Új Néplap, 2015. augusztus (26. évfolyam, 179-203. szám)
2015-08-28 / 201. szám
2015. AUGUSZTUS 28., PENTEK SPORT .15 Hihetetlen történetek a Hargitáról és Bánffyhunyadról: mivel Romániában a Ceau?escu-rendszer 1989 előtt nem engedett adásba külföldi meccset, az erdélyi magyarok antennát barkácsoltak, felvitték a tévét a hegyre, hogy ott nézzék a vb-t, az Eb-t és a magyar válogatottat Meccsnézés házilag barkácsolt antennákkal a Ceausescu-diktatúrában Szabadság az erdélyi hegyeken Kereső Árpádot himnuszénekléssel vádolták, László Csa- báék UEFA-kupa-döntője pálinkába fulladt. Legendás erdélyi meccsnézések a Ceausescu- diktatúra idejéből. Csillag Péter kozpontiszerkesztoseg@mediaworks.hu ERDÉLYNyolcvankettő nyara, Székelyföld, Hargita hegység. Ha kissé hangyásan is, de az 1250 méteren magasodó Csíkszenti mrei Büdösfürdőnél fogható a szovjet televízió, a környékbeli falvakból a bátrabbak csoportosan mennek ki nézni a meccseket, a román állami tévé ugyanis nem adja a világbajnokságot. A napi két órában sugárzó propagandacsatorna, az RTV 1970 és 1990 között a futballtornák közül egyedül az 1984-es Eb-t tűzi műsorra, a román érintettség miatt ez egybevág a nacionálkommu- nista irányvonallal, egyébként ki van zárva, hogy míg a korgó gyomrú országban öt tojás a havi fejadag, az állam futballközve- títési jogdíjaira pazaroljon. A Ceausescu-diktatúra belenevelte a félelmet az emberekbe, Erdélyben különösen elővigyázatosnak kell lenni. Titokban szerveződnek a büdösfürdői túrák, barkácsolt antennával, traktorakkumulátorral indulnak ki a hegyre a férfiak, némelyek viszik magukkal a gyereküket is. Ott van közöttük a kis Laci, aki a kilencévesek csodálatával figyeli a bolhás, fekete-fehér képernyőt; Paolo Rossi és az olasz válogatott tündöklése, a rendkívüli közösségi élmény egy életre meghatározó tapasztalatként ég a memóriájába. A „kék szeműek” a fák alól is figyeltek Azóta eltelt 33 év, Péter Laciból időközben dr. Péter László, a kolozsvári Babe§-Bolyai Tudomány- egyetem adjunktusa lett. Nemrég úgy döntött, tudományos igénynyel kezdi kutatni az erdélyi közösségi emlékezetben oly elevenen élő, 1989 előtti hegyi meccsnézéseket. Szociológus kollégájával, Csata Zsomborral és diákjaival első körben a gyergyócsoma- falvi hegyre járókat kereste fel. „Ahogyan felnőttként, tudatosabban közelítettem a témához, jobban megértettem, mit is jelentett ez valójában - beszél felismeréséről a szociológus. - A hegy a szurkoláson túl spontán kilépést kínált a nyomasztó mindennapokból, lázadást a rendszer igazságtalansága ellen. A futball szintjén az igazságtalanság abban mutatkozott, hogy az állami tévé nem tűzte műsorra a nemzetközi tornákat, a helyi közösség azonban önként, fű mentén mégis megszervezte magának a meccsnézést. Erős etnikai vonatkozása volt a hegyi túráknak, hiszen Székelyföldön többnyire magyarok gyűltek össze, akik hangot adtak magyarságérzésüknek, főként néhány üveg pálinka elfogyasztása után. A Gyergyói-ha- vasok magaslatán, a Pongrác-te- tőn néha ezerkétszázan is összeverődtek, 1988-ban ott adták elő rögtönzött módon az István, a királyt. Előfordult, hogy elénekelték a székely himnuszt, ami a 80- as években, amikor a települések nevét sem volt szabad kiírni magyarul, nagy bátorságra vallott. A hegytetőn, a rezsim ellenőrzésétől távol egyfajta alternatív nyilvánosság jött létre, amelyben lehetett magyar népdalokra gyújtani, a rendszert gyalázni vagy Ceausescu-vicceket mesélni.” A társaságba beépült spiclik - vagy ahogyan arrafelé nevezték őket, a „kék szeműek” - jelentettek, a hírhedt román állambiztonsági szerv, a Securitate azonnal munkába lépett. Nem ártott kiszűrni a veszélyt, így bevett gyakorlattá vált, hogy a meccsnézések előtt a köztudottan gyanús személyeket alaposan leitatták, inkább ne lássanak, ne halljanak semmit. Noha a román rendőrök nem mertek kimenni a csoporttal a magaslatra, féltek, hogy az ellenséges közegben bántódásuk esik, a hegy lábánál szorgosan írogatták fel a visszatérő autók rendszámát. Büntettek mindenkit, akit tudtak, és mivel akartak, általában tudtak is. Makarov hangyás cselei a Junosztyon Könnyebb volt rajtaütni azokon, akik messzebbre indultak mécsesét nézni, a rendszám árulkodott. Ha egy Hargita, Kovászna vagy Maros megyében bejegyzett, férfiakkal teli kocsi közeledett a Kolozsvár melletti Fele- ki-tető vagy a félillegális meccsnézések Mekkája, Bánffyhunyad felé, a rendőr tisztában volt a feladatával: félreállítani, leckéztetni, bírságolni. Utazni azért volt érdemes, mert amíg a Gyer- gyói-medencében a kisinyovi vagy a kijevi televíziót lehetett fogni, Belső-Erdély magaslatain nézhető volt a magyar csatorna, így a magyar válogatott is, akár a házakban is. Ma már elképzelhetetlen, csodálatos és szívbe markoló gyakorlatról beszélünk, valami olyasmiről, mintha a Zala megyeiek évtizedeken át Debrecenbe járnának, hogy vadidegen családokhoz bekéredzkedve, titokban megnézhessék a tévében Dzsudzsákékat. Ami a hegyi vetítéseket illeti, Péter László kiváltképp fontosnak tartja az előkészületeket: hogy miként avatták be csendes cinkosnak a helyi pártbizottság magyar elnökét; hogy milyen leleményes műszakcserékkel oldot- tákmega meccsnézésre készülők kimenőjét. És legfőképpen azt, hogy ki és hogyan tudta megtalálni a vételre alkalmas pontot, majd megteremteni az erdő közepén a tévézéshez szükséges technikai hátteret. Mester Gábor, a gyergyó- csomafalviak legendás tévészerelője másfél évig járta a hegyeket, míg meglelte azt a néhány négyzetmétert, amelyen be lehetett fogni a kisinyovi állomást. Hihetetlen történetről számolt be az egyik interjúalany, állítása szerint a gyergyószentmikló- si születésű jégkorongedző, Kereső Árpád a hegytetőn leste el az egyik mesterfogását. „Igaz a sztori, máig tanítom a szovjet Makarov cselsorozatát, amelyet az 1983-as hokivé- bén a csehszlovákok ellen bemutatott - erősítette meg érdeklődésünkre a korábbi magyar szövetségi kapitány. - Kora tavaszi, havas esős, mocskos idő volt. Testvéremmel, Csabával és egy baráHalkan mesélt diktátoros viccek Ceau$escunak szobrot állítanak Bukarest főterén, egy kiskatona fegyverrel őrzi az alkotást. Arra sétál egy turista, és megkérdezi:- Mondd, te katona! Miért őrződ ezt a szobrot?- Hogy valaki le ne pisilje, vagy le ne köpje!- Ugyan, hát ki akarná lepisilni vagy leköpni?- Például én, ha nem lennék szolgálatban! • A román rádió reggeli adása:- Jó reggelt, elvtársak! Ceau- $escu elvtárs felkelt, keljetek fel hát ti is, elvtársak! Elvtársak, Ceau$escu elvtárs reggeli tornázik, tornázzatok hát ti is! Elvtársak, Ceau$escu elvtárs mosak- szik, mosakodjatok hát ti is! Ce- au^escu elvtárs reggelizik, addig zenét sugárzunk az elvtársaknak... • Marosvásárhelyen, a Fő téren az újságosnál minden reggel megjelenik egy öreg székely, és megveszi a bukaresti pártlapot, az Elő- rét 3 lej 80-ért. Az újságos megfigyeli, hogy az öreg nem nyitja ki a lapot, csak rápillant az első oldalra, és már dobja is a szemetesbe. Egyszer kíváncsian megkérdezi:- Mondja, bátyám, maga nyilván kisnyugdíjas, az újság pedig drága. Miért csinálja ezt a pazarlást, hogy megveszi, és aztán már dobja is el az újságot? Azt mondja az öreg:- Hát, mert én a halálozási rovat miatt veszem csak.- A halálozási rovat miatt? De hát az nem a címoldalon van, hanem a 9. oldalon, hátul.- Nyugodjon meg - mondja az öreg. - Az a halálhír, amire én számítok, fix, hogy az első oldalon lesz! tunkkal indultunk el a Daciával, nehezen tudtunk haladni az erdei úton, egy keresztbe zuhant fát el is kellett fűrészelni, hogy továbbmehessünk. Odafent, a fák között befogtuk a szovjet csatornát a Junoszty készülékünkön, dé az adás olyan rossz volt, hogy időnként csak azt lehetett felismerni, a képernyőn nem foci megy, hanem hoki. A Makarov, Larionov, Krutov hármas játéka így is lenyűgözött, 1-1 lett a vége. Focit gyakran néztünk a Pongrác-tetőn, a többórás autózásra fekvő Bánffyhu- nyadon a magyar tévé is tisztán bejött, egy-egy magyar válogatott meccs előtt olyan kocsisorok alakultak ki az odavezető úton, mint péntekenként Budapest és a Balaton között. Egy-egy családhoz he- ten-nyolcan telepedtünk be mécsesét nézni, vittünk a háziaknak süteményt, bort, ahogyan vendégségben ülik. Olyan összetartó erő volt az, hogy ha rágondolok, most is könnybe lábad a szemem. Ottani élményem a ’78-as, átkozott argentin-magyar vb-meccs is. Egy- nullra vezettünk, az izgalomtól nem bírtam nézni a tévét, kimentem az utcára. Volt ott egy tempTükörből szurkolt Péter László, a Bobes Bolvoi Tudományegyetem adjunktusa vezeti az erdélyi hegyi meccs- nezések hónapok óta zajló szociológiái /Фш vizsgálatát. íme « néhány kiválasz- l'.J,': Л Л. tott kulcsmon- I /t , dat az interjú- I Z alanyoktól. tÉp „Kimentünk a W | szabadba, hogy szabadok legyünk.’ ,,A kényszer vitt rá, hogy a hegyre menjünk, mert nem voltak meccsek a tévében. S magyarként drukkolhattunk a magyar csapatnak." „Egyszer a tükörben néztem végig egy meccset, mert tartanom és mozgatnom kellett az antennát, hogy lássunk is valamit. Meg a pálinkát is más tontötte a számba" lom, a körül járkáltam, be is tértem, hogy imádkozzam a győzelemért. A meccs végén láttam a meggyötört arcokat - annál rosz- szabbat el sem lehet képzelni...” Az 1977-es Magyarország-Bo- lívia (6-0) mérkőzés után egy besúgó feldobta Kereső Árpádot, azt állítva, a magyar himnuszt énekelte. Behívta a rendőrség, és csak nagy nehezen tudta kimagyarázni magát („Igaz volt, persze, de tagadtam mindent”), s hogy mekkora tétje volt a vallatásnak, bizonyítja a hokiedző két ismerősének a példája: ők egy házibuliban énekelték a Himnuszt, hét év börtönbüntetést kaptak, amiből ötöt le is kellett ülniük. 1985-ben nem csak a Vidit ütötték ki Amint arra lapunknak utalt már korábban László Csaba, az MTK Székelyudvarhelyen született edzője, a Hargita magaslatára, a Kerekerdőhöz vitte fel barátaival a tévét és az antennát. „Ma is él bennem a Videoton 1985-ös UEFA-kupa-döntőjének élménye, különösen a párharc első mérkőzéséé - kezdte az 51 éves edző. - Igazából nem láttunk semmit a meccsből. Pocsék volt a vétel, hiába igazgatták a fa tetején az antennát, csak néhány percre tisztult ki a kép, közben Szokol rádión hallgattuk a hangközvetítést. Néhányan műanyag demizsonban vittek fel szilvapálinkát, na, attól úgy berúgott a társaság, hogy volt, aki már meccs közben kifeküdt valamelyik bokor alá. Valaki másnap reggel, miután magához tért, megkérdezte, mennyi lett az eredmény, aztán amikor meghallotta, hogy 3-0-ra nyert a Real, újra a pálinkáért nyúlt. Óriási szervezést igényelt egy-egy meccsnézés, a hegyre néha már napokkal korábban, szekérrel fel kellett vinni a tévét, hogy ne keltsen feltűnést. Az emberi leleményesség, a székely furfang segít a szükségben.”
