Új Néplap, 2015. január (26. évfolyam, 1-26. szám)

2015-01-23 / 19. szám

2015. JANUAR 23., PÉNTEK 15 MEGYEI TÜKÖR Hatvan éve akasztották fél Jancsó Piroskát! 4. múltidéző A szülők még a temetéskor sem hitték, hogy lányaikat rejti az öt kis koporsó Jancsó Ladányi Piroska végül bíróság elé állt. Ha a szovjet katonák esetleges (fő)szerepe nem lett volna hangsúlyos a vádlottak és a tanúk vallomá­saiban, akkor akár az egész ország, de még a nemzetközi közvélemény is ledöbbent vol­na a büntetőperben elhangzot­taktól. így azonban hírzárlatot rendeltek el. A Szolnok Megyei Néplap is akkor mély csenddel vett tudomást a történtekről. Miután a halálos ítéletet 1954. december 12-én végrehajtották a szolnoki börtön udvarán, az eseményről „Beteljesedett” címmel csupán ennyi volt a tudósítás: „És beteljesedett az ítélet. Elpusztult a főidről a dol­gozó, szerető, törekvő társadal­mából az emberi dúvad”. Mészáros Géza Aztán Jancsó Ladányi Piroskát, az alig 20 esztendős, ötszörös gyilkost is hozzák. A tömeg fel­mordul, mire a kivégzésére veze­tett lány magabiztosan odabökve mondd valamit feléjük. Nem fél, hiszen egyetlen átvirrasztott éj­szaka alatt, amikor egyetlen kí­vánságát, miszerint csak még egyszer láthassa Mihályka nevű kisfiát, nem tudták teljesíteni, így immáron beletörődött sor­sába. Húsz évet élt szegényen, kiszolgáltatottan, lelki nihilben. Az akasztófa alatt végzi. Alig 10 óra után állt meg a szívverése Jancsó Ladányi Piroskának. Rubin Szilárd, az „Aprószen­tek” című könyvében egy, a szol­noki, Körösi úti temetőben 1966- ban történt látogatásáról is írt. A temetőgondnok, kérésére, két helyre vitte akkor el. Az egyik a 11-es parcella, a másik a régi ravatalozó és a wc-k mögötti te­rület, ahol kerítés meg némi zöld sövény választja el a római kato­likus és a református sírkertet. Előbbinél, 1966-ban, egy beros- kadt hant előtt, öt földbe tűzött fakereszt közül már akkor is csak egy állt, négy kidőlt. De az álló fejfán se lehetett elolvasni a nevet. Egykoron díszsírhely volt, de csak azért, mert nem 25, ha­nem 100 évre váltották meg. Ez volt a város ajándéka az öt kicsi áldozatnak, akiket egy napon, 1954. szeptember 7-én temetett el a tanács, mert a szülők még ekkor sem hitték, hogy lányai­kat búcsúztatják. A gyerekek családjai teljesen elhanyagolták a helyet, mert a kis halottak hoz­zátartozói szerint a sírba idege­neket temettek. A temetői lajstrom azért még ma is hitelesen árulkodik az ál­dozatok közös nyughelyéről (ll­es parcella, díszsírhely)... Nem úgy Jancsó Ladányi Piroskáéról. Őt a kivégzése után a régi rava­talozó mögötti temetői árokban hántolták el, oda, ahová az ’50- es évek végéig az egyház által a nem „keresztényi” halállal halt öngyilkosokat, illetve gyilkoso­kat földelték el névtelenül, jel­telenül, a temetői nagykönyvbe bejegyezetlenül... Az Isten nyu­gosztaljon mindenkit, aki e csú­fos történetben már eltávozott az élők sorából, és éltesse mind­azon érintettet, akik alig több mint 60 év után ma is köztünk vannak! Vége! A Szolnok Megyei Bíróság előtt Jancsó Piroska és anyja, Jancsó Borbála állt. A tárgyaláson csak a vádlottak és a tanúk beszéltek az orosz katonák esetleges sze­repéről - erről korábbi fejeze­teinkben esett szó -, ám a bíró, az ügyész, de még a védők is kí­nosan hallgattak róluk. A Vörös Hadsereg is csupán azért került szóba, mert az arról elnevezett törökszentmiklósi útnak a 171. számú házában követte el Jancsó Piroska a gyilkosságokat. Hogy egyedül, vagy anyja unszolására és segítségével, netán a szovjet „szoldátok” fedezésére? Nos, er­re vonatkozóan ‘az elmúlt évti­zedekben sokan kerestek biztos választ. A legnagyobb valószínű­ség azonban mégiscsak abban a határozati tényállásban lehet, amely a másodfokon eljáró Leg­felsőbb Bíróság jogerős döntésé­ben született meg, s amely Pi­roskát, mint többszörös gyilkost, anyját, Borbálát pedig mint bűn­segédet jelölte meg. Az „orosz szál” máig nem bizonyított... Jancsó Ladányi Piroska tehát 20 esztendős korára ötszörös gyilkossá lett. A Szolnok Megyei Bíróság első fokú ítélete megdöb­bentő részletességgel foglalta össze a gyilkosságsorozat eleme­it, amelyeket azok megrázó rész­letessége miatt nem idézünk. Nem volt tipikus bírósági tárgyalás Egy 21 éves nő szerencsés megmeneküléséről a 2. fejezet­ben szóltunk. Az ő rendőrségi feljelentése akadályozta meg a további haláleseteket és indítot­ta el a felderítést, majd jelentet­te végül Jancsó Ladányi Piros­ka végzetét. A Szolnok Megyei Ügyészség 1954. szeptember A szolnoki római katolikus temető 11-es parcellája, ahová a ÍOO évre megváltott díszsírhelyen temették el az öt kis áldozatot 20-án készítette el a vádiratot Jancsó Ladányi Piroska és Jan­csó Borbála ellen, ötrendbeli gyilkosság és egyéb bűncse­lekmények miatt. Az anya bűn­részességét, annyiban hagyták, hogy „erkölcstelen, züllött élet­módjával a szigorúságra igen rászoruló Piroska nevű leányá­ból csavargó, tolvaj, prostituált nőt nevelt, őt még egészen fiatal korában elkísérte azokra a he­lyekre, ahol a nemi közösülésre a legjobb alkalom nyílott”. Jan­csó Borbála ellen emellett tiltott kéjelgés és közveszélyes mun­kakerülés miatt emeltek vádat, illetve azért, mert „munkahelyé­ről kb. 6,5 méter hosszú, tömítés­re használt pamutzsinórt mint társadalmi tulajdonhoz tartozó tárgyat 39.20 Ft értékben ello­pott”. Az első fokú tárgyalására 1954. szeptember 29-én, Szol­nokon került sor a Szolnok Me­gyei Bíróságon. Mégpedig zárt ajtók mögött, mondván, hogy „a nyomozati adatok szerint olyan erkölcsi és a nemi élet kérdé­sét érintő problémák kerülnek megvitatásra, melynek nyilvá­nosságra való hozatala a közér­deket sértené”. A zárt tárgyalá­son azonban azt engedélyezték, hogy a meggyilkolt lányok szü­lei részt vegyenek. Jancsó Ladá­nyi Piroska azt mondta el, amit utolsó vallomásában is elismert, mégpedig, hogy nem vágyai ki­elégítése, illetve haszonszerzés céljából ölte meg az áldozatait, valamint, hogy szégyellte lesz­bikus hajlamát. Jancsó Borbála pedig megerősítette, hogy a bűn- cselekményekről nem volt tudo­mása. Viszont az ellene felhozott többi vádat - lopás, tiltott kéjel­gés - elismerte, mivel azokat a férfiakat is beidézték tanúként, akik fizettek neki. A közveszé­lyes munkakerülést viszont ej­tették, mivel 1954 nyarán már volt állandó munkahelye. A tár­gyaláson további két gyermek­korú lány állította, hogy Piroska őket is el akarta csalni, de voltak olyan tanúk is, akiknek a lány a megölt gyerekek ruháit árulta. A bíróságon feltettek neki egy sor olyan kérdést is, ami a sze­xuális életére vonatkozott, de ami nem tartozott a tárgyhoz. Az anya bűnrészességét is megállapították Nem volt meglepő: az első fokú bíróság Jancsó Ladányi Piroskát halálra ítélte, előre megfontolt szándékkal, aljas indokból és kü­lönös kegyetlenséggel elkövetett ötrendbeli emberölés, egyrend- beli emberölés kísérlet, ötrend­beli rablás és egyrendbeli lopás bűntettében. Jancsó Borbála 2 év 6 hónap börtönbüntetést kapott. Az ügyész Jancsó Borbála ese­tében súlyosbításért, a védelem pedig mindkettejük vonatkozá­sában enyhítésért fellebbezett, így került a büntetőügy másod fokon, 1954. október 14-én a Leg­felsőbb Bíróságra. A tárgyalás során Jancsó Ladányi Piroska és anyja is fenntartotta korábbi val­lomását. Az ügyész elsősorban Jancsó Borbála felelősségét és bűnrészességét hangsúlyozta, és lényegesen súlyosabb büntetés kiszabását kérte. Piroska védője a vádlott fiatal korára tekintet­tel, illetve azért kért kegyelmet, mert a lányt nem egy szerető anya, hanem „az utca nevelte”. Jancsó Ladányi Piroska az utol­só szó jogán ezt mondta: „Sze­retném, ha megváltoztatnák az ítéletet, bár tudom, nagy bűnt követtem el. Szeretném a kisfiá­mat magam nevelni, nem csiná­lok többet ilyent”. Jancsó Borbála nem kívánt beszélni, a bíróság szünetet rendelt _________ el az ítélethir­detés előtt. Az ügy részleteivel szintén jelentős munkásságot felmutató Legát Tibor utánajárásának köszönhe­tően az is kiderült, hogy ekkor olyan váratlan fordulat történt, ami változást hozott az első fokú ítélettel szemben. A szünet után Jancsó Ladányi Piroska ugyanis szót kért, és jelezte, hogy addigi vallomásának bizonyos részle­teit megváltoztatja, majd közölte: „A valóság az, hogy anyám is tu­dott a tetteimről”. A lány kijelen­tette, hogy az első gyilkosságot leszámítva nem kizárólag sze­xuális indítékból ölt: „A máso­dik esetnél mondotta nekem azt, hogy lehetőleg olyant hozzak a piacról, akinek jó ruhája és pén­ze van. A többinél is ez vezetett, mert pénzre volt szükség, és a nemi ingeremet is szerettem vol­na kielégíteni”. Az is elhangzott, hogy az áldozatok kezét épp az anya fogta le, miközben Piros­ka fojtogatta őket. Közvetlenül az ítélethirdetés előtt a gyilkos lány még annyit mondott: „Akár­mennyit kerestem, anyám min­dent eltékozolt. Férfiakba, cuk­rászdába, italba ölte a pénzemet. Én teljesen meztelen maradtam, A VASKAPUT KINYITJÁK, HOGY AKI AKAR, RÁLÁTHASSON, MI ZAJLIK A BÖRTÖN UDVARÁN. A régi ravatalozó mögötti temetői árokba földelték el Jancsó Ladányi Piroskát így gondoltam ruhát szerezni magamnak. Anyám folyton pén­zért hajtott, és üldözött engem”. Piroska kirohanása nem volt falra hányt borsó. A Legfelsőbb Bíróság megváltoztatta a Szol­nok Megyei Bíróság első fokú ítéletét, s bár Jancsó Borbála bűnrészességével kapcsolatban más bizonyíték nem állt rendel­kezésre, a LB mindkettőjüket halálra ítélte. Az anya végül meg­úszta az akasz­tást, mert a Népköztársaság El­nöki Tanácsa, a hozzá benyújtott kegyelmi kérvényt elbírálva, az asszony büntetését életfogytig tartó szabadságvesztésre változ­tatta (Jancsó Borbála sokáig Ka­locsán raboskodott, majd miu­tán gyógyíthatatlan beteg lett, a zalaegerszegi börtönkórházban, a női elfekvő részlegen, teljes szellemi_és fizikai leépülést kö­vetően halt meg az 1960-as évek végén - állítólag valahol ott is te­methették el). Gondozatlan díszsírhely és temetői árok Szolnok, Dózsa György utca (1950-ig Werbőczy István ut­ca), Szolnok Megyei Bíróság, mellette-mögötte a börtön (ma Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Büntetés-végrehajtási Intézet). 1954. december 12-én már ko­ra reggeltől gyülekeznek az ut­cában az emberek. Tiszta, napos, épp ezért fagyos, csípős hideg az idő. A méretes vaskaput kinyit­ják, hogy aki akar, ráláthasson, mi zajlik hamarosan a börtön udvarán, s hogy megnyugodjon a hatalmat és az „ideiglenesen” hazánkban tartózkodó Vörös Hadsereget kritizáló közvéle­mény: immáron nem kell félni, pillanatokon belül meg fog halni az „igazi gyilkos”. A bírói asztal mögött bírák, ügyészek, ügyvé­dek, orvosok foglalnak helyet. Mögöttük a hóhér és segédei, to­vábbá, nem messze a nyomozók is ott állnak. Törökszentmiklós- ról teherkocsival szállítják az embereket, elsősorban az áldo­zatok családtagjait a helyszínre, őket közelebb terelgetik, a bitófá­hoz közel. Ám a szülők egynéme- lyike még most is tagadja, hogy gyermekük lett volna az, akit a boncasztalon láttak kiterítve.

Next

/
Oldalképek
Tartalom