Új Néplap, 2014. szeptember (25. évfolyam, 203-228. szám)
2014-09-27 / 226. szám
A Váci Egyházmegye melléklete - III. évfolyam 9. szám - 2014, Páli Szent Vince emléknapja - Megjelenik minden hónap utolsó szombatján - Szerkeszti: Magyar Bertalan Nem ők választották, hová szülessenek koinonía Dr. Beer Miklós megyéspüspök körlevele a cigányság helyzetéről, 2 014. szeptember 21. Tényleg nincs új a Nap alatt Kevés mondás van még, amit annyi szór idéznek, mint ezt - általában három ponttal a végén,- legyintve, bet törődveszomorkásan vagy dühösen- reménytelenül - soha sem jókedvűen. Pedig - bár ezt ma már nem sokan tudják -ez a mondás a világ egyetlen, igazi reményt adó könyvéből való: a Bibliából Mégpedig a Prédikátor копу véből, amely Krisztus előtt háromszáz évvel íródott Igaz, ami igaz: a zsidó entitás egyik mélypontján. Igaz, ami igaz: első olvasásra szomorkás, pesszl mista, beletörődő hangon. „Na ugye!” - hallja szinte az ember - még a Bibliában is ez van!" És mintha tényleg nem volna érdemes idegesíteni magunkat; ahelyett hogy kiélnénk a mát, a jelent; lesz ahogy lesz, mert nekünk már mindegy. Kérdés, hogy akkor miért Járasz- totta magát" az a rengeteg szent és vér tani Csak az elmúlt hä szentjei Pietmlcinai Szent Pio, a kapucinus misztikus; Szent Gálért, a magyarok vértanú püspöke; Páli Szent Vince; Szent Kozma és Dómján? Ha ennyire mindegy, miért ünnepeljük meg vasárnap külön az a Könyvet, amelyben ilyen pesszimista mondások is vart nak? Ha Isten ennyire nem törődik velünk, akkor miért zavargássza foty ton Gábort, Mihályt és Ráfaelt, az égi fejedelmeket; és mi miért emlékezünk meg hálásan róluk holnapután, hű- főn? De kérdek mást honná támadt az a huszonhat akolitus, akM megyéspüspökünk ma este avat a Székesegy házban? S akikkel már vagy kétszáz akolitus szolgál az egyházmegyében? Kétszáz férfi a Jerfiínségtől szenvedő’ Egyházban, akik a családjuk és a munkájuk mellett vállalták a küldűést, a kűéves kiképzést; vállalták a szolgálatot, a kevés pap lehetőség szerinti teher- mentesítésá (vagy a kényszerű tétlensé get..); s az olyasfajta megjegyzéseket, mint amit én hallottam a bemutatásunk után a templomudvaron: „Márpedig engem egy ilyen nem fog eltemetni!” Hormét, hogyan,. miért Valóban nincs új a Nap alatt. Minek? Isten látta, hogy jó, amit alkotott S a Fiát adta értünk, amikor mi elrontottuk, mb Krisztusban Kedves Testvérek! A mai evangéliumban (szept. 21.) Urunk elénk tárja a munkanélküliség kiszolgáltatott, reménytelen helyzetét. Egyre égetőbb problémája ez a jelenkori társadalmunknak is. Ez a világméretű nyomorúság különösképpen érinti Európában és elsősorban hazánkban a cigányságot. Ferenc pápánk sürgető felhívása egybecseng Jézus tanításával. Nem mi döntjük el, hogy ki méltó az irgalomra. A cigányság nyomorúságos helyzetének megoldásában Egyházunknak sajátos felelőssége van. Tényként tapasztaljuk, hogy évszázadok óta velünk élnek. Arányszámuk a lakosság vonatkozásában rohamosan növekszik. A megszületett gyermekek aránya néhány megyében már elérte az 5Ó%- ot. Tényként tapasztaljuk, hogy a mélyszegénység elsősorban őket érinti. Az utóbbi 25 év alatt vált drámai méretűvé körükben a munkanélküliség, az analfabétizmus, az éhezés, a közbiztonság romlása. Megszűnt a kötelező munkahely, a sorkatonai szolgálat, megjelentek a városi gettók. Keresztényként szemünk előtt kell tartanunk azt az igazságot, hogy egyikük sem maga választotta meg, hogy cigánynak szülessék. Ahogyan mi sem választottuk meg a családunkat, személyes adottságainkat. Keresztényként szemünk előtt kell tartamúik azt az igazságot is, hogy mindannyian emberként születtünk és hordozzuk a Teremtő Isten képét. Keresztényként valljuk, hogy egyedül Isten Fia választotta meg, hogy hol és milyen körülmények között szülessék. Jézus Krisztus személye és magatartása vezet ahhoz az igazsághoz is, hogy mindnyájan testvérek vagyunk. Ha pedig testvérek vagyunk, akkor Krisztus követőiként felelősek is vagyunk egymásért. Jézus Krisztus példája adja meg a testvéri szeretet megoldását. Ő testvéreiért, értünk, sorsközösséget vállalva kiüre- sítve önmagát és a megváltó szeretet mindhalálig való áldozatát hozta meg a kereszten. „Ha Isten így szeretett minket, nekünk is szeretnünk kell egymást.” (ljn 4,8) Ezeket a legalapvetőbb keresztény igazságokat a jelen társadalmi helyzetben önvizsgálatként újra és újra át kell elmélkednünk. A világban szörnyű dolgok történtek és történnek. Az indiánok lemészárlása, a négerek rabszolgasága Amerikában, a nép-irtások, a Holokauszt többféle formája, a mai nemzedékben is jelen levő fajgyűlölet, a rasszizmus jelzi azt az embertelenséget, amely a másik ember emberi méltóságát nem tudja elfogadni. A Káini tragédiát, a testvériség megtagadását. Keresztényként roppant nagy a felelősségünk. Ferenc pápánk szüntelenül szembesít bennünket a szegénység, az ártatlanok nyomorúságával. „Hogyan marad meg az Isten szeretete abban, aki - bár bőven van neki a világ javaiból - mégis, amikor látja, hogy testvére szükséget szenved, elzárja előle a szívét?” (ljn 3,17) Keresztényként nem utalhatjuk át a megoldás felelősségét másra. Keresnünk kell az együttműködés lehetőségeit az állami intézményekkel, jószándékú civil szervezetekkel. Nem csaphatjuk be magunkat. A cigányság nem maga kereste a nyomorúságát, de saját erejéből nem is tud abból kiemelkedni. A foglalkoztatás, a munkahelyteremtés, az önmagáról való gondoskodás képességének megtanítása, az oktatásban való részesítés mind-mind feltétele annak, hogy önbecsülésük lehessen. Mindezt nekünk kellene megadnunk, ehhez őket hozzásegíteni. Az Úristen egymásra bízott bennünket. Tőlünk várja, hogy, testvérként tegyünk értük valamit. Keresztényként nem feledkezhetünk meg arról sem, hogy a cigányság sajátos kezdetleges vallásossággal keresi az Egyházzal való kapcsolatot. Szentnek tartják a keresztsé- get, a családot, gondoskodnak az öregekről, tisztelik a halottakat, különös gyermeki vonzódással tekintenek a Szűzanyára. Nem ők tehetnek arról, hogy a vándorló, gyűjtögető életmód, a sajátos cserekereskedelmi viszonyok, a régi mesterségek iránti kereslet mind-mind eltűnt a mai európai civilizációból. Partra-vetett halként tengődnek. Amikor az Egyházban keresztény testvérként ismerünk rájuk, csak akkor nevezhetjük magunkat is valóban kereszténynek. A mai európai társadalomban a cigánysággal szemben tanúsított magatartásunk egyfajta kontroli-jelzése a hitünk mélységének és őszinteségének. Krisztusban Kedves _ Testvérek! Mindnyájan tisztául ban vagyunk azzal, hogy olyan g súlyos kérdésről van szó, I amire nem vagyunk felkészülik ve. Bénítanak az előítéletek, a 1 korszellem önző érzéketlensé- £ ge, az egyéni fájdalmas csaló2 dások, sérelmek. Tisztában p vagyunk azzal, hogy a cigány- - ság nyomorúságát nem a börtönök és az erőszak fogja megoldani. Nekünk kell kitalálni a számukra felkínálható munkahelyeket. Hálát adunk Istennek, hogy korunkban is vannak nagylelkű papok, szerzetesek, világi testvérek, kik a közvélemény gúnyos megjegyzései ellenére is vállalják á cigány testvérekkel való önzetlen törődés áldozatát. Álljunk bátran melléjük, legyünk munkatársaik! A Szentlélek Úristen adjon bátorságot, nagylelkűséget, ötletességet, hogy példát és bátorítást adhassunk minden olyan kezdeményezéshez, amely ezt a súlyos ellentmondást, igazságtalanságot segít megszüntetni. Ne feledjük el Urunk Jézus Krisztus példáját. Sokszor tegyük fel a kérdést, hogy Ő mit tenne ma Magyarországon, Európában a cigányokért? „Noha gazdag volt, értetek szegénnyé lett, hogy szegénysége által meggazdagodjatok.” (2 Kor 8,9) Amen. ■ Minden a kegyelem, az összes többi semmi pro memoria Himíy Ferenc szolnoki plébános születésének centenáriumán Minden a kegyelem, az összes többi semmi! - írta Himíy Ferenc plébános, a liívek kedves Feri bácsijának ez a mondata nagyon sok hívő lelkében visszacseng. Himfy Ferenc szeptember 17-én lett volna száz éves, ha itt a földön éri meg e napot. Rá emlékezve őt idézzük, és az emberek visszaemlékezéseiből gyűjtöttünk egy csokorra valót. Máthé György plébános Nagy testi, lelki megpróbáltatás, válságos időszakában saját bevallása szerint így imádkoretek alkudozni, végül is azt -mondtam: „Segíts Uram, és tégy velem azt, amit akarsz...”- „E világ és a túlvilág közötti híd a kereszténység. Két fő pillére van: az egyik a szenvedés a maga teljességében. Testi, lelki területen egészen a halá- o. lig, egyszóval minden ide tar- I tozó dolog. A másik a szeretet, í De ez nem holmi érzelmi megnyilvánulás, vagy szimpátia 0 kérdése, hanem az embertár- ° sak szolgálata. Tehát a szeretet g józan meggyőződés, amelynek - következménye a cselekedet. 1 Csak így lehet az ellenség sze- ~ retetét megvalósítani, mert jót zott: „Akkor elkezdtem beszél- mert én tehetetlen vagyok.” tenni érzelem nélkül is lehet, getni az Úrral. Azt mondtam: Gondoltam, fel kellene ajánla- Azokat, akik bújják a templo- Uram, most már Te következel, nőm valamit, de mert nem sze- mot, de a két pillért nem építik fel, belső ellenségnek tartom, és veszedelmesebbnek a külső ellenségnél.”- „Azért jöttem, hogy az üdvösségeteket szolgáljam és nem a szeszélyeiteket” - közölte a hívekkel, mikor idehelyezték Szolnokra.- De tudott humoros is lenni. „Nem lehet mindenki tökéletes, mint mi ketten” - szerelte le tréfásan a vég nélkül panaszkodókat; vagy „Mi ez a probléma az örökélet boldogságához képest”- vigasztalta a kétségbe esetteket. Végezetül álljon itt a hívek visszaemlékezéseiből néhány kiragadott gondolat: Születésnapjára írt köszöntő versből idézek: „Egyszer hitoktatás miatt lett nagyon melege /[De megszánta az állam, hűvösre tette.]...Megtanultuk, hogy az még nem keresztény / aki vasárnap ott ül a szentmisén / rojtosra ■ imádkozhatjuk a szánkat / ha nem szeretjük egymást, javunkra nem válhat.. ” „Problémáim merültek fel... Mintegy kapaszkodóként kezdtem járni Feri bácsi miséire és kaptam sok jó tanácsot Tőle. Minden korosztállyal jól tudott bánni, a .gyerekek rajongtak érte, diákmiséi esemény számba mentek,, tanításai és tanácsai máig elevenen élnek bennünk”. „Két dolgot rebesgettek róla. Az egyik arról szólt, hogy valamikor baja akadt a törvénnyel; (1958-ban két évre ítélték hitoktatásért, lásd Hetényi Varga Károly: Papi sorsok a horogkereszt és a vörös csillag árnyékában). A másik szerint gyakran hemzsegett gyanús alakoktól a plébániája. Drogosok, hajléktalanok, sodródó fiatalok voltak ezek az alakok, lelkipásztori munkájának fő célpontjai. Kisugárzását én magam is megtapasztaltam. Megismertem, megértettem, milyen az igazi pásztor.” ■