Új Néplap, 2014. augusztus (25. évfolyam, 178-202. szám)
2014-08-18 / 192. szám
4 DIÁKVILÁG 2014. AUGUSZTUS 18., HÉTFŐ Nyár, kicsit másképpen: ki ezért, ki azért dolgozik Hujjogatást is tanultunk kirándulás A kodályosok felejthetetlen napokat töltöttek Erdélyben vakáció A nyárról minden fiatalnak a szünidő' jut eszébe. Azonban akadnak köztük szép számmal, akiknek nem csak a pihenésről szól az iskolamentes időszak. Napjainkban egyre nagyobb divat a diákmunka azok körében. Azokat, akik pénzkereséssel (is) töltik szabadidejüket, számos, ezzel a céllal létrejött diákszövetkezet segítik. Ezek a diákmunka központok széles skálán kínálják a lehetőségeket, amikből választhatnak a diákok. A legfelkapottabbak közé tartoznak a gyorséttermi munkák, besegítés a multicégeknél, hostesskedés különböző rendezvényeken, valamint a mezőgazdasági idénymunkák. A diákmunkások egy része csak nyáron, másik része iskolaidőben is folyamatosan dolgozik. Legtöbben a tanulmányi költségeik fedezése érdekében, de akadnak olyanok is, akik szórakozási igényük kiadásainak megkeresése miatt adják munkára a fejüket. A munkába állásnak többféle feltétele van: a 16. életév betöltése, és aktív nappali tagozatos tanulói- vagy hallgatói jogviszony. Egyes munkák életkorhoz kötöttek, így a (leg)fiatalabbaknak néha csalódniuk kell, vagy várni egy-két évet, míg elkezdhetik az álommunkát. Az egyetemistáknak, főiskolásoknak külföldi munkalehetőségek is kínálkoznak, például besegíteni a müncheni sörfesztiválon, a brit derbyn vagy gyermektáborokban az USA-ban. Természetesen ezeket a munkáltatók keményebb feltételekhez kötik, Uyen a legalább középfokú nyelvtudás és a felkészítő tréningeken való rendszeres részvétel, ahol a munkát vállalók elsajátíthatják a végzendő munka fortélyait, kis csoportokban idegen nyelven kommunikálnak, így megismerkedhetnek jövőbeli munkatársaikkal, továbbá gyakorolhatnak is. A szorgalmas és kitartó diákmunkát szinte minden munkáltató kivétel nélkül megbecsüli, sokukat diákéveik letelte után tárt karokkal várják valódi dolgozóként, munkásként. Az említett szövetkezetek egyébként egész évben segítenek munka- lehetőségekkel a fiataloknak. ■ GONDA DIÁNA, TÖRÖKSZENTMIKLÓS Izgalommal várták a fellépést a gyerekek Csíkcsicsón, de azért örömmel gyűltek össze egy csoportkép erejéig A szolnoki Kodály Zoltán Ének-zenei Általános Iskola és NAMI néptánccsoportja nemrégiben Moldvában és Erdélyben járt. Velük tartott a szolnoki Cuháré, az újszászi Liliom és a szintén újszászi Kisliliom táncegyüt- ! tesek néhány tagja is. Az élmények felejthetetlenek. Nagy Péter Késő éjszaka indultunk Moldvába. Tizenegy órás utazás után érkeztünk meg Gyergyóba, a Gyilkos-tóhoz és a Békás-szoroshoz. Végigsétáltunk a festői szépségű szoroson, melyet a 200-300 méter magas, csaknem függőleges mészkősziklák, zúgó hegyi patakok, vízesések, barlangok tettek csodássá. Innen tovább indultunk Bákó érintésével a II. Néptánc és Huj- jogató Találkozó helyszínére Trunkra (Galbenibe). Trunk I egy körülbelül 1900 lelkes kis halászfalu, lakosságának nagy részét moldvai csángók alkotják. A vendéglátóink ott frissen sütött kaláccsal, teával és nagy szeretettel fogadtak bennünket! Ismerkedés, beszélgetés után végigjártuk a falut, majd a kultúrház előtt grilleztünk, szalonnát sütöttünk, megismerkedtünk a nagyon barátságos helyi gyerekekkel, este pedig a Szeres zenekarral és a helyi táncosokkal együtt táncházzal fejeztükbe a napot. Másnap délelőtt furulya- és hujjogatás tanításon, kézműves foglalkozásokon, népi játékokon vettünk részt és akinek kedve volt, moldvai és jászsági táncokat is tanulhatott a táncházban. Ez alatt hatalmas bográcsban már főtt az erdélyi-csángó babgulyás! Ebéd után viseletbe öltözve készültünk az első fellépésünkre. Tizenhárom moldvai település összesen 18 hagyományőrző csapata mutatta meg tudását - egy erdélyi és három Magyarországról érkezett tánccsoport is fellépett. A Tallinn- kások Mezőföldi ugrós, üveges és botos táncai nagy sikert arattak! Éhségünket helyi jellegzetes étellel, miccsel csillapítottuk, ami egy errefelé rendkívül népszerű sült húskolbászka. Vasárnap búcsút vettünk trunki barátainktól és útnak indultunk a Gyimesi-szoros felé. Ebédre értünk Gyimesbükk- re, ahol a helyi Dévai Szent Ferenc Árvaház vezetője megvendégelt bennünket bográcsban főtt gulyáslevessel. Tele hassal indultunk az 1000 éves határhoz, hogy megmásszuk a Rákóczi-vár 137 lépcsőfokát. A várból elénk tárult a Gyimesi- szoros festői szépségű panorámája. A túra után folytattuk utunkat aznapi végcélunk felé, Csíkcsicsóba. A polgármester meleg szeretettel és forró töltött káposztával fogadott bennünket. Olyan finom volt a vacsora, hogy még az is jó étvággyal evett belőle, aki a káposztát kevésbé szereti! Az estét a Szeres együttes és a csíkcsobotfalvi zenészek közös muzsikálása mellett tánccal és énekkel zártuk. Hétfőn reggel bepakoltunk az autóbuszba, majd villásreggeli után búcsút vettünk vendéglátóinktól és elindultunk hazafelé. Csíksomlyón még megálltunk megtekinteni a Kegytemplomot, Farkaslakán Tamási Áron sírjánál a magyar és székely himnusz hangjai mellett táncegyütteseink nevében koszorút helyeztünk el. A megemlékezés után a helyi kézműves termékekből vásárolhattunk. Az utolsó erdélyi állomásunk Körösfő volt, ahonnan a Királyhágón át elhagyva Erdélyt este 9 óra után érkeztünk Szolnokra. . A közösen megélt élmények, a jó hangulat, vendéglátóink szeretete és a gyerekek fel- szabadultsága, jókedve felébresztette bennünk az igényt, hogy jövőre is ellátogassunk egy erdélyi fesztiválra, táncos rendezvényre. Felejthetetlen napokat töltöttünk Erdélyben, megtapasztalhattuk milyen jó érzés képviselni, bemutatni helyi hagyományainkat az ottani magyarság körében. Fáradtan, de életre szóló élményekkel érkeztünk haza! Távolodva a világtól Leborította fátylát a néma éjszaka, ahová a szívem nyugodva jár haza. Mi maradt meg a nappali fényből? Valami csak elkárhozott e földről. Bár a holdfényes árnyék suhan, a lángoló csillag attól sem rohan. Álomba ringat a dallamos tücsökszó, szebb világba vezet messziről a jó. Milyen távlatba is repít e halovány álom? Feléledteti az elveszett reménysugárom. Szelíden és mosolyogva ölel át a telihold, kürtje búgására mécseseiből lángot olt. Bárcsak lennél hosszabb, te ezüstös éjszaka! Mindig, mikor elmúlsz, hiányzik erőd sugara. A mostoha idő pedig csak előretol a virradó utamon, de elmúlásod után elmerengve pillantok hajnalodon. Mikor felvirrad egy újabb reggel, új kezdettel, akkor új lendületet keltettél, e hitben mégy el. De nem szűnsz meg létezni, a háttérben leszel, hogy mikor újra hívnak, varázsoddal jót teszel. ■ KULIK TAMÁS Az oldalt összeállította: Rimóczi Ágnes tel.: 56/516-747 e-mail: szolnok.seta@ujneplap.hu Az oldalon megjelent írásokat teljes terjedelmükben olvashatjátok a SZ0U0N.hu hírportálon. AZ OLDALT TÁMOGATJA: CINEMA CITY Szemfényvesztők: varázslat, kétszeresen filmajánló Az amerikai film maximális kikapcsolódást és teljes ellazulást ígér A Zemplén vadregényes lankái között táboroztak Azért összességében nagyon szeretjük a bűvészes filmeket. A magyarázat egyszerű: a film maga egy varázslat, ehhez kétség sem férhet - hiszen hát tudjuk, hogy színészeket látunk, akik előre megírt jeleneteket adnak elő, mégis, velük sírunk, velük nevetünk, velünk élünk, velük halunk. Ha ezenfelül a téma a bűvészet, azaz másodszor is varázslat, akkor pedig tényleg nincs kegyelem: úgy sodródunk el, mint egy jobbfajta árvíz után a kinnfelejtett kerti bútor. Persze, mindehhez kell egy jópofa ötlet is. Az pedig a Szemfényvesztők című filmben megvan: négy bűvész összeáll, hogy végrehajtsa az évszázad bankEz nem szemfényvesztés: egy Igazán Izgalmas jelenet a filmből rablását. Mindehhez azonban olyan vizuális élmény és brutális hanghatás bombázza a nézőt vizuális és hanghatásokkal, hogy szinte kifáradva állunk fel a moziszékből. Félreértés ne essék: ez a stílus tökéletesen illik a nagyszabású bűvészmutatványról szóló sztorihoz - a filmbeli bűvészek közönségével együtt mi is megkapjuk az agyunkat kifacsaró szórakoztatást. Mesz- sze vagyunk már Rodolfó kár- tyatrükkjeitől, de szerencsére ugyanilyen messze David Copperfield őrületétől is - a film pont azt fogja meg, ami még kellőképpen szórakoztató a bűvészeiben. És ez bizony nagy dolog. Nagyon nagy. ■ élmények Két hét múlva újra benépesülnek az iskolák, megtelnek az iskolapadok. A szajoli általános iskola diákjai szívesen emlékeznek a nyárra (amiből szerencsére még van néhány nap), a programok között a felejthetetlen iskolai táborra. Az idei tábort Magyarország legészakabban fekvő településére, a Zemplén vadregényes lankái közé szervezték. Ötvennégy diák és hat kísérő pedagógus utazott Pusztafaluba, ahol rengeteg különleges esemény várta a táborozókat. Szerencsére az időjárás is kedvezett a sok kirándulásnak, a diákok és pedagógusok ugyanis bebarangolták a környéket: megnézték Monokon Kossuth Lajos szülőházát, a füzérradványi Károlyi-kastélyt, jót túráztak a füzéri várba, kirándultak és fürdőztek Sárospatakon. Mindezek mellett mindenki számára nagyon emlékezetes, amikor Hollóházán gyönyörködtek a csodálatos porcelánokban. A tábor területén rengeteg lehetőséget találtak a gyerekek a szabadidő eltöltésére: a sportosok focizhattak, de akik kényelmesebb elfoglaltságot kerestek, azok társasjáté- kozhattak és kézműveskedhet- tek kedvükre. Az utolsó estét hangulatos tábortűzzel zárták a gyerekek és pedagógusok, akik még ma is emlegetik azokat a napokat. ■ T •T X
