Új Néplap, 2014. szeptember (25. évfolyam, 203-228. szám)

2014-09-08 / 209. szám

2014. SZEPTEMBER 8., HÉTFŐ 3 MEGYEI TÜKÖR Gyanús anyagot találtak egy kocsiban a készenléti Rendőrség járőrei szombat éjjel Jászla- dány belterületén ellenőriz­tek egy személygépkocsival közlekedő huszonnyolc esz­tendős abonyi férfit és négy utasát. Az egyenruhások a jármű átvizsgálásakor tasakokba csomagolt, ká­bítószergyanús anyagot találtak. A rendőrök a gép­jármű vezetőjét és utasait előállították a Jászberényi Rendőrkapitányságra, ahol a nyomozók kábítószer birtoklása vétség elköveté­sének gyanúja miatt indult eljárásban vizsgálják az eset körülményeit, közölte a rendőrség. ■ Három mezőőr vigyázza a rendet elfogadták a mezőőri ren­deletet Kengyelen a minap, tudtuk meg Nagy Szilárd polgármestertől. Az idei év májusában döntött arról a kengyeli önkormányzat, hogy három fővel meg­alakítja a mezőőrséget. Az augusztus 28-i ülésen elfogadott rendelet szerint 600 forintot fizetnek majd a gazdák hektáronként, évente. Az állásra összesen húsz fő jelentkezett, közü­lük hárman kezdik meg a munkát. A gazdák első­sorban a rongálások, illetve a lopások jelentős vissza­esését várják a mezőőrök munkájától. ■ В. B. Kölcsönös bántalmazás a gyanú a karcagi Rendőrkapitány­ság garázdaság bűntett elkövetésének megalapo­zott gyanúja miatt indított eljárást egy férfi és egy nő, valamint egy fiatalkorú fiú ellen. A jelenleg rendelke­zésre álló adatok szerint a kenderesi lakosok pénteken este Kenderes egyik utcáján előzetes szóváltást követően kölcsönösen bántalmazták egymást. A bejelentést kö­vetően a rendőrök előállí­tották a Kisújszállási Rend­őrőrsre a résztvevőket és szombaton gyanúsítottként kihallgatták őket, tájékoz­tatta lapunkat a Jász-Nagy- kun-Szolnok Megyei Rend­őr-főkapitányság. ■ Faiunapot tartottak Óbalián. Az idén már tizedik alkalommal rendezték meg a falunapot a Törökszentmiklóshoz tartozó településen. A város apraja és nagyja ilyenkor a Tisza melletti településre látogat, hogy részt vegyen a szórakoztató és sportprogramokon. Az idén is Berecz András Kossuth-díjas mesemondó volt a díszvendég. Felvételünk Miskolczi Imrét (középen) örökítette meg, aki 500 adag babgulyást főzött. Hét évig fotózta a falut nehézség Arzénos újságírónak nézték a férfit, gyorsan el is zavarták Egyedülálló módón szeretné megmenteni Nagyrévet az elnéptelenedéstől a budapesti Magyari Márton. A Magyar Testvéri Börtöntársaság igaz­gatójaként dolgozó fiatalem­ber hét éven keresztül fotózta a kisközséget, hogy képeivel bizonyítsa be lakosainak, Nagyrév is van olyan szép és értékes település, mint bár­melyik másik. Joó Zsuzsa Furcsa látványt nyújt Magyari Márton Nagyréven, amikor haj­nalban tíz kilós felszerelésével nyakában nekiindul „vadászni”. Az állatok azonban teljes bizton­ságban lehetnek tőle, Marci fegy­vere ugyanis egy fényképezőgép.- Hároméves korom óta járok a főváros nyüzsgéséből Nagy­révre. A Holt-Tisza parti kis nya­ralónk ideális hely a feltöltődés- re, kikapcsolódásra. És persze a fotózásra is. Marci elmeséli, a lakosok nem értették, mi a csodát lehet itt fotózni.- Bevallom, néha én is elgon­dolkodtam ezen. De amikor kora reggel megpillantottam a felkelő napot a Tisza víztükrén, a fész­küket szorgalmasan építő fehér kócsagokat, a viharfelhőket a napraforgótábla felett, rájöttem, milyen gyönyörű ez a vidék. A fotós éveken keresztül haj­nali fél 4-kor kelt, hogy egy kávé után beüljön csónakjába és moz­dulatlanul várjon a nádasban. Egy megörökítendő színre, egy mozdulatra, egy egyedi képre. Nagyrévre költözik Marci az elmúlt hét évben fotókon, de a jövőben már mozgófilmen is szeretné megörökíteni Nagy­révet és annak hangulatát a fővárosban élő Magyari Már­ton. De addig is meg lehet cso­dálni képeit, méghozzá hama­rosan, a szolnoki Agórában.- ÉN valóban Nagyrév szerel­mese lettem. Olyannyira, hogy azt tervezem, odaköltözöm és munkámat is onnan végzem. Mert mindig élmény megérkez­nem ide és fájdalom elmen­nem innen.- Hogy mivel álcáztam ma­gam? A fényképezőgépemmel és némi finom száraz vörös bor­ral - nevet a fiatalember, aki tü­relmes ember lévén képes volt órákon keresztül szinte mozdu­latlanul kuporogni akár télen is a nádasban. Ilyenkor a bor szolgált „fűtőanyagként”. Kér­désünkre, hogy nem izgalma­sabb-e embereket lencsevégre kapni, egyértelmű a válasz.- De. Csakhogy Nagyréven ez szinte lehetetlen. Amikor Magyari Márton először mentem körbe a falun, hogy most aztán jól lefotózom a házakat meg a bennük lakókat, rájöttem, nagy fába vágtam a fejszémet. Az épületeket ugyan­is magas, átláthatatlan keríté­sek veszik körül. Az emberek pedig amikor megpillantottak, szörnyülködve kiáltottak fel: „Úristen! Még egy arzénos új­ságíró!”- és ezzel a lendülettel csapták be előttem ajtajukat. Marci hozzáfűzi, a falu köz­ponti helye, ahol ismerkedni le­het, a kocsma. - Csakhogy egy­szerűen már nem tudok több alkoholt meginni a krimóban, hogy az emberek közel enged­jenek magukhoz! - Persze, azt is megkérdezzük, mennyi időt töltött a helyi csehóban.- Éveket! - neveti el magát, majd hozzáfűzi, ahogy egész Nagyrévnek, úgy még a söntés- nek is megvan a sajátos hangu­lata.- Szeretném az itt élőknek bebizonyítani, hogy községük gyönyörű. A falujukról készült fotókat egy kiállításon tártam eléjük. Akik látták a képeket, büszkén mentek haza, azzal az érzéssel, talán bizony jó itt lakni. Egy életre szóló ölelés lassan vége az első hétnek, de a csöppnyi lány még min­dig szorosan fogja édesanyja kezét iskolába menet. S bár az osztályban egyre több a kedves ismerős, mégis, egyelőre a szülő a legjobb barát a földkerekségen. Této­ván búcsúzik hát tőle. Gyors puszi, anya már igyekszik is tovább a munkába. Gondola­tait szapora léptek kopogása és egy, a háta mögül fel­hangzó kérés zavarja meg: „Édesanya! Tessék megállni egy pillanatra!” Egy tanító szaladt utána, kezében köny- nyeit hullató gyermekével. „Az ölelés lemaradt, kérünk egyet, hogy szebb legyen a napja a kislányának!” egy apró kis mozdulat volt a másik átkarolása, de en­nek a felnőttnek-gyereknek óriási ajándék. Ebben a pillanatban pár percre az én szívembe is beköltözött a melegség, mintha abból az ölelésből nekem is jutott volna. Milyen jó látni, hogy léteznek körülöttünk olyan emberek, akik hisznek a szeretet erejében! Talán itt és most dől el egy életre, hogy az iskola a kincseket feltáró palota vagy pusztán egy utálatos épület lesz. Ebben nemcsak a szülőnek van szerepe, hanem bizony a tanítóknak is. Akik az első hónapokban az idegen környezetben a pótanyát, pótapát, azaz a biztonsá­got jelentik a gyerekeknek. Ha a bizalom megrendül, pedagógusoknak-szülőknek egyaránt nehéz dolguk lesz a jövőben, hogy a tanuló megszeresse az iskolát. Ami pedig elengedhetetlenül szükséges ahhoz, hogy hosszú évek alatt egy tájé­kozott, lelkiekben kiegyen­súlyozott, nyitott felnőtté cseperedjék. kellenek hát a kisdiáknak az ilyen „megsegítések” és az ilyen tanítók is, akik elhiszik, hogy egy ölelés felér talán az egyszeregy tudásával is. A kormányzóra emlékeztek Kenderesen kegyelet Bensőséges szellemű, politikától mentes évforduló volt Kiderült, kik indulnak az országos versenyen Kenderesen emlékeztek vitéz nagybányai Horthy Miklós, Magyarország kormányzója és családtagjai újratemetésének 21. évfordulójára szombaton. A református istentiszteletről, melyen a kormányzó unokája, ifjabb Horthy István és felesé­ge is részt vett, az egybegyűltek gyalogosan vonultak a családi kriptához, melyet már koráb­ban megnyitottak az egykori államfőre emlékezők előtt. A ko­szorúzás helyszínén az évfordu­lókon hagyományosan megjele­nő Gój Motorosok Egyesülete a hozzájuk csatlakozott motoro­sokkal várta a zászlókkal kö­zelgő menetet. A politikamentes megemlékezés méltóságát emel­Ifjabb Horthy István és felesége képviselte a kormányzói családot te, hogy a koszorúikat elhelye­ző résztvevők, többek között a Kenderesi Református Egyház, a Magyar Tengerészek Egyesü­lete, a Horthy Miklós Társaság, a Vitézi Rend és a Történelmi Vitézi Rend Jász-Nagykun-Szol- nok Megyei Tagozata, továbbá a Horthy István Huszárbandéri­um képviselői egyenruhás ten­gerészek sorfala között haladva léphettek be az épületbe. A megemlékezés napján a kormányzói család kenderesi emlékhelyei, a kastély, kripta, kiállítóterem az est beköszön- téig fogadták a látogatókat, il­letve a templomkertben aznap rendezték meg a magyarok vá­sárát is. ■ SZATHMÁRYI. verseny Erős Zoltán mezőhéki, és Kecse László tiszaföldvári polgárőrök lettek a legjobbak a szombaton megrendezett, polgárőrök számára kiírt köz­lekedési versenyen, így ők kép­viselik megyénket szeptember 27-én Budapesten, az országos versenyen.- A megyei balesetmegelőzé­si bizottság a megyei polgárőr szövetséggel közösen szervez­te meg az eseményt, amelyre a megye területén tevékenykedő polgárőr egyesületek nevezhet­tek be - mondta el lapunknak Dávid Mónika őrnagy, a megyei balesetmegelőzési bizottság titkára. - Az idén is igen erős volt a verseny, ahol a résztve­vőknek elméleti és gyakorlati feladatokat is végre kellett haj­taniuk. A végső összesítésben Erdő Zoltán és Kece László let­tek a legeredményesebbek.- Örülök a polgárőrök sikeré­nek, remélem, a korábbi évekhez hasonló eredményeket érnek majd el az országos döntőben is, ahol mindig a dobogón végeztek a megyei versenyzők - mondta el a megméretés után Kolozsi Jó­zsef, a megyei polgárőrszövetség elnöke. - Úgy vélem, a polgár­őröknek jól képzettnek kell len­niük, hogy a napi szolgálatellá­tás során megfelelő munkát tud­janak végezni. A jövőben újabb képzésekkel kívánjuk ezt a célt elérni - tette hozzá. ■ E. CS.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom