Új Néplap, 2015. február (26. évfolyam, 27-50. szám)
2015-02-14 / 38. szám
2015. FEBRUÁR 14., SZOMBAT INTERJÚ 11 Erős Antónia: „Szívem szerint szülnék még!” nyíltság A férje lassan békéit meg a gondolattal, hogy ikrek fognak születni - Büszke egymásra Szonja és Matyi Az RTL Klub lélegzetelállítóan gyönyörű híradósa a tőle megszokott tényszerűséggel, ugyanakkor meglepő nyíltsággal beszélt nekünk az ikreiről, Szonjáról és Matyiről, az anyaság szívszorító vagy éppen vicces pillanatairól, valamint a családi titkairól. Fái Zsuzsa/Hot!- Hogy vagytok most, az influenzajárvány kellős közepén?- Köszönjük, jól! A gyerekeket egyelőre elkerülték a téli nyavalyák az oviban. Hétvégén kirándultunk a Gellért-hegyre, mert Szonja szerette volna megnézni a Szabadság-szobrot közelről. De nem húzta le a kívánság- listájáról, mert szerinte arról volt szó, hogy biciklivel megyünk fel. Szerintem pedig túl lusta lenne ahhoz a nagy emelkedőhöz... Szonja balet- tozik, Matyi dobosnak készül- Talán már most van bakancslistája?- Ha nem is bakancs-, de van egy listája arról, hogy mit szeretne megnézni. Matyinak is számos terve van. Nagy rockzenerajongó, hetente kétszer jár dobolni. Az egyik vágya, hogy eljusson Amerikába, és találkozzon a híres gitárossal, Slashsel. Bízik benne, hogy újra összeáll Axel Rose-zal. Kétéves kora óta Guns N’ Ro- ses-mániás. Amikor Slash itt koncertezett nálunk, a férjem is ott volt a hároméves gyerekkel, de az amerikai stáb iszonyú udvariatlan volt: nem engedtek közel senkit Slashhez.- Matyi nem túl kicsi a rockzenéhez?- Ő az a gyerek, akinek állandóan szól a fejében a zene. Másfél éves kora óta mindene a dob. Keresnünk kellett egy olyan tanárt, aki ilyen kicsiket is vállal. A fiam még nem olvas, nem ír, de négyéves kora óta kottából dobol. Amúgy ez nem kizárólag tehetség kérdése; a dobtanára szerint bárkit meg lehet tanítani egy bizonyos szintig.- Szonjának is van ehhez hasonló kedvtelése?- Ő azt találta ki magának, hogy olyan balettre jár, ami nem klasszikus, inkább balettelemekkel átszőtt táncóra. Itt is van balettruha, helyes kis koreográfiák, amit nagyon lelkesen csinál heti | egyszer. Mindenhová apa vi- J szi őket, én délután már az I RTL-ben vagyok. Ha például bemutatójuk van, akkor szabadságot kell kivennem.- Van bennük féltékenység?- A testvéri féltékenység létező dolog, pláne ikreknél. Ezt nem lehet kiiktatni, de Szonja soha nem versengene Matyival például a dobolásban, sőt ő a legnagyobb szurkolója. Ha idegen helyen vagyunk, és szóba jön a dobolás, ő is büszkén dicséri.- Ez fordítva is működik?- Persze, Matyi is büszke a testvérére. Amikor elvittük Szonja balettvizsgájára, izgett-mozgott. Próbáltam lekötni; kérdeztem tőle, hogy mondja meg, melyik kislány tetszik neki. Nos, neki a tánctanárnő jött be!- Ilyen nagy kópé a kis szentem?- Matyi minden nyaraláson kinéz magának egy lányt. Mind úgy tizenhat éves, hosz- szú, fekete hajú, nőies típus. Például sokáig tetszett neki Dér Heni, az énekesnő, de most új szerelme van - a Müpa táncszínházi előadásából a Vukot alakító lány - és konkrét terve a közös életükre. Azt mondja, kertes házba költöznek...- Megbántad, hogy vártatok a gyermekvállalással?- Nem vártunk. 2005-ben lett meg az első közös lakásunk, ötven négyzetméteres, hitelre vettük. Kezdtünk anyagilag egyenesbe jönni, utaztunk New Yorkba, Thaiföldre, Dominikára, sokfelé. Mire elkezdtük élni a közös életünket, már harminc fölött voltunk. Harmincnyolc voltam, amikor megszülettek az ikerek.- Akartok még babát?- Mindig kettőt akartam, de a férjem kijelentette, hogy egy lesz. Aztán ezt a sors felülírta. Amikor az orvos mondta, hogy úgy néz ki, két petezsák van, rosszul lett, le kellett ülnie. De tényleg! Én csak nevetgéltem, hogy igazam lett: mégiscsak két gyerekünk lesz. Nem kellett könyörögni, elintézte a sors.- Mikor békéit meg?- A tizenhatodik héten az orvos azt mondta, két fiút lát; a férjem akkor is morgott. Amikor az orvos tovább nézte, aztán kibökte, hogy az egyik lány, végre a férjem is elégedett volt! Kevés férfit ismerek, aki annyi időt tölt a gyerekeivel, mint ő.- Kampányoltál a szoptatás mellett, pedig ez ikreknél nehéz lehet.- A kórházban rögtön kértem, hogy tanítsanak meg egyszerre kettőt szoptatni. Ha nem így csinálod, belebolondulsz, az egész napod ezzel megy el. Ők mindig ugyanakkor ettek és aludtak. így még három órát is tudtunk aludni egyhuzamban, ami ikres családnál jónak számít. Két és fél éves korukig szoptak, alig várták, hogy hazaérjek a munkából.- Nem érezted úgy, hogy be vagy zárva velük?- Ők már háromhetesen kerti partin voltak, októberben a születésnapomat Badacsonyban ünnepeltünk, tíz hónaposán pedig Prágában kirándultunk. Sokat mentünk, és ahová lehetett, vittük őket magunkkal. Ha te rugalmas vagy, akkor a gyerek is az. Ezért nem alakult ki bennem a bezártságtól való rossz érzés. Szívem szerint szülnék még, akármennyi gyereket! Viszont már tudom, hogy nem lesz több.- A szüléskor te döntöttél a császármetszés mellett?- Dehogy! Mindig is szerettem volna természetes úton szülni. Az orvos azt mondta, könnyen szültem volna, de nem engedhette meg. Harmincnyolc éves voltam, ráadásul, ugye, cukorbeteg, tehát nem kockáztatott. A császár rettenetes élmény volt. Sokáig fájt, nem tudtam túljutni rajta. Életemben nem éreztem olyan fájdalmat, mint akkor.- Mesélj a gyerekkorodról és arról, hogyan találkoztak a szüleid!- Miután anyu elvált az első férjétől, nagyon nehezen, egyedül nevelte a nővéremet. Nem volt se lakása, se pénze. Pécsi, de akkor már Szigetváron dolgozott mint óvónő. Ott akkor jött egy lehetőség, sorházakat építettek pedagógusoknak, és abba kezdő hitellel be tudott szállni. Oda, az első önálló lakásába költözött a nővéremmel. Jó viszonyba keveredtek a szomszédokkal, gyakran tartottak kis összejöveteleket. Az egyiken megismerkedett a szomszédjuk testvérével, apuval. Persze nem véletlenül: besegítettek, hogy találkozzanak! Anyu jól megvolt egyedül, ügyesen kézben tartotta az életét, de mindig is hitt a házasságban. Nem tett le arról, hogy teljes családban éljen. Hamar kiderült, hogy apu nagyon szereti a gyerekeket. A nővéremet a sajátjának tekintette, de vágyott egy közösre is. Én lettem az első és egyetlen gyermeke.- A testvéreddel jó volt a kapcsolatod?- A nővérem alig várta, hogy megszülessek. Tizenkét éves volt, amikor világra jöttem, és a személyében rögtön lett egy „kis pótanyukám”. Apukám sokat dolgozott: amikor felébredtem, már elment, amikor hazajött, már ágyban voltam. De ami kis szabadideje maradt, azt ránk szánta. Mesélt, báboz- tunk, rajongtam érte! Szép, kiegyensúlyozott gyerekkorom volt. A nővérem fiatalon, huszonegy évesen szült, apu még látta az első unokáját. A férjemet is ismerte és kedvelte; az esküvőnkön még ott volt, de az ikreket már nem láthatta. Biztos, hogy bolon- dulásig szeretné őket! „Én csak nevetgéltem, hogy igazam lett: mégiscsak két gyerekünk lesz. Nem kellett könyörögni, elintézte a sors’
