Új Néplap, 2015. augusztus (26. évfolyam, 179-203. szám)
2015-08-14 / 190. szám
2015. AUGUSZTUS 14., PENTEK MEGYEI KORKÉP 15 Az én településem Természetesen itt is a jelentős munkahelyek hiányoznak // Kötelek Kőtelken összetartanak Kőtelek csendes, rendezett település képét mutatja első ránézésre. Ottjártunkkor nagyobb mozgolódás a központban volt. Akadt, aki a közterületen rendezgette a virágoskertet, volt, aki biciklivel sietett a boltba, és aki épp a kocsmából lépett ki. Bálint-Mátyus Krisztina ujneplap@ujneplap.hu KŐTELBt A hivatal előtt a pádon egy fiatal lány ücsörgött.- Mióta megszülettem, itt lakom - mondta Czakó Viktória (a képen kerékpárral). - Sajnos, itt több minden hiányzik, például szórakozóhely és a gyerekprogramok - kezdte sorolni. - Ettől függetlenül a barátaim itt élnek, akik miatt sosem költöznék el. Azért elmondhatom a magam és a társaim nevében, hogy örülnénk, ha lenne egy pizzázó, ahol alkalmanként bulizni is lehetne - sorolta újra a hiányosságokat Viktória.- Igaz, diszkót szoktak csinálni, de oda csak felnőttek mehetnek. Valamint gyakran rendeznek horgászversenyeket is, de ilyenkor meg a gyerekekre nem gondolnak, számukra nincs programlehetőség. Viszont, hogy ne csak arról beszéljek, mi nincs, jó hogy most már kiépült az ingyenwifi, és bolt is van elég - tudatta velünk a fiatal lány. Tovább sétálva a főtéren, több embert is megszólítottunk, de csak az a válasz jött, hogy „nem szeretnénk nyilatkozni”. Az iskolakonyhára ellátogatva egy középkorú hölgy mégis kötélnek áll.- Tiszasülyről jöttem át, ugyanis ide mentem férjhez, így immáron 38 éve élek Kőtelken - mondta Szőllősi László- né (1. kis kép). - Mit mondhatnék még, azóta megszoktam itt, az emberek összetartok, sokkal jobban, mint egy városban. Ami lehetne több, az a munkahely - vágta rá. Nézzük meg, mit mondanak a kocsmában az emberek! Ott biztosan többen lehetnek. Pe- chünkre egy ember sem tartózkodott a helyiségben, viszont a kocsmáros leült velünk beszélgetni. Kedvesen kávéval és üdítővel is kínált minket.- Harminc éve élek a településen - mondta a helyi kocsmáros, Gombás Gábor (2. kis kép).- Hogy miként kerültem ide? Maga a község, no meg a feleségem tetszett meg - árulta el A kulturált szórakozás hiányzik az országból is. egy kis humorral fűszerezve. - Emiatt jöttem ide, ugyanis itt olcsó volt a ház akkoriban, illetve sokkal könnyebb is volt megélni falun, ami persze jelen pillanatban már nem mondható el. De akkoriban itt kaptam munkát, egy ideig a Tüzépet csináltam, most pedig kocsmárosként dolgozom. Mi az, amin esetleg lehetne fejleszteni, változtatni? - kérdeztük tőle.- Hú, hát nagyon sok mindenen lehetne javítani. Kezdem azzal, hogy több munkalehetőség kellene, ugyanis rengeteg olyan ember van, akinek dolgozni kellene. És itt nem a közmunkára, hanem a tényleges munkára gondolok. Számos földterület van, amit lehetne művelni, úgy, mint régen a tsz-ben volt. Az embereket alkalmazotti státuszba kellene felvenni és minden hónapban fizetést utalni a számlájukra, így anyagi biztonságban érezhetnék magukat. A másik fontos kérdés, a közbiztonság. Lehetne mit javítani rajta. De ez persze nem községi, sokkal inkább törvényi kérdés. Úgy gondolom, a jelenlegi törvény inkább bűnözőpárti. Olyan emberek vannak kint szabadlábon, akiknek már régen a börtönben volna a helyük. Ami a szórakozási lehetőségeket illeti, vannak ezzel is gondjaim. Jómagam csak olyan rendezvényt szervezek, ahol válogatott vendégek vannak. Ennek csupán az az oka, hogy a mai fiatalok nem tudnak szórakozni. Vagy kábítószereznek, vagy túlisszák magukat. Nem tudnak viselkedni. Azt gondolom, a kulturált szórakozás hiányzik, nem csak a faluból, de az országból is - sorolta fel a hiányosságokat Gombás Gábor, aki mielőtt elköszöntünk volna, hozzátette: - Az utak viszont kifogásolhatatlanok, sőt a környéken nekünk volt először szennyvízrendszerünk és telefonunk is, ami dicséretre méltó. A következő helyszín, ahova ellátogattunk, a mentőállomás volt, amit szeptemberben adnak át. Kőtelken régóta nagy problémát jelentett ennek hiánya, annál is inkább, mert sok idős lakik a faluban, akikhez nem mindegy, hogy fél óra alatt vagy pár perc alatt érkezik a segítség.- Az orvosi ügyeletre már nagy szükség volt - mondta Zsákai Mónika (3. kis képen balra). - Három kiskorú gyermekem van, így megnyugtat, hogy a közelben lesz a segítség, ha kell. Egyébként imádom Kőtelket, az emberek jó fejek és éppen elég az a nyüzsgés számunkra, ami olykor a faluban van - szögezte le. A mentőállomás melletti területen diskurált öt asszony. Odaléptünk hozzájuk, bár egyikük sem akarózott nagyon szóba elegyedni velünk...- Tudja, mi cigányok nagyon szégyenlősek vagyunk - eredt meg végül a nyelve a legidősebbnek, Rácz Istvánné Enikőnek (3. kis képen jobbra). - Több mint harminc éve Kőtelek az otthonom. Hat gyerekem van és huszonkét unokám. Imádom ezt a falut, hisz sokat segített már az önkormányzat és a csa- ládsegítősök is. Mindig kapunk élelmiszercsomagot is. Tetszik tudni, itt összetartóak az emberek. A rendezvények színvonalasak, a falunapok, vetélkedők és a legnagyobb, az augusztus 20-ai forgatag mindig felpezsdíti az életet. Ami hiányzik, az a strand. Jó lenne, ha vagy fedett uszoda, vagy Tiszapart lenne, ahova el tudnánk járni a nagy hőségben. Utolsó úti célunk a gyönyörű környezetben elhelyezkedő horgásztó volt. Többen épp kapásra vártak. Egy fiatalt kezdtünk faggatni.- 1992-ben születtem, azóta élek itt - árulta el Budai Imre (4. kis kép), fél szemével az úszót fürkészve. - Annak, hogy nem akartam innen tovább állni, egyszerű oka van: szeretem a Tisza menti környezetet, a horgásztavat Rendszeresen járok ide, az eddigi legnagyobb fogásom 4 kilogramm körüli ponty volt. Annak ellenére, hogy jól érzem itt magam, a turizmust lehetne fejleszteni. Azt gondolom, minden feltétel adott hozzá. Több rendezvény kellene, valamint a helyi termékekkel kellene idecsalogatni az embereket - vélekedett Imre. Egy nagypapa a három unokájával szintén a nagy fogásra várt.- Hunyadfalváról települtem át még 1986-ban, hisz itt nagyobb volt a falu, jobbak voltak a körülmények - emlékezett visz- sza Zakar János. - Jó pár évet lehúztam a helyi tsz-ben traktorosként, a feleségem pedig irodán dolgozott. A gyerekeink ide jártak óvodába és iskolába. Nem beszélve arról, hogy haszonállat tartására is alkalmas egy falu: nekünk is rengeteg disznónk volt. Jelenleg hetven tyúkom van. Kőtelek csendes és nyugodt kis település. Amikor tehetem, kijárok horgászni. Azt gondolom, nekem már semmi nem hiányzik innen, elég koros vagyok én már ahhoz. Minden jó, így ahogy van - szögezte le. Jani bácsi három lányunokája épp itt nyaralt a papánál. Két ten Egerből érkeztek, egyikük pedig Pécsről.- Tetszik itt papánál, főleg, amikor elmegyünk lovagolni - mesélte kissé félénken Farkas Anna Szófia Dorka, akitől azt is megtudtuk, ebből a sok keresztnévből a Szófia és a Dorka a kedvence, ám mégis Annának hívják legtöbben. - Nekünk meg az tetszik legjobban, amikor a könyvtár melletti játszótérre kimegyünk és a horgásztó - vette át a szót Bíró Anna. - Sajnos nem sokszor van, hogy mind a hárman együtt nyaralunk papánál - tudtuk meg -, de ilyenkor mindig jókat bohóckodunk. Tegnap is lovagoltunk, horgásztunk, társasoztunk, voltunk piacon - mondta a legkisebb lányka, Bíró Petra, majd vetett egy cigánykereket. pames асааымвам»- j Zakar János három i kis unokájával л : pecázott >4..- , ■ * a hor£ásztónal v.
