Új Néplap, 2014. június (25. évfolyam, 127-150. szám)

2014-06-18 / 140. szám

2014. JÚNIUS 18., SZERDA 3 MEGYEI TÜKÖR Mliónyi kilométert buszozott romantika Mindent a szerelemért! - vallja a rutinos szolnoki sofőr Mondzinger István legemlékezetesebb útja Szegedhez kötődik, amikor Is nemrég a busz egyik utasának, egy kislányak megállt a szíve HÍREK Elkezdődhet a kunszenti kishajókikötő építése AUGUSZTUSBAN KEZDŐDIK Kunszentmártonban a kis­hajókikötő építése a szabad- strand területén. Tavaly döntött úgy a város, hogy inkább kikötőt alakítanak ki e területen, a beruházásra pályáztak is. Mivel sikerült nyerni, így az építkezés el­kezdődhet: stéget és kiszol­gálóhelyiséget húznak fel, de felszerelnek egy hajófelvonót is. A munkálatok 15 millió forintba kerülnek, a kikötőt tervek szerint decemberben adják át. ■ Teljesen kiégett egy kisbusz Kengyelnél KIGYULLADT EGY kisbusz a 442-es út Kengyeli elágazá­sától mintegy száz méter­re, a növényolajgyár előtt, hétfőn délután - tájékozta­tott S. Tóth Anikó megyei katasztrófavédelmi szóvivő. Mielőtt kigyulladt, a jármű műszaki okok miatt állt meg egy parkolóban, négy utasa még a tűz fellobbanása előtt kiszállt belőle. A tiszaföld- vári önkormányzati tűzoltók végül gyorsan eloltották a lángokat. ■ Pénzt vitt magával a sportcsarnokból lopás bűntett elkövetésé­nek megalapozott gyanú­ja miatt eljárást indított eljárást a rendőrség egy kunhegyesi lakos ellen. A negyvenéves férfi tegnap éjszaka ment be a kunhe­gyesi sportcsarnok épüle­tébe, majd betörte az egyik iroda ajtaját, és a helyiség­ből készpénzt tulajdonított el. A rendőrök a beszerzett adatok alapján azonosítot­ták a kunhegyesi férfit, akit a nyomozók gyanúsítottként kihallgattak. ■ Megnyitják a polgári védelem gyűjteményét a tavalyi nagy siker után ismét szélesre tárják a mú­zeumok éjszakáján Szolno­kon, a Jubileum tér mögötti egykori MÁV légoltalmi helyiség „mázsás” ajtóját. Az érdeklődők így bepillan­tást nyerhetnek a polgári védelem negyven évvel ez­előtti világába. ■ ► Folytatás az 1. oldalról- Pista, te nem öregszel?! - szokták kérdezni ismerőseim, amikor megtudják, hogy eny- nyi idősen is még mindig volán mögé ülök - mondja Mondzin­ger István. - Anyám 102 éves korában halt meg, talpraesett asszonyka volt. Azt hiszem, tő­le örököltem vitalitásomat, egy­szerűen nem tudok leállni, pe­dig elmúltam már hatvan is... bőven! - bólogat á férfi, majd hozzáfűzi, ha a búsza mesélni tudna, bizony napestig itt ül­hetnénk. Biztatjuk, meséljen inkább ő...- Gyerekkoromban autó­szerelő akartam lenni, aztán a sors úgy hozta, buszsofőr let­tem. Hiszem, erre születni kell, tudni kell kezelni az utasokat, muszáj például szórakoztatni őket. Az sem árt, ha otthon va­gyunk a bókolásban. „De csi­nos ma Erzsikéin!” „Jaj, kézit csókolom, remélem, szép útja lesz!” Ilyen és ehhez hasonló mondat elég ahhoz, hogy min­denki jobban érezze magát. Nem bírjuk ki, rákérdezünk, és ha valaki ezeket félreérti?- Hát... volt már ilyen - néz ránk cinkos mosollyal István, majd hozzáfűzi, legfontosabb, hogy a sofőr megőrizze tartá­sát, tudjon nemet mondani. Ha viszont az utasok egymásba szerelmesek, nem kell elronta­ni az „örömüket.”- Emlékszem, egyszer a ve­lencei járaton feltűnt egy fiatal pár, akik állandóan összebúj­tak. Éjjel azt javasolták út köz­ben, kapcsoljam már le a biz­tonsági lámpát, mert szerintük az nagyon zavaró, nem tudnak aludni. Tudtam én miről van szó, így rájuk kacsintottam, az­tán elsötétült a busz. Mindent a szerelemért! Amúgy kértek már fel keresztapának is! - ne­veti el magát. Azt is megtudjuk, néha bi­zony keményen kell fogni az utasokat, hogy ne szabaduljon el a pokol a járműben. István leghosszabb buszos útja Dánia északi csücskébe vezetett, a legtöbbször Olaszországban fordult meg, a legjobban Erdély tetszik neki, a legizgalmasabb útja pedig Ausztriához fűződik.- tél volt, nappal olvadt, éjjel fagyott. Utunk egy számomra ismeretlen hágón keresztül veze­tett, melyet az idegenvezető aján­lott. Egyszer csak egy rettentő szűk utat láttam magam előtt, jobbra sziklafal, balra szakadék, korlát nélkül. Ereztem, csúszik- Jesolóba tartottunk egy csoporttal, amikor hallom ám, a háttérben két utas éppen egymás felmenőit szidja, egy­re hangosabban. Én meg azon gondolkodtam, hogyan fékez­zem meg őket. Az első lehe­tőségnél félreálltam, és meg­mondtam az utasoknak, tíz percet sétálok, mire visszajö­vök, rend legyen! Ha nem lesz, nem megyünk tovább. Tíz perc múlva mindenki elcsendese­dett, így az utat tovább tudtuk folytatni. István hozzáfűzi, ahogy a kosármeccseken a B-közép a „kemény mag”, úgy a busz uta­sainál a leghátul ülők.- Rájuk mindig különösen az út, legszívesebben visszafor­dultam volna, de ez lehetetlen volt. Hátranéztem az utasokra, akik közül senkit nem láttam, mindenki lebújt félelmében az ülés mögé. Én pedig csigatempó­ban átvergődtem a kritikus sza­kaszon, majd megálltam, ki­szálltam a buszból „gondolkod­ni”. Az első településen az uta­sok vásároltak nekem egy rózsa­füzért hálájuk jeleként, nos, ez a lánc azóta is ott lóg a tükrön, hogy mindig védelmezzen. figyelni kell! Ők a legnagyobb dumások, ivók, szotyolázók. Legszívesebben már az uta­zás elején előre ültetném őket, hogy szemmel tartsam, de hát felnőtt emberekről van szó... Pár hete egy osztályt vittem Budapestre. Látom ám a visz- szapillantó tükörben, egyikük püföli a másikat, az meg óbé- gat. Szóltam a tanárnőnek, te­gyen rendet, ültesse le a diáko­kat. Erre a pedagógus így szólt a gyerekekhez: „Ne haragudja­tok, már megint kifogtunk egy ilyen sofort”. Beszélgetőtársunkat szeren­csére sokkal többen szeretik, mint ahányan nem, bizonyíték erre a fióknyi köszönőlevél és a még több visszatérő vendég.- Az egyik legemlékezete­sebb utam Szegedhez kötődik, amikor a kisbusz egyik utasá­nak, egy pacemakeres kislány­nak megállt a szíve. Életemben annyira nem siettem még se­hová, mint akkor, ott az első kórházba. Felkapcsoltam a ref­lektort, rátenyereltem a kürt­re és egy kézzel kormányozva száguldottam végig a városon. Ha két perccel később érek be a kórházba a gyerekkel, nem biz­tos, hogy túléli ezt a „kalandot”, így viszont sikerült újraéleszte­ni és tudomásom szerint máig a legjobb egészségnek örvend. JEGYZET Régen kulcsos, ma netfüggő hajdan kulcsos gyerekeket láttunk a grundokon, a ját­szótereken. Jókat játszottak, bandáztak, este Szutyok Matyikként, lesülve tértek haza. Nekik ezt jelentette a vakáció. Évek óta figyelem a szupermodern játszópar­kokat. Meg a bringautakat, a XXI. század kínálta nyári lehetőségeket. Igaz, hogy kevesebb a gyerek, de eny- nyire?! A terek (üdítő ki­vételek vannak) néptelenek, a mai fiatalok szó szerint lusták a kimozdulásra is. Falfehéren nyomják a mo­dern kor vívmányain a gombokat, elmagányosodva, szobák oltalmában kommu­nikálnak ál-, vagy igaz ba­rátaikkal, és élik a vakáció örömteli (?) napjait hétfő óta a virtuális világ sokszor ál­ságos biztonságában. valljuk be, ott nem ütheti el autó, nem kap napszúrást, nem szed össze strandbeteg­séget, a szülői aggodalmas­kodás is minimálisra csök­kenthető. Persze, ez is csak önámítás... sok hozzátartozó mostaná­ban a naptár lapozgatásával tölti idejét: osztja szabadsá­gát, Jjevonja a rokonságot, hadrendbe állítja a baráto­kat, a szomszédokat, hogy az elkövetkező 2 hónapot elfoglaltságokkal, tartalmas együttlétekkel, s ha teheti, táboroztatásokkal megoldja. Nem is olyan könnyű feladat ez, hiszen a „ családbarát” munkahelyek, meg a mosta­ni idénymunkák éppen arra alkalmasak, hogy a szülők hajnaltól késő estig húzhas­sák az igát, s az áhított csa­ládi, vakációs együttlétekre így alig jut idő. GŐÓÓÓL! - hallom a másik szobából a gyerek öröm­mámorát. No, egy gonddal kevesebb! Míg tart a foci­világbajnokság, az ő szájából biztosan nem hangzik el az „Anya, unatkozom!” szülői idegrendszert borzoló kije­lentés. A többi hetet pedig én is osztom, szorzóm. A legizgalmasabb út: eltűntek az utasok a buszban Mentőautót is kaptak Karcagon avatás Kétszer riasztották a kocsikat az állomás átadása alatt Két esethez is riasztották a karcagi mentősöket a felújított állomás tegnapi átadása alatt. Az avatáson résztvevők el­engedték a vonuló esetkocsit, mely a riasztástól számítva 52 másodperccel később már el­indult segíteni, majd folytatták az átadást. Mintegy 11 milliárd forintból tizennyolc megyében 22 mentőállomás épül és szé- ül meg - uniós támogatással. Karcag az első olyan mentőállo­más, ahol a munkálatok befeje­ződtek. Tegnap ünnepélyesen is átadták az 54,5 millióból meg­újult épületet. A felújítás mellett egy teljesen felszerelt, új „B” tí­pusú mentőgépjármű is szolgá­latba állt a városban. ■ D. E. Az állomást Dobos László polgármester (balról jobbra), dr. Czirner József, az OMSZ Igazgatója és Kovács Sándor, a megyei közgyűlés elnöke adta át HIRDETÉS SZÉCHENYI TERV Csak egy kis csend legyen, mert a saját gondolataimat sem hallom! Ismerős? Sokan és túl sokszor vannak így ezzel, és nem tudják mi a megoldás Pedig egyszerű: a természet. Ha elmegyünk egy nagyot sétálni, akkor rengeteg új gondolatunk támad és másképp látjuk a világot. Ebben segít a GeoGondolat mobilalkalmazás is. Séta a hegyekben és elmélkedés. Ez a salgótarjáni titok, na meg a Karancs-Medves beszélő fái. 'gondolat www.salgotarjan-turizmus.hu www.facebook.com/salgotarjantdm

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom