Új Néplap, 2015. március (26. évfolyam, 51-76. szám)
2015-03-14 / 62. szám
2015. MÁRCIUS 14., SZOMBAT INTERJÚ 11 Lovasi András - Bandi a hegyről kis dolgok „Minden sikerszériának van egy élettartama, a Kispálénak is volt, de a végére értünk” Hazánk legifjabb Kossuth-dí- jas zenésze, aki cukor nélkül, de teasüteménnyel issza a kávéját, ám az erős fekete már megdobogtatja a szívét, és nem úgy, nem abban az értelemben, ahogyan a pécsi kosaraslányok tették korábban. A megszűnt Kispál és a Borz zenekar frontembere manapság a Csík zenekarral, a Budapest Bár társulattal és szimfonikusokkal muzsikál, megtanult határozott döntéseket hozni, és mindeközben a Fishing on Orfű fesztivált szervezi. Fazekas Zoltán/ Nemzeti Sport ám mostanában keveset hallani, hiszen a klub, amely Európában is letette a névjegyét, abban a formában már nem létezik. Szomorú ez, mert a kilencvenes évektől Pécsről sok embernek a fantasztikus női együttes jutott az eszébe. De mint a popzenében, a sportban is a sikerszériának van egy élettartama.- Felejthetetlen volt a Sop- ron-Pécs vetélkedés, de az élet mást hozott a klubnak és a városnak, amelynek azóta sportban nincs meg az a kohéziója, amilyen akkoriban volt a Rátgéber-csapat kapcsán, hogy mindenki magáénak érezze a hozzátartozást, a kötődést. Vegyük a Real Madrid és a Barcelona rivalizálását. Az még nagyon sokáig eltart majd, mert már olyan erős a társadalmi beágyazottsága a párviadalnak, olyan erős alapokon áll a két klub, hogy nem fenyegeti a veszély, hogy az egyik sokkal jobban meggyengülne, mint a másik.- Legutóbb hét éve készült önnel nagyinterjú a Nemzeti Sportban, azóta sok minden megváltozott az ön életében is.- Mire céloz?- A Kispál és a Borz zenekar abbahagyta a zenélést, ön pedig Kossuth-díjat kapott.- la, hogy ezekre... Igen, hát az én fejemben a kettő valahol összefügg egymással. Amint már mondtam, szerintem minden sikerszériának van egy élettartama, a Kispálénak is volt, de a végére értünk kétezertízben. Éppen akkor, amikor engem Kossuth-díjra jelöltek.- Megkapta. Mit jelent önnek ez az elismerés?- A Kossuth-díjat nem kapják, hanem adják. Én és a zeLovasi Andrásnak nincsenek költői ambíciói, noha öregkorára mindig megbolondul egy kicsit Játszom a gondolattal, hogy egy novellákból álló füzérrel kezdek valamit, esetleg egy egész estés zenei művet, filmet összerakok, de még nem tudom, melyik a jó irány” ném, a zenekar is megosztó volt, így sokak számára meglepetés volt a jelölés. Én nem vagyok és nem leszek a Nemzet Csalogánya, az általam képviselt zene megosztó.- Negyvenhárom évesen kapta mega díjat, ön a legfiatalabb zenész, aki valaha Magyarországon ebben az elismerésben részesült.- Nyilván a hiúságomnak jólesik a díj, ugyanakkor tisztában voltam azzal, hogy a nyakamba zúdul egy tucat olyan dolog, ami ezzel jár. Fellépések, interjúk, meghívások. Amelyeket valójában azért vállaltam el, mert izgatott, milyen is mindez.- Például a filmszerepei?- Igen. Kíváncsi voltam, milyen vagyok a filmvásznon. De rájöttem, az a műfaj nem nekem való. Harminc napon keresztül egy kamera előtt szerepelni, az nem az én világom. Éppen az a része nem tetszett, ami a színészkedés lényege, nem volt meg bennem az az érzés, amitől jól éreztem volna magam.- Ahogyan más művészek, zenészek életében, az önében is szerepet kapott az alkohol, a szex, a drog, a vad buli. Mit gondol, ha nem veti bele magát mindebbe, akkor is tudott volna olyan jó dalokat írni és szerezni?- Weöres Sándor mondta egy korábban vele készült interjúban, hogy úgy érzi, pia és cigi nélkül is jó költő lett volna... Ennek egy része belefér, sajnáltam volna, ha kimarad, hogy hajnali ötkor részegen egy kollégiumi folyosón ugrálok és bohóckodom. De nem ettől lesz valaki jó zenész. Helyükre kell tenni a dolgokat, ahhoz pedig az kell, hogy az ember megéljen ezt-azt. Ha most azt csinálnám, amit tizenöt éve, olyan életstílusom lenne, mint a Kispál beindulásakor, nem érezném jól magam. Sosem voltam sem alkoholista, sem szexmániás. Már nem esik jól úgy berúgni, hogy eldőlök a sarokban, mint egy krumpliszsák. Sokkal jobban érzem magam, ha egy üveg jó bor mellett beszélgetek egy nagyot. I- Költői ambíciói nincsenek?- Öregkorára mindenki megbolondul kicsit, de nekem nincsenek. Én dalszövegeket írok és zenét szerzek, ebben vagyok jó. Játszom a gondolattal, hogy egy novellákból álló füzérrel kezdek valamit, esetleg egy egész estés zenei művet, filmet összerakok, de még nem tudom, melyik a jó irány. Egyébként a könyv sem készült volna el, ha Lévai Balázs nem fűzi meg a fejemet.- A Lovasi - Idáig tudom a történetet című mű tavaly került a polcokra, ebben őszinte és időnként nyers megnyilvánulásai vannak, s részletesen elmeséli a zenekarával kapcsolatos aggályait, sérelmeit, a Kispál és a Borz mindennapjait.- Már Balázs előtt is megkerestek néhányan azzal kapcsolatban, hogy írjunk egy részben önéletrajzi könyvet. A zenekar feloszlása utáni űrt én is ki szerettem volna tölteni, így végül belementem. Számomra garancia volt Balázs személye, bármit csinált korábban, ügyes volt, tudtam, ő nem fog mellélőni.- Tartott attól, hogy nem lesz sikeres a könyv?- Végül is az én bőrömre ment a játék, Balázs már szerkesztett és összerakott könyveket, tisztában volt a metódussal. Neki is egyfajta visszaigazolás volt.- Többször nyilatkozta, hogy az emberrel negyvenéves kora előtt megtörténnek az igazán nagy dolgok. Ön elmúlt negyven, mire számít ezután?- Kis dolgokra. Lehiggadtam, sokkal nyugodtabban kezelem az életszituációkat, mint fiatalon. Megtanultam határozott döntéseket hozni, ezáltal komfortosabb az életem.- Lázadó volt?- Korábban többet sodródtam, úgy akartam intézni az ügyeimet, az életemet, hogy ezáltal mindenkinek jó legyen. De ez így nem ment. Rájöttem, jobb, ha kiállók a döntéseim mellett. A Kispál és a Borz tulajdonképpen még mindig fungál, hiszen a Fishing on Orfű fesztiválon tavaly is fellépett a zenekar, ahogy idén is zenélünk. Szervezőként egyelőre ennyi pluszt tudunk adni a fesztiválozóknak, hogy minden évben egy koncertre összeállunk. Valahogy ki kell tűnni a sok rendezvény közül, nekünk ezzel sikerül is, azt hiszem. Azt szeretném, hogy ez a fesztivál olyan legyen, amelyen rang fellépni. Nem akarunk több tízezres tömeget, a meglévő hat-hétezer ember éppen elég. Új koncepción is dolgozunk, de ezt nem mondhatom el... Vagyis tulajdonképpen elmondhatom: törjük a fejünket, milyen vezérfonal mentén lehetne több érdekes külhoni fellépőt hívni. Talán lesz megoldás... Névjegy LOVASI ANDRÁS (47) 1967-BEN Pécsett született. díjak, kitüntetések: Budapes- tért-díj (2005), Kossuth-díj (2010) zenekarai: Kispál és a Borz, Kiscsillag 2001-BEN Bandi a hegyről címmel szólólemezt jelentetett meg. gyermekei: Eszter András, Dóri András i,-™-.*-:'V- Teát iszik... Nem kávézik?- Dehogynem, csak már a mai adagomat megittam. A hosszú kávét meleg tejjel, cukor nélkül szeretem, teasüteménnyel. Napi egyet biztos megiszom, kettőt-hármat, ha tudom, hogy sokáig ébren leszek. A rövid és erős kávé megdobogtatja már a szívem.- Ennyire azért nem idős...- Negyven fölött ha az ember találkozik az ismerősével, a hogy vagy után már az a válasz, tudod, a vérnyomásom, aztán a következő kérdés az, te milyen gyógyszert szedsz...- Sportol még valamit?- Csak úszom vagy biciklizem a Rátgéber Lacitól kapott szobakerékpáron, és közben megnézek egy jó filmet. Sajnos a térdem elég tropa, már nem bírja a futást. Tavaly az Adrián nyaraltunk, futottam a parton, és óriásit pereceltem a kávézók mellett a sétányon, sikeresen megnevettetve a vendégeket.- No és mi a helyzet a kosárlabdával?- Régen játszottam én is, irányító voltam, szerettem is, de a pontszerzéssel bajban voltam. A feleségem is több kosarat dobott, mint én, amikor Orfűn egymás között stre- etballoztunk.- Ön írta és szerezte a Pécsi VSK női együttesének indulóját, amely igen népszerű nóta lett,
