Új Néplap, 2015. május (26. évfolyam, 102-125. szám)

2015-05-22 / 119. szám

14 CSALÁDI KINCSESTÁR 2015. MÁJUS 22., PÉNTEK A család legifjabb tagja is pálinkafőző szeretne lenni A busmanokon is jól áll a Bolyhos-póló л/чЛЛАлч . Pálinkájukat még Kamcsat­kán is fogyasztják. Pólójuk­ban a busmanok is feszítenek. A többgenerációs Bolyhos csa­lád élete a pálinka körül forog. Persze, egy kis fesztiválozás még belefér az újszilvási min­dennapokba. Joó Zsuzsa zsuzsanna.Joo@med iaworks.hu ÚJSZILVÁS Bár a pálinkafőzés vi­szonylag nyugalmasabb idősza­kába értünk, az újszilvási Boly­hos család ezekben a napok­ban sem pihen. Jubileumot ül­nek ugyanis a hétvégén: a tize­dik pálinkafesztivált szervezik. Azt csiripelik a madarak, hogy ez lesz az utolsó.- Áh, minden évben ezt mond­juk! - legyint Bolyhos László, a pálinkafőző család „feje”. Fia, Zoltán hozzáfűzi, a rendezvény után okosabbak lesznek, akkor majd eldöntik, lesz-e tizenegye­dik fesztivál. Beszélgetésünk közben szinte a semmiből emelkednek a sátrak, épül a színpad Újszilvás határá­ban. A férfiak azt javasol­ják, menjünk inkább haza, ott nyugalmasabban tudunk beszélgetni. Hatalmas birtokra érkezünk. Nádtetős lakóházak, fedett ki­ülő, halastó vonzza a te kintetet. Nekünk a legjobban mégis az a gyermekek­nek épült, ma- lg ж Még szabadalma is van a családnak Sokan talán nem is tudják, de a Bolyhos család szabadalmaz­tatta a 2001-ben kifejlesztett aszalt gyümölcságyon érlelt pá­linkát. A legfőbb főzőmester a holland származású vej, aki állítólag inkább csak megszok­ta ezt az italt, mintsem megsze­gasba emelt „kerti lak” tetszik, mely egy terebélyes lombkoro- nájú fa alatt várja a kicsiket.- Ezt én csináltam az unokák­nak - jegyzi meg a nagypapa, aki hozzáfűzi, eredeti szakmája bútorasztalos.- De sok szekrényt, asztalt készítettem annak idején! Mai napig szívesen veszem kezem­be a szerszámokat, hogy felújít­sak egy-egy régi bútordarabot. Ezeket gyűjtöm is. Amúgy... csi­nos kis házikó lett, ugye? - néz rette. Az asszonyok is tevéke­nyen kiveszik a részüket a vál­lalkozásból: Zoltán felesége a könyvelést vezeti, húga pedig a palackozást irányítja.- Egyedül mama az, aki már nem dolgozik, ő megérdemelt nyugdíjaséveit tölti - meséli Zoli. elégedetten „művére”, mi pe­dig bólogatunk. A két unoka ha­mar birtokba vette a lakot. Kár, hogy nem találkozhatunk velük, de ők most oviban és iskolában vannak. Ellenben a nagycsalád többi tagja otthon ténykedik, e portán több generáció él és dol­gozik együtt: László lánya és fia, valamint annak családja.- A legszűkebb családi össze­jövetelen nyolcán üljük körbe az asztalt, de néha akár harmincán is vagyunk a barátokkal együtt - mesélik a férfiak, akik azonnal hozzáteszik, életük (mint bárki másé) nem a szórakozásból, in­kább a nagyon sok munkából áll.- A szabadságunk viszont jó­val kevesebb, mint egy átlag­alkalmazotté, nekünk ugyan­is csak két hét szabi jár egy évben, amit egy­más között szigorúan kell beosztani. Nem egyszerű a főzdéből elszabadulni... Megtudjuk, ha családi nyara­lásról van szó, leginkább a Ba­laton jöhet szóba Bolyhoséknál. Persze, azért távolabbi tájak­ra is eljutottak, László például nemrégiben Kamcsatkán járt, vadászni. Állítólag még ott is ismerik pálinkájukat.- Ez tényleg így van, mert­hogy viszem én mindenho­vá magammal! Tudják, kell a fertőtlenítés, nincs ennél jobb gyógyszer! - magyarázza a nagyapa, hozzátéve, nem csak az italt, de családi emblémájú pólót is betesznek a bőrönd­be, ajándékozásra. Nemré­giben egy busmanon látták viszont Afrikában a Boly­hos-pólót.- Itthon alig-alig kortyol­gatunk alkoholt, leginkább csak akkor, amikor főzzük a pálinkát. De persze fordult már elő, hogy egy kicsit kapatosab- bak voltunk... fogjuk fel mun­kahelyi ártalomnak - nevet­nek a fiúk. Zoli megsúgja, éle­tük tényleg a pálinka körül fo­rog, ezzel kelnek és fekszenek.- Kisfiamnak, az ötéves Zoli­kának már külön pálinkás pó­lót kellett csináltatnunk, mert természetesen ő is főző akar lenni. „Fiús” napokon beülünk mi, férfiak a főzdébe, rende­lünk egy pizzát és beszélge­tünk az élet nagy dolgairól. Pél­dául a pálinkáról. jpes. A nepes Bolyhos család egy része Ж középen a családfővel f--------------------------------­Párkapcsolati, munkahelyi, családi gondja í 1 van? írja meg problémáját, kérdéseit, J I hogy Kövesdy Zsolt atya, Kunszentmárton-'Íj plébánosa Önnek is segíthessen megtalálni a kiutat! Ш J E-mail címünk: atyavilag.ujneplap@gmail.com Levélcímünk: Új Néplap Szerkesztőség, к______________ 5000 Szolnok, Mészáros Lőrinc u. 2. _________________________________________i 15 éves lány vagyok. Múltkor ösz- szevesztem anyámmal. Meglátta, hogy dohányzók. Na és? Ő is azt teszi. Persze, azt mondja, nekem nem kellene, túl fiatal vagyok még ehhez, meg minden, és hogy szétcsap, ha még egyszer meg­lát, hogyha cigi van a kezemben. De mit beszél ő, amikor ő is olyan, mint a gyárkémény? Különben is, a haverok is cigiznek. Nagy­apám már 85 éves és ő is szívja, ne mondja hát nekem senki, hogy a dohányosok korán halnak. Zsolt atya dohányzik? Klaudia Szia Klaudia! Nem csodálom, hogy összeveszel mindenkivel, akit szeretsz. Tizenöt évesen ez a dolgod. Képviseled az igazsá­got, leleplezed a képmutatást, szereted a bandázást. Fedezd fel, hogy nem anya a legszebb és nem apa (Van? Nem említed! Kapcsolatotok?) a legerősebb! Leválásban vagy, téped szét a kötelékeket, hogy saját utad­ra lépj. Nagyapa is követ el hibá­kat, de jő dolog a bölcsekkel be­szélni! A „felnőttek” is esendő emberek, szenvedélyekkel, bű­nökkel, szépségükkel és tapasz­talati bölcsességükkel együtt. Anya, amikor dühös rád a cigi­ért, valójában magára dühös, és saját magával rossz a viszo­nya, amit feléd irányít, mert ma­gával nem tud veszekedni. De a flegma bosszú sem vezet seho­va. A haverok között pedig az az igazi erő, amikor Te nemet tudsz mondani az egész csapatnak eb­ben is (azaz a dohányzásban), és nem hasonulsz. Elfogadni egy­mást dicsőségünkkel és gyalá­zatunkkal együtt, nem könnyű. A hitelesség nem pillanat, ha­nem út. Lehet bajom és szenve­délyem. De ha megkeresem az okát, élesen őszinte vagyok ma­gammal is, azt orvosolom, ak­kor az önismeret útján talán job­bá is válók. A mintavételes tanu­lás miatt a felnőttek tartozéká­nak láttad kora gyerekkorod óta a cigit. Kérdezd meg magadat, hogy ettől leszek felnőtt? Őszin­tén válaszolj! Rólam pedig: sajnos igen. Láncdohányos szenvedélybeteg emberként diagnosztizál a szak- irodalom... Tovább szeretne tanulni Sándor Kitti a martfűi Damjanich János Általános Iskola, Gimnázium, Szakképző Iskola és Kollégium diákja. A 18 éves lány a szabadidejét legszíveseb­ben a barátaival tölti, érettségi után pedig munka mellett szeretne továbbtanulni. Te is szeretnél a Hét lánya lenni? Ha már elmúltál 14 éves, akkor jelentkezz néhány soros, fényképes bemutatkozással a szoljon@szoljon.hu e-mail címen! У A HÉT KÉRDÉSE J únius 14-ig tart az évad, ez­után több mint két hónapos pihenő vár ránk, színészek­re. Őszintén szólva ránk is fér, hiszen év közben nemigen van időnk pihenésre, nincsenek hétvégéink, ünnepeink. Idén én különleges vakációt tervezek. Nagyszüleim ugyanis Bácská­ból, Verbászról, pontosabban mai nevén Növi Vrbasról szár­maznak, ahol ma már csupán egyetlen unokatestvérem él a családjával. Néhány éve felvet­tük a kapcsolatot egymással, de még sosem találkoztunk, most viszont kaptam egy nagyon ked­ves meghívást tőlük. Oda fogok tehát elutazni, bár lehet, hogy akad majd egy kis gond a kom­munikációval. Egyedül az uno­katestvérem tud ugyanis ma­gyarul, a család többi tagja már nem beszéli a nyelvünket. Ezen kívül biztosnak tűnik még egy laza, láblógatásos nya­ralás kisebb baráti társaság­gal. Az úticél még bizonytalan, lehet, hogy a Balatonhoz me­gyünk, de az is lehet, hogy va­lamelyik görög szigetre. Ezek mellett azért egy kis munka is belefér a nyárba, néhány feszti­válon lépek fel, illetve kaptam egy felkérést, aminek igazán nagyon örülök. A Varázsfuvo­lában Papagéna szereplét ének­lem egy szabadtéri előadáson. Kertész Marcella, a szolnoki Szigligeti színház művésznője Az utazás szeretetét egyébként még a szüleimtől örököltem, gye­rekkoromban rengeteget utaz­tunk. Az egyik legemlékezete­sebb egy nagy olasz túra volt, amit 601-es Trabanttal tettük meg... Máig nagyon szeretek ide­gen országokat felfedezni, gya­korlatilag bárhová szívesen el­mennék, ahová lehetőségem adó­dik. Nincsenek nagy igényeim, fontosabbak számomra a látniva­lók, mint az esetleges kényelmet­lenség. Szeretem figyelni az em­bereket, ismeretlen kultúrával ismerkedni. Úgy gondolom, úgy lehet igazán megismerni egy or­szágot, ha valóban megpróbáljuk magunkba szívni az élményeket, a mindennapjait, viselkedését. Hogyan tervezi a nyaralását?

Next

/
Oldalképek
Tartalom