Új Néplap, 2015. január (26. évfolyam, 1-26. szám)
2015-01-17 / 14. szám
2015. JANUAR 17., SZOMBAT INTERJÚ И Kiss Gergely az indiánoknak szurkolt vízilabda A háromszoros olimpiai bajnok megadja a tiszteletet a művészetnek Mátyás király jobban érdekelte mint Superman, olvasónaplóját pedig bármelyik éltanuló megirigyelte volna. A művészetek szeretetét lányainak is igyekszik átadni Kiss Gergely vízilabdázó, aki az olimpiai győzelmek bűvöletében is sokat megőrzött gyerekkora hobbijaiból. Babják Bence- Nemzeti Sport- Szóval rendre az indiánoknak szurkolt?- Mindig is vonzott a természetközeli életmódjuk, ahogy együtt lélegeznek a környezetükkel. Egy barátom ismerőse Amerikában, egy indián rezervátumban él, talán valamikor lesz szerencsém kimenni hozzá. Amikor New Yorkban fiataloknak tartottam edzéseket, természetesen megnéztük az indián múzeumot is. A történelmük már gyerekként megérintett, sajnáltam, ahogy a civilizált fehér ember elbánt velük. Ezért szimpatizáltam velük a kalandregényekben.- Már kisgyerekként megszerette a könyveket?- Olykor bevackoltam magam a szobába, és fél délutánon keresztül olvastam, máskor este tizenegyig nem tudtam letenni a könyvet. Egyszer-egyszer a szüleim rám is szóltak, de látták, hogy nem tapétát firkálok, úgyhogy nem volt belőle nagyobb baj.- És a kötelező olvasmányok?- Akadt, amelyiket már egy évvel korábban elolvastam, a Kiss Gergely imád olvasni, az iskolában például a Pál utcai fiúkból pazar olvasónaplót írt Pál utcai fiúkból olyan, rajzokkal díszített olvasónaplót írtam, amit a legstréberebb tanuló is megirigyelt volna. Mondjuk ez akkor nem számított meglepetésnek, hatodikos koromig kitűnő diák voltam, tanulmányi versenyeken is indultam. Gergőké szépen bement a csinos kis pulcsijában, és ötös dolgozatokat írt, hibátlanul mondott verseket.- Az önéletrajzi könyvében láttam, hogy a Robin Hoodról, Tar- zanról szóló történeteket különösen szerette.- Valóban szerettem a hősökről, a másokon segítő emberekről olvasni, és úgy alakult, hogy Mátyás király jobban érdekelt, mint Superman vagy a Pókember.- Vágyott rá, hogy a vízben szuperhőssé váljon, aki segít a nehéz helyzetekben?- Már gyerekfejjel is szerettem volna olimpiai bajnok lenni, de nem azért, hogy hősként kezeljenek. Az ilyen jellegű vágyaimat máshol éltem ki, egyke gyerekként sokszor a katonáimmal játszottam el kalandos történeteket. Amikor pedig a Duna-parton bicikliztem, mindig megmentő voltam, a bringámat pedig szupermotornak vagy éppen középkori paripának képzeltem.- Mennyire volt nehéz élsportolóként megőrizni a gyerekkori hobbikat?- Elsősorban vízilabdázó vagyok, de nem akartam szakbarbárrá válni, aki csak any- nyit tud mondani, hogy az edző kérte, hogy ússzak a szélen, én meg úsztam a szélen. Ezért is tartottam fontosnak, hogy ne csak a vízilabdás közegből legyenek barátaim. Nehéz lenne a két halmazt teljesen szétválasztani, de vannak, akikkel többnyire a pólóról, a hétköznapokról, míg másokkal a magánéletemről vagy éppen a legutolsó színházi vagy filmélményemről szoktunk beszélgetni. Utóbbinak a hiányát különösen akkor érzem, amikor a zsúfolt versenynaptár miatt nem jut rá idő.- Minek köszönheti, hogy ennyire fogékony a kultúra iránt?- A szüleim rendszeresen vittek operába, operettre, különböző darabokra, ahova rendre öltönyben és nyakkendőben mentem, s nem azért, mert évente egyszer voltam ott, hanem mert úgy gondoltam, a művészetnek mindig meg kell adni a tiszteletet. De múzeumokba is gyakran jártunk, sőt, a szüléimét elrángattam az ország másik végébe várakat nézegetni, ha ugyanis történelmi filmet láttam, egyből meg akartam nézni a történet színhelyét.- Családapaként mennyire sikerül átadni ezt az értékrendet?- A lányaim, Viktória és Patrícia is szeretnek olvasni, kerülik a gyorséttermeket és a gagyi műsorokat, és néha olyanokat kérdeznek, hogy csak pislogunk a feleségemmel. Persze minden gyerek kíváncsi, de előfordul, hogy egy témáról fél órát tudunk velük beszélgetni, míg egy felnőttel legfeljebb öt percig menne.- Az apai szigorra nincs is szükség?- Csak akkor, ha valamiért ötször szólok, ám ők csak azért sem csinálják meg, amit kérek. Akkor hatodjára már kicsit felemelem a hangom, de mindig ügyelünk arra, hogy ne bántsuk őket, hogy ne vitatkozzunk előttük. Ugyanakkor érezniük kell, hogy a családi egyenrangúság mellett azért mi neveljük őket, nem pedig fordítva.- Mennyire nehéz az uszodában hagyni az érzelmeket?- Csak a kötelező győzelmek esetén tudok úgy viselkedni a lányokkal, mintha aznap nem lett volna meccs, a fontos találkozók után győzelem és vereség esetén is pörög az agyam. Persze ha szombat este lecseng az összecsapás, vasárnap már mindent megteszek azért, hogy ne a pólóst, hanem az apukát lássák bennem. Storcz Botond a hölgyek tengerében kajakkirály A sport mellett a kertészkedés tölti fel - Mozgás nélkül rosszul érzi magát Storcz Botond a három kislányából kettővel. A kapitány örömmel adja át magát otthon a nőuralomnak Tavaly második alkalommal vehette át az Év szövetségi kapitánya elismerést Storcz Botond. A háromszoros olimpiai bajnok kajakos büszke rá, hogy megugrottá azt a szintet, amelyet elődjei, Angyal Zoltán, Vajda Vilmos és a többiek jó magasra tettek fel. A „vízen” - ahogyan versenyzőként is tette - továbbra is a maximumot követeli meg magától, a civil életében azonban - igazi lányos apukaként - le lehet venni a lábáról. Lipiczky Ágnes /Nemzeti Sport- A mondás szerint, minden sikeres férfi mögött ott áll egy nő. Ha jól számolom, önnek négy nő is jutott az életébe...- Sok a jóból - nevet Storcz Botond. - Igen, három lányom van: Dorka, Katica és a legkisebb, Boglárka. Mielőtt megkérdezné: átadom magam a nőuralomnak, és mint minden lányos apukát, engem is gyorsan le tudnak venni a lábamról.- Babázik, teregeti a rózsaszínű ruhákat, főz és vásárolni is szívesen elmegy velük?- Utóbbit inkább a feleségem, Kata teszi meg, vele szerintem sokkal élvezetesebb ez a program. De valóban szoktam teregetni a lányok ruháit, és olykor-olykor főzök is velük. A konyhában persze Kata a főnök, de ha kerti sütögetésről, vagy egy kemencés pizzáról van szó, én is beszállok. Együtt gyúrjuk a tésztát, a lányok teszik rá a feltétet, és mehet is a kerti kemencébe. Sok időt töltünk a kertben, gyakran van nálunk összejövetel, hiszen a testvéremék szinte a szomszédban laknak.- Ha már a kertet említette, egyszer azt nyilatkozta: nagyon ki tudja kapcsolni a kertészkedés.- Ez így is van. A sport mellett talán ez tölt fel a leginkább. Szívesen elmolyolok a kertben, mert rövid idő alatt látványos eredményt lehet elérni, és közben az ember rendezni tudja a gondolatait is. Ugyanúgy kikapcsol, mint a sport.- Jut még ideje a mozgásra?- Muszáj, hogy jusson. Azok a legértékesebb napjaim, amikor mondjuk egy jó futás után tudok elindulni a munkába. Egészen más minden. Korábban heti négy alkalommal is futottam, most inkább azt mondom: nagyon örülnék, ha három futás összejönne egy héten. Egy sportolónak mindig hiányzik a mozgás az életéből. Ha sokáig nem futok, nem bringázom, komolyan rosszul tudom érezni magam.- A víz mennyire hiányzik?- Még mindig az életem része, szoktam kajakozni is. Persze már nem olyan szinten, mint korábban.- Amikor 2008 nyarán kiszállt a kajakból és lezárta sportolói pályafutását, ilyen jövőt képzelt el magának?- Tudtam, hogy a sportág mellett akarok maradni, határozott elképzeléseim voltak arról, hogy miként szeretném folytatni a pályafutásomat. Szerencsésnek mondhatom magam, hogy 2009 januárjától engem neveztek ki a sportág szövetségi kapitányának, és bár nem tartottam a feladattól, mégis óriási lépés volt ez az eddigi életemhez képest.- Mi jelentette a legnagyobb változást?- Amikor sportolók vagyunk, egyáltalán nem érezzük azt, hogy burokban élünk. Egy új élet, új ritmusát kellett felvennem, és ez még akkor is nagy feladat, ha valójában évtizedek óta ugyanebben a közegben mozog az ember.- Könnyen elfogadták?- Úgy érzem, igen. A versenyzők esetében sokat számít, hogy egykor én is sikeres sportoló voltam, vagyis magammal tudtam hozni a versenyzői szemléletet, belülről nőttem ki a sportág számára. - És jó érzés, amikor a fiatalabb versenyzők tanácsért fordulnak hozzám, tisztelnek, megbíznak bennem.- A kajak-kenu sportban kódolva vannak a sikerek. Önnek személy szerint mit ad most egy-egy világbajnoki cím, egy-egy nagy győzelem?- Rengeteget. A válogatott megmérettetésein ugyanazt érzem, mint korábban versenyzőként éreztem: az a célom, hogy a legjobbak legyünk a világon. A csapat összeállításánál is mindig ez motivál. Bár már nem ülök a hajóban, de úgy érzem, én ugyanúgy verseny zem. »
