Új Néplap, 2015. július (26. évfolyam, 152-178. szám)

2015-07-11 / 161. szám

2015. JULIUS 11., SZOMBAT HORIZONT .15 A természet még a régi, de változnak az emberek ezen a csodálatos vidéken Errefelé felüdül a test és a lélek Csángó magyar táncóra Gyimesbükkón Igazán különleges hangulat fogadja az ezen a tájon járókat sok a látni- es megcsodálnivaló errefelé. Zarándokhely a Kárpátokban Néhány éve Gyimesbükkön nagy. mindenkit megmozgató ünnepségen avatták fel a régi haza legkeletibb vasúti órhá- zát, de azt kevesebben tudják, hogy a román vasút által építé­si anyagnak eladott fontos em­léket Deáky András vásárol­ta vissza a saját pénzén, adta a köznek, megmozgatva ezzel másokat is. Most megújulva. 3i libók Ágoston páratlan vasút­történet! gyűjteményével várja az oda zarándoklókat. Kevéssé ismert, hogy a he- gyet-völgyet beborító csík- somlyói zarándoklaton túl az ottani kegytemplomnak van másik jeles napja is. Július másodikán, az aratás kezde­tén tartják Sarlós Boldogasz- szony, a templom védőszentje búcsúját, melyre számos ha­zai zarándok mellett Máthé György esperes-plébános ve­zetésével Szolnokról is érke­zett egy félszáz fős csoport. Szathmáry István kunhalom. 1950@gmail.com_________ ERDÉLY Az álmos korai indu­lástól eltekintve Ártándig ese­ménytelen az út. Izgalommen­tes az országváltás is, csupán a mosolyt felejtették otthon a hi­vatalos közegek. Érthető', hosz- szú nap vár rájuk, mi pedig ha­marosan kinyújtóztatjuk a lá­bunkat Szent László városá­ban, Nagyváradon. Jókora, impozáns épület, a nevezetes Kanonok-sor elé ér­kezünk, aminek neve Ady End­re Egy kis séta című vihart ka­vart írása miatt cseng ismerő­sen minden iskolázottabb em­ber fülének. Legfeljebb azt nem emlegetik, hogy e harcos egyházellenes művét megren­delésre követte el az írás miatt három napra hűvösre tett költő. A székesegyházat Fodor Jó­zsef püspöki helynök szíves kalauzolásával járjuk végig, ahol a nagy furfanggal meg­mentett kincstár mellett Szent László oltárának ereklyetartó szekrénye is sokat mondó szá­munkra. A rajta levő koronás magyar címert évtizedeken át elrejtette a hatalom, csak titok­ban lehetett rá pillantást vet­ni. Szerencsére ez már történe­lem, de a múlt a kapu előtt is ott vár bennünket. Népviseletbe öltözött házigazdák Kint helybéli magyar hány- torgatja fel nekünk - talán a mostani menekülthullám sza­kította fel a régi sebeket - az őket az anyaországból kive­tő szégyenletes népszavazást. Joggal veti szemünkre, ho­gyan lehetnek ennek felelősei ma is részesei az anyaországi közéletnek. Érvünk nincs elle­ne, de a vita végül megbékélés­sel zárul. Mi pedig nekieredünk a szé­kelyföld szívébe vezető jókora útnak, aminek végén Tibódon egy hamar megszeretett szál­lás, a Szőke család panziója várja törődött testünket, nép­viseletbe öltözött házigazdák kínálta pálinkával és várako­záson felüli étkekkel. Innen kalandozzuk be az elkövetkező napok erdélyi állomásait. A Békás-szoros köszöni, jól van Amiben biztosan nem csa­lódik az utazó, az a természet. Szemre továbbra is változatlan, bár bántóan sok, az ottani erdők fáit hurcoló kamiont látunk. A Békás-szoros köszöni, jól van, a Gyilkos-tó talán kevésbé. Ha iftinden igaz, a folyamatos fel- töltődés miatt előbb-utóbb bú­csút vehetünk tőle. Ellenben Korondon, de má­sutt is látható, hogy az idők változása az ottani embereket sem hagyta érintetlenül. A tu­ristáknak is szóló székely ra­vaszság ugyan változatlan, de a népművészetbe - vagy annak másába - a néhány valóban ne­ves mester igényessége mel­lett igencsak beszivárgott a Tá­vol-Kelet kínálata. Azért lelkileg is maradt hol feltöltődni, például Farkasla­kán, a Tamási Áron sírját bebo­rító nemzetiszín szalagok lát­tán. Fura kettősség, de a néhol terjedő igénytelenség mellett, hála Istennek, hatalmas erő­vel mutatja meg magát az ot­tani magyarság értékőrző, sa­ját kultúrájába kapaszkodó el­szántsága. Csak elmélyülés, odafigye­lés kell hozzá, hogy ezt is ész­revegye az arra utazó vándor. Nem csak mi voltunk ott Szolnokról A következő nap kihívása, Csíksomlyó, majd Gyimesbükk jócskán odébb van, bár közben Csíkszeredán Makovecz Im­re templomában megpihen a test, és felüdülést talál a lélek. Ott azon is lehet elmélkedni, hogy e helyen volt igény a Mes­ter égbe kapaszkodó szellemé­re, míg az ország szívében, Bu­dapesten nem. Arrafelé nem látni Makovecz-templomot. A zsúfolt istenházában tartott csíksomlyói misén, melyet Ja- kubinyi György gyulafehérvá­ri érsek mutatott be a zarán­dokcsoportokat vezető papok, közöttük Máthé György atya koncelebrálásával, nem mi vol­tunk az egyetlen szolnoki tár­saság. A magyarok legnagyobb kegyhelye egész évben vonzza a Kárpát-medence zarándoka­it. Végül az Úrnak megadva a tiszteletet, elérkezett az ideje, hogy ugyanezt tegyük a törté­nelemmel is. Életben tartja a közösséget Az ezeréves magyar határon, Gyimesbükknél várt bennün­ket a már intézménynek számí­tó Deáky András tanár úr, aki nélkül sok minden hiányozna nemcsak a gyimesi csángók, de a többi magyar életéből is. Egy kis közösség egyesített ere­je révén többek között ő tartja életben a magyarság ottani, mindenhonnan szorongatott árva szórványát. Közben terve­zik a határt védő Rákóczi-vár felújítását és elkészült a kato­nai emlékhely is, emlékeztetve az arra járókat, hogy megszen­telt földön, a magyar katona vi­tézségének nyomában járnak. Itt állította meg három hétig vitéz Sebő Ödön magyar kirá­lyi honvéd főhadnagy három­száz magyarjával a szovjet had­sereget, miközben másutt már az ország szíve felé törtek előre. Láthattuk Mátyás szülővárosát is Hazafelé jókora út állt előt­tünk, legszebb állomásával, Kolozsvárral. Mátyás király szülővárosát ilyen rövid idő alatt befogadni még úgy is ne­héz, hogy helybéli kalauzunk, Lukács János tanár úr, az ot­tani egyetem történésze min­dent elénk tárt, amit érdemes tudni a „kincses városról” Legfeljebb a Hunyadiak kun vagy román eredetéről nem született megegyezés, de így is érdekes szellemi kaland volt egy ottani és anyaországi ma­gyar nézeteit ütköztetni egya­zon kérdésről. A busz alját alaposan átvizsgálták A hazaút már rutinnak szá­mított, azzal a különbséggel, hogy még átverekedtük ma­gunkat az egykor megérdemelt hírű Körösfő műanyag gólyák­kal tarkított kirakodóvásárán. Kárpótlásul morózus köze­gek helyett csinos, mosolygós egyenruhás tündér fogadott bennünket a határon, de a busz alját azért gondosan átvizsgál­ták, nehogy felül magyar, alul afgán összeállításban térjünk vissza az óhazába.

Next

/
Oldalképek
Tartalom