Új Néplap, 2015. június (26. évfolyam, 126-151. szám)
2015-06-26 / 148. szám
12 MEGYEI TÜKÖR 2015. JÚNIUS 26., PÉNTEK A nyugdíjas asszony kísérőből lett horgász, immár negyven éve Ajándékként fogja a halakat Az egész negyven éve kezdődött. Akkor, amikor az édesanya lekísérte a szajoli Holt-Ti- sza partjára a gyerekeit horgászni. Mit unatkozzon, kézbe vette ő is a botot, csalijait azóta lógatja a vízbe. Joó Zsuzsa zsuzsanna.joo@mediaworks.hu SZAKA. - Nézzed már, de leálltak a halak. Talán tudják, hogy eSzek! - Tasi Andrásné élvezettel harap szendvicsébe a szajoli Holt-Tisza partján. - De jólesik még ez is a szabad levegőn! - újabb falat... Inkább nem zavarom Marikát most, figyelem a tó fodrozódását, hallgatom a tücskök muzsikáját. Könnyű itt elbóbiskolni, később meg is jegyzem hangosan.- Hát! Emlékszem, volt, hogy bealudtam a bot mellett, akkor még dolgoztam, éjszakás voltam. Dőlés közben ébredtem fel, mielőtt beleestem volna a vízbe - meséli Marika, aki már negyven esztendeje lógatja csaliját a holtágba, férfi horgászó kát megszégyenítő rutinnal.- Amikor a gyerekek kicsik voltak, mindig ki kellett kísérni őket pecázni. Egy idő után arra gondoltam, mit lessem őket? Nemhogy én is horgásznék! Kaptam a gyerekektől egy botot, megmutatták, hogyan kell a csontit feltenni a horogra, kiváltották az engedélyemet én pedig elkezdtem halakat fogni. Rögtön a horgomra akadt egy hatvan centis balin. Húúú, de megijedtem, amikor megrándult a zsinór! Kivágtam a jószágot, de úgy, hogy az a hátam mögé esett. Ma már nem vagyok olyan ijedős - tette hozzá nevetve. Közben Marika ebédje is elfogyott.- Kérdezte a férjem, hogy ebben a hőségben is kijövök-e ide. Hát hogyne jönnék! Jövök én mindig, amikor időm van. Reggel, délben, este. Amikor otthon megfőzök, elvégzem a házimunkát, felkerekedek, aztán lecuccolok ide. Ugye, Bandikám? - néz horgásztársára, Nagy Andrásra. - Itt vagyunk mi mindig, amikor tehetjük! Nekem ez a heppem. A zi- zim. Az agybajom. Érdekes, hogy fiú unokáim nem örökölték tőlem ezt a betegséget, bezzeg a lány unokám! Azóta már neki is van horgászengedélye, olykor-olykor ki is jön velem. Marika elmeséli, legnagyobb kapása egy hét kilós busa volt. De egyszer fogott egy nagyobb halat is. Majdnem.- Áh, rendszeresen az történik, hogy amikor jön egy óriáshal, akkor vagy a damil szakad, vagy a bot törik, máskor meg a horgot köpi ki a hal. Nézzék csak, mozognak a busák. A fene egye meg őket, mér’ csak most?! Maguk nem látják? Ott! - mutat a vízfelületre a ma már nyugdíjas asszony. Bevalljuk, mi semmi különöset nem látunk, Marika csak legyint egyet.- Nem nagyon szoktam amúgy busát fogni, évek óta nem jön. A harcsáról meg nem is álmodozom! Amúgy az ösz- szes kifogott halat elajándékozom ám, nem viszek én haza egyet se. Esetleg a törpeharcsát, melyből nagyon finom halászlevet lehet készíteni, burgonyával! Bizony ám, mi, sza- joliak, krumplival főzzük a halászlevet! Kíváncsiak vagyunk, reggel óta mi akadt Marika horgára, belekukkantunk hát a szákjá- ba. Egy kósza gerinces vergődik a hálóban.- Nem túl nagy a zsákmány, de mindegy, a becsülethal már megvan! És ez a lényeg. A Trianonban a magyar delegációt vezető politikus nemzeti elkötelezettségéért kapta az elismerést Magyar Örökség díjas lett az egykori jászberényi képviselő, Apponyi Albert Dr. Nagyapponyi Gróf Apponyi Albert (Bécs, 1846 - Genf, 1933) országgyűlési képviselőként 52 éven át reprezentálta Jászberényt a parlamentben. A napokban Magyar Örökség díjat kapott posztumusz, nemzeti elkötelezettségéért. Szathmáry István kunhaloml950@gmail.com JÁSZBERÉNY Apponyi 1933. február 7-én Bécsben bekövetkezett halálát követően Berény akkori elöljárói határozatban döntöttek, hogy évről évre ünnepélyes gyászistentiszteletet tartanak és tiszteletére megkondítják a Nagytemplom harangjait. Ap- ponyiról sokan csak az 1920-as trianoni békeszerződés kapcsán beszélnek. Ugyan a gróf vezette a Párizsba érkező magyar küldöttséget, de a diktátumot elutasította, nem írta alá. A képviselő Jászberényt érintő munkásságának egyik legjellemzőbb példája a tanítóképző létrehozása volt. A Jászság fővárosát ő mindenben segítette, de azt nem tudta megakadályozni, hogy a törvényszéket ne helyezzék át Szolnokra. Földi maradványait 1942- ben, özvegye halálakor szállították át a budavári koronázó Mátyás-templomból a csallóközi ősi birtokközpontra, Éberhárdra. De ki is volt valójában e jeles férfiú? Jászberény aranymandá- tumos képviselőjének emlékezetét a Jászok Egyesülete 2015. áprilisi közgyűlésén elhangzott előadással idézzük fel. „Jövőre lesz gróf Apponyi Albert születésének 170. évfordulója, ami a jászok számára azért nevezetes ju- b i- leum, mi- vei 52 éven át volt Jászberény képviselője. Fiatalkorában a kalks- burgi jezsuita kollégiumban tanult. Szülei eleve politikai pályára szánták. Később a bécsi és a budapesti jogi egyetemen tanult. Hat nyelven beszélt. A család fő rezidenciája a Csallóközben levő éberhar- di kastély, melynek kriptájában nyugszik, ma meglehetősen elhanyagolt állapotban van. Apponyi hosszú legényéle- tébe - csak negyvenes éveinek vége felé nősült - jó pár szerelmi kaland belefért. Sokáig tartott kapcsolata Pilisy (Schumayer) Rózával, korának híres luxuskurtizánjával. Románcukat Krúdy Gyula Utazások a vörös postakocsin című regényében örökítette meg. Pongrácz Mária grófnővel folytatott viszonyának gyümölcse is lett: Bereczky Albert, akit Apponyi fel is vállalt és anyagilag támogatott. Nősülése során Apponyi a hangzatos nevű Mensdorff-Po- uilly-Dietrichstein Klotil- dot (Clo-Clót) vette feleségül, akitől 3 gyermeke született: György, Júlia és Mária. Apponyi sok politikai pártnak volt tagja, jellemzően a kor- mányképes ellenzék soraiban politizált, azon politikusok között, akik 1867-tel egyetértettek ugyan, de azt módosítani akarták, eközben fél szemmel arra figyelve, hogy hitelüket Ferenc Józsefnél azért megőrizzék. Az I. világháború utáni békede- /W legációt ő vezeti Párizsban. Monumentális védőbeszéde minden meggyőző érve ellenére a győzteseknél hatástalan maradt. Tekintélye egyre nő, 75., 80. és 85. születésnapja országos ünnep. Még életében utcákat, tereket neveznek el róla - így például a mostani Ferenciek tere Budapesten is sokáig az ő nevét viselte. Szolnokon a mai Táncsics utca viselte egykoron a nevét. Jászberényben 1878-ban bukkan fel, ekkor párttársának, Liptai Béla bárónak a megválasztását pártolja. Amikor az 1881-ben visszalép, magát jelölteti, hogy aztán itt 52 éven át képviselő legyen. Sikerének egyik titka ellenzékisége: az 1867-es közigazgatási reformot, amikor is megszűnt a Jászkunság különállá- - sa, és e területeket Jász-Nagy- kun-Szolnok megyéhez kapcsolták, a helyiek a redemptio után jogfosztásként élték meg. A katolikus szellemű, agrárnépesség lakta Jászberényben mindig is erősek voltak a társadalmi konzervativizmus hagyományai, ezenfelül a kiváltságok visszaszerzését az ellenzéktől várták. Mindennek ideális képviselőjét látták Apponyiban. A városban a Bathó-Koncsek-Tarnay klán több évtizeden keresztül támogatta. Folyamatosan nyert is, hol egyedüli jelöltként, néha azonban kihívók ellenében is. A legkeményebb választás 1896-ban volt, ekkor csak csalással tudott nyerni. Cserébe mindent megtett a városért, így a helyi gimnázium államosítását is tető alá hozta, pénzeket mozgósított, ha úgy kívánta a helyzet. A jászberényi huszárlaktanya áthelyezését Szabadkára azonban nem sikerült megakadályoznia.” Apponyihól Sztálin lett, de „rehabilitálták” Apponyi jászberényi fellépesei nem csupán helyi jelentőségű ek voltak. Nagy hatású, a Főtérén tartott beszédeire az országos sajtó is mindig figyelt. Ev rol évre ugyanazt az emelvényt ácsolták össze számára. A Főtér 1889 óta viselte a nevét. 1893-ban a varos díszpolgárává választották. 1906-ban 25 éves képviselői jubileumát ünnepelték, kétnapos rendezveny- nyei. Zászlót is kapott, állítólag olyat, mint amilyent Erzsébet királyné 1857-ben, Halá la után 107 településen nevez tek el róla közterületet, laszbe rényben szobrát a Városháza ele helyeztek. 1945 után nem volt helye a hazai közemleke zetben, így szobra is eltűnt. Az Apponyi térből Sztálin tér lett. Az 1990-es rendszerváltás után egy másik jászberényi teret neveztek el róla, uj szobra is készült. Marika mar negyven eve rendu-1 etlenül fogja a halakat, melyeket [; minden esetben elajándékoz | ■V Egy korabeli kép ■ a jászberényi képviselőről rfe- 1Г----rn»TT:.i, -.»■
