Új Néplap, 2015. július (26. évfolyam, 152-178. szám)

2015-07-18 / 167. szám

2015. JÚLIUS 18., SZOMBAT \ INTERJÚ .11 Tahi Tóth László mindig nyerni akar, s ha mégsem sikerül, azt mondja: a játék a lényeg! A korával kiegyezett, de tanulja, hogyan kell „öregként” viselkedni. AZ ÉLETHEZ KELL A HUMOR sem nézek tévében: más művé­szetére nem vagyok kíváncsi, mert abból nem tudok tanulni.- Az ön művészetét viszont sokan szeretik, főleg a humoros oldalát.- Szeretném, ha a humor job­ban jelen lenne az életemben, de a környezetem mindig a drámát mutatja, a drámát várja. Magyar- országon a művészetben is csak a drámát értékelik, azt veszik ko­molyan. Aki könnyed, arról azt hiszik, hogy komolytalan, felszí­nes, nem lelkiismeretes ember. Az élet elviseléséhez kell a hu­mor. Bennem mindig ott motosz­kál a kisördög, hogy minden drá­mai helyzetet megnézzek a gro­teszk oldaláról is, és máris nem visel meg annyira.- A nyaralás fontos?- Mindig sokat kalandoztunk a feleségemmel, nyáron legalább egy hónapot külföldön is. Bejár­tuk Olaszországot, Tunéziát, Tö­rökországot, Görögországot. Idén az itthoni lehetőségeket használ­juk ki, és az idő nagy részét a Ba­latonon töltjük, de mellette min­den héten van valahol egy sza­badtéri előadásom is. Egyébként nem vagyok jó nyaraló. Valamit mindig csinálok, vagy ha épp fi­zikailag nem is csinálok semmit, akkor azon töröm a fejem, hogy este bográcsozni kellene, vagy átmenjünk-e hajóval Badacsony­ba. Tevékenyen szeretem tölteni a napokat.- Felesége, Kárászy Szilvia is mű­vész. Hogy fér meg két művész egymás mellett hosszú távon?- Már legalább 22 éve va­gyunk együtt, de dátumokban nem vagyok jó. A feleségem min­den előadásomat megnézi, sőt még azokra a premierekre is el­megy a Vígszínházba, amiben nem is szerepelek. Természete­sen őt jobban érdekli a színház, mint engem, hisz ő szórakozás­ból jár ide. Igazából nagyon kü­lönböző dolgokat csinálunk. Ő zongora- és harangjátékkal fog­lalkozik, mellette egy művészeti szalont vezet, ahol kiállításokat, koncerteket szervez. Nagyon cso­dálom őt és a munkát, amit vé­gez. Én nem tudnám ezt csinál­ni, mert szervezésben nem va­gyok jó. Otthon is hagyom, hogy ő legyen a parancsnok, nem szó­lok bele abba, ami rá tartozik. Tu­dom, hogy egy társas kapcsolat nagyon sok megalkuvással jár. Nem akarok mindenben okos lenni, rájöttem, hogy nem kell mindenhol hadvezérnek lenni. Elég az, hogy van olyan hely az életben, ahol nekem van igazam. Ilyen a színház, ahol az emberek rám figyelnek, és ahol kiélhetem magam. Több mint öt évtizede áll szín­padra, de még mindig örö­mét leli a játékban. Hiszi, hogy az alakításaival hat az embe­rekre és jobbá teszi a világot. Tahi Tóth László humorosan és őszintén mesélt az idő múlá­sáról, a mindennapjairól és a szenvedélyeiről. Szabó Csilla kozpontiszerkesztoseg@mediaworks.hu- Lassan 50 éve a Vígszínház tag­ja. Milyen volt a kezdet?- Ha a két gyakorló évemet is számolom, akkor már túl is va­gyok az ötvenen. Idén Halász Jutka érte el ezt a bűvös számot, most már tudom, hogy nagyjából milyen ünneplésre számítsak jö­vőre. Annak idején a mesterem, vagyis a „művészi édesapám”, Várkonyi Zoltán hozott ide a szín­házba. Azt mondta, hogy ide kell jönnöm, amit félig-meddig pa­rancsnak vettem, de éreztem is, hogy itt a helyem. Ha az embert a szülője vezeti be egy helyre, ak­kor bizalma van felé. Ő szegény már régóta nincs közöttünk, én meg itt ragadtam.- Azt kapta a színháztól, amit várt?- Fiatal koromban sok erőt adott, hogy fontosnak érezhet­tem magam, hogy a középpont­ba kerülhettem. Most már azért ennél nemesebb dolgok motivál­nak. Hiszem, hogy jobbá tehetem és a jóra taníthatom az embere­ket a szerepeimmel. Szép és ne­mes dolog, hogy a színészet által hatni tudunk másokra. Úgy ér­zem, ezért érdemes jó kondiban tartanom magam, hogy minél to­vább állhassak a színpadon.- Az évek múlását hogy éli meg?- Érdekes, de egészen három­négy évvel ezelőttig úgy érez­tem, hogy még egy taknyos, ug- ribugri, csibészes fiatal színész vagyok, és még előttem az élet. Mígnem Tordy Géza rám osz­tott egy parádés szerepet a Hár­man a pádon című darabban. Arról szól, hogy három koroso­dó, 70 év fölötti ember beszélget egymással. Sokat gondolkoztam rajta, hogy milyen maszkot kéne viselnem, hogy idősebbnek néz­zek ki a szerepben, hisz egy szí­nész mindig maszkban gondol­kodik. Aztán rájöttem, hogy már nincs szükségem maszkra... Ké­sőbb eszembe jutott, hogy azt a ravasz hajszínező sampont, amit használok, egy kicsit elhagyom, mert jól fog állni a szerepben, ha a halántékomnál kicsit őszülök. A legnagyobb meglepetésemre az egész hajam hófehér lett. Ak­kor jöttem rá, hogy már idős em­ber vagyok. Nagyon megviselt. Igazából a mai napig nem tu­Tahi Tóth László színművész 1944. JANUÁR 23-ÁN szü­letett Budapesten 1966-8AN végezte el a Színház-és Filmművé­szeti Főiskolát. KEDVELT SZINKRONSZÍ- NE$. többször is köl­csönözte a hangját Pier­re Richard-nak, Dustin Hoffmann-nak, vagy a Harry Potter sorozatban Alan Rickmannek. DIJA Jászai Ma­ri-díj, Kiváló mű­vész, Érdemes mű­vész KEDVENC DARABJAI: Popfesztivál 40, Haty- tyudal (József Attila Színház), Meseautó, Katyi (Körúti Színház), Össztánc, Szilvia KEDVENC ÉTELE: roston sült hús dóm, hogyan kellene viselked­nem, közlekednem, vagy beszél­getnem idős emberként. Most ta­nulom, hogy „jó öregemberes” le­gyek, hogy úgy tudjak viselked­ni, mint ahogy kinézek. Sokszor tényleg zavarban vagyok, mert egy idősödő embernek már nem illik a busz után futnia, táncol­nia vagy fennhangon viccelőd­nie. Megfigyeltem a kollégái­mon, hogy nagyon visszataszító tud lenni, amikor egy koros em­ber „fiatalkodik”. Nem akarok beleesni ebbe a csapdába. Sajnos a teniszről is le kell szoknom, mert a lábam már nem tudja kö­vetni azt, amit fejben kitalálok, és nem tudok olyan gyorsan oda­érni a labdához, mint szeretnék. Arról nem is beszélve, hogy bal­esetveszélyes, márpedig a szín­házban fizikai és szellemi fris­sességre van szükség.- Nem lehet, hogy pont ezek a dolgok tartják fiatalosan?- Most bókolni akar nekem?! Bárcsak úgy lenne, de sajnos már nyomot hagytak az évek. Persze belül, mint mindenki más, én is 16 évesnek képzelem magam. Ha úgy viselkednék, ahogy a szí­vem diktálja, akkor azt monda­nák, hogy meghülyültem. Nehéz beismerni, hogy elmúlt felettünk az idő. Egyébként megfogadtam, hogy nem fogok erről beszél­ni, mert nem aka­rom másoknak az eszükbe- Festés helyett mivel tölti szíve­sen az idejét?- Nagyon szeretek otthon len­ni. Szeretem magam kényelem­be helyezni és relaxálni. Tu­dom, hogy szégyen, de tévét néz­ni is imádok. Hihetetlen csodá­nak tartom, mert olyan vadregé­nyes erdőkbe visz el, ahová élő­ben soha nem jutnék el. A termé­szetfilmeket, utazási műsorokat és a sportközvetítéseket kedve­lem. Mindig találok benne vala­mit, ami érdekel. Ráadásul hoz­zásegít, hogy minél jobban meg­ismerjem az eleven életet, amit aztán a színészetemben pró­bálok megjeleníteni. Figye­lem az állatok viselkedését, ami vonatkoztatható az em­berekre is, hisz mi is on­nan örököltük a reak­cióinkat, a mozdula­tainkat. Ellen­ben művé­szetet so­juttatni, hogy hány éves is va­gyok. Vannak olyan szerencsés alkatok, akik megmaradnak fia­talnak, akik nagyon kedvesen öregednek meg, akiknek tényleg jól áll, és jól játsszák az idős em­ber szerepét. Nem tudom, hogy melyik viselkedést válasszam. Egyébként vannak a teniszpá­lyán 80-90 éves sportolók is, akik úgy futnak, mint a nyúl. Ott el lehet felejteni a kort, mert csak az a fontos, hogy eléri-e a labdát, az már ipellékes, hogy hogyan.- A sport mikor lett ilyen fontos az életében?- Mindig része volt a napjaim­nak, mert heten voltunk testvé­rek, hat fiú zsinórban és a vé­gén egy kislány. A fiúk közt min­dig a fizikum döntötte el a rang­sort, ezért világéletünkben sokat sportoltunk, versenyeztünk. Le­hetőségünk is volt rá, mert sok sportpálya volt a környékünkön. Ráadásul a színészetet fizikum­mal bírni sokszor sportteljesít­mény. Mindig az van bennem, hogy rajtam ez nem foghat ki, nekem győznöm kell. A sportból jött játékszenvedélynek a szín­házban is nagy hasznát veszem.- Mindig nyerni akar?- Természetesen igen! És ami­kor nem nyerek, akkor azt mon­dom: csak a játék a lényeg! Tu­dom, hogy nem lehet mindig nyerni, de törekedni kell rá.- A másik nagy szenvedélye a festés. Még mindig így van?- Nem lettem volna jó festő, mert nem vagyok szorgalmas. Csak akkor festek, ha felkérnek egy kiállításra, és nincs meg a kellő mennyiségű kép. Eljátszhatta az álomszerepet Tahi Tóth László szerencsés éva­dot tud maga mögött, mert az anyaszínházában öt darabban játszott, amiből kettő igazán kö­zel áll hozzá - s mint mondja, ez jó aránynak számít. A Körúti Szín­házban három darabban játszott, a József Attila Színházban pedig az egyik szerepálmát alakíthatta a Hattyúdal című darabban. „Az előadás Dobozy Imre írása alapján készült, amelyből régen film is forgott Páger Antallal. Kü­lön öröm volt számomra, hogy a darab mostani rendezője, Vere­bes István hozzáillesztette a Re­public együttes zenéit, legalább 25 dalt eléneklünk a színpadon. Mindig is szerettem ezeket a nó­tákat, egyéninek, művészinek tartom őket. Hatalmas dolog, hogy színpadon elénekelhetem ezeket a dalokat, pláne Páger Antal után eljátszva ezt a szere­pet, aki a Vígszínházban annak idején óriási példaképem volt." v

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom