Új Néplap, 2015. június (26. évfolyam, 126-151. szám)
2015-06-16 / 139. szám
2015. JÚNIUS 16., KEDD MEGYEI KÖRKÉP 11 Az én településem Nem költöznének el, a csend és a biztonság is vonzerő oa Egyre fiatalodik a falu, sokan keresik itt a nyugalmat Mindenfelé burjánzik a zöld, virul erdő és határ, ahogy Szászberek irányába robog velünk a kocsi. Igazi nyári délelőtti hangulat fogad a faluba érve, csend és nyugalom, melyet kamerák is vigyáznak. És mindenfelé piroslik az út menti fákon az érlelődő cseresznye és meggy. Kovács Berta irottszo@index.hu SZÁSZBEREK A Szolnoktól 17 kilométerre fekvő falu rendezett utcáin alig látni járókelőt, úgy látszik, aki teheti, a korán ránk szakadt kánikula elől behúzódik a falak mögé. Az egykori Kohner-kúriá- ban működő általános iskola előtt három férfi beszélget, nem törődve a meleggel. A háttérben a tan- intézmény jókora, fákkal megtűzdelt udvarán üdítő látványként permetezi a locsoló a pázsitot. Megállunk mi is elbeszélgetni. Megtudjuk, a fákat az elmúlt 25 év során ide járó - helyi és más településekről ingázó - diákok ültették. De ma már nincs tanítás, gyerekzsivaj, csupán egy foltos macska bóklászik az udvaron a vakáció kezdetén.- Csendes, nyugodt falu ez, nincs átmenő forgalom sem - ecseteli lakóhelye előnyeit Jánosi Csaba, aki nem tősgyökeres be- reki ugyan - ahogy egyikük sem -, de már tizenöt éve itt él. Való igaz, nemhogy átmenő, de még helyi forgalmat is alig látni, azt is leginkább biciklis képében.- Kicsi, de jól ellátott hely ez! Itt az Iskola, van óvoda, orvosi rendelő, gyógyszertár, boltok. Megkapjuk itt is, ha kell valami. Nagyon szeretünk itt élni.- Az is nagy előny, hogy minimális a munkanélküliség, egy-két embert érint legfeljebb - kapcsolódik be Lajkó József. - Még közmunkára is alig találtak valakit. Legtöbben Szolnokra, Jászberénybe, Jászfényszaru- ra járnak át dolgozni, így napközben itt kicsi a mozgás. Nagyon jó a közbiztonság. A gyerekeket sem kell félteni, nyugodtan ki lehet őket engedni játszani, nem kell attól félni, hogy elveszik tőlük a mobiltelefont vagy elgázolja őket valaki. Jó itt élni.- Én Zagyvarékason születtem, otthon, mert akkoriban otthon szültek az asszonyok - avat be a hatvanadik évét taposó KóSokan választják lakóhelyüknek Szászberket, így tett Szlovicsák Ildikó és férje. Nagy Gábor is. Ottjártunkkor épp Petra nevű kislányukkal élvezték a jó időt a családi házuk kertjében. Mint mondják, szeretik a kornyék nyugalmát. Tudta-e? A napjainkban a Kolping Katolikus Általános Iskolának otthont adó épület valaha bárói tulajdon volt: a kúriát 1901- J ben a Kohner família építtette, Jr szecessziós stílusban. A szomszédjában állt a háborút kö- ^ vetően lebontott Orczy kúria, у mellyel összekötötte egy üveg- folyosó. I А II. világháborúban meg p sérült a tetőszerkezet. így azt lebontották és helyette lapos tetőt alakítottak ki, később az épület 2000-ben esett át jelentős felújításon. Az államosítást követően 1954-től iskola működik a falai között. Másik nevezetesség a római katolikus templom, mely szokatlan, tömbös külsejével hívja fel magára az arra járók figyelmét. Mint arról kis faragott tábla tájékoztat a 2003- ban felszentelt templom falán. Gereben Gábor és fia. Gereben Péter volt a tervezője. Szomszédságában működik az artézi kút, a fal mellett pedig Stromfai Krisztina szobrász halacskája köpi kömedencé- be a vizet. nyár Gábor. - Aztán ide nősültem, azóta itt élek. Vagyunk így páran! Azt mondják, Szászberek észrevehetően fiatalodik. Az őslakosok lassan kihalnak, persze él még itt néhány kilencvenes éveiben járó helyi öreg. A lakóparkba viszont beköltöztek a faluba települő fiatalok. A lakópark egyik udvarán fából készült pihenőhely árnyékában kis család élvezi a nyárias időt. A nyolc hónapos Petra önfeledten hintázik, míg pár szót váltunk szüleivel. Az apuka, a kunmadaras! születésű Nagy Gábor Újszászon élt, felesége, Szlovicsák Ildikó Tápiógyörgyéről való. Vajon mi vonzotta őket Szászberekre?- A családi kötelékek - árulja el Gábor. - A nagyszülők itt éltek. Bár már rég eltemettük őket, maradtunk, semmi pénzért nem költöznénk el innen. Nyugodt hely, nagyon szép a környezet. A biztonság pedig első osztályú, mindenki figyel a máséra. Dolgozni meg Szolnokra járok.- Az ellátás is teljesen jó - mondja Ildikó. - Most fogják bővíteni a boltot, de kijár a hentes is egy bódéval, így a hús beszerzése se jelent gondot. De az az igazság, az itteniek megszokták, hogy bejárnak Szolnokra egy-egy dolgot beszerezni. Az élet pedig nagyon csendes, itt a kis lakóparki közösségből mindenki ismer mindenkit, elfogadjuk egymást. Ki hogy ér rá, összejárunk, beszélgetünk. Ha probléma van, azt is meg tudjuk együtt oldani. Teli a lakópark gyerekkel, van óvoda is, csak böl- csi nincs. Az idősek is szeretik a kicsiket. Vannak helyi rendezvények, gyerekprogramok. Kiderül, két idősebb gyermekük is van, ők már középiskolások, kollégisták Jászberényben. A szülők szerint a tömegközlekedés hagy némi kívánnivalót maga után, bár Szolnokra óránként megy busz. Az utazás nem lehet gond, számos udvaron áll autó. És feltűnő az is, hogy sok helyen tárva-nyitva a kocsibejáró, de semmi mozgás a ház körül. Tényleg jó lehet a biztonság: ezt ma már kevés településen mernék megtenni. Rengeteg a faluban a virág is. Az egyik háznál különösen sok virít. Nem csoda: virágbolt működik. Az udvaron Kormos Imréné, Erzsiké néni ügyködik. Ő maga valójában három házzal odébb lakik, de lányáékhoz gyakran átjön segíteni. A fia is itt él a szomszédságában. így legalább nincs egyedül, férje ugyanis egy éve meghalt. De van hét unokája és hamarosan megszületik az ötödik dédunoka is.- Csak jót tudok mondani a faluról! - jelenti ki Erzsiké néni. - Tizenegy éves korom óta, 1943- tól lakom itt. Dolgoztam téesz- ben, tartottunk otthon is libát, korábban hízót is. Jó életet éltünk, sokat dolgoztunk ugyan, de mindenünk megvolt. Nem is mennék innen sehova! Jó népek laknak itt, még este sem kell félni, csak hát a tévében annyi mindent látni, hogy csak óvatos már az ember. Erzsiké néni szerint sok minden észrevehetően fejlődik a faluban. Annak is örül, hogy férfi a polgármester, úgy véli, egy férfinak könnyebb egy egész településért felelni.- Hogyne volna jó itt élni! - vallja a baromfiudvarban ténykedő 82 éves Nagy Juhák Mihály is, míg felesége a zölddel befuttatott alsóépület hűvöséből figyel minket. - Van húsz tyúkféle, negyven kiscsirke, három kiskutya és 600 négyszögöl bevetett kert, van mit tenni. Aki dolgozik, nem érkezik öregedni! Tősgyökeres helyiek, már az elődeik is itt éltek. Nosztalgiázunk egy sort. A hőség nem mindenkit kerget árnyékba, itt-ott napoznak a kertben. Kovács Csaba pedig kitartóan festeget egy félkész kerítést.- Még költözködésben vagyok - árulja el. - Besenyszögről jöttünk át a családdal, itt tudtunk kedvező áron házat venni. A külső, belső felújításon túl vagyunk, vannak még kisebb munkák, például a kerítést. Hosszú távra terveztük a letelepedést. Csöndes, nyugodt település. A két fiam óvodába, iskolába Szolnokra jár. Én meg épp munkahelykeresésben vagyok, mezőgazdász és erdész a végzettségem. Fél éve vagyunk itt, úgy érzem, sikerült beilleszkedni! A szokatlan külsejű római katolikus templom szomszédságában megleljük a helyi kutat, a falnál még egy bronzhalacska is köpi a vizet. Megkóstoljuk az üdítő nedűt, jól jön pár korty a melegben.- Nagyon mélyről jön ez a víz - mondja a vízért érkező Pető István. - Én mindig innen hordom, 40-50 éve artézit iszom. Jó hely ám ez, csendes falu nagyon, szeretek is itt mindent. Csak rendezvények nem nagyon vannak, az lehetne több. Eljárok a nyugdíjas klubba, beszélgetünk, kártyázunk, kirándulunk. De sietek is haza, le ne késsem az ebédet! - búcsúzik és elbiciklizik, hisz várja a tyúkhúsleves és a pörkölt no- kedlivel. Indulunk is mi., egy nyugalmat sugárzó települést hagyva magunk mögött.
