Új Néplap, 2015. augusztus (26. évfolyam, 179-203. szám)

2015-08-25 / 198. szám

2015. AUGUSZTUS 25., KEDD A gyerekek szerint a szünet a legjobb dolog az iskolában Hallássérültén is sikeresek az ш*ек Olivia és Milán a nyári szünetben, néhány héttel ezelőtt településkutató táborban is részt vett Besenyszögön ÉPÍT 1 ш .' m °ГсйГ ■ Az iskola legkiválóbb tanulói közé sorolják a besenyszögi Berényi ikreket. Ami azért szá­mít különösen nagy érdemnek, mert a gyermekek hallássérül­tek, anyanyelvűk nem is a ma­gyar, hanem a jelnyelv. Joó Zsuzsa zsuzsanna.joo@mediaworks.hu BESENYSZÖG - Férjem is, én is hallássérültek vagyunk, nálunk a családban senki nem hall jól - mutatja el jelekkel a beseny­szögi édesanya, Berényiné Mol­nár Mónika. Igen, Móni minden egyes szót jelel, közben persze a szájáról is leolvashatjuk a kifeje­zéseket.- Tizennyolc évvel ezelőtt is­mertük meg egymást a párom­mal, Nándival. Nem volt kérdés, hogy vállalunk-e gyermekeket, annak ellenére, hogy tudtuk, biztosan hallássérültek lesznek. Az orvosok kerek perec meg­mondták, nem érdemes remény­kednünk, hogy leendő gyerme­künk tökéletes hallású lesz. De saját életünkből tudtuk, így is le­het boldog, kerek egész a gyer­mekkoruk, sőt, az életük. Ami­kor kiderült, nem csak egy gyer­mek fejlődik a méhemben, sírva fakadtam a boldogságtól - mesé­li az édesanya. Móni hozzáteszi, amikor meg­születtek az ikrek, először érin­téssel „beszéltek” hozzájuk. Ké­sőbb, amikor nagyobbak lettek, már jelnyelvvel. Gyakorlatilag tehát a gyerekek, Olivia és Mi­lán anyanyelve a jelnyelv lett.- Az első szó, amit jelnyelvvel elmutatott a lányom, az (akár­csak a halló gyermekek eseté­ben) ugyanúgy az anya és az apa volt. Majd az eszik, az Olivia és a dolgozik kifejezés. Persze, gyer­mekeim megtanultak beszélni is. Furcsa azonban, hogy apához Milán fiam csak beszélni hajlan­dó, nekem viszont mindig jelel. Miközben Mónival csevegünk, a gyerekek is ott ülnek mellet­tünk, mindenre figyelnek. Kí­váncsi vagyok, az iskolában (mely nem speciális, Besenyszög „sima” általános iskolájáról van szó) vajon hogyan kommunikál a most 8 éves ikerpár?- Természetesen beszélünk! Ha valamit nem hallunk, leolvassuk szájról. Az első padban ülünk, de nem ám egymás mellett! - árulja el a (leendő) másodikos kisfiú. Talán jót is tettek ezzel a fiata­loknak, ugyanis nemcsak a beil­leszkedés, de a tanulás is reme­kül sikerült-sikerül a kisdiákok­nak. Kitűnő tanuló lett mindket­tő, az iskola kifejezetten büszke tanítványaira.- Nem csak a pedagógusok, mi is azok vagyunk - állítja az édesanya, aki szerint az ikrek példája mutatja, hogyan lehet hátrányból indulva kiváló ered­ményeket elérni. A gyerekek egyik pedagógusa elmeséli, tanítványai mindent értenek, hallanak. Azaz még­sem mindent, mert néha fellép a „szelektív hallás” esete. A sora- kozót, a pakolásra való biztatást például nem minden esetben ér­tik a gyerekek. Az viszont teljes­séggel kizárt, hogy például a gu­micukor-osztásról „nem hallás miatt” lemaradjanak. Az osztálytársak szülei sze­rint Milántól és Olíviától ren­geteget tanulhatnak saját cse­metéik, az elfogadást, az esély- egyenlőség megteremtését min­denképpen. Kérdésünkre, hogy a két kisdiáknak melyik a ked­venc tantárgya, Milán határo­zottan kifejti, a matematika, de erre Olivia csak a fejét ingatja, mert szerinte egyértelműen az olvasás. És hogy a két kitűnő ta­nuló szerint mi a legjobb az is­kolában?- A szünet! - állítják a gyere­kek, akik lám, tényleg ugyan­olyan diákok, mint bárki más. A pap áldását is tolmácsolta Az interjú készítésénél Kosik Mária jelnyelvi tolmács van se­gítségünkre, nélküle bizony ne­hezebben menne a kommuni­kációnk. A tolmács egyébként sok fontos családi-iskolai ese­ményen jelen volt már. Példá­ul a szülői értekezleteken, ahol ő jegyzeteli az információkat, majd adja tovább az édesanyá­nak. Fontos szereplője volt a gyerekek keresztelőjének, sőt, Móniék esküvőjének is, ahol egyáltalán nem volt mindegy, az igen vagy a nem választ tolmá- csolja-e az anyakönyvvezetönek. Sőt, Móni és Nándi még egyhá­zi esküvőt is tartott, ahol a tol­mácsnak a pap imáját, áldását is hűen kellett továbbadnia. MEGYEI KÖRKÉP 3 Fekete Sándor ujneplap@ujneplap.hu B ejárta a sajtót a hír: egy nyolcéves román kislányt valame­lyik magyarországi autópályás pihenőben elveszítettek, el­hagytak szülei. Azt, hogy ez az M5-ösön, vagy az M7-esen történt, nem tudták. Letenyénél, a horvát-magyar határátkelőnél vették észre, hogy a gyerek nincs a kocsiban. Ehhez csak gratu­lálni lehet, ép ésszel felfogni nem, hogy nem vették észre, elhagy­ták út közben. Még ha tök sötétben is autóztak, csak fel kellett vol­na tűnnie a dolognak, hogy nem kérdezget, de még csak nem is szuszog a hátsó ülésen. A szülői felelőtlenség csúcsát produkálták. De még nincs vége az ügy furcsaságainak! A kislányt megtalálták valakik, majd’ 500 kilométert autóztatták. Olaszországig, Triesztig vit­ték, ott szóltak a rendőrség­nek a „talált tárgyról”. És miért nem telefonáltak azonnal, ami­kor Kecskemétnél avagy Nagykanizsánál ráleltek? Hogy merték betenni vadidegenként a vélhetően sokkos állapotban lévő gye­reket a kocsijukba? Mit mondhattak neki, miért utaztatják három országon át? Ez pont olyan nagy felelőtlenség, mint amilyen a szülőké. Valami bűz­lik! Nyolcéves gyerekének annyit biztosan megtanít minden nor­mális ember, hogy ne üljön be idegenek autójába, legyen velük gya­nakvó. Ilyen szituációban a legmegnyugtatóbb az, ha mielőbb egy egyenruhással találkozhat. Persze, tudom, kétségbeesett helyzet­ben lévő gyereket könnyű félrevezetni. Simán áthaladtak két ha­tárátkelőn, amikor szólhattak volna a rendőröknek a potyautasról. Most mindenki boldog, mert a kislány épségben került elő. De azért egy biztos: valami nem stimmel ebben a történetben. Valami nem stimmel ebben a történetben. Ötnapos lesz az idei városnap SZOLNOK Augusztus 28-án dél­előtt a Szolnoki Főiskolán in­teraktív projektbemutatóval, délután a Tiszaparti tanintéz­ményben a „Szolnoki festők Szolnok napján” című kiállítás megnyitójával, valamint es­te a Tiszai hajósok terén a XX. Szolnoki Regionális Katonaze­nekari Fesztivállal, illetve az Aba-Novák Agóra Kulturális Központban Szeres Táncház­zal veszi kezdetét az idei Szol­nok Napja eseménysorozat a megyeszékhelyen. Az ötnapos programkavalkádról Szalay Ferenc polgármester, Molnár Lajos Milán, az ANAKK igaz­gatója, Balázsi Edit őrnagy, az MH 86. Szolnok Helikopter Bá­zis sajtószóvivője és Izaki Ma- szahiro, a város fő-zeneigazga- toja tartott tájékoztatót a város­házán. Először a millennium évé­ben, 2000-ben szervezték meg a rendezvényt. Szolnok Nap­ja szeptember elseje, s a válasz­tás azért esett erre a napra, mert 1847-ben ekkor indult meg Pest és Szolnok között a vasúti közle­kedés. Egyetlen napra azonban képtelenség besűríteni a prog­ramokat, így a szervezők évek óta többnaposra állítják össze az eseménysorokat. Augusztus 29- én a 9 órakor startoló szenior ko­cogástól kezdődően az éjszakába nyúló utcabálig bezárólag moz­galmas napja lesz a szolnokiak­nak és a városba látogatóknak. A Kossuth téren, a Szapáry úton, a Tisza parkban, az Aba-Novák- ban, de még a Járműjavítóban is kinyílnak a terek és a kapuk az érdeklődőknek, számos él­ményt szolgáltatva számukra. Vasárnap Móra László mester­cukrász festménykiállítására várja vendégeit az Agóra, a Bel­városi Nagytemplomban „Szent Hubertus mise vadászkürtökre" címmel celebrálnak istentiszte­letet, majd a Rotary Klub szoká­sos mécsesúsztatást tart a Zou- nok szobornál. Hétfőn a Kodály iskolában rendezik a városi tan­évnyitót, kedden Napóra-avatás lesz a Széchenyi gimnáziumnál, Megavers-nosztalgia az Agórá- ban, majd este a Szolnok Nap­ja díjátadó ünnepség az Aba-No- vákban. Részletek a szervezők honlapján. M. G. A Szolnoki Törvényszék épülete előtt gyülekeztek tegnap az érintettek, akik már ügyvédet is fogadtak Bírósághoz fordultak az ESZOSZ-károsultak SZOLNOK Ismét gyülekeztek teg­nap reggel az ESZOSZ-ügy ká­rosultjai a Szolnoki Törvény­szék épületénél, ahol feljelen­tést tettek az őket ért sérelmek miatt. Az elmúlt egy hétben több fejlemény is történt.- Nem fogjuk annyiban hagyni, megtesszük a felje­lentést - mutatta a kezében lévő sorszámot Rácz József. - Az elmúlt héten történtek fur­csa dolgok az ügyünkben. Az egyik volt kollégától megvon­ták a szociális támogatást, mert még mindig úgy szerepel a nyilvántartásokban, mintha dolgozna az ESZOSZ-nál. Az­zal sem ért el eredményt, hogy bemutatta a felmondólevelet. Attól tartunk, hogy ha mind­ez így halad, emberek tucatja­inak lehetetlenedik el az élete. Szerencsére van, akinek sike­rült elintéznie annyit, hogy se­gélyt kapjon, miután bemutat­ta a felmondólevelet. Most attól tart, hogy nehogy ezt is elve­szítse amiatt, hogy az ESZOSZ nem intézte el a kiléptetését - panaszolta. Legalább 25-30 fő várakozott a törvényszék épületénél, min­denki egyet szeretne: ha ren­deződne a helyzetük, megkap­nák a papírjaikat és ismét dol­gozhatnának, hiszen sokaknál már most komoly gondot okoz­nak a rezsiszámlák kifizetései.- Meglepődtem, amikor egy Nem fogom aláírni a papírokat - jelentette ki Bartháné Kovács Erzsébet vaskos borítékot kaptam a ke­zembe - mutatta a papírokat Bartháné Kovács Erzsébet. - Ebben benne volt minden papí­rom, a rózsaszín kiskönyvem, illetve egy jelenléti ív, a mun­kában töltött napokról és a bér- elszámolásom.- Azonban teljesen ledöb­bentem, amikor azt olvastam a bérpapíron, hogy nekem fize­tést utaltak - folytatta a hölgy. - Én hónapok óta nem kap­tam tőlük egy fillért sem, itt meg az szerepel, hogy utalták a pénzem. Fel is hívtam őket, hogy valótlan dolgok szerepel­nek a papírokon, erre az ügyin­téző annyit mondott, hogy azon minden megfelel a valóságnak, és azonnal küldjem el nekik, mert azok az ő tulajdonukat ké­pezi. Már pedig én nem fogom ezt aláírni, hiszen nem kap­tam pénzt, és ha aláírom, ak­kor biztos nem is fogok, hiszen elismerném, hogy megkaptam a béremet, amit soha nem lát­tam - tette hozzá Bartháné Ko­vács Erzsébet. Már ügyvédet is fogadtak, aki képviselni fogja a káro­sultakat a bíróság előtt, tud­tuk meg a jelenlévőktől. Mivel a sértetteknek anyagi gondjaik vannak, ingyenes jogi segítsé­gért folyamodtak. Mint megtudtuk, jelenleg is zajlanak az egyeztetések a jo­gásszal. E. Cs. Elveszett gyermek

Next

/
Oldalképek
Tartalom