Új Néplap, 2015. június (26. évfolyam, 126-151. szám)

2015-06-03 / 128. szám

2015. JÚNIUS 3., SZERDA MEGYEI KÖRKÉP .11 Egyórás érdekfeszítő, többnyire kedélyes, olykor nosztalgikusan érzelmes előadást tartott Cser- venyák Tibor Szolnokon. Mont­real olimpiai bajnok víziiabdaka- pusa egykori alma matere, a Ver­seghy Ferenc Gimnázium iskola­napi díszvendége volt a minap. Mészáros Géza geza.meszaros@mediaworks.hu SZOLNOK A tanintézmény du­gig megtelt könyvtárában tar­tott előadása első felében Cser- venyák kivetítőn megjelenített képek segítségével lapozott visz- sza az egyetemes, a magyar, il­letve a szolnoki pólózás históri- ás könyvében, majd kötetlen be­szélgetés keretében a családi al­bumába is bepillantást engedett.- Majdnem egyidős vagyok a Damival, de én még élek! - utalt arcát két kezébe temetve egy le­tűnt dicső emlékre az egyko­ri verseghys diák. - Hét hónap­pal korábban születtem, 1948. au­gusztus 8-án, minthogy a legen­dás Damjanich uszodát a szolnoki csata 100 éves évfordulóján, 1949. március 5-én felavatták. Mint megannyi szolnoki, én is ott ta­nultam meg úszni, aztán pólózni. Hasznos Pista bácsi 9 éves korom­ban kiválasztott kapusnak, mivel a lábtempóm épp megfelelt a ket­rec előtt. A korosztályos ranglét­rát végigjárva 1966-ban védtem először, a másik „nagyágyú”, Ka­nizsa Tivadar edzősködése alatt a felnőtt OB-I-es csapatban. Alig négy évvel később a nagyváloga­tottban is bemutatkoztam, akkor még szolnoki színekben - mesélt a múltról az egyre deresedő ba- juszú kapus. Míg a Szolnoki Dó­zsában pólózott, addig Cserve- nyák magyar, Európa- (Barcelo­na) és olimpiai bajnoki ezüstér­met (München), illetve a Belgrád- ban 1973-ban első alkalommal ki­írt világbajnokságon aranyérmet szerzett. A két Dózsát érintő 1973- as egyesületváltásáról, a szolnoki­ból az újpestibe való átigazolásá­nak kurta-furcsa körülményeiről ezúttal nem beszélt Cservenyák, de egy korábbi interjújában eképp emlékezett meg a szakosztálycse­réről: „A vébé megnyerése után berendeltek a szolnoki MSZMP pártházba, a hírhedt „fehér ház­ba”, ahol az elvtársak ellentmon­dást nem tűrően közölték velem, hogy Szolnokról az Újpesti Dózsá­ba kell igazolnom. Röviden ennyi! Akkor ez még így ment. Erről nem is szeretnék többet beszélni...”.- Még aktív sportoló voltam, amikor vegyészmérnöki diplomát szereztem a Budapesti Műszaki Egyetemen. Mindehhez, akárcsak az életem alakulásához a Verseg­hy gimnázium szolgáltatott alapo­kat. Olyan tanáraim voltak, mint Rédl László, Béres lenő, Mészáros Vendel vagy Biber Pál. Később a Semmelweis Egyetem Testnevelé­si és Sporttudományi Karán vízi­labda-edzői oklevelet szereztem, amellyel, miután 1984-ben befe­jeztem az aktív sportpályafutá­somat, 1990-ig a svájci Solothurn edzőjeként, majd 1992-ig a svájci vízilabda-válogatott szövetségi ka­pitányaként tevékenykedtem. Két évvel ezelőtti nyugdíjba vonulá­somig kutató vegyészként dolgoz­tam a zürichi egyetem kutatólabo­ratóriumában. A világ első hat rák­kutató laborja között emlegetik a szakemberek a zürichit. Korábban terveztem, hogy hazatérek, és va­lamelyik magyar egyetemen fogok dolgozni, de ez még nem követke­zett be. Harminchat évesen men­tem ki, és már 31 éve, hogy kint élek, de megmaradtam Magyar- ország és Svájc közötti ingázónak. Ha gondolok egyet, felülök a repü­lőre, és másfél óra alatt idehaza va­gyok a barátaimnál. Odakint ma már legtöbbet az unokáimmal töl­töm. És gitározok, hiszen az utób­bi években eldöntöttem, hogy ka­maszkorom kedvenc hangsze­rén meg kell tanulnom játszani. Az unokáknak például már vagy ezerszer elpengettem az „I am Sa- iling”-et. Én nem unom, és ők sem jelezték még, hogy már elegük len­ne belőle - nevetett fel Cservenyák Tibor. Aki arról is beszélt a diák- és tanárközönség kérdéseire vá­laszolva, hogy a ’70-es évek vízi­labda-válogatottjának Sárosi Lász­ló volt az esze. Szívós István, Csa­pó Gábor és Faragó Tamás a kiné­zetükkel és a sztárallűrjeikkel lóg­tak ki a csapatból, mindenki más, mint épp a szolnoki-újpesti kapus, valamint Gerendás György, Hor­kai György, Kenéz György, vagy az alig egy hónapja elhunyt Konrád Ferenc csupán „zongoracipelők” voltak. Ám, nem jutottak volna a világ tetejére csapatként, ha egy­től egyig nem vetették volna ma­gukat a kemény munkába - em­lékezett vissza sportos múltjára a magát „kéttornyú” embernek tar­tó, a Magyarországon (Szolnokon) és Svájcban is otthonosan élő, 67 esztendős legenda. Az egyórás beszélgetős előadás pillanatokon belül eltelt. A verseg­hys diákok hosszan tartó vastaps­sal köszönték meg Cservenyák Ti­bornak a múltban való közös uta­zást, aki könnyeivel küszködve búcsúzott a hallgatóságától... Cservenyák Tibor könnyeivel küszködve búcsúzott hallgatóságától A Tisza Szolnoknál, avagy Szolnok a Tiszánál - avagy szabad strandok a két világháború között Korabeli dokumentumokkal bővülne a Kósa-féle „értéktár” JASZ-NAGYKUN-SZOLNOK MEGYE „A szolnoki Tisza-parton a múlt század első felében számos kö­zösségi strandolóhely állott...” - írja Kosa Károly szolnoki hely- történész, könyvtáros a nevé­vel fémjelzett, a feltüntetett ko­rabeli írások és fotók okán jelen­tős értéket képviselő honlapján. Hamarosan a szélesebb nagy- közönség előtt is megnyílnak a Tisza szolnoki szakaszának két világháború között működő sza­bad strandjai - természetesen csak virtuálisan, miután Kosa Károly június 20-án előadást fog tartani a témáról az idei Múze­umok éjszakája eseménysoro­zat Verseghy Ferenc Könyvtár­ban zajló társrendezvénye része­ként. Annyi bizonyos, hogy Bis­marck nagykövetként Szolno­kon is járt - magyarországi él­ményeit igen elevenen írja le ne­jéhez szóló leveleiben -, de hogy fürdőzött-e a Tiszában, arról Ko­sa Károly talán említést is tesz előadásában.- A szakmai zsűri tavaly a Szolnoki Értéktár kulturális örökség kategóriában beválo­gatta az általam gondozott szol- nok-tisza.blogspont.hu honla­pot. Ezt követően kaptam egy felkérést, hogy mutassam is be a portált. Ez megtörtént, és az elő­adás végén a hallgatóság sorai­ból egy úr jelezte, hogy az ő tu­lajdonában is vannak régi csalá­di képek, melyek egykori tiszai A szolnoki Tisza-part. A Kosa Károly családi albumában lévő fotót nagyapja, Váradi Gyula készítette az 1930-as évek végén. strandjeleneteket ábrázolnak. Majd napokkal később arról tá­jékoztatott, hogy egyik ismerőse birtokában is vannak ilyen té­májú fotók. Mindez azért öröm­teli, mert a megfakult képek és írások által többet tudhatunk meg a szolnoki szabad strando­kon zajló életet illetően. Jelenleg is vannak információim, képes és írott dokumentumaim a he­lyi vízilétről. Nagyapám, Vára­di Gyula képei, valamint kora­beli lapok újságcikkei is illuszt­rálják a honlapomon például a Strandok, strandolok a Tiszán című bejegyzés tartalmát, me­lyet szívesen kibővítenék mások által felajánlott kordokumentu­mokkal - jelezte a helytörténész. „Strandélet a Tiszán” - e cím­mel tartja meg minden bizonnyal érdekfesztíő előadását Kosa Ká­roly június 20-án, a Múzeumok éj­szakáján. Ha pedig olvasóink csa­ládi albumaiban ott lapulna né­hány régi fotó a két világháború közötti szolnoki tiszai strandélet­ről, és felajánlanák azokat köz­lésre, úgy akár az előadás, akár a helytörténész értéktárba válo­gatott honlapja gazdagabb lenne e kincsek által. Akik pedig szíve­sen hozzájárulnak sajátjuk köz­kinccsé tételéhez, ők a Verseghy Ferenc Könyvtárban Károly Nó­rán keresztül juttathatják el Kosa Károlyhoz a megbecsült és a tulaj­donosokhoz visszajuttatandó régi írásokat, képeket. Mészáros Géza A kanadai Montrealban lett olimpiai bajnok A szolnoki évei után Cservényük Tibor az újpesti klub tagjaként a magyar bajnokságban két ezüst érmet szerzett, azaz az aranyas gyűjteményéből csupán a ma­gyar bajnoki cím hiányzik neki. Kétszer ugyanis a magyar ku­pát is felemelhette ~ 1968-ban a Szolnoki, 1975 ben pedig az Újpesti Dózsával. Az 1976-os montreali olimpián bajnok, az W iff If*! «i ГшчДЩТм ПъЩЯ WséüitffirM ',v„ Шшй! Rengetegen voltak kíváncsiak Cservenyák Tibor nosztalgikus щ előadására a szolnoki Verseghy Ferenc^™wkm^^^MHH

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom