Új Néplap, 2015. június (26. évfolyam, 126-151. szám)
2015-06-25 / 147. szám
14 MEGYEI KÖRKÉP 2015. JÚNIUS 25., CSÜTÖRTÖK Az én településem Ahol nyugodtan ki lehet engedni a gyerekeket az utcára Tomajmonostora Segítő kezet nyújtanak minden elesettnek a faluban A nyár eleji kánikula ellenére igazán élénk Tomajmonostora főutcája. Bevásárlásból hazafelé tartó háziasszonyok állnak meg beszélgetni néhány percre a sarkon, közmunkások szorgoskodnak az út mentén, az óvoda udvaráról gyerekzsivaj hallatszik. A legfőbb látványosság azonban épp az a faluban, ami nem látszik: a községháza teteje. Szilvási Zsuzsa zsuzsanna.szilvasi @partner.mediaworks.hu TOMAJMONOSTORA Maszkos, védősisakos munkások bontják a polgármesteri hivatal tetejét. Az épület tetőszerkezetének csontváza groteszk módon ágaskodik, a poros gerendák kibukkannak a korábbi palaburkolat alól. Masszív, új szerkezetet kap a községháza teteje, mely bírja majd a tervezett nap- kollektorok súlyát is.- Látja? Cserélik a tetőt! - áll meg kerékpárjáról leszállva egy idős férfi, Mészáros István, aki némi nosztalgiával folytatja. - Jó ötven évvel ezelőtt még én ácsoltam ezeket a gerendákat. Ma önkéntes munkának mondanák, akkor társadalminak hívtuk... Szinte az egész falu építésében részem volt, hiszen ács-kőművesként dolgoztam. Közel négyszáz ház van Tomajon, egy-kettő kivételével mindegyikben benne van a kezem munkája. Talán ezért is szeretek itt élni, no meg azért, mert már az apám, meg a nagyapám is itt született. Az itteniek elfogadják, megbecsülik egymást, még a messziről érkezők is otthonra találnak nálunk. Valóban, Tomajmonostora híres arról, hogy a becsületes, dolgos emberek segítséget kapnak itt. Az évek során számos, különböző okból krízishelyzetbe került család érkezett a faluba. Jöttek olyanok, akiknek a belvíz tette lakhatatlanná a házukat, de érkeztek Szolnokon hajléktalanná vált emberek is, akiknek az itteni letelepedés adta meg az esélyt arra, hogy újra együtt lehessenek a gyermekeikkel. Budapesti családot fogadott be a falu, akik a banki hitelek miatt kerültek kilátástalan helyzetbe, de az egyik környékbeli városból is meneA településen mindig akad valami munka. A közmunkások BM az önkormányzat lovas kocsijával szállítják a szükséges ННВВНЙИ holmikat egyik helyről a másikra. kült ide édesanya gyermekeivel a családfő ütései elől. Mindany- nyian itt ragadtak, és nem bánják, hogy Tomajmonostora mellett 4 döntöttek. Nem faggatják őket, minden segítséget, támogatást megkapnak, az első időkben önkormányzati lakásban lakhatnak. „Cserébe” csupán azt kérik tőlük, hogy álljanak saját lábukra, és teremtsenek újra egzisztenciát maguknak.- Én is „bevándorló” vagyok, bár egészen más okból - nevet Simonyi Zsuzsanna, aki immár huszonhárom esztendeje él Tomajon. - A férjem idevalósi, így kerültem ide. Gyorsan befogadtak a falubeliek, ma már én is közülük valónak érzem magam, és szeretek itt élni. Csendes, nyugodt kisközség, olyan, ahol még nyugodtan ki lehet engedni a gyerekeket az utcára. Mégis mindent megtalálunk, amire szükség van. Az óvodába, iskolába á környező településekről is buszokkal hordják át a gyerekeket, orvos, védőnő, bolt, posta, művelődési ház, könyvtár helyben van. Ha nagyobb bevásárlás, ügyintézés esedékes, Kunhegyes és Tiszafüred is viszonylag közel van. Nem több, mintha egy nagyváros egyik végéből kellene eljutni a másikba. Valóban, a külső szemlélő számára is szembetűnő, hogy ennek a községnek van „gazdája”. Könnyű felismerni az intézményeket: egységes színük kiviláglik a családi házak sorából, s szinte valamennyi új vagy nemrégiben újították fel. S ami a helyiek számára rendkívül fontos, hogy már nem fenyegeti őket az esőzés. Tomajmonostora ugyanis alföldi viszonylatban Igencsak dimbes-dombosnak számít. A kanyargós utcák egyik végén Sok családot befogadott már a település. még emelkedőn épültek a házak, a másikon már a lapályban húzódnak meg. Néhány évvel ez- előttig bizony sok fejfájást okozott az ittenieknek a belvíz, nem egyszer előfordult, hogy nem csak a határban, de a falu belterületén is napokon át folyamatosan működtek a szivattyúk. Mostanra azonban elkészült az a csatornarendszer, amelynek köszönhetően végre nyugodtan alhatnak a település lakói.- Álmában se gondolná Kedveském, hányszor meregettem az udvarról a vizet egy-egy nagyobb eső után - meséli egy mosolygós idős néni az egyik faluvégi porta kapujában. - Már gyerekkoromban is így volt, ezt szoktuk meg, ez volt a természetes. Most viszont rendesen levezetik az árkok a csapadékot, még hóolvadáskor sincs gond. Persze, kinn a földeken tavasszal bőven akadnak vízfoltok, de hát az is hozzátartozik a gazdálkodáshoz. Bizony Tomajmonostora mindennapjait a föld, s ehhez kapcsolódva az időjárás határozza meg. Rengetegen élnek a mező- gazdaságból, van, aki saját földjén gazdálkodik, mások tavasztól őszig napszámba járnak.- Nálunk valóban az határozza meg a napokat, hogy éppen milyen mezőgazdasági munkákat kell végezni - magyarázza kedélyesen Kádár Norbert és Tibor. A két testvér jeléntős családi gazdaságot visz Tomajmo- nostorán. - A következő hetek az aratásról szólnak, ilyenkor kora reggeltől éjszakáig kinn vagyunk a földeken. Bár tősgyökeres tomajiak vagyunk, ebben az időszakban nem sokat tudunk arról, hogy mi történik a faluban. Majd aratás után ráérünk begyűjteni a híreket - nevetnek. Kastély és kápolna: különleges látványosságok a településen A Kunhegyes felöl érkezőket gyönyörűen felújított kastélyépület köszön ti. A Magyary-Kossa-kastély története még a 19. század végére nyúlik vissza, a helyi hagyomány szerint a középkori monostor köveit is beleépítették. Az 1930-as évek második felében Nemes János gróf tulajdonába került a birtok, ám aztán az államosítást követó évtizedek szinte teljes pusztulást hoztak a kastélyra, amely azonban meg romjaiban is csodálatos látványt nyújtott, igazi romantikus Csipkerozsika-kastély- ként. Néhány évvel ezelőtt az egykori tulajdonos család leszármazottja, Nemes Vince visszavásárolta a kastélyt és pincétől a padlásig felújította. A gróf - ahogy a helyiek emlegetik - ideje jelentős részét azóta isTo- majmonostorán tölti és támogatja a települést, elősegítve a kisebb-na- gyobb fejlesztéseket. Nemrégiben megújult a település másik különleges látványossága, a pusztatomaji kápolna is, amely az utóbbi években csaknem teljesen rommá vált. A kunhalmon álló, egykor gyönyörű Szent Móric kápolna a II. világháború alatt megsérült, mint ahogyan a körülötte elterülő uradalom épületei is. Akkor azonban még helyreállították, sőt még 1965-ben is rendeztek itt szentmisét, később azonban gyakorlatilag az egész épületet széthordták, a harangot leszerelték, elvitték, a kriptát feltörték. kirabolták, így a kápolna pusztulása szinte megállíthatat- lanná vált. Néhány hónappal ezelőtt azonban újjászületett a kis templom, s ma már ismét régi fényében ragyogva világlik ki az alföldi tájból.