Új Néplap, 2015. július (26. évfolyam, 152-178. szám)
2015-07-04 / 155. szám
2015. JÚLIUS 4., SZOMBAT INTERJÚ .11 názium irodalom-dráma tag ra járt. Tizenöt éves korától: tanárnőnél tanult énekelni. I hegedült, és a művészi pályi lett a Nyugat-magyarországi men szerzett diplomát mint OP? (OlrtO Díva, de ottlfónlnaziasszonv Zsédenyi Adrienn mindig szívesen beszél, de a magánéletéről ritkán nyilatkozik. Az alábbi interjúból azonban olyan intim dolgokat tudhatunk meg róla, amelyekről talán még sosem beszélt. Ruttka Ildiko/hot! kozpontiszerkesztoseg@mediaworks.hu- Úgy tűnik, hogy amióta anya és szólista, ritkábban nyilatkozik.- Nem érzem így, de talán jobban megválogatom, hol és milyen témában beszélek szívesen. Jó kapcsolatban vagyok az újságokkal, örülök, ha írnak rólam. Nálam a tartalmi rész a vízválasztó, amikor olyasmit akarnak rám erőltetni, ami nem én vagyok. Túl őszinte vagyok, és ez néha gondot jelent.- Óriási döntést hozott, amikor hét év után kilépett egy sikercsapat kötelékéből. Miért kezdett szólókarrierbe?- Januárban volt a Cotton Club Singers jubileumi koncertje az Erkel Színházban, és nagyon jó volt megint együtt lenni a többiekkel. De annak idején már szűknek éreztem az együttest, sokat gondoltam arra, hogy szeretném megtalálni a saját zenémet. A szüleim egyébként nagyon féltettek. Meghallgattam őket, de nem hagytam magam lebeszélni az elhatározásomról.- Ha visszanéz, mit lát?- Rengeteget változtam, szinte a közönség szeme láttára nőttem fel. A Cotton Clubban négyen alkottunk egy kerek egészet, huszonévesként azonban semmi sem tűnt lehetetlennek. A férjem a váltásnál bátorított, pedig akkoriban kezdő orvos volt, lefoglalta a saját karrierje. Én már tizenévesen sokszor kerestem pénzt a fellépésekkel, és valahogy mindig hittem, hogy ez nekem menni fog. Bár elvégeztem a szociálpedagógia szakot, de sosem kellett másban gondolkodnom. Egy darabig a színészi pályán is mozogtam, de az hamar lezárult, mert énekesként annyi felkérésem lett, hogy összeegyeztethetetlenné vált a két feladat. Ugyanakkor a színészként töltött időből is rengeteget tanultam. E nélkül sem lennék az, aki ma vagyok.- Ön a főnök a csapatában, ahol a legtöbb tag férfi. Miért hallgatnak egy törékeny nőre?- Mert elfogadják, hogy maximalista vagyok, van tekintélyem. Mindig elmondom, mit szeretnék, aztán megbeszéljük. Sokukkal ezer éve dolgozunk együtt, ülünk a turnébuszban, akár egy nagy család, egyenrangú felekként. Ám amint kiszállunk, rögtön tudják, hogy a középpontba már én kerülök. Mindenki teszi a dolgát, ezért is szeretek velük dolgozni.- Smink és estélyi nélkül is gyönyörű. El tudnak ettől vonatkoztatni a férfi kollégák a turnébuszban ülve?- Ha belegondolok, hogy is vagyunk mi így együtt, ennyi éve, az jut az eszembe, hogy mindegyikőjük tudja, hol a határ, és sosem lépné át. Szinte testvérként tekintünk egymásra. Sok minden van mögöttünk, időközben mind családos emberekké lettünk.- A férje ritkán van ott a fellépésein. Ő hogy áll a féltékenységgel?- Nem kínozza az a bizonyos zöld szemű szörny. Rengeteget dolgozik citopatológusként, és megmaradt civilnek mellettem is. A háttérben viszont sokat segít, például átnézi a szerződéseket, mielőtt aláírnám; együtt döntjük el, mit vállaljak. Bevonom őt, mert fontos a véleménye. Otthon nem én hordom a nadrágot, nálunk rendben vannak a férfi-női szerepek. Azért is vagyunk meg olyan jól eny- nyi éve.- A kisfiúk hét éve a legjobbkor érkezett...- Nem zavart bele a karrierembe az érkezése, minden úgy volt jó, ahogy és amikor történt. Épp lezárult egy zenei korszakom, épp nem dolgoztam új lemezen, ellenben sok reklám- szerződésem élt. Aztán a kisfiam születése után új fejezet kezdődött. Úgy érzem, teljesebb lett az életem, és erősebb nőként tértem vissza a színpadra. A gyerek körüli teendők nagy része az én reszortom. Hétköznap korán kelünk, közösen reggelizünk, majd tízórait csomagolok, utána irány a OMO a mí a Zseda mar tinédzserként is erezte, hogy a zenéles lesz az, ami igazán menni fog neki. A szocialpedagógusi végzettségét - legalábbis a megélhetése érdekében eddig sosem kellett kamatoztatnia. a suli. Délután tanulunk, lefekvés előtt mesét mondunk neki. Nimród szeret iskolába járni, évvesztesként már unta az ovit. Tele van piros pontokkal, büszke vagyok rá. Úszni is jár, ez egyelőre elég, de jövőre zenélni is fog. Nagyon fontosnak tartom a zenei nevelést, mert NÉVJEGY ZSEDENYI ADRIENN, ZSEDA SZÜLETETT: Pápa, 1974. december 30. Szentesen, a Horváth Mihály GimSík Olga Hét évig mel- Egyete- szociálpedagógus. 1994-BEN Szűcs Gabriellával, Kovács Péterrel és László Boldizsárral alapították meg a Cotton Club Singers nevű zenekarukat, amelynek 2001- ig volt a tagja. Azóta szólókarrierjét építi. Többszörös VIVA Comet és Fo- nogram díjas, 2009-ben és 2010- ben egymás után Az év énekesnőjének is megválasztották. 2000-BEN ment férjhez dr. Takács Szabolcshoz. 2007. szeptember 27- én megszületett első gyermekük, Nimród. ez egy univerzális és gyönyörű „nyelv”. Ha nem lesz muzsikus, akkor is jól jön a hangszeres tudás, amelynek segítségével kifejezheti majd az érzéseit.- És mi az ön hobbija?- A divat, ami még otthonról jön. Kislányként magával ragadott, hogy láttam édesanyámat, mennyire ápolt, csinos. Ő ma is egy jelenség, és nem azért, mert márkás holmikban jár, hanem mert úgy tud viselni egy bizsut, hogy az drágakőnek tűnik. Ezt lehet tanulni, de inkább vele született érzék. Volt lázadó korszakom, ám régóta én is igazi nőként próbálok létezni.- Az édesapjától mit örökölt?- Ő valaha Veszprém megye főjegyzőjeként dolgozott, megfontolt, józan ember - remélem, ebből bennem is van. Újabban gazdálkodik. A szüleimnek mindig van valami céljuk; talán ez a legfontosabb, amit tanultam tőlük.- Fontos a véleményük?- Hogyne! Az új dalokat nekik mutatom meg először, ők az én civil közönségem. Amikor kiléptem az együttesből, apukám akkor vett először igazán komolyan. Odáig csak egy lázadó tinit látott bennem, ám attól fogva azt a felnőtt nőt is, aki sorsdöntő elhatározást hozott. Persze megmaradt az apai státusában is: mindig mindent tudni akar, például rendszeresen leméri a koncertjeim idejét. Meghallgatom az észrevételeit, aztán csinálom, ahogy szeretném.- Vezet háztartást?- Önfenntartó, vidéki lányként ezt hamar meg kellett tanulnom. A takarításhoz ma már van segítségem, amúgy gyakran mosok, vasalok, főzők. Két fiút kell etetnem, bármikor ösz- szedobok valamit. A színpadon lehetek díva, ám otthon maradok háziasszony.- Magára zárja néha az ajtót?- Szeretek egyedül lenni, kell a felkészüléshez. Az új dalokat ki kell gyakorolnom magamban - otthon van egy kis kuckóm erre, és próbaterembe is járok. Nekem a koncert már jóval korábban elkezdődik, mint hogy az emberek beülnek a nézőtérre. Énekesként nemcsak a számat, a lelkemet is kinyitom- ehhez kell egyfajta pimaszság, merészség. Ilyenkor rögtön másként jár az agyam, a fellépés előtti órákban úrrá lesz rajtam valami jóleső izgatottság. Az is egyfajta színészet, amit a színpadon csinálok, hisz történeteket mesélek a zene nyelvén; ezért sincs bennem semmi hiányérzet.- Milyen érzés, amikor egy koncert végén megtapsolják?- Felfoghatatlan és megunhatatlan. Sokat dolgozom, hetente két-három fellépésem van, előfordul, hogy „egy angyal is átszáll a termen”, vagyis ott tényleg történik valami. Ha ez csak párszor egy évben, de megadatik, ha katarzist válthatok ki az emberekben a szerelmes dalaimmal, az nekem változatlanul nagyon nagy dolog. Jó, hogy hívnak, jó, hogy kellek.- Az interjúnk fotói a pápai Esterházy-kastélyban készültek. Miért ott?- Számomra ez fontos hely: gyerekként oda jártam szolfézsre, balettra, hegedülni, onnan indultam el a művészpályán. Kicsit show-szerűek ezek a képek, de imádom ezt a fajta vizuális világot. Szeretem a szépet, az igényességet és minden ezzel való foglalatosságot is.
