Új Néplap, 2014. május (25. évfolyam, 101-126. szám)

2014-05-19 / 115. szám

A gazdaállat szaglását fokozó parazita biológia Egy Anopheles-szú- nyog könnyebben megtalálja áldozatát, ha magában hordoz­za a malária kórokozóját. Hátborzongató: a Plasmo­dium falciparum parazita szó szerint átveszi az irányítást az általa megtámadott Anopheles gambiae szúnyogban - valószí­nűleg a rovar szaglásának éle­sítésével. Legalábbis így magya­rázza James Logan, a London School of Hygiene and Tropical Medicine kutatója, hogy a fer­tőzött szúnyogok egy kísérlet során háromszor gyakrabban repültek rá céljukra - a malária­szúnyogok által rendkívül von­zónak tartott emberi izzadság­gal átitatott nejlonharisnyára -, mint a nem fertőzöttek. Vélhetően azonban a parazi­ta trükkje egyben a vesztét is okozhatja. Logan ugyanis azt reméli, hogy a megfelelő csali­val elsősorban a fertőzött szú­nyogokat kaphatjuk el, hogy aztán szelektív módon végez­hessünk velük. Charles Louis Alphonse La- veran 1880-ban, Algériában fel­fedezte a malária egyik kóroko­zóját, a Plasmodium falciparum nevű vérparazitát. Ekkor fogal­mazták meg azt a hipotézist is, amely szerint a maláriát a mosz- kitók adják át az embernek. Az­óta tudjuk, hogy a maláriának négyféle típusa létezik, amelyet négy különböző parazita (Plas­modium falciparum, Plasmo­dium vivax, Plasmodium malá­riáé és Plasmodium ovale) okoz. A malária, amelynek kóroko­zója a szúnyog csípésével kerül a véráramba, évente még min­dig mintegy 770 ezer halálos áldozatot követel, s közöttük kü­lönösen sok a gyerek. ■ 2014. MÁJUS 19., HÉTFŐ Javul a fertőzött szúnyog szaglása Szerkesztőségünk ajánlja a most megjelent GEO magazint ÉLETMÓD - TUDOMÁNY A különleges tulajdonságokkal rendelkező víz Amikor 1947-ben a brit gyarmattartók Indiát és Pakisztánt a függetlenség út­jára bocsátották, el is válasz­tották egymástól. Ezzel tartós ellenségeskedést szítottak A történelemben korábban még soha ennyi ember nem nyer­te el egyszerre a szabadságát, mint az 1947. augusztus 14-ről 15-re virradó éjjel éjfélkor: az indiai szubkontinens lerázta a brit gyarmati uralmat, fellép a világpolitika porondjára India és Pakisztán állama, kétszáz­nyolcvanmillió hindu, 115 mil­lió muzulmán, hétmillió ke­resztény, hatmillió szikh, 100 ezer párszi (perzsa tűzimádók leszármazottai), valamint 24 ezer zsidó többé nem képezi az Empire részét. A legnagyobb sietséggel - nem egészen hat hónap le­forgása alatt - négy politikus lezárja India 300 éves gyarma­ti történelmét. Három idősebb úr, akik életüket szentelték a szabadságért vívott harcnak: az aszketikus Mohandász Ka- ramcsand Gandhi, az arisztok­ratikus Dzsaváharlál Nehru és Mohamed Ali Dzsinnah (Mm hammad Ali Jinnah), az indiai muzulmánok vezére. És egy fiatalabb gentleman, akit Lon­donból küldtek, hogy biztosítsa számukra ezt a szabadságot: Louis Mountbatten, Britannia 47 éves helytartója a szubkon- tinensen. A módfelett különböző egyé­niségekből álló kvartett a ha­talom kamaradarabját rendezi, amelynek során a teázóasztal mellett döntenek határvonalak­ról, államkincstárról, népek sor­sáról. Egy kamaradarab, amely több mint 17 millió ember ott­honába és tízezrek életébe fog kerülni, amely milliók politikai álmát változtatja a gyűlölet, a vér és a szenvedés rémálmává. És elveti a magját a világ mind­máig egyik legveszélyesebb konfliktusforrásának. Mountbatten magas termetű, karcsú, magabiztos; a regnáló brit uralkodó, VI. György uno­katestvére, rokonságban áll a cári házzal és a Hohenzollerek- kel. Tengerésztiszt, aki a má­sodik világháború végén a szö­vetségesek főparancsnoka volt Délkelet-Ázsiában. 1947. január 1-je óta pedig az Empire legma­gasabb megkapható rangját tölti be: ő India alkirálya. Miniszter- elnöke, Clement Attlee, ami­A gyarmati idők vallások közötti bekeje csak látszat A HINDUK ÉS A MUZULMÁNOK közötti konfliktusok története olyan régi, mint az iszlámé Indiában, mert a hódítók vallá­saként érkezett az országba. Ám éppen a legszegényebb hin­duk számára az iszlám igen vonzó volt■ az Allahban hívők közösségében elméletileg nin­csenek kasztok. Ezért számos „érinthetetlen” hindunak az isz­lámra való áttérés kiutat jelen­tett a megvetésből. A brit uralom alatt többnyire nyugodtan élnek egymás mel­lett. A hinduk számára azon­ban a muzulmánok tisztátalan­nak számítanak. Kezdetben a muzulmánok és a hinduk közö­sen ágáltak a britek ellen - ám minél közelebb került az áhított függetlenség, annál jobban nőtt a muzulmánok félelme a hindu többség diszkriminációjától. lyen gyorsan csak lehet, meg akar szabadulni Indiától, mie­lőtt még erőszakkal űznék el a briteket. És lehetőleg a vallási fanatizmus robbanása nélkül. A muzulmán csőcselék már 1946 augusztusában lemészá­rolta hindu szomszédait. A hin­duk bosszút álltak. Egy hosszú nyári nap végén mintegy hat­ezer holttest borította Kalkutta utcáit. Később mészárlásokat jelentettek Mumbaiból (Bom­bay), Biharból, a Gangesz-delta falvaiból. Egy tragédia baljós előjelei. Mountbatten követeli London­tól, hogy tűzzenek ki pontos idő­pontot India számára: még más­fél év, 1948. június 30-a legyen a függetlenség napja. Az alki- rálynak azonban hamarosan az az érzése támad, hogy India felrobban a talpa alatt. Mount- batten magához rendeli a rend­őrfőnököt, és megkérdezi, hogy a tisztviselők fenn tudják-e tar­tani a rendet. „Nem, Excellenci- ád” - hangzik a válasz. Másfél év? Nem, Mountbatten számá­ra világossá válik: napokról és nem hónapokról van szó. Részlet: A Geo magazin 2014/05. számából A meleg víz hamarabb megfagyhat a felmelegített víz esetében: a hidrogénhídkötések ugyan kitágulnak, a molekulán belül azonban a hidrogén- és oxi­génatomok közötti távolság csökken. Lehűlés során ezek a feltorlódott kötések a bennük tárolt energiát különösen gyor­san adják le - hasonlóan egy összepréselt rugóhoz, amely hirtelen kitágulhat. A kutatók kísérleteiben ezért a 80 Celsius-fokos forró víz 40, a 20 Celsius-fokos meleg víz 100 perc alatt fagyott meg. | Az effektus mgjelenése azon­ban számos tényezőtől függ, például a tartály formájától - mondja Xi Zhang, a szingapúri Nanyang Technological Univer­sity munkatársa. ■ Archív fotónkon India jövőbeli miniszterelnöke, Nehru és szövetségese, Gandhi egy álmot dédelget: a gyarmat erőszakmentes függetlenné válását A megosztott gyűlölet történelem India megalapítását brutális „válóháború” előzte meg fizika Ezt isszuk, ezzel mo­sakodunk, ebben úszunk - a levegő után semmi más elem nem természetesebb szá­munkra, mint a víz. A tudósok azonban egészen máshogy gondolkoznak erről. Mert ez az anyag az egyszerű H20 formulával egyre újabb rejté­lyeket, talányokat ad föl. Ha például a forró vizet hidegre tesszük, adott esetben hama­rabb megfagy, mint a hideg víz. Már Arisztotelész és Des­cartes is leírta ezt a parado­xont. 1963-ban egy 13 éves tanzániai diák, Erasto Mpemba fagyikészítés közben fedezte fel újra és lett a jelenség névadója. Szingapúri és kínai kutatók most magyarázatot találtak a Mpemba-effektusra. A H20-nak (két hidrogén-, egy oxigénatom) molekuláris szinten különleges tulajdonsá­gai vannak. Normális esetben hő hatására az atomok vagy a molekulák eltávolodnak egymástól. Másképp van ez Akik a nyarat másképp látják zoológia A rénszarvas szeme alkalmazkodik az évszakhoz / Mégsem őrült a „holdkóros”? alváskutatás Nem hóbort az álmatlanság telihold idején A rénszarvas nemcsak a bundá­jával alkalmazkodik az évszak­hoz, hanem a szemével is! Ennél az állatvilágban is egyedülálló folyamatnál a látószervnek nemcsak a színe, hanem műkö­désének módja is megváltozik. Egy brit-norvég kutatócso­port Glen Jeffery vezetésével a Londoni Egyetemről felfedezte, hogy az arany-türkiz színben csillogó „nyári” szemben a leg­több fényt a recehártya mögött található egyik réteg közvetle­nül visszaveri - több mint 95 százalékot. Észak-Norvégiában ugyanis nyaranta „túlkínálat" van fényerő tekintetében. A sötétkék „téli” szem ezzel szemben a beérkező sugarakat Nyáron Inkább aranyos a csillogás jobban szórja, így csak 40 szá­zalékuk hagyja el közvetlenül a szemet. Tehát a „sötét” évszak­ban a retina nagyobb mérték­ben nyeli el a fényt - több foton ingerli a látóideg idegsejtjeit. Ezen túlmenően vélhetően a kék retina jobban feldolgozza az ibolyántúli fényt, amelyet a rénszarvasok a tájékozódáshoz használnak. A nyári és a téli szem szín­különbségének oka valószínű­leg a szem belső nyomásának megváltozása lehet, amely télen magasabb, mint nyáron. Ezál­tal a recehártya mögötti réteg struktúrái télen jóval szorosab­ban beágyazottak, ez okozza a visszaverődés változását. ■ Christian Cajochen kezdetben visszafogott volt, és féltette a hírnevét komolyan vehető alvás­kutatóként. Ugyan egyes kollé­gái elfogadták volna a telihold­kor jellemző világosságot mint lehetséges befolyásoló tényezőt; más faktorok, mint tömegvon­zás vagy „ismeretlen sugárzás”, azonban nem jöhettek szóba. Vagy mégis? Cajochen csapa­ta a Bázeli Egyetemen szigorú­an ellenőrzött körülmények kö­zött és állandó tompított világí­tás mellett meglepő felfedezést tett: telihold előtt és után négy nappal a 33 kísérleti alanynak átlagosan öt perccel tovább tar­tott, amíg elaludtak. Emellett az alvásuk felszínesebb volt, és A hold vonzása hat a testre? akár 20 perccel is rövidebb ide­ig tartott, mint más napokon. De vajon miért? A hold válto­zó vonzása ugyan megmozgat­ja a tengereket, ám az emberi testben ilyen hatás kiváltásá­hoz nincs elég víz. Cajochen feltételezése szerint lehetséges, hogy az embernek van egyfajta egy belső órája, amely a hold­fázisokat is figyelembe veszi. Egyes tengeri állatokban talál­ható ilyen „műszer”, hogy az árapálymozgásokat táplálékke­resés céljából optimálisan ki­használhassák. Lehet azonban, hogy az alanyok úton a laborba, már ki voltak téve holdfénynek, és egyszerűen ezért aludtak rosszabbul. ■

Next

/
Oldalképek
Tartalom