Új Néplap, 2014. június (25. évfolyam, 127-150. szám)

2014-06-16 / 138. szám

4 2014. JÚNIUS 16., HÉTFŐ SZÍNHÁZ - TÜKÖR Bor Zoltán: a színház az igazi 3D-s mozi! interjú A Szigligeti Színház produkciós igazgatója szerint a fiatalok megszólítása nagyon fontos feladat Néhány hónapja Magyar Arany Érdemkereszt kitün­tetésben részesült a szolnoki Szigligeti Színház produk­ciós igazgatója, Bor Zoltán. A hivatalos indoklás szerint a szakembernek a színészi munka feltételeinek javítá­sáért, a szolnoki színjátszás felvirágoztatásáért, vala­mint példamutató és ered­ményes intézményi gazdál­kodásért adományozták az elismerést. Bán János- Produkciós igazgatóként az ön munkája a gazdasági feltételek megteremtése - ez pedig nem a legnépszerűbb része a színházi munkának. És főképp nem a legelismer­tebb része...- Való igaz, háttérember­ként dolgozom, s talán ezért is kimondhatatlanul jólesett, hogy valaki, valakik elismer­ték ennek a háttérmunkának a fontosságát. A díjra ugyan az én nevem van ráírva, de tudni kell, hogy ez egy csa­pat érdeme. Amikor hét éve idekerültünk Balázs Péterrel, egyfajta „maszek” szemléle­tet hoztunk a színházba. Ko­rábban olyan tisztség, hogy produkciós igazgató, egysze­rűen nem létezett. Ellenben a filmvilágban, ahonnan jövök, minden egyes produkciónak van producere. Péter hasonló feladatot bízott rám. Alapve­tően felelős vagyok azért, hogy likvidek maradjunk, hogy ne tartozzunk senkinek, mindig időben fizessünk. A gazdasági hivatal és a minket fenntartó önkormányzat közötti össze­kötő szerep az enyém, de emel­lett foglalkozom marketinggel, hozzám tartozik valamennyi produkció költségvetésének elkészítése, és persze a szemé­lyes egyeztetések lefolytatása. A díszlet- és jelmezgyártás ten­dereinek felügyelete is az én dolgom - mindig figyelembe véve a szolnoki érdekeket. Ha egy mód van rá, törekszünk arra, hogy helybeliek kapja­nak munkát, megbízást. Tu­lajdonképpen a producer az, aki mindenbe belebeszél - és Péter meg is engedi, hogy min­denbe belebeszéljek. Én a sze­reposztásoknál is megteszem az észrevételeimet - ezeket a művészeti vezetés megfon­tolja, és ha jónak látja, figye­lembe veszi. Összességében elmondható, hogy kiváló az együttműködés közöttünk.- Ez nagyfokú összehangolt­ságot feltételez...- Péterrel több mint húsz éve nem csak együtt dol­gozom, de jó barátok is va­gyunk. Ugyan nem egy gene­rációhoz tartozunk, de Péter televíziós produkcióinak is én voltam a háttérembere. Fan­tasztikusan rugalmas ember- időnként lobbanékony, ám sok vezetőtől eltérően képes azt is kimondani, hogy: bocs, tévedtem. Ha valaki hatalmat kap, akkor mutatkozik meg igazából, hogy milyen szemé­lyiség valójában. Péter bármit megtehetne ebben a színház­ban, de egy percre sem él visz- sza a hatalmával. Sokan per­sze összekeverik a komikusi alkatot a valós belső értékek­kel. Kevesen tudják, például, hogy Rowan Atkinson, aki Mr. Beant alakítja, valójában matematikus. Ilyen fejjel? Pé­tert is sokan azonosítják a Nagy Ho-ho-horgász-, vagy a Mekk Elek-jelenséggel. De ezek pusztán szerepek.- A produceri támogatóte­vékenység mennyire bevett gyakorlat a magyar színhá­zi életben?- Néhol azért már mű­ködik. Amikor a 2007-es pályázatot megírtuk, Pé tér előtte felhívott, vázol­ta, hogy volna egy ilyen lehetőség Szolnokon. Ha jövök vele, akkor pályázik, ha nem jö­vök, nem pályázik. Nekem ez kimondha­tatlanul jólesett. Vol­tam színész hat évig, pontosan tudom, hogyan működik a színész. Alaptétel, hogy rosszkedvű emberekkel nem lehet jó munkát vé­gezni. Miért lehet rosszkedvű vala­ki a munkahelyén? Például azért, ha arrogánsak és pökhendiek a vezetői. Na­gyon remélem, hogy mi nem vagyunk azok. A másik ok, ha a tiszta, világos kompetenci­ák nincsenek meghatározva. A műszaki vezetőtől a titkár­ságon keresztül a színészekig mindenkinek szüksége van arra, hogy világos elvárásokat fogalmazzanak meg a munká­jával szemben. A művészvilág­ból érkező vezetőknél ez néha bizony hiányzik.- Az önök nevéhez kötődik a nézőszám emelkedése és stabil megtartása, a két szín­pad hangszigetelése, a szín­műhely megteremtése. Mire a legbüszkébb az elmúlt hét esztendőből?- Arra, hogy hét év alatt fel tudtunk építeni egy jól mű­ködő struktúrát. A szí gorú, fiskális hozzáál­lásnak köszönhetően minden évben tud­tunk fejleszteni. Új, európai színvona­lú a fénypultunk, hangpultunk, lám­paparkunk van. Aztán roppant büszke vagyok arra is, hogy a színműhely felépült, és kialakíthattunk tizenhat színészlakást. Ott van egy számunkra pénzt termelő étterem, valamint a jelmezkölcsönző. Óriási ered­ménynek tartom, hogy ebbe egyáltalán bele mertünk vág­ni. 130 millió forintba került, és nem kértünk hozzá plusz­forrást senkitől.- Nehéz manapság színházat csinálni?- Ha produceri szemmel né­zem, borzasztó nehéz. Hogy mifert? Ha visszagondolok arra az időre, amikor színészként dolgoztam, akkoriban volt Ml és M2. Volt vezetékes telefon (már akinek), ma meg száz magyar nyelvű tv-csatornából válogathatunk, és mindenki zsebéből nem egy, hanem két mobiltelefon kandikál ki. Szó­val, borzasztóan felgyorsult a világ. Nekem nem is különös­képpen tetsző ez a felgyorsu­lás. Persze, úgy is tekinthet­jük - kicsit alkalmazkodva a korszakhoz -, hogy amit nyúj­tani tudunk, no az az igazi 3D-s mozi: színháznak hívják. A fiatalok megszólítása na­gyon fontos lfenne, de egyre nehezebb feladat. Olvastam valahol, de találónak érzem a gondolatot: minden egyes percben, amikor a Való világot nézed, egy könyv öngyilkos lesz. Hogyan lehet a Való vi­lágtól (műfajként, jelenségként értve) valamilyen „trükkel” új­ra becsábítani az embereket a színházba? Fontos a közösségi élmény, hiszen mi közösségi teret nyújtunk, ahol szót lehet váltani a többi nézővel, ahol társasági életet lehet élni. An­no az édesapám, nagyapám ha bement a templomba, fehér inget húzott. Nem ült le vacso­rázni pizsamában, de nem is tett senki mobiltelefont maga mellé az evéshez. Az emberek akkoriban még beszélgettek. A színháznak talán az a leg­főbb feladata manapság, hogy Bor Zoltán azt vallja, hogy rosszkedvű emberekkel nem lehet jó munkát végezni - ez persze a vezetőkön is múlik valamit visszacsempésszen egy jobb, kulturáltabb életből a hétköznapjainkba.- Színházi feladatai mellett komoly munkaadó is a hazai szinkronpiacon. Ezt sokan nem is tudják...- Gyermekkoromtól sokat szinkronizáltam - Berkes Ga- bival, Geszti Péterrel, Szokol Petivel. Csaknem az összes gyerekszerepet mi néhányan szinkronizáltuk. Húsz évvel ezelőtt, amikor a színészi pá­lyámat feladtam, elegem lett sok mindenből. Nagy leve­gőt vettem, és azt mondtam: a szinkronhoz értek. Hiszen egy évet magnófűzőként dol­goztam a Pannóniában, vol­tam rendezőasszisztens, vágó is. Hárman indítottuk a Mas­terfilm Kft.-t, ma már hetven alkalmazottunk van. Ott csak stratégiai döntéseket hozok, ám van egy harmadik „életem” is. Az Eurosport International és az Eurosport 2 magyar vál­tozatát is a mi cégünk készíti.- Azt gondolná az ember, hogy mindemellett már sem­mire sem juthat ideje. De tudom, hogy akad azért egy hobbi, amit szintén szenve­déllyel művel...- Nagyon szegény paraszti családból származom, Zala- szántóról. Talán ennek okán, én bizony kertészkedem. A magas művelésű ágyúsokat szerintem igen jó eredmény­nyel gondozom. Strigulázom: tizennégy embernél tartok, akiket megfertőztem a ker­tészkedés szenvedélyemmel. Persze nagyon büszke vagyok a növényeimre, de ami iga­zi büszkeséggel tölti el a szí­vemet, az természetesen a lányom. Ilyen jó gyereke senkinek nincs - tudom, minden apa ezt mond­ja. Bor Anna Luca - a szolnokiak jól ismer­hetik a szilveszteri gálákból - tizenhét évesen leérettségizett angolból, nyelvvizs­gát tett és júliusban 1 remélhetőleg ő lesz I | az első 18 év alatti I § 1 dános, hakamás ' *' női Sensei (mester) aikidóban. FILÓ MELINDA GRAFOLÓGUS JELIGE: „ANDREA”, 8 ÉVES KISFIÚ RAJZA Kedves Nagymama! Egy képes beszámolót kaptam zenei aláfestéssel Attila lelki­ségéről. A madarak énekelnek, a méhek dongának, a kutyus ugat és még a vízcsap is csö­pög. Attila egész rajzát áthatja a dallam és a zeneiség. Csak sejtem, hogy szoros kapcsolat­ban áll a zenével. Ha nem így lenne, érdemes ezen a vonalon eündítani. ÍRJON NEKEM! FILÓ MELINDA GRAFOLÓGUS KÉZÍRÁS- ÉS GYERMEKRAJZELEM ZÉSE Attila rajza nagyon intelli­gens fiatalemberről árulkodik. A térrendezés és a vonalak mi­nősége egy nagyon alkalmaz­kodó kisfiút mutat. Lelkileg nyugodt és kiegyensúlyozott. Érzi a környezete szeretetét, szülei biztonságot adó figyel­mét. Megtanulta, hogy vannak szabályok. Nem lázad, jól al­kalmazkodik. így hálálva meg a törődést. Témaválasztásából hiányoznak ugyan a szemé­lyek, ami utalhat erősebb belső életre, de mégsem mondanám egy magába zárkózott kisfiú­nak. Biztosan nem ő a legharsá­nyabb egy társaságban, inkább az értelmes megnyilvánulá­saival hívja fel a figyelmet ön­magára. Mindemellett szerény, művészlélek. A fák hangsúlyos koronája, a lap felső harmadának részletgaz­dag berajzolása a kisfiú humán jellegű beállítódását és a világ jóindulatába vetett hitét szimbo­lizálja. Attilára láthatóan nem kényszerítenek semmit, önálló döntései lehetnek, bíznak benne. Emiatt magabiztos, egyenrangú partnerként él a családban. A rajz színezése nem önkényes, igyekszik a valósághű és a fiúk­ra ebben a korban jellemző szer­kezeti hangsúlyozásra. Attila a bal alsó sarokból in­duló apró fáktól eljut a jobb fel­ső sarokban ragyogó Naphoz. Ezzel az átlós íveléssel ösztönö­sen beleszerkesztette rajzában a felfelé törekvésének vágyát és az előre vivő stresszt, ami motiválja. Ha egy rajz átlósan építkezik az mindig mozgó, dinamikus hatást kölcsönöz. Aktivitást és a kitűzött célok el­érésének képességét sejteti, ha ez a képzeletbeü vonal a hala­dási iránynak megfelelően, a mi kultúrkörünkben, balról jobbra húzható, mint Attila esetében. üdvözlettel: Filó Melinda küldje BE három-tizenkét éves gyermeke rajzát vagy leg­alább öt-hat soros saját kéz­írását -mely tartalmazza az aláírását és életkorát - az Új Néplap Szerkesztősége címére. Ne felejtsen el jeligét írni! elérhetőség: ÚJ Néplap Szer- kesztőség, 5000 Szolnok, Mé­száros Lőrinc utca 2. TELEFON: 56/516-757

Next

/
Oldalképek
Tartalom