Új Néplap, 2015. január (26. évfolyam, 1-26. szám)

2015-01-16 / 13. szám

I 2015. JANUAR 16.. PÉNTEK Esti mese Rozinak. Nemrég kezdte a bölcsit Molnár László kicsi lánya. Rozi. Kedvenc meséje a Bogyó es Babóca. ebből minden este meghallgat néhányat. Ha apa is otthon van, ó olvas neki, így igazi színházi előadássá válnak számára a kedves történetek. KING Együtt szurkol az egész család ikrek „Rokonházasságot” kötött az ismert szolnoki bőrgyógyász Egyfajta újévi fogadalom­tétellel indult az év dr. Szabó Andráséknál. Ennek szelle­mében a gyerekek lelki-testi- szellemi fejlődését tartják legfontosabbnak a szolnoki családban. Munkatársunktól Nem könnyű programot egyez­tetni Szabó András családjá­ban. A jónevű bőrgyógyász a megye több településén is ren­del, felesége, Nóra főiskolai ta­nárként spanyol és angol nyel­vet oktat, negyedik osztályos gyermekeik - Anna Ajándék és András Bajnok - számára pedig a tanulás mellett a sport is egyre fontosabbá válik. Első hallásra talán furcsának tű­nik, ám ők „rokonházasságot” kötöttek. Egy lagziban talál­koztak annak idején, amely­ben egyikük a vőlegény, má­sikuk a menyasszony rokonai közé tartozott, sőt, szüleik együtt is fociztak. A tanítás mellett természetesen a gyer­meknevelés is elsősorban Nó­rára hárul, bár nyilvánvaló, hogy férje segítségére is szükség van olykor. Dr. Szabó András napja két kávéval in­dul és két pohár borral fejeződik A versenyszellem vezérli az ikreket BAJNOK ÉS AJÁNDÉK nagyon szeret iskolába járni, igazán jól tanulnak, kitűnően szere­pelnek versenyeken is, ám me­rőben eltérő a két gyerek sze­mélyisége. A kislány jóval szor­galmasabb, mindig ő ül le előbb tanulni.- Ajándék gyorsabb, szerte­ágazóbb a figyelme, ám eb­ben a hiba lehetősége is job­ban benne van - meséli Nó­ra. - Bajnok lassabb, ám egy­ben alaposabb is. Az elmúlt években folyamatos versen­gés volt köztük, ez mostanra talán kicsit enyhült. Ma már sokkal inkább hajlandóak együtt dolgozni, de még ma is külön kell kikérdeznem a lec­két tőlük, hogy ne vágjanak egymás szavába. van rá - teszi hozzá Nóra. - A napi rohanásban, iskola, mun­ka, edzések közötti rövid idő­ben nincs igazán lehetőség ar­ra, hogy igazán együtt legyünk. A sport egyre komolyabb sze­repet játszik Szabóék életében.- A gyerekek a Széchenyi körúti iskolába járnak, ahol a sport igen fontos - mond­ja az édesanya. - Mindketten kosárlabdáznak, ráadásul egyre sikeresebben, így ért­hető módon nagyon szeretnek járni, és Tóth János bácsit, az edzőjüket is nagyon szeretik. A fiúk A csoportban, a lányok В csoportban játszanak, az edzések mellett rendszeresen vannak meccseik, így mi iga­zi sportolószülőkké váltunk. A hétvégéinket a mérkőzések­hez igazítjuk, mi is megyünk velük együtt szurkolni, sőt a hódmezővásárhelyi és szegedi meccsekre szüleim is jönnek, hiszen ők ott laknak. Mosta­nában már Olaj-meccsekre is négyesben megyünk az ikrek­kel. Andrással mi korábban is rendszeresen jártunk, de amíg a gyerekek kicsik voltak, kimaradt néhány esztendő. Most viszont már négy bérle­tet vásároltunk, így családilag szurkolunk. be. A közte lévő időnek pedig szinte minden percét be kell tábláznia ahhoz, hogy min­denre jusson idő. A rendelések után általában este hét óra, mi­re az orvos hazaér. Mivel ez az az időpont, amikor együtt lehet a család, megadják a módját a Vacsorának. Együtt étkeznek, szépen terített asztalnál, s min­denki elmeséli, mi minden tör­tént a nap folyamán.- Feleségem, Nóri ki­tűnően főz - mondja a bőrgyógyász. - Kedvencem a gyü­mölcslevese, de a bárányt és az olasz fagyit is na­gyon szeretem. A finom ételek­nél is fontosabb azonban, hogy ilyenkor kizárólag egymásra figyelünk. Mindenki elmeséli, mi történt vele a nap folyamán, mi bántja, minek örül. Ezekre a meghitt percekre mindany- nyiunknak szüksége van.- Azért is ragaszkodunk eh­hez az együtt töltött napi egy órához, mert úgy látjuk, az ik­rek lelki fejlődésében óriási szerepet ját­szik. És persze nekünk is nagy szükségünk A Szabó család­ban igyekeznek odafigyelni arra, hogy minden­nap együtt töltsenek legalább egy órát шташшшяшшшшшшяшвшяшвшшшшшшшяшш Kedves Zsolt atya! Bajban vagyok. Azt hiszem, félévkor borzasztó lesz a bizonyítvá­nyom. Szerintem matekból meghúznak, de a kémia sem lesz valami fényes. Apám tu­tira agyoncsap. Szerintem amint kézhez kapom a bizo­nyítványomat, haza se me­gyek... Vagy nem tudom... Jó lenne már előre felkészíteni őket, hogy rossz lesz a bizim, de mégiscsak én vagyok a gyerekük... Mit csináljak? Kedves Ifjú valaki! Sajnálom, hogy nem tudom, hogy hívnak és hány éves vagy. Vannak pil­lanatok, amikor „pap sem tud­ja...” Ismernem kellene a csalá­dodat, hogy valódi agressziótól kell-e félned, vagy a jogos szü­lői haragtól. Remélem, hogy jó a családod! Bizonyítvány csak KÖVESDY ZSOLT, KUNSZENTMÁRTON PLÉBÁNOSA úgy nem lesz. Az egy időszak­végi jelzés. Jelzés a sulitól, hogy milyen a teljesítményed, jelzés tőled, hogy szüleid nem foglalkoztak veled úgy, ahogy elvártad volna, és jelzés lehet arra, hogy a tanárokkal szemé­lyes konfliktusod lehet. Talán nem arra kellene felkészíteni őket, hogy rossz lesz a bizi, hanem őszintén elmondani nekik, hogy anya, apa elbal- táztam ezt a félévet. Kérdés, mi lehet az oka? Lehet, hogy bosz- szú valami családi zavarért? Ha valami nem megy, időben segítséget kell kérni! A folya­matok közben pedig figyelni a jeleit annak, hogy mi lesz a vé­ge és mi lesz a következmény, ez a helyes látásmód. Ha kedv- kérdése a kötelesség, annak bukta a vége, nem csak a suli­ban. Mégiscsak te vagy a gye­rekük. Igen, de ne élj ezzel visz- sza. Egy anyának és apának, ha megbüntet vagy pofon vág, kétszer annyira fáj, csak ezt nem mondják el. Ha szeretnek, épp lehet, hogy kétségbeesnek, hogy rossz szülők, és nem tud­ják, mit rontottak el. A helyes hozzáállás az, ha az elrontott időszakot következményeivel együtt felvállalod, és őszintén kimondod, hogy elbaltáztam... bocsánatot kérek, kijavítom. Nyugodtan menj haza, nézz szembe önmagaddal, és beszél­gess el velük erről a félévről. Te döntőd el hogyan tovább... Drukkolok! Párkapcsolati, munkahelyi, családi gondja van? írja meg problémáját, kérdéseit, hogy Zsolt atya Önnek is segíthes­sen megtalálni a kiutat! E-MAIL CÍMÜNK: atyavilag.ujneplap@gmail.com LEVÉLCÍMÜNK: Új Néplap Szerkesztőség, 5000 Szolnok, Mészáros Lőrinc u. 2. ÓVÓ NÉNINEK KÉSZÜL. Ruska Cintia a Pálfy-Vízügyi Szakközépiskola végzős diákja Szolnokon. A 18 éves lány érettségi után óvodapedagó­gus szakon szeretne továbbtanulni. Ha csak teheti, párjával és bará­taival tölti a szabad idejét, szeret kirándulni, túrázni, mozogni. Te is szeretnél A hét lánya lenni? Ha már elmúltál 14 éves, akkor jelentkezz néhány soros, fényképes bemutatkozással a szoljonaszoljon.hu e-mail címen! А НЕТ KÉRDÉSÉ Ön szokott vért adni? KOORDINÁTOR- huszonkét esztendős ko­rom óta vagyok véradó - számolt be a munkáját in­kább hivatásának tekintő szolnoki hölgy. - Azért dön­töttem úgy, hogy segítek másokon, mert korábban én magam is kaptam vért és ez nagyon jó érzéssel töl­tött el. Kétszer is megmen­tették ily módon az életem, amit soha nem fogok tudni eléggé megköszönni. Tud­játok, ahogyan a szlogen is szól: „Adj vért, ments meg három életet!” Amíg lehet, vagyis amíg az egészségem és a korom engedi, adok vért, ahányszor csak tu­dok... a családomból ráadásul többen is követték a példá­mat. Előfordult, hogy a leg­közelebbi hozzátartozóim­mal együtt jelentünk meg a véradáson. több dolos is motivál en­gem - és persze minden bizonnyal más véradókat is-, hogy segítsek. Elősorban maga a tény, hogy egy be­teg embernek szüksége van a véremre a felképüléséhez, számomra már elegendő indok. Amennyiben be­teg gyermeken segíthetek, szintén nem gondolkodom, hanem megyek, évente több alkalommal is és adok vért. persze, az első véradásom előtt én is komolyabb, fáj­dalmasabb beavatkozásra számítottam, és izgultam, de kellemesen csalódtam. A véradáson maximum öt-hat perc alatt átestem, miközben egy nagyon kel­lemes érzés kerített hatal­mába. Az érzés, hogy se­gíthetek, bőven kárpótolt a szúnyogcsípésnél nem kellemetlenebb szúrásért. Emellett azért is adok vért, mert így átesem egy egész­ségügyi szűrésen is. mondhatnám, hogy szeren­csés ember vagyok, hiszen a továbbiakban is adha­tok még vért. Mindezt nem azért teszem, hogy megkö­szönjék - ami persze mi ta­gadás, jólesik az embernek -, hanem azért, hogy segít­hessek. Önmagában az emi­atti jó érzés motivál minden egyes alkalommal, amikor megjelenek a véradásokon.

Next

/
Oldalképek
Tartalom