Új Néplap, 2014. június (25. évfolyam, 127-150. szám)

2014-06-13 / 136. szám

4 SZÍNHÁZ 2014. JÚNIUS 13., PÉNTEK Hét évad után is - telt házzal interjú Balázs Péter direktor a szolnoki mindennapok mellett a viharos vígszínházi pályázatról is beszélt Ismét sikeres évadot tud­hat maga mögött a szolnoki Szigligeti Színház. A mi­nap megtartott évadzáró társulati ülésen elhangzott látogatottsági adatok mögött persze ezúttal is rengeteg munka áll. Balázs Péter direktort a hét év tapaszta­latairól kérdeztük, no még arról, hogy maradt-e ben­ne bármiféle tüske a nem kis politikai vihart kavart Vígszínházi pályázat után. Bán János- A 2013-14-es évad 275 elő­adását 101 ezer néző látta. Immár hetedik évadban voltak képesek folyamatosan meg­tölteni a Szigligeti nézőterét. Minek köszönhető ez a siker­széria?- Valóban telt házak előtt játszottunk, ami az utóbbi években immár megszokott­nak mondható. Elsősorban ter­mészetesen a közönségünket illeti köszönet ezért, hiszen kitartottak mellettünk. Ami minket illet, úgy érzem, gyö­keresen megváltozott az itt dolgozóknak a színházhoz fű­ződő viszonya. Van jövőképük, kiszámítható pályamodell áll előttük, ami alapján elmond­ható: igenis érdemes a szolno­ki Szigligeti Színház társula­tához tartozni. Talán színészi létemből is fakad, hogy min­den évadban igyekszem színé­szeinknek művészileg méltó, mennyiségileg megfelelő szá­mú feladatot biztosítani. Pon­tosan tudom, milyen keserves érzés, ha egy színész nem ér­zi jól magát egy társulatban, mert nem kap elegendő, nem kap tudásához méltó feladatot. Azt szerettük volna, hogy aki itt dolgozik, az maximálisan megtalálja a helyét Szolnokon. Néhányan ugyan időről időre megkérdezik, miért nem látni gyakrabban egy-egy darabban mondjuk fővárosi vendégszí­nészeket - de én úgy vélem, fontos, hogy a saját művésze­ink semmiképpen ne érezzék mellőzve magukat. Schwajda igazgató úr idejében gyakor­lat volt, hogy neves fővárosi művészek léptek fel, fővárosi előadásokat hoztak el Szol­nokra. Csakhogy ennek követ­keztében a szolnoki színészek kerültek mellőzött helyzetbe. Mindez persze nem jelenti azt, hogy a Szigligetiben nem találkozhatunk majd sikeres pesti darabokkal. A tervek szerint a következő évadban meghívok néhány népszerű előadást, hogy a szolnoki kö­zönség is helyben élvezhesse a legnívósabb produkciókat. Több színházzal tárgyalok ez ügyben, köztük a Nemzetivel is. Sajnos épp a Vígszínházzal nem sikerül zöldágra vergőd­ni, pedig egy Alföldi Róbert által rendezett, provokatívabb, gondolatébresztő darabot sze­rettem volna meghívni. Ige­nis lehetőséget kell teremteni arra, hogy a közönség össze tudja hasonlítani a helyi mű­vészek produkcióját a sokat di­csért, vagy éppen sokat szidott fővárosi darabokkal.- Mivel direktorként részt vesz a város kulturális éle­tében, feltételezem, számos visszajelzést kap a közön­ségtől. Hideget, meleget egy­aránt?- Még az utcán is megállíta­nak, hogy elmondják vélemé­nyüket a legutóbbi darabról, az évadról, a színházról általában. És persze számos rendezvé­nyen találkozom a szolnokiak­kal, a környékbeliekkel. Tanul­ságos leszűrni, összegezni az így összegyűjtött tapasztalato­kat. Továbbra is egyértelműen azt látom, hogy a közönségünk java része alapvetően szórakoz­ni szeretne, ha színházba megy. Több vidámságra, több köny- nyedségre vágynak. Úgy fogal­maznak: éppen elég bajuk van az életben, nem akarnak még a színházban is szembesülni a sok borzalommal, a nyomasztó valósággal. Mások persze ki­mondottan fajsúlyosabb élmé­nyekre áhítoznak. A színház­nak több funkciója létezik, és akkor látja el jól a feladatát, ha a legkülönbözőbb igényeknek is színvonalasan meg tud felelni. Ami minket illet, igyekezni fo­gunk a következő évadban is...- Változik a bérletes előadá­sok rendszere?- A helyzet az, hogy a bér­leten kívüli előadásokat nagy­jából azok nézik, akik a bér­leteseket. Nagy hagyománya van a bérletes előadásoknak. És mivel a kunsági ember elég makacs - magam is kisújszállási származású vagyok, úgyhogy tudom -, nézőink nem igazán örülnének, ha ez a hagyomány megvál­tozna. Hiszen akad, aki ötven éve rendel­kezik bérlettel! Az a szakmai elképzelés, miszerint meg kelle­ne szüntetni a bérletes előadásokat - eleve ku­darcra van ítélve.- Néhány éve a fővárosi kri tikusok össztűz alá vették, alig titkolva, hogy politikai okból nem értenek egyet az ön kinevezésével, en­nélfogva a munkájával sem. Ma is osztják még rendesen?- Persze, ezt már megszok­tam. Néhányan sajnos úgy vé­lik, ha valaki a civil életében hallatja a hangját politikailag, az biztosan politikus színházat is csinál. A mi színházunkban direkt politizálást senki sem tapasztalhat. Persze vállaltan felvetünk fontos kérdéseket, de direkt politizálásról szó sem lehet. Megünnepeljük októ­ber 23-át, megemlékeztünk a trianoni tragédiáról a nemzeti összetartozás napján - mind­ezt én természetesnek tartom. Nem esnek jól a durva kriti­kák, de nem tudok mást tenni, mint tisztességesen szolgálom a közönséget.- Nem lehet megkerülni a té­mát: a vígszínházi pályázat kapcsán Szolnokon sokak megdöbbentek. „Balázs Péter itt akar hagyni minket?”- Most végre elmondha­tok egy nagyon fontos dolgot: nem nekem volt szükségem a Vígszínházra. Én huszonöt Elsősorban a közönségünket illeti köszönet azért, hogy kitartottak mellettünk - mondja Balázs Péter évig játszottam ott, szinte min­den fontos szerepet megkaptam karrierem során. Viszont sze­rettem volna a színészeimnek lehetőséget teremteni. A Víg­színház közönségének lett vol­na szüksége a korábbitól talán kicsit eltérő szellemiségre. Nem mintha a szolnoki színházból el akarnának menni a színészek. Szeretnek itt dolgozni. Én még­is úgy vélem, nagyszerű lehető­ség nyílt volna a művészeink­nek, ha a vígszínházi pályáza­ton nyerünk, és új kihívások, új impulzusok érik őket. Hogy ebben az esetben el kellett vol­na menni innen? A hűségem, a hűségünk Szolnok iránt meg­maradt volna. A szolnoki szín­ház szellemiségét vittük volna tovább a Vígszínházban is. Nagyszerű előadások a következő évadban is a szigligeti Színház a 2014/2015-ös évadban is nagyszerű előadásokat kí­nál közönsége számára. Hat bérletes bemutató mel­lett a bérletszünetes és a Szín-Mű-hely-beli darabok is jó szórakozást kínálnak. Az évad Vörösmarty Mihály Csongor és Tündéjével kez­dődik, majd Breffort-Mon- not: Irma, te édes című ze­nés komédiája kerül szín­padra, amit Várkonyi Má- tyás-Miklós Tibor: Sztárcsi­náló k című ismert rockope­rája követ a sorban. Az évad harmadik bemutatója A. P. Csehov: Cseresznyés­kert című gyönyörű darabja lesz, mely után Lehár Fe­renc nagyszabású, klasszi­kus operettjét, a Luxem­burg grófját viszik színpad­ra. Az évad a Georges Fey­deau: A női szabó című da­rabjában kínált poénokkal zárul. Bérleten kívül bemu­tatják az Óz, a nagy varázs­ló című gyerekdarabot, a Szín-Mű-Helyben pedig egy igazi női darab - mely fér­fiaknak is szól - Mark Dunn: Öt nő az esőben cí­mű előadását láthatja a nagyérdemű. Angyalok a függöny mögött és a könyvlapok között bemutató Kiss József drámakötetének címszereplői által a pozitív emberi értékeket közvetíti a világ felé A 85. ünnepi könyvhét alkal­mából a Széphalom Könyvmű­hely gondozásában, Jókai Anna előszavával jelent meg Kiss Jó­zsef: Angyalok a függöny mö­gött című drámakötete. A Szig­ligeti Színház művészeti veze­tőjének könyvében olvasható nyolc dráma olyan társadalmi témákat érint, olyan történel­mi alakokat mutat be, amikről, akikről az utóbbi időben töb­bet hallunk, beszélünk. Olyan emberek, akik, ahogy a szerző mondja: valami nem hétközna­pit tettek.- Ők a címben szereplő angya­lok? Tulajdonképpen igen! A dolgokra sokféleképpen le­het reagálni, én egyféleképpen Kiss József olyan ' ■<$. emberekről írt, akik valami nem hétköznapit / tettek « tudok. Nem követek trendeket, inkább megtalálom azokat az emberi értékeket, amik vala­mi magasabb felé törekszenek. Ezek jelennek meg a nyolc drámában. A szereplők akarásában egyfajta he- roizmus van, még akkor is, ha a végén netán el­buknak. Ők nem hátrálnak meg, hihetetlen lelki erővel viszik véghez azt, amit el­képzeltek. Olyanok, mint az angyalok! Az én értékren­demet is az ilyen „alakok” tükrözik leginkább.- Ezek szerint, ahogy em­lítette: eszébe sem jut trendeket követni. Nem ír darabokat modern, fino­man fogalmazva szokat­lan, manapság mégis népszerű dolgokról, alakokról?- Nem, és nem is szeretnék! Ezzel kapcsolatban Hamvas Bé­la szavai jutnak eszembe, aki azt mondja, hogy ha rosszat, tor- zat, betegest mutat be egy mű­vész, egy író, akkor nem meg­szabadítja a világot az ábrázolt rossztól, hanem éppen ellenke­zőleg: rászabadítja a világra a rosszat. Nekünk, íróknak, olyan embereket kell bemutatnunk a darabjainkban, akik hősök vol­tak, mert jót akartak.- Ismerve egy-két drámáját, azokban vannak ilyenek...- Remélem is, hogy vannak! Ha a Boldog című dráma fő­szereplőjére, Sándor Istvánra gondolunk, vagy éppen az An­gyalok nem sírnak darab fiatal hőseire, akkor láthatjuk, hogy ők kitartottak elképzeléseik mellett, s mindent megtettek azért. A végsőkig harcoltak.- Vannak esetleg kedvencei?- Az előbb említett két drá­ma nagyon közel áll a szívem­hez. Előbbiben szinte azonosul­tam a főszereplővel, utóbbinál is úgy éreztem, mintha én is ott lettem volna a fiatalok között. Persze mindegyik darabot ked­velem valamiért. Van még ket­tő, melyeket nagyon vágyom látni színpadon. Ezek pedig A nap fia című, Szent Imre her­cegről szóló darab, valamint a La Grange című, Erkelről írt játék. Ez utóbbi az én művészi ars poeticám is.- Az érdeklődést, azt hiszem, felkeltette a drámák, a kötet iránt. Hol „találkozhatunk” a könyvével?- Nagy megtiszteltetés volt számomra, amikor felkér­tek, hogy én nyissam meg a könyvhét szolnoki program- sorozatát, melynek keretében már volt könyvbemutatóm. Egyik a színház színműhelyé­ben, ahol Mezey Katalinnal, a Széphalom Könyvműhely ki­adóvezetőjével beszélgettem, a másik ma lesz a Verseghy Könyvtárban. Nagyon bízom benne, hogy az olvasók, ha a kezükbe veszik, felismerik a pozitív emberi értékeket, me­lyeket közvetítek, és szeretet­tel forgatják majd a könyvet. ■ Rimóczi Ágnes

Next

/
Oldalképek
Tartalom