Új Néplap, 2014. december (25. évfolyam, 279-303. szám)

2014-12-01 / 279. szám

2014. DECEMBER 1., HÉTFŐ 5 MEZŐTÚR ÉS KÖRNYÉKE Csángóföldre látogattak a refis diákok kapcsolat Példaértékű, hogy a határon túli magyar diá­kokkal miként tartanak élő kapcsolatot a mezőtúri re­formátus iskolában tanuló fiatalok.- Iskolánk életébe szer­vesen illeszkedik a testvér- iskolái kapcsolatok építése és ápolása - emelte ki az intézmény fontos sajátossá­gát Vasas István a Mezőtúri Református Kollégium főigaz­gatója.- A Kárpát-medence több iskolájával - elsősorban er­délyiekkel - kapcsolatban állunk, évek óta három te­lepülés, Arad, Kézdivásár- hely és Nagyvárad egy-egy iskolájával van kölcsönös kapcsolatunk. Célunk az, hogy testközelbe hozzuk, és megismertessük diákjaink­kal a határon túl élő ma­gyarság sorsát. Diákjaink a kölcsönös látogatások során más minőségben érezhetik meg azt, hogy milyen érzés is magyarnak lenni, egyfajta missziónknak tekintjük a határokon átívelő, kulturális nemzetegyesítés elősegítését. Az intézményekben tanuló diákokat többször is vendégül látjuk a tanév folyamán, s ter­mészetesen mi is látogatást teszünk náluk. Emellett 2010 óta szervezünk gyűjtéseket csángó magyar gyermekek számára, illetve egyre széle­sebb körben kívánjuk meg­rendezni a Márai Sándor Iro­dalmi Versenyt. Csángóföldre épp a napokban utazott ki né­hány diákunk és tanárunk, akik a hagyományoknak megfelelően a könyv- és ruha- dományok mellett pénzbeni segítséget is vittek a külhoni magyar testvéreinknek. ■ Vasas István főigazgató Barna Géza édesapjától tanulta a gazdálkodást. Mára már legkisebb fia is bebizonyította, hogy „traktorra született”. Az árpa éve volt az idei mezőgazdaság Az időjárás keresztülhúzta a gazdák számításait A mezőgazdaság már csak olyan, hogy sosem ideáli­sak a körülmények. Vagy rossz az idő és kevés a ter­més, bár jó az ára, vagy kedvezően alakul ugyan az időjárás, de akkor meg mindenhol sok terem, így olcsón kell túladni rajta. Szilvási Zsuzsa * I ( Mesterszállás térsége kimon­I dottan mezőgazdasági vidék. Adottságainak köszönhetően lakói elsősorban ebből élnek. Az európai hírű Mezőhéki Tsz megszűnésével, felaprózódá- sával azonban beszűkültek a lehetőségek, az ott élők körül­ményei egyre nehezednek. Ám az arrafelé lakók számára még mindig a föld adja az életet. Az idei esztendőben azonban még a legjobb minőségű táblák is csak módjával termettek. Az ősz meglehetősen mozgal­mas időjárást hozott a térség­ben. Október második felében nagy mennyiségű csapadék hullott, amit a talaj már nehezen tudott befogadni, ezért lassultak a vetési és betakarítási munká­latok. Többnapos állás után foly­tatódott a kukorica aratása és a búza vetése. Ugyanakkor jelen­tős területeken az átázott talajra rá sem lehetett menni egy ideig. Az elvetett gabonára és repcére ugyanakkor jótékony hatással volt a csapadék: robbanásszerű gyorsasággal kelt a búza, árpa és megerősödtek a repcék.- Meglehetősen vegyes ké­pet mutat idén a határ - mond­ja Barna Géza mesterszállási gazdálkodó. - A búza minősé­ge gyengébb lett, inkább azt mondhatom, hogy az árpa éve volt az idei. Mi már végefelé já­Repcét kisebb területen vetettünk - mutatja a gazda runk a munkáknak, de tudom, hogy sok gazdálkodótársam még most sem tudott mindent learatni. Jómagam is háromszor futottam neki egy kis darab napraforgónak, s közel félhek­tárnyi valószínűleg már lábon is marad. Sokan vannak azonban, akik jóval nagyobb területet nem tudnak rendesen művelni a sok csapadék miatt, így az őszi vetésekkel is elmaradtak. Pedig ahogy mondani szoktuk, még a rossz őszi vetés is jobb, mint a jó tavaszi. A jórészt saját földet, de emel­lett bérelt területet is művelő- EREDETILEG NÖVÉNYVÉDŐ ag­rármérnök a végzettségem, a családi gazdaságunkban dolgo­zom közel 200 hektáron - me­séli. - Gyakorlatilag belenőttem a gazdálkodásba, hiszen sokáig édesapám mellett végeztem a mindennapi teendőket. Remé­lem, tőlem is öröklik majd a gyermekeim a föld szeretetét, mindenesetre a legjobb úton ha­ladunk efelé. Nagy fiam már igazi segítséget jelent, ha kijön velem a földre, de a legkisebb, gazda panaszkodhatna ugyan az idei időjárásra, de inkább nem teszi. Ahogy mondja, az árpa igazán jól termett, a búza lehetett volna jobb is, a napra­forgó közepes termést hozott. Annak viszont örül, hogy vi­szonylag kevés kukoricát vetett. Idén az időjárás mellett rá­adásul kártevők is keserítették a gazdák életét, hiszen régen lá­tott pocokinvázió volt tapasztal­ható a nyáron. Ahogy Barna Gé­za mondja, ők viszonylag kevés kárral megúszták, de bizony előfordult olyan hely a környé­ken, ahol tarra rágták a vetést. Tomi is „traktorra született”. Bár Barna Géza elsősorban ha­gyományos növényeket - árpa, búza, napraforgó, kukorica - termel, olykor némi újításra is kapható. így előfordult, hogy mustárt vetett egy kisebb terüle­ten. Ez azonban nem hozta a várt hasznot, ezért a helyére gyorsan repce került. A későb­biekben azonban elképzelhető, hogy újabb és újabb, ritkának számító haszonnövények ter­mesztésébe is belefog majd. Beleszületett a gazdálkodásba HÍRSÁV Luca-napra készül a múzeum LUCA-NAPi vásárt rendeznek a mezőtúri fazekasmúzeum­ban december 13-án. A ren­dezvényre nemcsak a kéz­művesek egyedi portékái, hanem a kísérőprogramok miatt is érdemes kilátogatni, így többek között lesz nép­rajzi előadás, kézműves-fog­lalkozás, forraltbor- és kará- csonyitea-készítés. Kilencven éve volt az első istentisztelet immár kilencven esztende­je működik az evangélikus egyházközség Mezőtúron. 1924. november 16-án tartot­ták az első istentiszteletet a városban. Erre emlékeztek a napokban, s az ünnep alkal­mával Gáncs Péter evangéli­kus püspök hirdetett igét. Gyűjtenek a rászoruló gyermekek javára a tavalyi sikeres akciót kö­vetően idén is karácsonyi jótékonysági gyűjtést szer­veznek Mezőtúron. A kezde­ményezéssel a városban élő hátrányos helyzetű gyerme­keknek szeretnének segíteni a szervezők, akik december 15-ig várják a játékokat, könyveket, ruhákat és tartós élelmiszereket. Újra a megszokott rend az uszodában ismét teljes üzemben mű­ködik a mezőtúri uszoda. A néhány héttel ezelőtti tű­zesetet követően megtörtént a szükséges átvizsgálás és karbantartás, így a koráb­ban megszokott rend szerint folyhatnak a foglalkozások. Visszatért az élet az uszodába Egyre többen járnak a kisiskolába oktatás Rövid idő alatt már húszfősre bővült a mesterszállási alsó tagozat Szociális szövetkezetben dolgoznak Kuncsorbán Egyre több kisdiák jár a mes­terszállási kisiskolába. Két éve még csupán 12 fővel működött a helyi alsó tagozat, így két össze­vont osztályba (1-3. és 2-4. évfo­lyam) jártak a gyerekek, a felső tagozatosok pedig Mezőtúrra ingáztak. Mostanra azonban már húszfősre bővült a létszám. A picinyke iskola nemcsak rendkívül családias hangula­tú, de emellett igen jól felszerelt is. Tágas tornaterem, korszerű számítógépek, interaktív tábla éppógy rendelkezésre áll, mint a nagyvárosi intézményekben. Mezőtúron és Mesterszállá­son még 2007-ben indult meg az óvodák, az általános iskolák és a közművelődési intézmé­nyek integrálása. A közoktatási törvény módosítása a nyolcnál kevesebb évfolyammal működő általános iskolák esetében kö­telezővé tette a tagintézménnyé válást. A mesterszállási iskola 2007-ben a kötelezetti kategó­riába tartozott, így az intéz­mény betagozódott a mezőtúri általános iskolák szervezetébe. Azóta folyamatosan bővül az integráció, és mára kialakult a mezőtúri önkormányzati álta­lános iskolákat, a mesterszállási alsó tagozattal működő iskolát, a mezőtúri alapfokú művészet- oktatási intézményt, a városi óvodákat és a városi könyvtárat is magában foglaló, sokoldalú intézmény. ■ Családias légkörben tanulhatnak a mesterszállási kisdiákok foglalkoztatás Nem könnyű manapság munkát találni a kistelepüléseken. Kuncsorbán - csakúgy, mint a környező te­lepüléseken - rendkívül nehéz munkát találni. Helyben szinte kizárólag az önkormányzat szá­mít foglalkoztatónak, a hivatali munka mellett a közfoglalkoz­tatás nyújt lehetőséget. Ám erre sem számíthat mindenki, képte­lenség egyszerre minden rászo­rulónak munkát biztosítani. így azután a többiek legfeljebb az ingázást vállalva máshol dolgoz­hatnak. Ez azonban főként a kis­gyermekes édesanyák számára nem megfelelő lehetőség. Őket szociális szövetkezeti formában segítik Kuncsorbán. Egyelőre hét fő dolgozik, ko­rábban mindannyian tartós munkanélküliek voltak, szá­mukra mindenképpen nagy segítség, hogy ebben a formá­ban folyamatos munkájuk van. A tagok előbb képzésen vettek részt, most pedig elsősorban tarisznyák, tésztászsákok, tö­rölközők varrásával foglalkoz­nak. Bár egyelőre még keresik a felvevőpiacot, remélhetőleg hamarosan keresetté válnak a kézművesműhely által készí­tett darabok. A legfontosabb cél ugyanakkor az, hogy az ön- fenntartáshoz nyújtsanak út- ravalót, s a későbbiekben saját lábukon is megálljának a mun­kavállalók. ■ v

Next

/
Oldalképek
Tartalom