Új Néplap, 2015. május (26. évfolyam, 102-125. szám)
2015-05-30 / 125. szám
14 CSALÁDI KINCSESTÁR 2015. MÁJUS 30., SZOMBAT Zoli a kosárdöntő szünetében kérte meg kedvese kezét Különleges eljegyzés piros-feketében Azt szokták mondani az Olaj szurkolótáboráról, hogy olyan, mint egy nagy család. A napokban valóban egy igazi családi esemény zajlott náluk. Szilvási Zsuzsa zsuzsanna.szilvasi@partner.mediaworks.hu SZOLNOK Nem mindennap jár az ember lánya kosárlabda bajnoki döntőn, bár a szolnoki Agócs Dórának 2007 óta már az ötödik ilyesfajta élményben lehet része. Ám arra álmában sem gondolt, hogy menyasszonyként távozik a meccsről... Barátja, illetve azóta már vőlegénye, Rózsa Zoltán azonban nem mindennapi lánykérésre szánta el magát.- Tudom, hogy mennyire fontosak Dórinak a kosármeccsek, ezért úgy gondoltam, ez lehet a legjobb módja, hogy igazán emlékezetessé tegyem ezt az alkalmat - meséli Zoli, aki azért elárulja, biztosra ment. - Hét esztendeje vagyunk együtt, hosszú ideje mindketten úgy gondoljuk, hogy közösen tervezzük az életünket, így csak az időpont volt kérdéses, hogy Hét éve kitartanak egymás mellett Azt mondják, egy kapcsolat ciklusai hétévente változnak. Dóra és Zoli éppen hét éve ismerik egymást. A lány még alig 16 esztendős volt, amikor találkozott a kunhegyesi fiúval, ennek ellenére szinte az első pillanattól kezdve mindketten komolyan tervezik együtt a jövőt. Szerelmüket most gyűrűvel pecsételték meg, s valószínűleg jövőre tartják az esküvőt. Ám hogy az is piros-feketében zajlik-e majd, az egyelőre még titok... Zoli hét év együttjárás után kérte meg különleges körülmények között Dóra kezét mikor jegyezzük el egymást. Persze rettentően izgultam, de örülök neki, hogy ilyen jól sült el a dolog.- Először fogalmam sem volt, miről beszél a műsorközlő, amikor az Olaj-meccs szünetében a nevemet hallottam - egészsíti ki Dóri. - Még arra is gondoltam, hogy azért szólítanak, mert nem sokkal korábban volt valami nyeremény- játék és azon nyertem. Végül valóban enyém lett a főnyeremény, de egészen másként, mint képzeltem! Az első pillanatban a mérkőzés történéseit taglaló szurkolók sem tudták, miről is lehet szó, ám amikor kiderült számukra, hogy itt bizony egy fiatal pár eljegyezte egymást, óriási ovációban törtek ki. Ráadásul sokak számára ismerősek voltak Dóráék, hiszen igazi törzsszurkolóként nem csak a hazai meccsekre járnak rendszeresen, hanem idegenbe is elkísérik a csapatok, ha csak tehetik. - Én már tíz éve járok Olaj-meccs- re. Először a ba- rátnőimmel szurkoltunk, aztán ők lassacskán lemorzsolódtak. Én viszont maradtam, sőt, mióta együtt vagyunk, Zoli is rendszeresen jár ß tudjuk meg Dórától. - Bár jelenleg az egyetem Budapesthez köt, a mérkőzésekre mindig hazajövünk. Remélem, ez a továbbiakban is így lesz - teszi hozzá nevetve az újdonsült menyasszony. Kedves Zsolt atya! Érdekes dilemma elé állított lányom. Elmeséltek neki egy titkot, ami arról szól, hogy egy kis osztálytársa valami olyat tett, amit nem lett volna szabad. Lányom szerint erről illene tudni a barátnő szüleinek is, de akkor hogy lesz titok, ha ő elárulja nekem vagy a barátnő szüleinek? De ha nem mondja el a felnőtteknek, a kislány kerülhet bajba. Azt kérdezte tőlem, vajon mit tegyen most? Jogos a kérdés. Hiszen ha elárulja, bi'Wf Párkapcsolati, munkahelyi, családi gondja van? írja meg problémáját, kérdéseit, hogy Kövesdy Zsolt atya, Kunszentmárton plébánosa Önnek is segíthessen megtalálni a kiutat! E-mail címünk: atyavilag.ujneplap@gmail.com Levélcímünk: Új Néplap Szerkesztőség, 5000 Szolnok, Mészáros Lőrinc u. 2. zalmát veszti barátnőjének. De ha nem... akkor? Mi a kisebbik rossz ilyenkor? Mit tanácsolhat egy anya ilyenkor? Éva Kedves Éva! Jó lenne tudnom a gyermekek korát és a probléma mibenlétét. De a „kis osztálytársa” megnevezés 6-12 év közötti gyermekekre utal számomra. Ebben az esetben fontos, hogy gyermekeinket ne felnőttesítsük, ha a lánya elmondott egy olyan titkot, amiről a barátnő szüleinek tudnia kell, akkor ezt az értesítést tegye meg Ön. Lehet, hogy nem is kell tudnia a kislányának arról, hogy Ön intézkedett, vagy beszéljék meg a lányával, hogy mit tegyenek, ajánlja fel a segítségét, és javasolja, hogy Ön tesz valamit a szóban forgó gyermekért. A szüleit pedig meg kell kérni, hogy ne leplezzék le a „forrást”, ne veszejtsék ösz- sze őket. A gyermekekért, koruk szerint, csökkenő mértékben felelősek a szülők. Az új kutatások szerint a kamaszszülők többsége nem akarja észrevenni a bajt, vagy úgy gondolja, hogy az ő gyermeke mindenben ártatlan, mások viszik mindig a rosszba. Pedig nem így van. Kudarcfélelem és konfliktuskerülés lehet az oka. Ha a családi háttere katasztrofális ennek az osztálytársnak, a szülők „lágyvakok” vagy „brutálisak”, akkor az is megoldás, ha a lánya, Ön és ez a gyermek hármasban megbeszélik az eseményeket. Ezzel saját lányát védi, valamint helyes utat mutat nekik. A debreceni egyetemen végzett néprajz-lengyel szakon Molnár Eszter, ám azt tervezi, hogy akár külföldi egyetemen is tanulna még. A szolnoki lány jelenleg Írországban tanul nyelvet, hobbija az utazás, és szereti megismerni más népek kultúráját. Külföldi egyetemre készül A HÉT KÉRDÉSE Milyen volt régen a gyereknapja? R éges-régen, amikor még az általános iskola padjait koptattam, nem volt olyan nagy súlya a gyereknapnak, mint manapság. Akkortájt úgy éreztük, minden nap gyereknap. Sokkal több időnk volt a játékra, a közös együttlétekre a haverokkal, mint a most. Tősgyökeres szolnokiként a piactér mellett nőttem fel, a legendás „K-épüle- tek” egyikében. A Ságvári körút házaiban rengeteg gyerek élt, velük jókat lehetett bujkálni a pincékben, no meg focizni! Amikor még kisebb voltam, annak is örültem, hogy visszahordhattam a nagyoknak a labdát, később már magam is tagja lehetettem a csapatnak. Hamarosan lépcsőházak bajnokságát szerveztünk, díjakkal, nyereményekkel. De igazán az együttlét volt a legnagyobb örömünk. Emlékszem, a piac mellett közvetlenül volt egy salakos tér, ilyenkor május végén mindig odamentek a mutatványosok, a kisebb cirkuszok. Egy hatalmas preparált bálnát is odavittek, ilyen állatot életünkben nem láttunk. Mi csak keszeggel meg törpeharcsával találkoztunk, bálnával még soha. Nagy divat volt annak idején kicsi állatbemutatókat is tartani, ez amolyan miniállatkert volt, ilyenkor helyünkbe hozták az oroszlánokat, majmokat. Bíró Árpád, a szolnoki Turisztikai és Szabadidőközpont vezetője Aztán 1978-ban megszületett a lányom, onnantól ő lett a gyereknapok főszereplője, igyekeztünk sok-sok élményt adni neki. Majd megérkezett az unoka is 2009-ben, aki már aktív gyereknapi programokra járó. Lányom egy olyan cégnél dolgozik, mely családbarát, a dolgozók gyerekeire is figyel, programokat szervez nekik - gyereknapkor is. Én pedig manapság már mások csemetéinek próbálok örömet szerezni azzal, hogy én és csapatom szervezi nekik a gyereknapi programokat. Mely nem kevés munkával jár, de amikor ránézek a picik arcára, látom a boldog tekintetüket, úgy érzem, megéri a sok energia, melyet erre fordítunk.
