re költsük, de szerintem élelmi­szert veszünk a pénzből - gon­dolkozott Luca Antal, amikor átvette az utalványokat. Alig több a havi fizetésük, mint a mi­nimálbér. Felesége négy órában dolgozik az egyik élelmiszerüz­letben. Húsz éves lányuk, Bri­gitta tavaly végzett Kisújszál­Luca Antal a vásárlási utalványokkal láson felszolgálóként. Kiderült, hogy egyszer már nyertek egy ajándékcsomagot a Néplaptól.- Karácsony előtti játék volt, a csomagban volt sátor és Lego is. De annak már több mint tíz éve - mondta, majd hozzátet­te, hogy egyébként nem szok­tak nyereményjátékokban részt venni. Olykor vesznek egy ka­parós sorsjegyet, de ennél job­ban nem kísértik a szerencsét.- Nem is vagyok nagyravágyó. Legyen meg a betevő falat, ru­házkodás, nekem annyi bőven elég - magyarázta a miklósi malomban dolgozó férfi. Lucá- ék szerényen élnek, kertes há­zuk körül azonban mindig van mit tenni. К. K. Egyik időpont sem lett volna kedvező? SZOLNOK Több olvasónk is kér­dezte az utóbbi napokban, mi­ért kellett éppen az iskola kez­detére időzíteni a 4-es főút Szol­nokot elkerülő szakaszának fel­újítását. Az aszfaltozás ugyanis félpályás útlezárással járt, mely komoly fennakadást okozott a közlekedésben. A város forgal­ma (a belvárosi dugók miatt is) arra a pár napra megterhelte az utakat. Marczin Bence, a Ma­gyar Közút Nonprofit Zrt. kom­munikációs osztályvezetője la­punknak úgy nyilatkozott, a munkák elvégzéséhez a megyé­ben nem rendelkeznek a szük­séges nagyteljesítményű eszkö­zökkel, így a felújítás időpontját a munkák elvégzéséhez szüksé­ges, más megyéből átcsoporto­sított aszfaltmaró és aszfaltte­rítő géplánc rendelkezésre állá­sa határozta meg. Tekintettel az érintett 4-es számú főúti útsza­kasz frekventált jellegére, a na­pi munkavégzés és az ezzel já­ró forgalomkorlátozás legkoráb­ban reggel 8 órakor kezdődhe­tett, a lakosság jelentős részé­nek munkába, iskolákba érke­zése után. A napközbeni forga­lom pedig - jellegéből, összeté­teléből adódóan - gyakorlati­lag egész évben azonos nagysá­gú, így a reggeli csúcsot köve­tő napközbeni munkavégzés az év bármely időszakában hason­ló fennakadást okozott volna a közlekedésben. J. Zs.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom