Új Néplap, 2015. március (26. évfolyam, 51-76. szám)

2015-03-07 / 56. szám

www.eger.egyhaimegye.hu info@eger.egyhazmegye.hu EGYHÁZMEGYEI Megjelenik minden hónap első szombatján HÍREK MÁRCIUS ÜZENETE: „Taníts meg számba venni napjainkat, hogy eljus­sunk a szív bölcsességére!” (Zsolt 90,12). Ötéves az Egyházmegyei Hírek „Úgy tekintünk rátok, mint lelki tőkére, mint ajándékra - ahogy azt Ferenc pápa a püspökök figyelmébe ajánlotta" A megszentelt élet napja Egerben Öt évvel ezelőtt, 2010 márci­usában jelent meg először az Egri Főegyházmegye havilapja az Egyházmegyei Hírek a He­ves Megyei Hírlapban. A lapot önálló kiadványként is kinyom­tattuk és eljuttattuk az Egri Főegyházmegye templomaiba. Az induláskor arra vállalkoz­tunk, hogy minden hónap első szombatján betekintést adunk egyházmegyénk életébe. Ahogy Ternyák Csaba egri érsek a lap alapításakor meg­fogalmazta: „Ennek a kezde­ményezésnek az a célja, hogy azok a katolikus hívők és csalá­dok is jobban megismerhessék egyházuk életét, akiknek a hét­köznapokban csak laza kapcso­latuk van a helyi egyházköz­séggel, viszont kultúrájukban és hagyományaikban kötődnek a katolikus egyházhoz. Termé­szetesen az itt olvasható írások minden nyitott és érdeklődő emberhez is szólnak, akik sze­retnének tájékozottak lenni a helyi katolikus egyház életé­ről és köznapjairól. Vallásukat gyakorló híveink pedig hónap­ról hónapra meg fogják találni a lapot a főegyházmegye temp­lomaiban.” Azóta az Egyházmegyei Hí­rek megjelenik a - Heves Me­gyei Hírlap mellett - a Jász­„Értük szentelem magam, hogy ők is meg legyenek szentelve az igazságban” - e mottó jegyé­ben hív egész hétvégés nyílt napra az egri Érseki Papneve­lő Intézet. Középiskolás korú vagy annál idősebb fiúkat vár­Nagykun-Szolnok megyei Új Néplapban, és a Borsod-Abaúj- Zemplén megyei Kulcs című magazinban is. Példányszáma megközelíti a háromszázezret. A nyomtatott formán túl, a fő­egyházmegye internetes hon­lapján is elérhető (www.eger. egyhazmegye.hu). Cikkeinkben beszámoltunk a legfontosabb egyházmegyei összejövetelekről, többek kö­zött az egyházmegyei képvi­selőtestületi találkozóról, az Egerszalóki Ifjúsági Találkozó­ról. Bemutattunk számos jeles egyházi személyt. Szóltunk a plébániák ünnepeiről, az egri Hittudományi Főiskolán és az Érseki Papnevelő Intézetben, továbbá az egri Redemptoris Máter Szemináriumban, va­lamint a főegyházmegye 40 nevelési-oktatási intézményé­ben folyó munkáról. E mellett jegyzetíróink igyekeztek lelki útravalóval is szolgálni. A lap szerkesztőbizottságá­nak tagjai bíznak benne, hogy az elkövetkező időben is képe­sek lesznek megvalósítani az alapításkor megfogalmazott célokat. Kérjük Olvasóinkat, az Egyházmegyei Híreket fogad­ják továbbra is érdeklődéssel! Нота János felelős szerkesztő nak, az alsó korhatár tizennégy év. A program március 27-én, pénteken 18 órakor kezdődik a Szemináriumban és március 29-én, vasárnap ebéddel fejező­dik be. Jelentkezni a helyi plé­bánián lehet. Gyertyaszentelő Boldog- asszony ünnepén a Megszentelt Élet Napját ünnepli az egyház, amikor szerzetesi hivatásokért kö- nyörgünk. E napon, február 2-án az Egri Főegyházmegye területén élő szerzetesek részvételével mutatott be szentmisét Ternyák Csaba érsek, az Egri Bazilikában. Az érsek szentbeszédében fel­idézte Ferenc pápa gondolatait, melyben a Szentatya a szerzetesi hivatásokról kifejti: a szerzetesi élet az egyháznak adott ajándék, éppen ezért az Egyház szívében van a helye. Szent II. János Pál pá­pa 1997-ben február 2-át, Urunk bemutatásának ünnepét jelölte ki a Megszentelt Élet Napjává. Az egri érsek elmondta: „Több szempont is lebegett a Szentatya szeme előtt. Az első az, hogy di­csérjük az Urat és adjunk hálát neki ezért a nagyszerű adomá­nyért, Isten népében pedig tu­datosítsuk ennek a hivatásnak fontosságát és erre ráirányítsuk a figyelmüket. Másrészt pedig, hogy az egész közösség segít­se a megszentelt személyeket, hogy egyre inkább tudatában legyenek hivatásuk szépségé­nek és az Egyházban, valamint a világban betöltött küldetésük­nek, amely semmi mással nem helyettesíthető.” Azért éppen ezt a napot válasz­totta a pápa, mert a templomban való bemutatás nagyon jól alkal­mazható a szerzetesekre. Ez az ünnep, amely a Fiú állandó és teljes Atyára való ráhagyatko- zását és önajándékozását jelzi, tökéletesen megfelel a szerzetesi magatartásformának, amelyben állandó önfeláldozással Krisztus vonásait öltik magukra, és fel­tétlen ráhagyatkoznak az Atya akaratára. A szerzetesek min­dent elhagynak, hogy Krisztust kövessék, ily módon ők azok, akik láthatóvá teszik a világ előtt az Egyház szeretetét - mondta Ternyák Csaba. Arról is szólt, a világban és az egyházmegyénkben is újra és újra megünnepeljük ezt a napot, mely a szerzetesek önmaguk odaajándékozásának szimbólu­ma. Külön kihangsúlyozta, hogy az Egri Főegyházmegye templo­maiban minden egyes szentmi­se után közösen imádkozunk a papi és szerzetesi hivatásokért. A férfi szerzetesek felszentelt tagjainak a plébániákon és az iskolákban végzett lelkipásztori szolgálatának fontossága mellett a szerzetes nővéreknek a fia­talok, a szegények és a kisebb­ségben élő romák között végzett szolgálatát is kiemelte. Az egri érsek így zárta beszé­dét: „Kedves Szerzetes testvérek és Szerzetesnők, akik az Egri Fő­egyházmegyében Istennek szen­telt életet éltek. Hálásan köszö­nöm szenvedélyes elkötelezett­ségeteket. Úgy tekintünk rátok, mint lelki tőkére, mint ajándékra - ahogy azt Ferenc pápa a püspö­kök figyelmébe ajánlotta. Jó lát­ni, hogy jelenlétetekkel, minden nehézség ellenére, a szerzetesi élet megújulása megkezdődött egyházmegyénkben, hogy van­nak férfiak és nők, akik Isten és az Egyház szolgálatára szentelik életüket. Isten áldjon meg ben­neteket érte! Az Úr újítson meg minden nap benneteket! Válja­tok ti magatok is égő gyertyák­ká, hogy mindig és mindenütt sugározzátok Krisztus szeretetét és világosságát! Gyertyaszentelő Boldogasszony, ez az Istennek szentelt Asszony segítsen benne­teket, hogy egyre teljesebben és boldogabban tudjátok élni sajá­tos hivatásotokat az Egyházban a világ üdvösségéért.” Balogh Ferenc A szentmisén az egyházmegye szerzetesei és papjai együtt imádkoztak Nyílt napok a Szemináriumban Szervita nővérek lelkigyakorlata Egerben Isten oltalmában bízva A Szervita nővérek a Megszen­telt Élet Évében, a szervita csa­láddal közösen, Egerben február 12-14 között tartott lelkigyakor­lattal ünnepelték a szervita rend alapítóit, az alapítónő Szent An­náról nevezett Signorini Julian­na születésének kétszázadik év­fordulóját. A közösség hivatása: a gyermek- és ifjúságpasztoráció, az idősekkel való foglalkozás, az egyházi szolgálat. A lelkigyakorlat mottója: Magnificat-os találkozások a ta­lálkozásokban. A lelkigyakorlat vezetője: Hajlák Attila István, a marosvásárhelyi Keresztelő Szent János-plébánia káplánja és az erdélyi Mária Iskola veze­tője volt. A lelkigyakorlat során a rendtársai, barátai, ismerősei körében, szentmise keretében adott hálát Moraga Gatica Edita nővér, a szervita delegáció elöl­járója szerzetesei hivatásának 50. évfordulójáért. A szentmisét Ternyák Csa­ba egri érsek mutatta be. Pré­dikációjában Seregély István nyugalmazott érsek az elköte­leződés fontosságára hívta fel a figyelmet. Méltatta Edita nővért, akinek élete Isten népének szol­gálatában telt el. A nyugalmazott érsek rámutatott: merjük rábízni magunkat Isten oltalmára, akár a házasságot, akár a szerzetesi életet vállalva. Merjük letenni életünket Isten kezébe. Aki nem meri rábízni magát Istenre, az később elvesztett életre emlékez­het vissza. Ternyák érsek köszönetét mondott a Szervita nővéreknek, felidézte a 25 évvel ezelőtti idő­szakot, amikor elődje hívására a Szervita nővérek Magyaror­szágra érkeztek. Köszönetét mondott nekik a mezőkeresztesi gyermekotthon működtetésé­ért, a jubiláns nővérre pedig Isten áldását kérte. H. J. A nagyböjt a bűnbánót ideje. /I A szent negyven nap litur- jLJLgikus színe a lila, amely a középkor óta a bűnbánatra em­lékeztet bennünket. Ugyancsak a bűnbánat jeleként marad el a szentmisékben az alleluja, és a templomot ebben az időszakban nem díszíti virág. Amikor Jézus megváltó szenvedésére emléke­zünk, arra is gondolunk, hogy Ő értünk, a mi bűneinkért szen­vedett, éppen azért, hogy megsza­badítson bűneink terhétől. Ennek ellenére egyre többen vannak olyanok, akik nem tar­tanak bűnbánatot és nem végzik el a húsvéti szentgyónásukat. Manapság már ritkán lehet sor­ban álló embereket látni a gyón­tatószékek előtt. Több oka is van ennek a szomorú jelenségnek. Sokak szerint a legfőbb ok az, hogy napjainkban félelmetesen megfogyatkozott az emberekben a bűntudat és a bűnnel kapcso­latos érzékenység. Egyre többen vannak olyanok, akik semmibe veszik Isten törvényeit és szem­rebbenés nélkül túlteszik ma­gukat a legalapvetőbb erkölcsi szabályokon. Boldog VI. Pál pápa találó megfogalmazása szerint „A 20. század legnagyobb bűne, hogy nincs bűntudata”. Sajnos a társadalmi környezet, a közgondolkodás ránk, vallásos emberekre is hatással van. Ko­molyjelei vannak annak, hogy a vallásos emberekben is meggyen­gült a bűntudat és a bűnbánatra való hajlandóság. Könnyen, meggondolatlanul kijelentjük, hogy templomba járok, imádkozni szoktam, igyekszem Isten törvé­nyei szerint élni, tulajdonképpen nincs is bűnöm. Azután megnyug­tatjuk magunkat azzal gondo­lattal, hogy mi azért mégiscsak jobbak vagyunk mint mások, mint a kevésbé hívő, vagy vallástalan embertársaink. Nehezen látjuk be, hogy ha különböző mértékben is, de mindnyájan bűnösök vagyunk. Tanulságos lehet ezzel kapcso­latban számunkra Pascalnak, a nagy matematikusnak és filozófusnak az egyik szellemes gondolata:„Isten ismerete bűne­ink ismerete nélkül kevélységet szül. Nyomorúságunk ismerete Isten nélkül, hit nélkül pedig két­ségbeesést idézhet elő bennünk” (Gondolatok, 527). Nyilvánvaló, bennünket az első veszély fenye­get: nem vagyunk eléggé aláza­tosak, ezért nehezen látjuk be, hogy bűnösök vagyunk; jobbnak, tökéletesebbnek tartjuk magun­kat másoknál. A vallástalan embereket pedig a második: lelki betegek lesznek, pszichológushoz mennek, mert az irgalmas Isten­be vetett hit nélkül sehogy sem tudnak megszabadulni lelkiisme­retük terhétől. A pap a szentgyónás elején egy kis, rövid imádságot szokott elmondani a gyónóért, ami így hangzik: “Isten, akinek világos­sága felragyogott a szívünkben, adja meg neked, hogy igazán belásd bűneidet és felismerd az ő irgalmas szeretetét”. A jó szentgyónáshoz tehát mindket­tőre szükségünk van: alázatos lélekkel el kell ismernünk, hogy sokszor és sokféle módon vét­keztünk: „gondolattal, szóval, cselekedettel és mulasztással”, és hinnünk kell Isten irgalmas, bűnbocsátó szeretetében. Kis Szent Teréz szerint: „Minél inkább felisme­rem bűnösségemet, annál inkább el tudom fogadni Isten szeretetét és irgalmát” önnyen belátjuk ezt, ha átgondoljuk, hogy mi volt a különbség Péter apostol és Júdás bűne között. Nyilvánvaló, nemcsak az, hogy Péter apostol ta­gadása nem volt annyira tudatos, mint Júdás árulása; illetve nem csupán az volt a különbség, hogy Péter tagadásának nem lett olyan súlyos következménye, mint Júdás árulásának, hanem a különbség ott van, hogy Péter apostol meg­bánta bűnét, Júdás pedig képtelen volta bűnbánatra, mert nem hitt Isten irgalmas szeretetében. Dolhai Lajos Bűn és bűntudat

Next

/
Oldalképek
Tartalom