Új Néplap, 2015. április (26. évfolyam, 77-101. szám)
2015-04-10 / 84. szám
2015. ÁPRILIS 10.. PENTEK Úszik a baba. Már húsz hónapos Drávucz Rita kislánya, Zakiján-Farkas Flóra. A kislány - anyukájához hasonlóan - imádja a vizet, rendszeresen járnak babaúszásra is. Sőt. ha tehetik, még babaúszótáborba is ellátogatnak Vecsésre. Ők az örökmozgó kaktuszok pihenés Húsvétkor végre jutott idő egy kis kiruccanásra is Az örökmozgó házaspár úgy véli, a működőképes, boldog házasság titka egymás alkotói munkájának, szabadságának tisztelete. Debreczeni Ildikó és férje, Bubu (ahogy ismeri mindenki Debreceni Lászlót) szakmájuk szerelmesei, akik nem csak a magánéletben, de a munkában is segítik egymást - lassan harminc esztendeje. Joó Zsuzsa A húsvét igazi pihentető ünnep volt Debreczeni Ildikóék- nál. A rohanós, utazós munkanapok után most végre jutott idő egy kis kikapcsolódásra, meghitt beszélgetésre is.- Az ünnepet idén megfűszereztünk egy rövid kiruccanással is - mondja Ildikó. - Régi nagy vágyam volt, hogy eljussak Hollókőre húsvét hétfőn. Párom, Bubu ódzkodott az ötletemtől, hiszen már számos alkalommal forgatott itt, de mit tehetett volna... meggyőztem, hogy utazzunk. Aztán ő engem, hogy Ildikónak a jelmeztervezés, Bubunak pedig az operatőrködés tölti ki a mindennapjait Nem a távolság a titok, hanem egymás inspirálása KÉRDÉSÜNKRE, HOGY a távolság valóban a jó házasság titka-e, bizony mindketten elgondolkodnak. Véleményüket végül Bubu önti szavakba.- mondjuk úgy, hogy inkább egymás alkotói munkájának mégse oda menjünk, vegyük inkább az irányt kedvenc helyünk, Abádszalók felé. Hát, így formáljuk mi egymást, már huszonkilencedik esztendeje - néz szeretettel férjére, az operatőrként dolgozó Debreceni Lászlóra. Miközben beszélgetünk munkahelyén (mely szinte második otthona Ildikónak), párja jön-megy körülötte, de a feleséget is folyamatosan hívják, keresik munka ügyben. Nyughatatlan emberek... Lehet, hogy Abád- szalókra is dolgozni mentek?- Nem, most tényleg pihentünk, kikapcsolódtunk, halászlevet ettünk. Valóban nem gyakran adódnak ilyen nyugodt napok az életünkben, hiszen Bubu is (én már Butisztelete az igazi titok - vélekedik a férj, hozzátéve, hogy folyamatosan tudják egymást inspirálni. Akkor is, ha együtt dolgoznak, és akkor is, ha egymástól több száz, esetleg ezer kilométeres távolságban. búként ismertem meg őt - veti közben) és én is állandóan gondolkodunk, tervezgetünk, dolgozunk. És rengeteget vagyunk úton... - sóhajt Ildikó, majd hozzáfűzi, tizenhét esztendőn keresztül például mindennap Budapestre utazott és vissza, akkor, amikor többek között a Nemzeti Színháznál dolgozott. Ma is ott van még, de a mindennapos utazásról lemondott. Egy idő után már Európa nagyobb városait is célba vette, később a Tengerentúlra is eljutott. A rákóczi- falvai Macimúzeumtól kapott egy utazó kuruc fülest, akit mindenhová magával vitt, sokáig „ők” voltak a csúcstartók az egy évben megtett nyolcvanhétezer kilométerrel. Megállás pedig most sincs: Ildikó máris elmeséli nekünk legújabb tervét, melynek megvalósításában Laci is részt vesz.- Egy operafesztivált szervezek a Tisza-tó mellett júliusban. Szerelmesei vagyunk ugyanis e környéknek, ami a miénk, magyaroké, és ami csodálatos. Legyünk büszkék rá, hívjuk fel az ország-világ figyelmét e kelet-magyarországi természeti kincsünkre! Azt találtam ki, hogy megszervezek egy különleges estet, amire a leghíresebb magyar művészeket hívom el. És miközben ők énekelnek, a háttérben ott a naplemente... Romantikus, ugye? - lelkesedik Ildikó, aki mer nagyot álmodni: szemei előtt már egy Operaház épül a tó felett... A pályatársak azt tartják a házaspárról, hogy olyan szívósak és kitartóak, mint a kaktuszok, melyek a sivatagban is képesek megnőni és virágozni. E tulajdonságokat pedig (ügy tűnik) remekül kamatoztatják a munkájukban és a magánéletükben is, nemhiába társak lassan három évtizede jóban-rosszban.. шяншшшшшяшшшШяшшKedves Zsolt atya! Úgy érzem, elegem van a fiamból. Tizenöt éves, és semmi nem érdekli. Kifejtette, utálja a húsvétot, az egész (szerinte) egy hülye színjáték. Az ünnep előtt eldöntötte, hogy nem fog locsolkodni, az egyszer biztos, sőt, még a szoMjából sem jön ki. Jól elvan őegyedül, mega tévével és a telefonjával. Megőrjít az érdektelensége. És valóban azt csinálta húsvétkor, amit előre „beígért”, ami felettébb kellemetlen volt, mert vendégek is voltak nálunk, mindezt végignézték... Mit tehetnék, hogy a jövőben, más ünnepekkor ez ne történjen meg? Egy kétség- beesett édesanya: Éva. Kedves Éva! A kölök a leválás korszakában él. Megkérdőjelez mindent, a „pofánkba” vágja az igazságot és kíméletlenül felborítja a hagyományokat. Az érzelmi leválás a legnehezebb időszak. Tegyen mindent úgy, ahogy eddig, mert ami Önnek fontos, az lesz majd neki is fontos, függetlenül attól, hogy lát- ja-e vagy sem. A füle titokban ott lesz! Próbáljon meg úgy cselekedni, mintha nem sújtaná le az ifjú viselkedése. A jövőben tekintse úgy, hogy a vendégek az ön vendégei, nem a fiáé. Ha kérdezik, mi van vele, felelje azt, hogy mással van elfoglalva. Mentse ki, hogy később ne azt vágja az ön fejéhez, hogy elárulta. A kérdésem, hogy hol az apja? Vele olyan jó lehetne együtt meglátogatni egy-két csinos menyecskét, rokont. Ne kényszerítsen rá semmit, had’ próbálja ki azt, hogy milyen a húsvét (és bármilyen más ünnep) nélküle, járhassa a saját döntései útját, a következményekkel együtt. Süti- vel ne kínálja meg, a terített asztalhoz ne hívja oda, és ha mégis oda megy, megjegyzés nélkül, a legtermészetesebben fogadja, megerősítve, hogy örülök, hogy részt veszel az ünnepben. Persze, odaveti majd, hogy nem is szóltatok, de erre pedig indulatok nélkül, mosoly- lyal megajándékozva felelheti azt, hogy tiszteletben tartjuk a döntéseidet. Párkapcsolati, munkahelyi, családi gondja van? írja meg problémáját, kérdéseit, hogy Zsolt atya Önnek is segíthessen megtalálni a kiutat! E-MAIL CÍMÜNK: atyavilag.ujneplap@gmaiLcom LEVÉLCÍMÜNK: Új Néplap Szerkesztőség, 5000 Szolnok, Mészáros Lőrinc u. 2. tizennyolc esztendős Gábor Szabó Vivien jelenleg a szegedi Radnóti Miklós gimnáziumba jár. A törökszentmiklósi diáklány jövőre érettségizik, utána történelem-magyar szakos tanárként szeretne tanítani. Szabadidejét a barátaival tölti, szeret filmeket nézni és zenét hallgatni. Te is szeretnél a Hét lánya lenni? Ha már elmúltál 14 éves, akkor jelentkezz néhány soros, fényképes bemutatkozással a szoljon@szoljon.hu e-mail címen! A HÉT KÉRDÉSE Elővette már idén a motorját? MÉZES JÓZSEF VÁLLALKOZÓ- sajnos nem, mert a körülményeim az utóbbi években úgy alakultak, hogy aktívan már nem motorozom, a szívemben viszont örökké motoros maradok. ilyenkor, tavasz elején különösen hiányzik ez az érzés. A legfontosabb talán az, hogy két keréken nincs kötelező úti cél. Csak úgy rábök az ember a térképre, felpattan a motorra, aztán megy, amerre az út viszi. Sokszor előfordult, hogy csak azért kanyarodtunk másfelé, mert tornyosuló felhőket láttunk magunk előtt, s inkább arra mentünk, amerre a nap sütött. Ez a „szabad madár”-érzés meghatározó a motorosok számára, aki ebbe egyszer belekóstol, valószínűleg örökre beleszeret. jómagam tizenkét esztendőn át márciustól egészen az első fagyokig motoron ültem, ösz- szesen 173 ezer 500 kilométert tettem meg huszonöt országban baleset nélkül. A legtávolabbi két pont északon Göteborg, délen pedig Barcelona volt, s a kettő között bebarangoltam mindent, amit csak lehetett. Mindenhová útikönyvvel mentünk, ahol láttunk valami érdekeset, megálltunk és megismerkedtünk a hely történelmével is. Mindenhol azt tapasztaltam, hogy a motorosokat különleges tisztelet övezi. sokfelé jártam tehát, de szívem csücske Erdély maradt, oda évente többször is mentünk. Farkaslakán a hatalmas áradást követően gyűjtést is szerveztem. Először úgy indult, hogy csak a család kinőtt ruháit, nem használt eszközeinket visszük ki, aztán az ismerősök is besegítettek, s végül hét teherautónyi adomány gyűlt össze. RENDKÍVÜL JÓ ÉRZÉS és kitűnő lehetőség tehát a motorozás, nem szabad azonban arról sem elfeledkezni, hogy veszélyes üzem. Egyszerre kell mindenfelé figyelni, ráadásul fizikailag is igencsak megterhelő. Ennek ellenére az a mondás járja a motorosok között, hogy elindulni jó, megérkezni jobb, de úton lenni a legjobb. Azt hiszem, ez mondént elmond a szenvedélyünkről... I KÖVESDY ZSOLT, KUNSZENTMÁRTOM PLÉBÁNOSA
