Új Néplap, 2015. március (26. évfolyam, 51-76. szám)
2015-03-06 / 55. szám
Több mint tíz országban jártak hobbi A szolnoki nyugdíjas házaspárt a pingpongozás hozta össze 4 HATVANON TÚL 2015. MÁRCIUS 6.. PÉNTEK Györgyey János és Maja néni jövőre ünnepli hatvanadik házassági évfordulóját. A képen Janó bácsi a feleségéről készült kedvenc fotóját tartja a kezében. Immár ötvenöt éve élnek boldog házasságban Szolnokon házasság A szolnoki 83 éves Bálint István és felesége, a 84 éves Hegyesi Julianna ötvenötödik házassági évfordulójukat ünnepelte a közelmúltban.- Az évfordulón a nagy család vett részt - emlékezett visz- sza Pista bácsi. - Kaptunk tortát és virágot, valamint én a kis szösszeneteimet olvastam fel a családtagoknak - mesélte. Julika néni és Pista bácsi életében az egyik legfőbb kapcsolódási pont a könyvtár volt.- Mind a ketten az Eötvös Loránd Tudományegyetemen végeztünk. Julika, könyvtárvezető lett Karcagon 1955-ben, engem pedig a Verseghy könyvtár módszertani csoportvezetőjévé neveztek ki. Tulajdonképpen 1955-ben ismerkedtünk meg, majd az udvarlást követően, 1959-ben összeházasodtunk Füzesgyarmaton. Ezt követően Julika megpályázta a Verseghy Ferenc Gimnáziumban a könyvtáros és magyartanári állást. Ő innen is vonult nyugdíjba. Jómagam pedig a Verseghy Ferenc Könyvtár után, előbb a Szolnoki Főiskola könyvtárvezetője lettem, majd a főiskolai ■ Pista bácsi szívesen veszi elő a magyar klasszikusokat és Bálint gazda műveit. kollégium vezetőjévé neveztek ki, végül, a nyugdíjba vonulásomig a Baross Gábor Szakközépiskolában dolgoztam. A házaspárt nagy család veszi körül.- Két kislányunk van. Mind a kettőnek kettő-kettő gyermeke. Jelenleg öt fiú dédunokánk van. A család évente hazajár látogatni minket, főleg ha nagy közös rendezvényt tartunk. S hogy mivel telnek a nyugdíjas évek?- A feleségem szívesen fejt rejtvényt - folytatta Pista bácsi. - Jómagam pedig, mivel Nagykörűben van egy szép gyümölcsösünk oda járok ki havonta kertészkedni. Ha éppen nem ezzel foglalkozom, akkor magyar klasszikusokat olvasgatok. „Az arany ember”-t szívesen előveszem újra és újra. Valamint Bálint gazda írásai is a kezembe kerülnek néha - zárta szavait Bálint Pista bácsi. ■ A szolnoki 81 éves Györgyey Jánosné, Maja néni és a 85 éves Györgyey János, Janó bácsi júniusban ünnepli 59 éves házassági évfordulóját. Elárulták, az idén nagyobb összejövetelt nem csapnak, azt inkább a hatvanadikra tartogatják. Mátyus Krisztina- Nagyobb ünnep az ötvenedik házassági évfordulónkon volt, amit Szegeden a fiunknál ünnepeltünk. Ez egy teljesen meglepetés buli volt. Leautóztunk Szegedre, ahol nem csak I a fiunk és családja várt minket, j hanem megjelent ott az Ame- j rikában élő lányunk is, valamint még 15 vendég. Végül egy kis kerti partiba torkollott az egész. Nagyon meghatódtunk. De, hogy miként ismerkedett meg János bácsi és Maja néni, arról ők maguk meséltek.- Az egyetemen olajipari f szakot végeztem a vegyipari § gépészéten belül, Maja pedig | a szőnyi finomítóban volt la- | boráns - mesélte Jani bácsi. - 1 ] Engem Szőnybe vezényeltek, ugyanis akkor még az volt a szokás, hogy akkor kapta meg valaki a diplomáját, ha átvette a munkakönyvét is. Nem volt szabad munkahely választás. Visszatérve, mivel szerettem pingpongozni, így megkérdeztem a kollégáktól, ki van itt, aki ugyancsak szereti ezt a sportot, j Rögtön rávágták, hogy a „kis kultúros”. Megkerestem és elkezdtünk játszani. Addig-ad- dig, hogy végül beszervezett néptáncra is. Egyre több időt töltöttünk együtt. Körülbelül három évig kerülgettük egymást és 1956. június 27-én ösz- sze is házasodtunk. Két gyermekünk született. A lányunk csillagász és Amerikában él, a fiunk pedig Szegeden biológus. Erről a részről van három unokánk is-árulta el Janó bácsi. A házaspártól megtudtuk, Maja néni a szolnoki szénhiro- génipari kutató laborból vonult nyugdíjba 1989-ben. Janó bácsi pedig 1990-ben a Móltól műszaki tanácsosként. A házaspár, bár azt állítja manapság már keveset mozdul ki, régen sokat utazott világszerte.- Tény, hogy sokfelé jártunk a világban, a legnagyobb élmény számomra Izrael volt - emlékezik vissza Maja néni. - Ott az ember 5000-6000 éves emlékeken tapos, ami lenyűgöző. Sőt, érdekes a vidék is. Az út egyik oldalán banán terem, a másik oldalán pedig sivatag van. Abban a szerencsés helyzetben volt részünk, hogy a Holt tengerben is fürödhettünk. És való igaz, a víz fenntartja az embert, nem tud elsüllyedni. Maja néni már több száz képet festett az elmúlt évtizedekben Szintén emlékezetes volt, amikor 1959-ben Moszkvában jártunk. Fantasztikus élmény volt a földalatti, ugyanis itthon még nem láttunk akkor ilyet. Hogy kihasználjuk, egész nap azzal közlekedtünk. És amit egyszer mindenkinek látnia kellene az életben, Ausztrián belül Murauban a kristálymúzeum, ahol ember nagyságú kristályok vannak. Az a csillogás szemet gyönyörködtető. De ezeken kívül eljutottunk még Oroszországba, Spanyolországba, Olaszországba, Görögországba, Franciaországba, Bulgáriába, Erdélybe és Horvátországba is. Amerikában, a lányunknál pedig már ötször jártunk. Ilyenkor mindig egy hónapra megyünk. Bejártuk már San Fransiscót, láttuk a Grand Canyont, voltunk Houstonban, Atlantában és San Antonióban is. A szolnoki házaspár manapság már nem utazgat. A Belvárosi nyugdíjas klubba járnak két hetente, valamint a festésnek és fotózásnak szentelik minden idejüket.- Már gyerekkoromban is azt mondták jól rajzolok - árulta el Maja néni. - Felnőttként hét évig jártam Verebes György festőművészhez tanulni. Ez úgy működik nálunk, hogy a férjem imád fotózni. Ahova csak megyünk hozza magával a fényképezőgépet és mindent megörökít. Amikor hazaérünk, akkor átnézzük a képeket és ami megihlet, azt már festem is. Az egyik kedvenc a horvát tenger. Brac, az egyik horvát település mind fotón, mind festményen is megvan örökítve.- Élosztottuk a lakást - vette át a szót Janó bácsi. - Az ebédlő és a nagyszoba egyik fele Majáé, ott az ő festményei díszítik a falakat, az előszoba és a belső szoba viszont az enyém, ahol az én fotóim sorakoznak. A hálószobába pedig a családi képek vannak, bár Maja már oda is betolongott - fűzte hozzá viccesen feleségére kacsintva Janó bácsi. Rendszeresen számítógépeik a pár- kaptunk a fiaméktól egy számítógépet, így emiatt egy húsz órás tanfolyamot is elvégeztem- mesélijanó bácsi. - Napközben elég sokat ülünk a monitor elé. Főként internetezni szoktunk rajta, hisz azon nézzük megaze-mailt, jött-e üzenetünk. Illetve játszani is sokat szoktunk. A fekete özvegy, az aknaszedő, a passziánsz és a tetrisz a kedvenceink. Utóbbihoz, a tetriszhez van is egy elméletem. Úgy gondolom, fejleszti az ember döntési készségét, javítja a reflexeket, melyek mind szükségesek nekem az autóvezetéshez - mondta tréfálkozva Janó bácsi, aki hozzáfűzte: a hosszú élet titka, hogy utazni, mászkálni kell, nem szabad feladni a dolgokat sohasem. És ami a legfontosabb, nem szabad abbahagyni a szuszogást. Tóth Antal immár hatvan éve előfizetője az Új Néplapnak portré A mezőtúri férfiról azt hitték, meghalt, az édesanyját arról tájékoztatták, hogy a háborúban elesett A mezőtúri születésű, 95 éves Tóth Antal több mint hatvan éve előfizetője lapunknak.- 1954-ben Kisújszálláson laktam és már ott járattam az újságot - idézte fel Tóth Antal, Tóni bácsi. - Azóta is töretlenül előfizetője vagyok. Már kora reggel felhozom a postaládából a lapot és akkor minimum másfél órát a böngészésével töltök. Ami kihagyhatatlan számomra az a gyászrovat, a rendőrségi hírek, illetve a nyugdíjasokról szóló cikkek. Az biztos, hogy amíg csak élek, rendelni fogom az újságot - szögezte le Tóni bácsi. Az idős férfinak nem volt könnyű élete. Már tizenegy évesen dolgozni kényszerült.- 1920. május 15-én születtem. Egy húgom van, aki egy évvel fiatalabb nálam. Apukámra nem emlékszem, három éves voltam, mikor meghalt. Tizenegy éves koromban édesanyám újra férjhez ment, akkor egy olyan férfihez, akinek öt gyereke volt. Később közös gyerekeik is születtek, pontosan négy, így lehetséges az, hogy 11-en voltunk testvérek. Mivel kellett a pénz, már tizenegy évesen munkába álltam. Különböző tanyákon voltam cseléd. Tizenhárom évesen pékinasnak szegődtem és tizenhét voltam, amikor elmentem ácstanulónak. Majd 1941-ben bevonultam katonának Debrecenbe a lovassághoz. 1944-ben Tóni bácsi minden betűt elolvas a megyei napilapban kivezényeltek minket a háborúba a frontra, ahol meg is sebesültem. Kaptam egy aknaszilánkot, ráadásul a hidegben megfagyott mind a két lábam. Sajnos le kellett vágni több lábujjamat. De még így is jobban jártam, mint a társaim. Az egyiknek a füle, a másiknap az orra sett le. A soproni kórházba vittek minket, ahonnan 1945. május 14-én engedtek ki. Két mankóval, egy hétig utaztam, mire hazaértem. Az édesanyám és a húgom ott vártak az állomáson, annak ellenére, hogy levélben azt írták nekik, hogy elestem a háborúban. Mikor helyrejöttem, leszereltem és munka után keresgéltem. Először Pesten voltam kubikos, majd 1946-ban rendőrnek jelentkeztem. Végül a honvédségtől vonultam nyugdíjba polgári alkalmazottként 1980-ban. Tóni bácsi jelenleg egyedül él. Felesége 2013-ban halt meg.- A feleségemmel a 64 éves házassági évfordulónkat még megünnepeltük 2013-ban, de ugyanebben az évben, 90 évesen meghalt. Három gyermekünk született, nyolc unokám és négy dédunokám van. Ha tehetem, velük töltöm az időmet. Valamint szeretek rejtvényt fejteni, illetve főzni. Heti két alkalommal bejárok egy politikai szervezethez, ahol én vagyok az irodavezető - árulta el Tóni bácsi. ■ M. K. )
