Új Néplap, 2015. január (26. évfolyam, 1-26. szám)

2015-01-31 / 26. szám

2015. JANUAR 31., SZOMBAT 5 Olvasóinknak szolt a nóta kikapcsolódás Már most várják a következő rendezvényünket A közönség önfeledten szórakozott, nagyon sokan végigénekelték a kiváló fellépők által előadott örökzöld slágereket Karcagi Nagy Zoltán Márkus Ica és ifjabb Mága Ernő és zenekara Petróczki Csaba Fantasztikus sikere volt az Új Néplap Dallamos esték elneve­zésű szerdai nótaestjének. Az előfizetőinknek szervezett mű­sorra több mint kétszázötvenen látogattak el, akik vastapssal fo­gadták a fellépőket: Márkus Icát, Farkas Rojikát, Karcagi Nagy Zoltánt és testvérét, Andyt, Sülyi Károlyt. Petróczki Csabát, illetve rnőt és zenekarát. SokakMerint a magyar nóta mű­faja a 20. század elején hanyatlás­nak indult és úgy tartották, mára már végleg kiöregedett. Estünk volt a bizonyíték arra, hogy a ma­gyar nóta nem tűnt el a süllyesz­tőben, hanem tovább él, köszönhe­tően a lelkes előadóknak és persze a rajongótábornak, hiszen valóban, a közönség élteti a magyar nótákat. Tapsorkánnal fogadták a nótákat- Nagyon jól éreztem magam, ilyen szép estém régen volt! Nézze, piros a tenyerem a sok tapstól! - meséli lel­kesen az előadás után az újszá- szi Nagy Sándorné. - Végig­énekeltem a másfél órát, alig-alig volt oh an dal melynek ne fújtam volna kívülről a szövegét! Valóban, a felcsendülő huszon­öt dalt sokszor együtt énekelték és tapsolták végig vendégeink az énekesekkel. Hogy hogyan kell „jól” tapsolni, azt a közönség so­raiban ülő Tériké néni mutatta be a többieknek.- Szinte minden nótaesten ott vagyok, mert nagyon szeretem ám ezeket a dalokat! Egyszer a tapsolá­somért díjat is kaptam! Azt mond­ják, bár 81 éves vagyok, ilyen jól egy fiatal se tapsol! - mondja a szolnoki Muszi Ferencné, aki az előadás első percétől az utolsóig „adta a ritmust” az énekeseknek és a közönségnek. A postások „megőrültek” Rozikáért Farkas Rozika nótaénekes egy­kor postásként dolgozott Túrke- vén. A postai dolgozók nem feledik 1984-et, amikor Rozika benevezett egy nótaversenybe. Énekes pályafu­tása gyakorlatilag ekkor kezdődött.- Csak úgy nyomtuk a szava- z a t о к a trá telefonon! Nagyon szurkoltunk ne­ki, hogy meg­nyerje a ve­il télkedést! emlék­szik visz- sza a húsz évvel ez­előtti eseményekre a szolnoki He­gedűs Mihályné.- A megye minden részéből tele­fonáltak a verseny ideje alatt, hogy éppen mennyi szavazatot gyűjtöt­tek össze. Megható volt látrfí, meny­nyire összetartó a postásközösség! Mai napig rám köszönnek a régi munkatársaim, azok, akik akkor annyira szurkoltak nekem - meséli Farkas Rozika. A megye minden részéből érkeztek rajongók A nótaest nézői megyénk számos részéből érkeztek Szolnokra, az Aba-Novák Agóra Kulturális Köz­pontba. Idősebbek és fiatalabbak látogattak el Martfűről, Újszászról, Szajolból, Törökszentmiklósról, sőt még Abádszalókról is.- Petróczki Csaba a szomszé­dunk volt Cibakházán, mondha­tom, kiskorától ismerem - súgja egy asszony, aki elsősorban Csaba miatt utazott a községből a megye- székhelyre. - Milyen „fajin” gye­rek volt akkor! És persze most is délceg férfi, a hangja pedig... az valami csodálatos! - áradozik a ra­jongó hölgy, aki bizalmasan meg­kért bennünket, hogy valamilyen úton-módon vigyük a színfalak mögé, had’ üdvözölje kedvenc nó­taénekesét. Kérését természetesen teljesítettük. Máskor is szeretnének ilyen műsort- Nagyonhiányzott már egy ilyen nótaest! - bólogat Szécsi András, aki elmondja, ők bizony Martfűről utaztak be az est kedvéért, és mi­lyen jól tették! - Ott vagyunk mi a nótaversenyeken is, erre ne jöttünk volna el?! Ráadásul ritkán szervez­nek hasonló műsorokat, végre itt volt ez! Köszönjük az Új Néplapnak a lehetőséget, ha lesz másik ilyen, mi biztosan jelentkezünk rá! - fű­zi hozzá a férfi. Egy másik néző, a szolnoki Király Józsefné arról mé­cséi, addig is, míg várnak a követke­ző nótaestre, klubokban énekelge­tik az itt felcsendült dalokat is. Rendezvényünk első volt, de nem az utolsó A Dallamos esték programsoro­zatunknak csak első állomása volt a szerdai nótaest. A több száz ér­deklődő és a számos pozitív vissza­jelzés csak megerősített bennün­ket abban, hogy folytatnunk kell a könnyűzenei előadások és egyéb szórakoztató műsorok szervezését olvasóinknak. Terveink szerint ta­vasszal örökzöld slágereket kötnek csokorba leendő fellépőink, melyre természetesen szeretetettel várjuk Önöket. A részletekért figyeljék ja&Új NéplapufMML, Sülyi Károly Farkas Rozika 1Л w*» Lapunk munkatársa, Joó Zsuzsa . volt az est háziasszonya Hogyan tetszett a műsor? MEGKÉRDEZTÜK A válaszadók szerint felejthetetlen élményt nyújtott ez az este CSAPÓ FERENC­NÉ: Nem hiá­ba mondják, hogy a zene csodákra ké­pes! Hiszem, hogy a magyar nóta gyógyít­ja a lelket, menedéket nyújt! Nekem legalábbis minden bizonnyal. A barátnőmmel együtt járatom az Új Néplapot, végigolvassuk az első betűtől az utolsóig! És persze mindig játszunk is! Nagyon boldogok voltunk, hogy eljuthattunk a nótaestre, ami csodálatos volt! Ha lesz következő, mi, re­mélem, ott lehetünk! ecseki ferenc- Щ Щ NÉ: Jaj, de szép j volt ez az este! -и-'"' К Imi №lHHrOI nem kíméltük a hangszálainkat! Régebben, a „mi időnkben” eljártunk éttermekbe, presszókba, hogy magyar nó- tázzunk, de most nincsen hová mennünk. Pedig nagyon hiány­zik a nóta, ezért jó, hogy az Űj Néplap rendezett egy ilyen estet! Olyan egyébként ez az újság ne­kem, mint a kávé: a reggelekhez elengedhetetlen! Olvasom to­vábbra is, hátha eljuthatok más­kor is egy hasonló előadásra! HÓDI ISTVÁN: Nagy Dankó Pista-rajongó vagyok, de ha jól belegondo­lok, az összes nótaénekest szeretem hallgat­ni. Egy kicsit értek a szájharmo­nikához meg a hegedűhöz is, ha éppen nem zenélek, akkor éne­kelek. Most se fogtam magam vissza, együtt daloltam a fellé­pőkkel! Fenomenális volt az est! Ha még egy ilyen előadást szer­veznek, megígérem, még húsz évig Néplap-előfizető leszek, pedig már 72 éves vagyok! Mer­ni kell nagyot álmodni! DEÁK JÁNOSNÉ: j Hatvanadma- [ gammal láto­gattam el a nó­taestre, mind­annyian a szol­noki nyugdíjasklubok tagjai va­gyunk. Fantasztikus élmény­ben volt részünk! Megtudtuk például, hogyan kezdődött ifj. Mága Ernő prímás zenei pálya­futása. Igazi hungarikumok csendültek fel, hiszen (mint az esten is hallhattuk) a hunga- rikumbizottság beválasztotta a klasszikus magyar nótákat az „elit klubba”! Köszönjük a fe­lejthetetlen élményt!

Next

/
Oldalképek
Tartalom