Új Néplap, 2014. október (25. évfolyam, 229-254. szám)
2014-10-25 / 249. szám
A Váci Egyházmegye melléklete - III. évfolyam 10. szám - 2014, Szent Mór püspök ünnepén - Megjelenik minden hónap utolsó szombatján - Szerkeszti: Magyar Bertalan Isten szívének illata - ITT, Leányfalun diakonía Országos diakónustalálkozó, és a váci egyházmegye diakónusképzőjének első alkalma Akiért a harang szol, az nem az a bizonyos Robert Jordan, aki mélységes emberszeretetét hidak felrobbantásában és emberek legyilko- lómban éli meg, és ezért Amerikából Hispániáig is képes elzarándokolni Még akkor sem ő az, hogyha - nem is tehetvén mást egyébként a tömd lábával - hősiesen meghal az eszméért, amiben hisz: az anarchia, a zűrzavar eszméjéért Mondom, akiért a harang szól, az nem ilyen ember, akármit írt is Hemingway, a kommunista Kuba díszpolgára, két korty whiskey között Castm extra szivarjából pöfékelve. Már sokkal inkább lehetne fráter Capestrano az, akiért a harang szól - bár szerintem, ha az iidvözültek szoktak néha bosszankodni, János fráter egy örökkévalóságig bosszankodik kissé ezen. Hogy éppen miatta rendelte el a Szentatya a déli harangszót, meg Urunk színeváltozásának ünnepét, amikor pedig ő csak tette a dolgát, Urát és Istenét követve, Szent Ferenc atyjának módján. Hemingway persze most felháborodva kérdezné, hogy ugyan mi különbség van Robert Jordan és fráter Capestrano között?! Mindkettő háborúzott, hát nem? Hát nem. Kapisztrán, noha seregek élén állt a a hódítok rohama elótfrde Jegyiem’ csak a Kereszt volt és a saját fedetlen melle, amelyet elsőként kínált oda az oszmán kardoknak. S amikor a vérontás elült, ő, a hetven éves szerzetes, nem diadalt ült, hanem sietett az ispotályba, harcolni a legkisebb és legalattomosabb ellenséggel: a pestissel. És Kapisztránnak nem volt „mi" meg „ők”: a két kezével ápolta Hunyadit ugyanúgy, mint az utolsó török hadi foglyot És ott esett el diadalmasan. A harang azóta szól Nem Robert Jordánért, nem Kapiszbúnért, nem is értünk. Hanem Annak dicsőségére, akinek segítségével a Jó győzedelmeskedik a rossz fölött, előbb vagy utóbb, de mindig - és majd legvégül mb Az egyházmegye hírei bővebben, képgalériákkal, videókkal a honlapon: www. vacieay hazmeaye. hu ITT, azaz: Imádság, Tanulás, Találkozás - így nevezik a magyarországi állandó diakónusok és házastársaik, valamint a diakonátus iránt érdeklődők részvételével évről- évre, Leányfalun megtartott találkozót. Idén október 9. és 11. között (hagyományosan csütörtök estétől szombat délig) tartott az együttlét, amelynek során a felszentelt diakónusok és a szentelésre készülők mellett részt vettek a Váci Egyházmegye idén indított diakónusképzőjének pár hete felvett első évfolyama is, akik az első képzési alkalomként teljesítették a három napot, Tomka Ferenc atya vezetésével. Magyar Bertalan- A találkozó lelkigyakorlatos részében Bíró László tábori- és családreferens püspök osztotta meg mély gondolatait a diakonátus és a házasság szentségeinek egymást segítő hatásáról és a modern, szolgáló lelkipásztorkodásról, többek között XVI. Benedek pápa Deus cari- tas est enciklikája alapján. A „szakmai” rész pedig, péntek délután, a diakónusnak a lelkigondozásban vállalható szerepét és lehetőségeit járta körül. Mégpedig olyan neves szakemberek segítségével, mint például Kővári Magdolna szociális testvér, a Semmelweis Egyetem Mentálhigiéné Intézetének oktatója; Egry László, aki egyszemélyben orvos, lelkigondozó és diakónus; Török Gábor, a Semmelweis Egyetem Mentálhigiéné Intézetének csoportvezetője; vagy éppen Marton Zsolt és Füzes Ádám atyák, akik áldozópapságuk mellett tanulták meg és alkalmazzák a hívek szolgálatában a modern mentálhigiénés módszereket. Ádám atya emellett az alakulóban lévő Kanter Károly Felnőttképzési Intézet vezetőjeként és az Esztergom- Budapesti Egyházmegye diakónusainak felelőseként volt jelen. A diakónusok, a II. Vatikáni Zsinat óta, egy évszázadok óta fennállt hiányt töltenek be újra mondotta előadásában Kővári Magdolna SSS -, hiszen amíg az egyházban szépen megmutatkozott Krisztus, a „király” és Krisztus, a „pap”, addig valahogyan feledésbe merült Krisztus, a „szolga” képe, aki a népet képviseli az oltárnál - és a papi rendet a nép között szolgálva. Pótolhatatlan szolgálat ez, olyan szolgálat, amelyben a diakónus nem a functio (hatalom), hanem az unctio (felkentség) jegyében tevékenykedik. Mégpedig azzal, hogy a pap által a királyra öntött kenet rajta, a szolgán keresztül „csorog tovább”, a nép fejére,, és ennek a kenetnek, Isten szívének illata árad szét a világon. Magdolna testvér és a többi előadók is újra és újra idézték az emmauszi tanítványok történetét, több szempontból megvilágítva a példán a diakónusnak a lelket szolgáló lehetőségeit. Egry László doktor például arra hívta föl a figyelmet, hogy a lelkigondozónak kell kezdeményeznie: nem az emmausziak kértek terápiát Jézustól, hanem ő lépett oda hozzájuk, állt szolgálatukra a bánatukban. Ezzel csengett össze Török Gábor megállapítása, miszerint a jó lelkigondozás nem más, mint az evangélium hiteles továbbadása, amely csakis és kizárólag a gondozó hiteles és megélt istenkapcsolatából forrásoz- hat. S míg egyfelől a diakónus unctiót kapott Istentől és az Egyháztól erre a szolgálatra, addig másfelől szükséges és kötelező megtanulnia is mindazt, amivel embertársain-segít- het. De nem feledhetjük azt sem, hogy nem a szavaink, hanem a jelenlétünk és Isten általunk való megjelenítése hat a terápiában - Kővári Magdolna említette, hogy egy emberileg teljesen értelmetlen haláleset után a gyászoló apának nem tudott semmit mondani: egy órát hallgattak együtt, s a végén az apa ezt mondta: „többet tanultam Istenről egy óra alatt, mint egész eddigi életemben.” Marton Zsolt atya a „terepen” dolgozó lelkigondozókra leselkedő nehézségeket, csapdákat villantotta föl egy-egy képben. Például említette a temploma elé „kitelepült” koldust, akinek az emberek „boldogan” adakoznak, letudva ezzel a „jótékonyság” iránti igényüket - és megerősítve, konzerválva egy embert a saját torz és hamis életállapotában; ahelyett, hogy segíteni próbálnának rajta... Az előadások után az előadók fórumon válaszoltak a diakónusokban felmerült kérdésekre. A vesperás után pedig egy másfajta lelki gyógyulás: a kiengesztelődés szentsége várta mindazokat, akik igényelték - egy szép, ráhangoló, bűnbánati liturgia után gyónáshoz járulhattak a résztvevők a jelen levő papok segítségével. Szombaton délelőtt a diakónusok - hagyományosan - egyházmegyénként számoltak be az eltelt egy évben történtekről egymásnak, míg a feless ségek Papanek Márta doktor- f nő, lelkigondozó vezetésével í „női fórumot” tartottak, г Sajátos újítás volt az idén, ■g hogy az országos találkozó r helyszínén, azzal párhuzamosan tartották meg a Váci Egyházmegye diakónus-jelöltjeinek első képzési alkalmát. Vácott már évek óta folyik a helyi diakónusok továbbképzése, idén első alkalommal pedig az akolitusképzőt elvégzett, és egy felvételi vizsgán megfelelt nyolc jelöltnek is elindult az oktatása évi hat hétvégés időkeretben, neves oktatók (ezen a hétvégén Tomka Ferenc atya) segítségével. Ennek is köszönhető, hogy Leányfalun rég nem látott létszámban gyűltek egybe az ITT résztvevői: a lelkigyakorlatos ház ebédlőjébe csak két turnusban fértek be az előadások közben megéhezett diakónusok és feleségek. A találkozó záró szentmiséjét Tomka Ferenc atya mutatta be Füzes Ádám és a házigazda, Szilágyi János görögkatolikus pap koncelebrálásával - 11-én, szombaton, éppen a II. Vatikáni zsinatot, s vele a dia- konátust útjára indító Szent XXIII. János pápa ünnepén. ■ Termelők és fogyasztók találnak egymásra - már Újhatvanban is koinonía Gazdapiacot nyitott a Váci Egyházmegye az újhatvani plébánia udvarán A Váci Gazdapiac mintájára, termelői piacot nyitott a Váci Egyházmegye az Újhatvani plébánia udvarán. A termelők saját termelésű portékáikat értékesítik, a vásárlók pedig minőségi termékekhez juthatnak hozzá. VEVI/Somorjai Gergő Dr. Beer Miklós megyéspüspök több mint egy évvel ezelőtt hozta létre Vácott a Püspöki Gazdapiacot, melynek egyik célja, hogy újra összekössük a városi és a falusi embert. Ezt a példát követve Szekeres Mihály atya kezdeményezésével - Bokros Levente atya (képükön jobbra) és három kedves segítője elindította a helyi gazdapiacot, mind a vásárlók mind pedig a termelők nagy örömére. Egy piac, ami lehetőséget ad a termelőknek saját készítésű, termelésű portékáik értékesítéséhez, ahol a vásárlók, kikerülve a kereskedelmi láncot, közvetlenül juthatnak minőségi, tartósítószer- és adalékmentes magyar termékekhez, és ahol e két csoport találkozik és egy percre mindenki elfelejt rohanni. Mindenki talál ínyére valót, hisz a gazdák hoztak többek között zöldséget, gyümölcsöt, gyógynövényt, házi sajtot, kenyeret és mézet is. A paletta még bővíthető, hely még akad, így a szervezők várják olyan gazdák jelentkezését, akik 40 km-es körzeten belül őstermelői/kistermelői regisztrációval rendelkeznek, és szívesen csatlakoznának. A megnyitóra érkezett érdeklődők, vásárlók örömmel nyugtázták, hogy nem egyszeri alkalomról van szó, hiszen minden szombaton 8-12 óra között piacnap lesz a plébánia udvarán, amelyre mindenkit szeretettel várnak! ■