Új Néplap, 2015. június (26. évfolyam, 126-151. szám)

2015-06-02 / 127. szám

2015. JUNIUS 2., KEDD SPORT 11 Mocsai Lajos szerint törekednünk kell rá, hogy mester és tanítványa között megfelelő kapcsolat alakuljon ki, hogy a tanítvány túlszárnyalja a mestert Sikerek, címek, díjak, kitüntetések MOCSAI LAJOS SZÜLETETT: 1954. március 10., Szeged KLUBJAI JÁTÉKOSKÉNT: Szegedi Tisza Volán, TFSE, Vasas, Bp. Spartacus - 28-szoros ifjúsági és junior, 20-szoros felnőtt válo­gatott kézilabdázó KLUBJAI EDZŐKÉNT: női vonalon - TFSE, Vasas (kétszer), váloga­tott; férfivonalon - TFSE, Bp. Honvéd, válogatott (két­szer), Lemgo, Nettelstedt, Gummersbach (mind német), MKB-Veszprém LEGNAGYOBB SIKEREI: klubszin­ten, női vonalon - BEK-győz- tes (1982, Vasas), magyar baj­nok (1982, Vasas), Magyar Ku­pa-győztes (1982, Vasas); férfi- vonalon - kétszeres KEK-győz- tes (1996, Lemgo; 2008, Veszp­rém), Német Kupa-győztes (1995, Lemgo), hatszoros ma­gyar bajnok (1983, Honvéd; 2008- 2012, Veszprém), ötszö­rös kupagyőztes (1983, Honvéd, 2009- 2012, Veszprém). Szövet­ségi kapitányként, női vonalon - olimpiai ezüstérmes (2000), vi­lágbajnoki ezüstérmes (2003), Európa-bajnok (2000); férfivo­nalon - kétszer olimpiai negye­dik (1988, 2012), világbajnoki ezüstérmes (1986), 2013-ban a világválogatott edzője FŐBB DÍJAI, CÍMEI, KITÜNTETÉSEI: Magyar Ifjúsági Díj (1986), mes­teredző (1986), Magyar Köz­társaság Arany Lovagkereszt­je (2000), Európai mesteredző (2001) , az Európai Kézilab­da-szövetség (EHF) életműdíja (2002) , Kerezsi Endre-díj (2003), Pro Űrbe Díj - Veszprém váro­sa (2008), Príma Primissima-díj (2008) , az Év magyar edzője (2009) , Fair play díj a sportsze­rűség népszerűsítéséért, MOB (2010) , Papp László Budapest Sportdíj (2012), az Év magyar szövetségi kapitánya (2012), Bay Béla-díj (2013), a Magyar Köztársasági Érdemrend közép- keresztje a csillaggal (2014) NŐS, NÉGY GYEREK ÉDESAPJA. Ez még nem az a fotel - az az ülőalkalmatosság amelyben kényelmesen hátradőlhet a munka |~ elvégzése után, egyelőre nincs a láthatáron IA Nagy 1 férfiválogatottal a 2012-es 1 londoni olimpián a negyedik helyig jutott A labda közelében „Habár nincs már csapatom, egy­általán nem szakadtam el szere­tett sportágamtól. Jelenleg a Ko­csis Máté vezette Magyar Kézilab­da-szövetség tiszteletbeli elnöke- Erre a hozzáállásra születni kell vagy eltanulni? Egyáltalán, elképzelhető a külső hatás nél­küli elsajátítása?- Kérem, engedje meg, hogy egészen távolról kezdjem a válaszadást! Szerencsésnek mondhatom magam, mert ná­lunk senki sem veszett el az ut­ca, iskola, család háromszög­ben. Egy bátyám van, különbö­ző típusok vagyunk, őt is tisz­telem, szeretem, de édesapám gyakorolta rám a legnagyobb hatást. Egyszeres válogatott ko­sárlabdázó volt, a jugoszlávok ellen játszott - aztán elvitték katonának, s mi­re hazatért vagyok, továbbra is van beleszólá­som a szakmai munkába. Kollé­gáimmal igyekszünk népszerűsí­teni. valamint a lehető legmaga­sabb szintre emelni a sportágat .” negyvennyolc kilósán, nem volt lehetősége folytatni sport- karrierjét.- Negyvennyolc kilósán?!- Igen. Nürnberg közelében volt, és hát ott is lefogytak az emberek, nem csak az orosz fogságban. A háború miatt a tanulmányait sem tudta foly­tatni a középiskola elvégzése után, pedig kiemelkedő hall­gatója volt a szegedi Radnóti gimnáziumnak. Aztán tudja, mi történt hosszú évekkel ké­sőbb? A Magyar Királyi Testnevelési Főiskola 1925-ben alakult meg Klebelsberg Kuno kultuszminiszter javaslatára, a zászlót az ö felesége adományozta az intézménynek- Csupa fül vagyok.- Negyvenévesen Szegedről járt el a soproni Faipari Egye­temre, napi tizenkét órát uta­zott oda-vissza. Nem engedte veszni a tehetségét, ő lett a sze­gedi Alföldi Bútorgyár igazga­tója. Hihetetlen munkabírású, példás hozzáállású ember volt, mi pontosan láttuk, ér­zékeltük a családunkért tett erőfeszítéseit. Emlék­szem, igazgatóként is vet­te a fáradságot, pontosab­ban kiszökött a munkahe­lyéről, hogy megnézze egy- egy jelentősebb mérkőzésemet.- Ön nem is tudott róla?- Dehogynem, nyilván ész­revettem. Különös kapcsolat volt közöttünk, szent meggyő­ződésem, hogy a saját sport­tehetségének kibontakozását szerette volna látni bennem. Óriási lökést és erőt adott ne­kem a szeretete, a törődése.- Ez nem szült önben megfele­lési kényszert?- Ó, nem, dehogy! A belső motivációt alakította ki ben­nem rendkívül intelligens mó­don. Azt is mondhatnám, hogy a küldetéstudatot.- És ezt át lehet ültetni az él­sportból mondjuk a rektori fel­adatok ellátásába?- Hogyne! A csapatépítés, a vezetéselmélet, a motivációs készség, a válságkezelés - lásd Cozma-ügy - ugyanúgy megha­tározó része egy intézmény ve­zetésének, mint a kézilabda-vá­logatottak, illetve klubcsapa­tok irányításának. Itt, a Testne­velési Egyetemen is igyekeztem a legjobb csapatot kialakítani a felső vezetőségben. Kollégáim magasan kvalifikáltak, egyúttal függetlenek az elmúlt évtizedek azon folyamataitól, amelyektől szeretnék távolságot tartani.- Az egyetem átalakításában még az út elején járnak - hol ér véget?- Dinamizmust, szemlélet- váltást szeretnék elérni, úgy ér­tem, nem csupán az egyetemen, hanem az egész társadalom­ban. Sajnos gyerekeink moz­gáskoordinációján jelentős vál­toztatásokra van szükség, vagy legalábbis el kell érnünk a mozgás iránti vágy kiala­kulását. Fontos, hogy ez kísérje végig az egész életünket, mert pél­dául ha hetvenéve­sen le tudunk ha­jolni befűzni a ci­pőnket, az jelen­tős megtakarí­tásként je- lentke­MOCSAI LAJOS Irányította a magyar női és a férfikézilabda-válogatot­tat, női és férfiklubcsapatokat, járt Európa- és világbajnoksá­gon, valamint olimpián, számos előadást tartott már a vállalko­zói szférában, december óta pe­dig a Testnevelési Egyetem rekto­ra. Márciusban múlt hatvanéves, munkakedve azonban egy csep­pet sem kopott, és valószínűleg soha nem is fog. Mocsai Lajos­sal beszélgetve választ kaptunk többek között arra a kérdésre is, hogy mi, pontosabban ki volt rá a legnagyobb hatással, egyút­tal rávilágít, mekkora fába vágta fejszéjét a Testnevelési Egyetem rektoraként. Kamler János kozpontiszerkesztoseg@mediaworks.hu zik az egészségügyben, továb­bá a mozgáskultúra megléte serkenti az agyi tevékenységet is. Őszintén hiszek benne, hogy az aktív élet fontosságát hang­súlyozva, példát és utat mutat­va egyetemünk kedvező hatást gyakorol társadalmunkra.- Ön mit sportol?- Reggel öt és fél hat között, valamint este tíz óra körül, le­fekvés előtt kétszer húsz per­cet tornázva tartom karban ma­gam. Tizenhárom kilogrammot sikerült már leadnom.- Az imént elmondottakra visz- szatérve: ön szerint hol kezdődik a szemléletváltás?- Mindenekelőtt a nevelésben. A gyerekek tetterejében, önmeg­valósításában, érzelmi intelli­genciájában, jövőképében, és ab­ban, hogy legyenek elképzelése­ik, amelyeket aztán meg is valósí­tanak. Ön is, én is, bárki észreve­heti a pozitív értékrend lebontá­sára irányuló törekvéseket - ezt a folyamatot mindenképpen meg kell állítani, mert kártékony.- És mindez mégis hogyan való­sulhat meg?- Ahogyan Németh László le­írta a Sajkódi estékben: rakjuk rendbe a saját kertünket, és az­tán a kertjeink majd szépen összeérnek. A tenni akarás, az erőkifejtés és az értékek meg­őrzése együtt szolgálja a közös­ségek, a tudásra épülő társada­lom fejlődését.- Elgondolkodott már azon, mi lesz az a pont az életében, amikor a fo­telben hátradőlve azt mondhatja, igen, ezt szerettem volna elérni?- Ó, hát nemhogy az a pont, még az a fotel sincs a láthatáron. Most a részfeladatok meghatá­rozása zajlik éppen, amelyek ha szép lassan egymásra épülnek, megszületik belőlük az egész. Ez az egész pedig olyan egyetem ki­alakítását jelenti, amely megha­tározó tényező lesz Európa és a világ sportjában egyaránt magas szintű képzésével, valamint az ehhez nélkülözhetetlen struktú­rával. Kiművelt emberfőket, a sa­ját területükön csúcsminőséget képviselő egyéneket, egyénisége­ket szeretnénk nevelni, olyano­kat, akik a már említett értékren­det magukénak vallják, és akik tovább hirdetik az aktív élet fon­tosságát. Túl sok mindenbe nem hal bele az ember, de ha ezt a kul­túrát elhanyagolja, nos, akkor a későbbieknek már nagyon nehéz lesz visszakapaszkodnia a teljes életet jelentő színvonalra. Mind­ezek mellett törekednünk kell rá - ahogy tulajdonképpen édes­apám Is tette -, hogy mester és tanítványa között megfelelő kap­csolat alakuljon ki, hogy aztán a közös munka végén a tanítvány túlszárnyalja a mestert. Nagyjá­ból így lenne kerek a világom.- Megkönnyezte volna a Veszp­rém BL-győzelmét?- Meg. Egészen biztosan.- Emlékszik, mikor volt legutóbb egyhetes szabadsága, amikor sem­mivel sem kellett foglalkoznia?- Ez az a kérdés, amelyre mást válaszol, akinek szakmája van, és megint mást az, akinek hiva­tása. A szakmabelieknek év köz­ben vannak szabadnapjaik, sza­bad óráik, megfelelően be tudják osztani az idejüket. A hivatás azonban más, az nem szakma, nincs olyan, hogy a munkaidő végén letesszük a kalapácsot, és hazamegyünk. Nem. Akinek hi­vatása van, az hazaviszi a mun­kát, minden pillanatban azzal él együtt, a szabadidejében is az­zal foglalkozik. Ami az én pél­dámat illeti, hosszú éveken ke­resztül vittem egyszerre a veze­tői, illetve a sportszakmai mun­kámat, tulajdonképpen nem is lehetett kettéválasztani a kettőt. A Bundesligában eltöltött éveim során fordult csak elő, hogy volt egy-két hét szabadságom. De egyáltalán nem éltem meg ezt rosszként, mert engem a munka éltet - ez a hivatásom.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom