Új Néplap, 2015. augusztus (26. évfolyam, 179-203. szám)

2015-08-29 / 202. szám

2015. AUGUSZTUS 29., SZOMBAT INTERJÚ 11 Szigorú szabályoknak kell megfelelni: a korona mellett összeesni sem szabad egy őrnek Életüket és vérüket is odaadnák MAGYARORSZÁG A budapesti Woth Imre tősgyökeres aszfaltgyerek­ként nőtt fel. Amikor 1978-ban megnősült, majd elköltözött a XI. kerületbe, úgy érezte, rálelt a gyö­nyörű „vidéki" életre. Aranymű­vesnek tanult, ebben a szakmá­ban is dolgozott az ország egyik legismertebb műhelyében, a Fő­városi Óra és Ékszeripari Vállalat­nál. Itt került először kapcsolatba a Szent Koronával. Joó Zsuzsa zsuzsanna.joo@mediaworks.hu- Nem sokkal utána, hogy hazahoz­ták az Egyesült Államokból a Szent Koronát, a Magyar Nemzeti Múze­umban egy nemzetközi konferenci­át tartottak a koronázási jelvények­ről, azok történetéről. Ezen a kon­ferencián a kollégáim is szerepel­tek mint előadók, akik aranymű­ves szemszögből vizsgálták meg a koronát.- Keveseknek adatott meg akkor­tájt, hogy kézbe vegyék a Szent Ko­ronát...- Ez így van. Az aranyműves szemle előtt hónapokig készültek a nagy találkozásra. Térképet készí­tettek az ékszerről, vázlatot a vizs­gálat minden egyes lépéséről. Mér­tek, számoltak, megfigyeltek, jegy­zőkönyveztek, majd mindennek a végén beszámoltak vizsgálatuk eredményéről az akadémikusok­nak. Akik megköszönték munká­jukat, majd kifejtették, ezt soha se­hol nem publikálhatják. Minden­esetre ezen a múzeumi konferen­cián mégis a tudományos közön­ség elé léptek. A négy aranymű­ves kollégám, Csömör Lajos, Lantos Béla, Ludvigh Rezső és Poór Mag­dolna néhány „renitens” jelenlévő mérnök mellett amellett szállt sík­ra, hogy a korona egységes terve­zés alapján született, kivéve a Du- kász Mihály, Konstantin és Géza képmásait az alsó abroncson. Csö­mör Lajos a 80-as években azt val­lotta, hogy a korona 450 és 1000 kö­zött készülhetett. Ezek a kijelenté­sek szinte sokkolták a tudósokat, igazi hitvita alakult ki, ami azóta is tart. Én pedig mindeközben elbor­zadtam a rengeteg veszekedéstől, de ugyanakkor nagyon is sokat ta­nultam tőlük. Innentől kezdve min­denhol ott voltam, ahol a Szent Ko­ronáról beszéltek. Igazi rajongójává váltam.- Megfordult már ekkor a fejében, hogy koronaőr legyen?- Nem is mertem remélni. Ek­kor még nagyon messze voltam a koronaőrségtől. Egyszer azon­ban egy barátom elvitt a Magyar Szentkorona Szövetség alakuló közgyűlésére, a Fáklyaklubba. Ott találkoztam életemben először vi­téz Vitéz lózsef koronaőrrel, a Ma­gyar Királyi Koronaőrség törzsőr­mesterével.- Végre, tudott kivel érdemben be­szélgetni a koronáról...- Fenét! A megilletődéstől egyik lábamról a másikra álltam, és csak annyi telt tőlem, hogy megérdezzem Józsi bácsit, hogy van. Gondoltam is, így lehet egy hatalmas lehetőséget elbaltázni. Aztán három év múlva megcsör­rent a telefonom. lózsi bácsi volt, és csak annyit kérdezett: „Most az egyszer megkérdezem, leszel-e ve­lem koronaőr?” Hát mit lehetett volna erre mondani?! Megtisztel­tetés... Amikor meghalt, én lettem a koronaőrök egyesületének elnö­ke, azóta már a harmadik mandá­tumomat töltöm e poszton.- Új szemlélettel, nagyratörő tervek­kel vette át az egyesület vezetését?- Azt hiszem, igen. Amikor én let­tem az elnök, a tag­létszám hetvenhat fő körül volt. Masz- szív munkával si­került harminchatra lecsökkente­ni. A majd’ nyolcvan ember ugyan­is már kezelhetetlen volt, egy hatá­rozatképes közgyűlést nem lehe­tett soha összehívni, annyi volt a hi­ányzó. Eldöntöttük hát, csak az le­het koronaőr, akinek a felmenői kö­zött már volt koronaőr, vagy tényle­ges munkát végez. A többiek párto­ló tagok lehetnek.- Nyilván voltak emiatt sértődések, hiszen többen kikerültek az új sza­bály miatt a „körből”.- Bánom is én! Nem azt néztük, kinek mi jó, hanem azt, hogy szer­vezetünk működőképes legyen.- Lehetnék koronaőr?- El kell keserítsem, semmi esé­lye... Mi amolyan „férflsoviniszta” csoport vagyunk, koronaőrök csak az erősebb nem tagjai közül kerül­hetnek ki.- Kár... akkor beprotezsálom azt a fiú ismerősömet, aki régóta kacsint­gat a koronaőrség felé. Intelligens, jó kiállású, 178 centi magas...- Már meg is állhatunk, ő sem fe­lelne meg a kívánalmainknak.- Merthogy?- A koronaőr az lehet, aki ka­tonaviselt, legalább 185 centimé­ter magas, és túlesik a próbaidőn. Amikor is pakol, ruhát tisztít, fegy­vert kezel, eljár velünk a rendez­vényekre. Van, akinél két hónap ez az idő, másnál öt év. Mi, az öreg katonák döntjük el, hogy alkalmas vagy sem erre a feladatra. Az sem hátrány, ha már elmúlt a jelentkező harmincöt éves. Azt tapasztaltuk ugyanis, hogy a fiatalabbak inkább a hölgyekre kacsin­gatnak, nem azt csi­nálják, amit kell.- Mit kell csinálnia egy koronaőrnek?- Ha pátoszos aka­rok lenni, akkor azt mondom, vérét és életét adnia a koronáért, melyet őrzünk, bemutatunk sok helyen.- Persze, nem az igazit.- Nem hát! Az igazit az Ország­házban lehet látni. Mi egy másola­tot viszünk magunkkal, mely az USA-ban készült 1988-ban, ezt egy kint élő magánszemély csináltat­ta, Kálmán László. Az ékszer szí­ne, csillogása szinte „hollywoodi”, olyan benettonkék például az üveg ékkő benne, mely talán nem is léte­zik, úgy csillog a korona, hogy a te­kintetet magára vonzza. Hiába no, Amerikában készült.- Ezt a koronát próbálták nem sok­kal az elkészülte után ellopni?- Az elődjét. El is lopták, rögtön az első augusztus húszadikai ün­nepség örömködése közepette. Új­ra kellett készíttetni a koronát, ez tehát a másolat másolata, ami ná­lunk van.- Hogy került Önhöz?- Kálmán László halála előtt két nappal magához hívatott, és ne­kem adta a koronát, mondván, ná­lam biztosan jó helyen lesz. Remé­lem, ez így is van...- Önöktől nem akarták még egyszer sem meglovasítani az ékszert?- Szerencsére nem. Ilyen nem fordulhat elő. Még a szállításnál is úgynevezett „többszörös fedést” al­kalmazunk, azaz a koronát min­dig olyan helyre tesszük, olyan au­tóban visszük, ami még véletlenül sem feltűnő. Egyszer Mattseeben voltunk kint, több autóval. Egyik társunk már itthon, „talált” a ko­csijában egy újságpapírba csoma­golt valamit. Na, hát abban volt a korona. Mi persze tudtuk, de a so­főr nem. Máskor kartondobozba és egyéb szokatlan helyre tesszük.- Még a másolat is értékes?- Több millió forint az értéke, há­rom kiló ezüstből készült ugyanis, és rengeteg munkaóra van benne... Amúgy van még egy szép máso­lat (összesen tizenöt létezik), mely állami megrendelésre szüle­zunk annyjt egy utánzattal? Meg­kérdeztem tőlük, mit gondolnak, az ő zászlajukat az Anjouk készí­tették? Vagy húsvétkor Jézust min­den évben keresztre kell feszíte­ni? A legtöbben azonban tisztelet­tel közelítenek az ékszer felé, amit el is várunk. Előfordult, hogy va­laki zsebredugott kézzel jött koro­nát nézni, és még valami megjegy­zést is tett, na, azt gyorsan kipen­derítettük. A részegeket, hangos- kodókat szintén. Történt azonban egy eset, ami után megállapítot­tuk, külsőségek alapján nem ítél­kezhetünk mindig. Kicsiny telepü­lésre vittük ki a koronát. Az embe­rek jöttek, áhítattal nézték. Amikor letelt az idő, mi összecsomagoltunk mindent, és éppen beültünk volna az autónkba, amikor megérkezett egy férfi. Munkásruhában, gumi­csizmában, kockás ingben, svájci sapkában, mintha most lépett vol­na ki a traktor mögül. Mondta, jött megnézni a Szent Koronát. Mi meg azt válaszoltuk, erről sajnos leké­sett. A fickó szemében mély döbbe­net jelent meg, majd elárulta, két­száz kilométert utazott a korona kedvéért. Ekkor meg mi döbben­tünk meg. Nem volt kérdés, hogy megmutatjuk neki. Elővettük a do­bozból, rátettük a vörös párnára, és a férfi elé álltunk, vigyázzállásban. Ő tétován felemelte a kezét, majd el­kezdett csendesen sírni. Pár perc múlva keresztet vetett, majd meg­köszönte a Jóistennek, hogy láthat­ta a Szent Koronát. Tanulságos ta­lálkozás volt...- Egyesületük külföldre is utazik. Nem volt gond soha a határon való átlépésnél a koronával?- Csak egyszer, Beregszásznál, az ukrán határnál. Állunk a sor­ban, jön a „pohos hasú” határőr, kérdezi, mi van a dobozban. Mond­juk, a Szent Korona. Na, erre sar­kon fordult, és eltűnt. Kis idő múl­va jön vissza, mondja, a parancsnok úr látni kíván bennünket. Hűű, mi lesz itt?! - vakargattuk a fejünket, miközben mögöttünk egyre nőtt a kocsisor, hiszen a határforgalom le­állt. Bementünk az irodába, a pa­rancsnoknak fent volt a lába az asz­talon, inge mellig kigombolva. Oda­bökte, ha tényleg nálunk a koro­na, meg akarja nézni. Mi, korona­őrök mindig megadjuk a tisztele- tet az ékszernek, így szépen felöl­töztünk, fegyver a kézbe, korona a párnára, így mentünk be a férfihez. Aki azon nyomban talpra pattant, begombolkozott, megigazította sap­káját, majd néma csöndben megállt előttünk. Végül ő is keresztet vetett, és megköszönte a lehetőséget, hogy láthatta a koronát.- A koronaőrök tényleg elhivatot­tak. Rezzenéstelen arccal vigyáz­zák az ékszert, nem csak a Szent Koronát, az őröket is megcsodál­juk mindig.- Az egyenes, mozdulatlan test­tartás elvárás. Nem lehet vakaróz­ni. Milyen dolog lenne az?- Tüsszenteni lehet?- Nem. És orrot fújni sem.- És ha mégis folyik az orra az őr­nek?- Akkor folyik. És még mielőtt megkérdezné: pisilnie sem szabad kiugrania a vécére. Sőt, még elájul­nia is tilos. Ha valaki érzi, hogy gon­dok lehetnek, például a tűző napon elkezd szédülni, különböző tech­nikákkal el lehet mulasztani a tü­neteket. Ilyen például, hogy a sze­mét szépen, nyugodtan körbejárat­ja. Meg kell mozgatnia a csizmában a lábujjait, vagy a testsúlyát átten­ni észrevétlenül az egyik lábáról a másikra. Minden szolgálatba lépés előtt kólát kell innia mindenkinek, mert az tartalmaz koffeint és cuk­rot. Ha mindezek nem segítenek, az őr felemeli fegyverét és szabályos léptekkel elmegy a korona mellől, és ott esik össze, ahol nem látják. A váltás mindig ügyel, ilyenkor érke­zik a következő őr.- Ez egy hivatás, egy szerelem, egy hobbi?- Minden egyben. Nekünk, ne­kem ez az életem, e köré szervezem a mindennapjaimat, a családi éle­tet. Bizony, ez a szolgálat a megtisz­teltetés mellett áldozathozatallal is jár. Sokat vagyunk úton, sokszor vagyok távol az otthonomtól, amit a feleségem meglepően jól tolerál. Ő adja mindehhez a biztos hátteret. Van egy régi mondás: „Mi megvéd- jük a Szent Koronát, a Szent Koro­na megvéd bennünket.” Remélem, engem, a családomat is. Én hiszek benne. Egyidősek a pápát védelmező svájci gárdistákkal A Szent Korona és a hozzá tartozó jelvények a magyar államiság jel­képe és egyben hazánk legféltet­tebb kincse. Az eredeti Szent Ko­ronát ma már nem a Magyar Ko­ronaőrök Egyesületének tagjai vé­dik, hanem a Honvéd Koronaőrök. 1991 és 2011 között még az ő egyesületük látta el a díszelgő ala­kulat feladatait. Tulajdonképpen ez a szervezet vállalt aktív szerepet a Honvéd Koronaőrség létrehozásá­ért, melyet vitéz Vitéz József hon­véd koronaőr törzsőrmester irányí­tott. Az, hogy az „igazi” koronát a jö­vőben a hivatásos katonák őrizzék, arról a Szent Korona Testület dön­tött 2010. december 20-án. meg­fogalmazván azokat az elvárásokat is, melyeket követni szeretne. Mindeközben az egyesület tovább folytatja országjáró misszióját, sőt. hazánkon túl is képviseli Magyaror­szágot. Nemrégiben a Pápai Sváj­ci Gárda újoncainak eskütételén ve­hettek részt a Vatikánban. A két szervezet közel egyidős: több mint ötszáz éves múltra tekint vissza (a magyar régebbi alapítású), s egyen­ruhájuk is száz esztendős múlt. tett, körülbelül 1975- ben, még mielőtt ha­zahozták volna az igazi koronát. Bart- ha Lajos ötvös kér J szítette, fény- gj képről. Mire befejezte, az állam meg­egyezett az USA-vaL.- Volt nega­tív megjegy­zés, hogy az egye­sület koro­nája „csak” másolat?- Persze! Egyszer a ve­lünk egy ese­ményen je­len lévő katonák jópofiztak, hogy miért parádé­Minden szolgálatba lépés előtt kólát kell innia mindenkinek... A koronaőrök vezetője, Woth Imre (középen, a koronával) és társai komolyan veszik munkájukat. Nem csak elájulniuk, még tüsszenteniük sem „szabad”... I Woth Imre szerint a koronaőrködés И * nem csupán hobbi, hanem nagyon щ Щ komoly hivatás és szerelem is egyben [

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom