Új Néplap, 2015. január (26. évfolyam, 1-26. szám)

2015-01-05 / 3. szám

6 INTERJÚ - KÜLFÖLD A vidéki gyerekek esélyei iskolások Amikor indulnak, még egyformán tehetségesek - A család dolga is ledolgozni a hátrányokat Miközben heves antiszeg- regációs viták folynak, hajlamosak vagyunk meg­feledkezni arról, ha valaki vidéken születik, ab start kevesebb az esélye, hogy a pályakezdéshez olyan képe­sítést szerezzen, mint a fővá­rosiak. Ez a különbség sok­kal nagyobb tömegeket érint, és szintén igazságtalan. Radó Péter oktatáspolitikai szakértő szerint pedig még további elmaradás okozója is lehet. Nonn V. György- Ön egy korábbi kutatásában kimutatta, a diákok képzettségi szintje nemcsak hogy jelentősen eltér a vidékiek rovására, de ez a különbség nemzetközi viszonylat­ban - Csehországhoz és Ausztriá­hoz hasonlítva - riasztó. Ennyivel gyengébbek lennének nálunk a vidéki iskolák?- Szó sincs róla. Magyaror­szágon a szegénység jellemzően a falvakba szorul. Tehát nem a nyugat-európai minta érvé­nyesül, ahol a nagyvárosokban jönnek létre a slumok, nyomon negyedek. Ugyanakkor egész kistérségekben is kialakulhat hátrányos helyzet, és itt üt visz- sza a magyar oktatási rendszer szelektivitása. A szegregáció kifejezést, a származás alapján történő elkülönítésre használ­juk az oktatásban, míg a terü­leti különbség inkább szelekció eredménye. Ezt mi már 2004- ben az Oktatáspolitikai Elemzé­sek Központjában vizsgáltuk a tanulók teljesítményén keresz­tül. Amikor megnéztük, hogy az iskola mennyit tesz hozzá a tanulók fejlődéséhez, az derült ki, hogy településtípus szerint nincsenek nagy különbségek. Tehát a kistelepüléseken nem más az oktatási színvonal, a különbség nem ebből adódik, hanem a szociális háttérből. És minél kisebb településre me­gyünk, annál hátrányosabb a szociális háttér.- Miben jelenik ez meg?- A szociális státusz muta­tója sok mindenből áll össze. Milyen a szülők iskolai vég­zettsége, foglalkozása, családi státuszuk - elvált, össze se há­Radó Péter úgy látja, hogy a mai iskolában annak a tanulónak az előmenetele biztosított, akit otthonról is támogatnak zasodott, külön él -, milyen kul­turális javakat őriznek otthon, van-e könyvtáruk, internetük, milyen körülmények között él­nek, hogyan közlekednek, hol töltik szabadidejüket, mit tehet­nek meg, merre utaznak.- Akkor el kell fogadnunk, hogy ezek határozzák meg a gyerme­kek jövőjét is?- Pont hogy nem. Az okta­tás feladata, hogy ezeket a hát­rányokat ellensúlyozza, és ezt sok országban meg is teszi. Te­hát az alapvető probléma nem az, hogy a kisfalvakban rosz- szabbak lennének az iskolák, hanem az, hogy pont olyanok, mint másutt: hogy nem képe­sek hátrányos helyzetű, sze­gény gyerekekből kihozni azt a teljesítményt, mint a magas státuszú gyerekekből. A mai iskolában annak a tanulónak az előmenetele biztosított, akit otthonról is támogatnak. Egy­részt ez a tanárok elvárása is, másrészt pedig a tananyag úgy van összeállítva, hogy már bi­zonyos, otthonról hozott isme­reteket feltételez. És ezek az ismeretek a felső középosztály műveltségi kódjához kötődnek, tehát az ennél lejjebbről érke­zett gyerek már eleve tudásde­ficittel indul.- Gondolja, hogy ezek a különb­ségek gátolják a tanulók előre­jutását?- Tény, hogy az osztályter­men belüli különbségek ne­hézséget okoznak, de az is, hogy felhúzó erejük van. Kuta­tások igazolták, hogy ez utób­bi erősebben érvényesül, mint az előbbi. Tehát az az osztály, amelyben vannak hátrábbról és előrébbről indulók, összeségé­ben jobban fog teljesíteni, mint egy homogén osztály, mert a gyengébbek kevésbé húzzák vissza az átlagot, mint ahogy az erősebbek által mutatott min­ta emeli. Az, hogy a magyar oktatási rendszer Európban a legszelektívebb, homogén osz­tályok létrehozását eredménye­zi. Tehát itt nem csak egy poli­tikai elvről van szó, hanem ar­ról, hogy a heterogén osztályok jobban teljesítenek, s ezekben alacsonyabb a lemorzsolódás is. A cél, hogy minden egyes gye­reknek, hátterétől függetlenül, meglegyen a módja, hogy saját képességeit fejlessze.- Az északi országokban milyen példáját, feltételeit látjuk ennek?- A legalapvetőbb az, hogy az iskola demokratikus. Sajnos ná­lunk az iskola egészen elképesz­tően elitista. Például az úgy­nevezett általános műveltség, amelyet igyekeznek számon kérni, nem annyira „általános”, sokkal inkább az értelmiségi NÉVJEGY radó Péter oktatáskutató, ok­tatáspolitikai elemzéssel, okta­tási rendszerek elemzésével és értékelésével foglalkozik. az expanzió Humán Tanács­adó vezető tanácsadója. az ELTE-N a kisebbségi oktatás- politika tantárgyat oktatja. SZAKÉRTŐKÉNT DOLGOZIK több nemzetközi szervezetnek és fej­lesztési ügynökségnek. középosztály ismeretanyaga. Túl azon, hogy kirekesztő, ke­vésbé hatékony. Mert ettől tel­jesen eltérő - tehát helyenként több, másutt kevesebb - tudás is vihet előbbre, alapozhat meg nagyon értékes karriert. A ná­lunk sikeresebb országokban alapvető kompetenciákat, ha úgy tetszik, minimumkövetel­ményeket rögzítenek. De ezek nem lexikális tudásra, hanem készségekre vonatkoznak. Mert ezek megszerzésben minden gyerek ugyanolyan tehetséges, szociális háttértől függetlenül. Amikor az iskolába belépnek, intelligenciájuk nem tér el egy­mástól. Tehát a János vitézt nem azért kell olvasni, mert azt min­den magyarnak kötelessége tudni, hogy miről szól, hanem azért, hogy a gyerekek gyako­rolják vele az olvasást és szö­vegértést, amit másutt is hasz­nosíthatnak.- Igen, de ezt minden gyerek kü­lönbözőképpen sajátítja el.- Ezzel akartam folytatni. A finn oktatási rendszer sikeré­2015. JANUÁR 5., HÉTFŐ nek oka például, hogy a tanulók majd’ negyven százaléka sze­mélyre szóló segítséget kap. S nemcsak azért, mert valamivel nem tud megbirkózni, hanem azért is, mert kiderült, valami­ben igencsak tehetséges. Persze ehhez ennek ki kell derülnie, a gyereket meg kell ismerni. Úgy is mondhatnám, nem osztályo­kat, hanem gyerekeket kell ta­nítani.- Amihez sokkal több pedagógus, sokkal több munkaóra kellene.- Valóban, bár nem minden mozzanathoz szükséges peda­gógus, például a játszótéri gye­rekfelügyelethez vagy a kirán­duláshoz sem. De tény, hogy a pedagógusok mai munkaterhe­lésébe nem fér bele, hogy még három gyerekkel délután kü- lönfoglalkozást tartsanak. Az egyéni támogatás rendszerének bevezetéséhez hatalmas forrá­sokat kellene bevonni, nem pe­dig kivonni. *- Vagyunk ilyen gazdagok? Van elképzelése arra. hogy a pénzt honnan lehetne előterem­teni?- Azt szokták mondani, az oktatásra költött pénz nem gaz­dagság, hanem prioritás kérdé­se. Ha egy társadalom úgy ítéli meg, hogy ez a jövőbe fektetett beruházás, akkor kevesebbet költ presztízs létesítmények­re, az elit sport támogatására, vagy nagyvállalatok államosí­tására, és ide csoportosítja át a forrásokat. Magyarország a GDP 4 százalékát fordítja ok­tatásra az Európában jellemző 5,5 helyett.- Ugyanakkor egyes szakmák­ban nincsen tanuló, és a munka­erőpiacon évek óta hiány van egyes jól képzett szakmunká­sokból.- A jelenlegi oktatáspolitika által teremtett rendszer funkci­ójában ugyanolyan, mint ami­lyen negyven éve volt, amikor a munkaerőpiac rengeteg képzet­len, kétkezi munkást tudott fel­szívni. Ma már teljesen mások az igények, és a korábbi módon képzett, vagy éppen az oktatás­ban lemorzsolódottak - sokan nem tudják még az általános iskolát sem elvégezni - munka- nélküliek lesznek. S ez senki­nek sem jó. Várandósán is sokat dolgozott Katalin hercegnő UDVAR A trónörökös Károly tavaly 533 hivatalos programon vett részt - Vilmos sikeres útja New Yorkba Tavaly is sokat dolgozott a brit királyi család, és a munkából alaposan kivette a részét Ka­talin hercegnő, Vilmos herceg várandós hitvese is. Tim O’Do- novan, a királyi család aktivi­tását minden évben részletesen összegző műkedvelő statisz­tikus tavaly is összeállította kimutatását az udvar hivata­los közlönye, a Court Circular adatai alapján. A legnagyobb példányszámú brit bulvárlap, a The Sun által új lista szerint az idén 89 esztendős II. Erzsébet királynő és 94 éves férje, Fü- löp edinburghi herceg egyaránt rendületlen, sőt, növekvő mun­kabírásról tett tanúbizonyságot az elmúlt évben. A királynő, aki februárban uralkodásának 64. évébe lép, 2014-ben 393 hivatalos esemé­nyen jelent meg, így az év min­den napjára átlagosan egynél több program jutott. Egy évvel korábban az uralkodó 344 ren­dezvényen vett részt. Fülöp her­ceg 2014-ben 273 programon volt jelen, vagyis orvosainak utasítását és saját ígéretét meg­szegve még jelentősen fokozta is munkatempóját. Egy évvel korábban ugyanis 186 alkalom­mal vett részt különböző hiva­talos eseményeken. Fülöp a 90. születésnapja alkalmából vele és róla készült BBC-portréműsor- ban annak idején még azt ígérte, hogy a jövőben kevesebb felada- Vilmos herceg és Katalin hercegnő sem maradt ki a „munkából” tot vállal, mivel ebben a korban az ember már lefelé tart fizikai­lag, szellemileg, és általában is jobb kiszállni még a szavatossá­gi idő lejárta előtt.§ A második gyermekét áprilisra váró Katalin cambridge-i herceg­nő - akit már értek olyan bírá­latok, hogy a királyi család többi tagjánál jóval kevesebb nyilvános feladatot vállal - tavaly több mint a kétszeresére növelte munka­tempóját: 91 hivatalos eseményen jelent meg a királyi ház képvise­letében az egy évvel korábbi 44 közéleti szereplés után. A tavalyi feladatok közül 51-et külföldi lá­togatások idején teljesített: férje, a trónutódlási sorban a második helyet elfoglaló Vilmos herceg és első gyermekük, a másfél éves György herceg társaságában Ausztráliában és Új-Zélandon is járt, és Vilmossal a múlt hó­napban nagy sikerű látogatást tett New Yorkban. Katalin her­cegnő hivatalos tavalyi megjele­néseinek száma még magasabb is lehetett volna, ha a terhesség korai szakaszában jelentkező heveny rosszullétei miatt nem keüett volna néhány programot lemondania. Tavaly Károly trónörökös (66) volt a legszorgalmasabb, 533 hi­vatalos megjelenéssel. Őt húga, Anna hercegnő, a királyi pár egyetlen leánygyermeke követ­te 528 nyilvános szerepléssel. ■ MTI

Next

/
Oldalképek
Tartalom