Új Néplap, 2014. április (25. évfolyam, 76-100. szám)

2014-04-23 / 94. szám

2014. ÁPRILIS 23., SZERDA HATVANON TÚL Dalszöveg hozta őket össze évforduló A szolnoki Veres Éva és István szerint a türelem a titok Aranyoklevéllel ismerték el a kunhegyesi férfi munkáját életút A kunhegyesi hetven­kilenc éves dr. Végső Zoltán a közelmúltban Aranyoklevelet kapott ötven éven át kifejtett szakmai tevékenységéért.- 1957-től 1995-ig a KSH megyei igazgatóságán dolgoz­tam - kezdte dr. Végső Zoltán.- Először főelőadó, osztályve­zető, majd országos szintű sta­tisztikai tanácsadó voltam. Te­hát mondhatni, hogy a szamár­létrát végigjártam. Bár igaz, mindig is magyar-történelem szakos tanár szerettem volna lenni, de amikor jelentkezni kellett egyetemre, akkor nem vettek fel Debrecenbe annak ellenére sem, hogy jeles érett­ségim volt. így Budapesten, a mai Corvinuson végeztem ta­nulmányaimat, majd a katona­ság után a KSH-nál helyezked­tem el. Végül ezt nem bántam meg. Szerettem a munkámat. Az Aranyoklevelet pedig a közelmúltban kaptam, melyet a Corvinus Egyetem aulájában vehettem át, Budapesten. Dr. Végső Zoltánt nagy büsz­keséggel töltötte el, hogy meg­kapta ezt a rangos díjat.- A három gyermekem kí­sért el erre a nemes esemény­re, és koccintottunk is ün­neplésként. Nagyon örültem, megtisztelő volt, hogy elismer­ték az ötvenéves értelmiségi munkámat. Ez úgymond egy morális siker. Bár Zoltán bácsi már 1995 óta nyugdíjas, mégis kevés ideje marad a pihenésre.- VanUgy társasház7amely- nek jómagam vagyok a szám- vizsgáló bizottságának az elnöke. Ezenkívül van egy családi gazdaságunk, egy kétezer négyzetméteres gyü­mölcsösünk, amellyel nyáron foglalkozunk a feleségemmel. Van paradicsomunk, pap­rikánk, fűszerpaprikánk, fokhagymánk, szilvánk, ba­rackunk. Utóbbiakból befőttet is rakunk el minden évben. Tavaly nyáron is kétszáz üveg­gel lett. Télen pedig főleg az unokáinkkal töltjük az időt. Van kilenc unokánk és egy dédunokánk. Elég sűrűn ha­zajárnak, így sohasem unat­kozunk. Ha pedig még ezen­kívül időm engedi, akkor szí­vesen hódolok a horgászatnak az Alcsi-Holt-Tiszán - osztotta meg velünk dr. Végső Zoltán.» A szolnoki 78 éves Veres Éva és 79 éves Veres István 55. házassági évfordulójukat ün­nepelték a napokban-családi körben. Hogy mi a hosszú házasság titka, mindketten egy véleményen voltak: a tü­relem. Munkatársunktól- Megismerkedésünk tulaj­donképpen egy véletlennek kö­szönhető - kezdte Pista bácsi.- Katona voltam 1956-ban és amikor hazajöttem szabadságra, akkor szilveszterkor elmentem az egyik barátommal egy bálba. Rögtön oda is hívtak minket egy asztalhoz, és bemutatták a leen­dő feleségemet. Éjfélkor már tán­coltunk is.- Akkor volt divatos az, Oly távol messze van hazám című dal - vette át a szót Évike né­ni. - Azt mondta Pista bácsi, ha megyünk haza, akkor legépeli nekem a dal szövegét a Szapáry utcai gyógyszertárban, ahol az édesanyja dolgozott. El is men­tünk, bár kicsit furán éreztem magam, hogy egy idegen férfival kettesben gépelek egy szöveget. Az elején még féltem is, de mivel nagyon kedves és udvarias volt, így hamar megnyugodtam. Ez a szöveg egyébként a mai napig § megvan, sőt, el is hoztuk az év- g fordulóra, ahol az unokám el is J énekelte gitárkísérettel. Sajnos s mi nem tudtuk énekelni, mert annyira meghatódtunk, hogy csak a könnyek potyogtak a sze­münkből - mesélte Évike néni. Mint megtudtuk, Évike néni pedagógus volt, míg Pista bácsi víz, gáz központifűtés-szerelő­ként dolgozott.- Eleinte alsó tagozatban ta­nítottam - mesélte Éva néni.- Két évig Tenyőszigeten oktat­tam, és az ottani volt tanítvá­nyaimmal minden évben szer­vezünk egy találkozót. Később Alsószászberekre kerültem, majd átjöttem a mostani Fiu­mei iskolába. És innen mentem férjhez. Mivel lakásunk nem volt, édesanyám unokatest­vérénél laktunk. Amikor meg­tudták, hogy férjhez mentem felajánlották, hogy menjünk ki a Lenin Tsz.-be, ahol volt egy megüresedett nevelői lakás. Ekkor már az Abonyi úti isko­lába oktattam, ahol lehúztam 22 évei,”'es 1990-ben nyugdíjba vonultam. Jelenleg a Pletyka­faluban lakunk öt percre az is­kolától. Ha kimegyek az utcára olyan nincs, hogy ne állítsanak meg. Ez pedig jó érzéssel tölt el- főleg a kertet műveljük - mondta Éva néni. - Van egy konyhakertünk, ahol szilva-, al­ma-, barack-, körte- és kopasz- barackfánkvan. Valamint zöldsé­gek Végül is kicsi helyen, de majdnem minden megtalálható. Ezenkívül járunk a Pedagógus Nyugdíjas Klubba hetente egy­szer. Van amikor kirándulni is elmegyünk velük, sőt, néha még külön is. Régen, amikor még a két lányunk is kicsi volt, akkor megjártuk Norvégiát, Dániát,- osztotta meg velünk Évi néni.- Már kiskoromban mozdony- vezető akartam lenni, így gép­lakatosnak tanultam - folytatta Pista bácsi. - Majd elmentem katonának. Azt követően pe­Svédországot, Görögországot, Tö­rökországot, Bulgáriát, Románi­át. Törökországba emlékszem még Trabanttal mentünk A klub­bal is voltunk Szlovéniába és Uk­rajnába. Sajnos a családdal már nem nagyon járunk, mert nem tudjuk összeegyeztetni az időn­ket, így marad a klub, akikkel nagyon szeretünk utazgatni. Jó a társaság. Viszont ünnepekkor összejön a család, a két lányunk és a három unokánk Ilyenkor mindig nagyon jó a hangulat. dig tanultam. Voltam lánghe­gesztő, kazánkovács, sőt, még pék is. Közben megesküdtünk, majd megint beültem az iskola­padba. Végül víz és gázszerelői szakmából vizsgáztam le. Ab­ból éltünk utána. Víz, gáz, köz­pontifűtés-szerelő lettem, de inkább csak gázszerelő. Innen vonultam nyugdíjba 1993-ban. Manapság ritka ilyen hosz- szú, boldog házasságot látni. Az idős házaspár azt is tudja, mi ennek a titka.- A türelem - jött az egy­öntetű válasz. - A szeretet, az egymáshoz való alkalmazko­dás ezek mind fontosak. Mi komoly összeveszésre nem is emlékszünk. - Pista bácsival még veszekedni sem lehet, mert egy viccel lerendezi az egész vita elejét - mondta ne­vetve Évike néni. Új vezetője lett a pedagógusklubnak ferencz tiborné, a megye- székhelyen működő Pe­dagógus Nyugdíjas Klub vezetője a közelmúltban lemondott vezetői poszt­járól, és átadta helyét Nemes Lászlónénak. - An­nak ellenére, hogy nem én vagyok a vezető, járok a klubba mint tag, he­tente egyszer - árulta el Ferencz Tiborné. - A mi­nap is a költészet napját tartottuk, melyen József Attilától és Ady Endrétől szavaltak verseket a nyug­díjasok. Az összejövetelen körülbelül harmincötén vettünk részt.’Ami pedig a mindennapjainkat illeti, mindezeken kívül készü­lünk Szentendrére egy kirándulásra is a közel­jövőben. Az anyák napjára készül a szervezet a Széchenyi Nyugdíjas Klub elnöke, Szűcs Ka­talin elmondta, a közel­múltban a fővárosban kirándultak, ahol sok más mellett megnézték az Országházat is. Az egy­napos kirándulásra vo­nattal mentek, körülbelül ötven fővel. Ezekben a hetekben az anyák nap­jára készülnek, melyen a tervek szerint óvodások adnak műsort a nyugdí­jasklub tagjainak. Nyáron pedig szintén a fővárosba terveznek kirándulást, mely során a Libegőt is" kipróbálhatják, illetve a János-hegyi kilátóba is tesznek egy rövid sétát. Szilvásváradra megy hamarosan a társaság a máv Cukorbeteg Nyug­díjas Klub elnöke, Szikszai Ferencné elmondta, a hó­nap végén dr. Baksai Beáta fog előadást tartani náluk A rheumatikus megbetege­dések a cukorbetegségben címmel. Szintén ebben a hónapban a Parlament­be terveznek kirándulást húsz fővel. Majd májusban az ebben az évszakban is szép Szilvásváradra men­nek a klubbal, ahol a ter­vek szerint egy tartalmas napot töltenek el. Mivel töltik mostanában a nyugdíjaséveket? Elsőként érkezett meg a postagalambja az athéni olimpiáról portré A hetvennyolc éves, Kunszentmártonban élő Szabó Imre számos kupával büszkélkedhet a különleges sportban A hetvennyolc éves kunszent­mártoni Szabó Imre már egé­szen gyermekkora óta foglal­kozik galambokkal. Az athé­ni olimpiáról az ő galambja repült haza elsőként.- 1956-ban alakult a Kun­szentmártoni Postagalamb Sportszövetség, jómagam pedig 1959 óta vagyok ak­tív tagja - kezdte mesélni Szabó Imre. Az ország leg­nagyobb szövetsége a labda­rúgás, hisz ez rendelkezik a legtöbb taggal, ezt viszont a postagalambsport követi. Már egészen kisgyermek ko­rom óta voltak galambjaim. Emlékszem, édesanyámmal a piacon vásároltunk, és én A hetvennyolc éves Szabó Imre egyik kedvenc galambjával addig nem tágítottam, amíg nem vettünk galambot. Azóta imádom őket. Amíg élek biz­tos tartani fogok. Jelenleg is negyven galambom van. Imre bácsi már többször is lehetett büszke a galamb­jaira, amit mi sem bizonyít jobban, mint a szekrénye pol­cain sorakozó serlegek.- Kétszer ennyi kupám volt, de felajánlottam a sportver­senyeken. Amire természe­tesen a legbüszkébb vagyok, az athéni olimpiára kiküldött galambom. Onnan ugyanis nekem repült haza elsőként, vagyis harmadnap - emlé­kezett vissza Imre bácsi. Rá­adásul ami szenzáció, hogy négyet küldtem ki és mind megérkezett. Nagyon gyorsak tudnak lenni, körülbelül 100 km/h-val repülnek. Volt egy olyan galambom is, mely meg­kapta a legtöbbet repült díjat, ugyanis 2000-2011 között 15 ezer kilométert tett meg. Saj­nos ezek a galambjaim már nem élnek. Ezeket még egy mesterversenyzőtől vettem. És természetesen, mint min­den sportágban itt is lehetnek sikertelen versenyek. A lon­doni olimpián is elindultunk, de csak Berlinig jutottak el a galambjaim. Ott vagy elkapta őket egy nagyobb madár, vagy megsérültek, így viszont már nem láttam őket sajnos. Imre bácsi még ma is hódol szenvedélyének. Ha teheti, minden megméretésen, ver­senyen indul.- Amin csak lehet, elindu­lok. Szerencsére a galambokat nem kell tanítani. A postaga­lambnak a vérében van, hogy visszataláljon. Amit én teszek értük, hogy verseny előtt ver­senytakarmányt adok nekik, ami körülbelül tíz-tizen- két magból van összeállítva. Az olajos magtól lesz szép fé­nyes a tollúk. Akad olyan is, amikor diétás takarmányt kap valamelyik, hogy tökéle­tesen teljesítsen a versenyen - avatott be minket a részle­tekbe Szabó Imre. ■ Az ötvenöt éve boldogságban együtt élő Veres Éva és István egy szilveszteri bálban ismerkedtek meg

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom