Új Néplap, 2014. április (25. évfolyam, 76-100. szám)

2014-04-03 / 78. szám

2 A NAP TÉMÁJA 2014. ÁPRILIS 3., CSÜTÖRTÖK Egy utaskísérő futott hátra, véres volt a keze, egy kicsit a nyaka is. Ült mellettem egy német férfi, szó nélkül felálltunk, és siettünk előre. Ott egy férfi az egyik stewardess nyakához szorította egy kést, a nő arcán láttam a halálfélelmet. Egy szót sem szólt, csak a szemével kérte tőlünk, hogy valahogy segítsünk. A Lufthansa légitársaságnak egy ehhez hasonló Airbus A 320-as típusú gépén történtek kedden a drámai események. Az újszászi férfi is segített abban, hogy ne legyen nagyobb baj. Felvételünk illusztráció. Amikor farkasszemet néz­tem a stewardesst meg­sebesítő férfival, csak az adrenalin dolgozott bennem. Nem, nem vagyok hős - állít­ja az újszászi Konka Csaba, aki másokkal együtt próbált meghiúsítani egy túszejtést kedden dél körül a Lufthan­sa Münchenből Budapestre közlekedő járatán. Munkatársainktól- Ne hülyéskedj már Csabi, igaz, hogy április elseje van, tjfi.yz rossz vicc! - így reagált Konka Csaba felesége, Erika, amikor férje felhívta őt Münchenből, hogy részletesen is elmesélje a történteket. - Előtte egy SMS-t küldött, amiben írt arról a bizo­nyos koszovóiról. Ahogy hallgat­tam Csabát, rájöttem, nem túloz, nem lódít. Hangja zaklatott volt, hebegett. Elmondta, hogy ott volt a gépen egy férfi, aki megvágott egy stewardesst, rángatta az aj­tót, és túszul ejtette a személyzet másik tagját. És azt is elmesélte, ő hogyan védte a pilóták ajtaját... Én pedig arra gondoltam, nem is Csaba lett volna, ha ezt nem teszi meg. Mert ő az a típus, aki nem ijed meg a saját árnyékától, aki a legrázósabb helyzetekben is bát­ran és határozottan tud dönteni.- Nem gondolkodtam, nem féltem. Vélem, dolgozott az ad­renalin - mesélte el a repülőn átélt véres, ám de szerencsésen végződött gépeltérítés emlékeit Konka Csaba. Az újszászi fiatal­ember három hetet töltött el az Egyesült Államokban. Elmondá­sa szerint az egyik barátja meg­hívására járt a floridai Daytona Beachben, és ismerőse újszülött kisbabája világrajöttét ünnepel­ték. A kinttartózkodást, de még az utazás költségeit is a barát vi­selte - jelezte Csaba, magyaráz­ván, nehogy valaki félreértse, miből is telne egy újszászi hiva­tali dolgozónak a tengerentúlra elutazni.- Nem az átélt események miatt, hanem a hosszú utazás és az időátállás miatt nagyon kimerültnek érzem magam - só­hajt Csaba, már az újszászi ott­honában. - A Charlotte Douglas nemzetközi repülőtérről vala­mikor hétfőn dél körül indul­tunk Európába, s Münchenből repültünk volna tovább Pestre. A Lufthansa járaton nagyjából úgy 90-en utazhattunk. Felszáll­tunk, s alig telt el negyed óra, olyan 3500-4000 méteres uta­zó magasságban sikoltozások, hangoskodások érkeztek elölről. A turistaosztályon a gép hátul­jában, a 29. sorban ültem. Egy légikísérő hölgy futott hátra, vé­res volt a keze, meg egy kicsit a nyaka is. Talán a koszovói férfi először őt próbálta túszul ejteni, de a stewardess valahogy kisza­badulhatott? Ült mellettem egy német utas. Egymásra néztünk, és szó nélkül, azonnal felálltunk a helyünkről, s már siettünk is előre. Ott két másik német utas már hadakozott az artikulátla- nul, számomra teljesen isme­retlen nyelven visítozó, üvöltöző emberrel. Egy késsel hadoná­szott, s minden áron, be akart jutni a pilótafülkébe. Az persze zárva volt, de valószínűleg oda- bentről érezhették az utastérben zajló problémát, mert a gép hol le, hol fel, jelentős magasságokat emelkedett és süllyedt mind­eközben. Azt akkor nem érzé­keltem, de vélhetően már akkor visszafordították a repülőt Mün­chenbe. Négyünknek annyit si­került elérni, hogy a pilótafülkét elzártuk előle, de míg mi az ajtót védtük, addig az illető egy másik stewardesst fogott meg hátulról, s annak a nyakához szorította a kést. Szegény légikísérő arcán láttuk a halálfélelmet, de egyet- * len szót sem szólt, csak a szemé- I vei kérte tőlünk, hogy valahogy | segítsünk. így álltunk egy jó | darabig: a koszovói a stewar- I dess-szel, mi pedig a pilótafülkét biztosítva. Aztán leszálltunk. A felszállástól az egész esemény alig 50 perc alatt lepörgött. Egy ideig várakoztunk a repülőtér egy elkülönített kifutóján, majd a hátsó ajtón kimenekítették az utasokat. Amikor ml az első aj­tónál leszálltunk, helyet cserél­tünk a gépbe behatoló biztonsá­giakkal. Nagy valószínűséggel sikerült tárgyalásos úton véget vetni az egész túszdrámának, . mert végül minden stewardess kisebb-nagyobb horzsolásokkal, vágásokkal megmenekült, de a koszovói férfit is bilincsbe verve, két lábon vitték el. Bár sokak szerint Csaba lélek­jelenléte hollywoodi filmbe illő karizmatikus figurákra vall, mégsem érzi magát hősnek.- Amikor hadakoztunk a koszovóival, nem volt a fejem­ben, hogy baj érhet, vagy hogy na most megmentem a világot! Átlagemberként tettem a dol­gomat, azt, amit az agyam és az adrenalin parancsolt. Most sem érzem magam hősnek. Egy­Konka Csaba tegnap már egy csésze kávé mellett idézte fel a történteket Fontos szerepe van az utaskísérőknek A szolnoki Dénes nagygépek pilótájaként dolgozik sok esz­tendeje. Úgy véli, a mostani­hoz hasonló esetek ritkán for­dulnak elő, de ilyenkor kide­rül, a pilóták és a stewardes- sek munkája nem életbiztosí­tás. Elmesélte, az általa veze­tett gépet még nem térítették el soha, de egyszer már lezu­hant Amerikában, Svájcban hamis tűzjelzés miatt kellett visszafordulnia a reptérre, de olyan is megesett, amikor fel­szállás közben lábon lőtték véletlenül az egyik utast köz­vetlenül a gép mellett, beszál­láskor. Gépeltérítés és túsz­ejtés esetén külön forgató- könyv van, mit kell tennie a pilótának, de erről a szakem­berek (így ő sem) nem szíve­sen mesélnek, nem adva ki „titkokat”. Dénes hozzáfűzte, minden biztonsági előírás ki­játszható, kiskapuk léteznek és persze emberi hiba is, talán ez utóbbi miatt kerülhetett fel kés erre a Lufthansa gépre is. vécsei Mihály légiközlekedé- si szakértő hozzáfűzte, ilyen helyzetekben a légiutas-kísé­rőnek van a legfontosabb fel­adata. A pilótát és az utaso­kat ő tájékoztatja a helyzetről, már amit ő érzékel, és sok esetben ő hozhat megfelelő döntéseket.- nem tisztem annak értékelé­se, hogy miként került fel egy kés az utassal, de az informáci­óm alapján elképzelhető, hogy a német hatóságok hibázhat­tak. Az országból kiutasított ko­szovói férfit nem átvizsgálva féltoloncolni a gépre? Vélhetően itt történhetett a hiba - mondta el véleményét. szerű állampolgár vagyok, aki néhány más emberrel együtt elhárított egy problémát. Vala­mi olyasmi ez, mint akinek a buszon eszébe jut, hogy átadja a helyét egy idős, vagy egy vá­randós asszonynak. Szóval ter­mészetesnek tűnt akkor és most is. A 15 esztendős fiammal, aki ugyancsak labdarúgó, mint vol­tam én egykoron, átbeszéltük a történteket. Talán ő sem tekint engem hősnek, de rettentően büszke rám, s ez tölt el engem inkább örömmel. Apaként jó példát mutathattam a fiamnak. Persze, egyáltalán nem szeret­ném, hogy ő bármikor is ilyen helyzetbe kerüljön! A feleség, Erika elmesélte, nem is olyan régen történt egy hasonló eset, amikor férje szin­tén emberéletet mentett. Csaba éppen a focipályára tartott, ami­kor elesett előtte egy idős bácsi. A férfi olyan szerencsétlenül zu­hant, hogy elvágta ütőerét, amit Csaba a mentők kiérkezéséig szorított, nehogy a bácsi elvé­rezzen. Az újszászi fiatalember hoz­zátette, amikor visszarepültek Münchenbe, órákon keresztül hallgatták ki őket. Egy termet csak ezért egy kihallgatószobá­nak alakítottak ki, felvették az adataikat, majd a feltett kérdé­sekre mindent elmondtak a leg­kisebb részletekbe menően.- Én valamelyest értem az angolt, de nem nagyon jól be­szélem. Egy tolmács segített a fordításban. Az egyik fickóval, akivel az első gépen utaztunk, arról beszélgettünk, hogy aki le­esik a lóról, azonnal vissza kell ülnie, mert minél több idő telik el a leesés után, annál nehezebb a visszaszállás rá. Ezért mi úgy gondoltuk, hogy mivel leestünk a lóról, a lehető leggyorsabban visszaülünk rá. Egyébként na­gyon rendesek voltak a Lufthan­sa munkatársai, hiszen épp ek­kor már a sztrájkjuk miatt nem vették fel a munkát, de bennün­ket még, megértőén, utolsó gép­ként elrepítettek a Liszt Ferenc repülőtérre. Meg is érkeztünk úgy kedd éjfél körül. Én ugyan nagy nyugalommal pihentem is volna, de megérkezésem óta fo­lyamatosan csörög a telefonom... A település „pezseg”, tegnap szinte mindenki Konka Csabá­ról és a gépeltérítésről beszélt. A polgármester is, aki egysze­rűen „az újszászi Rambóként” jellemezte Csabát.- Mintegy 12 éve dolgozunk együtt, s tudom, határozott em­ber. Ha valamit a fejébe vesz, azt véghez viszi. Minden dön­tését, akár jó, vagy akár kevés­bé jó, tűzön-vízen megvalósítja, amennyiben az lehetséges. Ez esetben is azt tette, amit a szíve és az agya diktált: cselekedett! Megkönnyebbülés, hogy ez a repülőgépes túszejtés így ért vé­get, mert rettentő lett volna, ha ma valamilyen nagyobb szeren­csétlenségről kellene most be­szélnünk. Az, hogy ez nem így van, arról mások mellett Csaba is tehetett - vélekedett munka­társa tettéről Molnár Péter. El­mondta azt is, Csaba az újszászi polgármesteri hivatalban gép­kocsivezetőként dolgozik, illet­ve a közmunkás-foglalkoztatás­ban is jelentős a feladata. A repüléshez értők mindegyi­kének van véleménye a keddi eseményekről.- A hallottak, az elmondottak alapján igen veszélyes helyzet lehetett a levegőben - ezt Vécsei Mihály állítja, a Magyar Légi­közlekedésért Egyesület (Ma­iért) elnöke. Mihály telesportos és TV2-s sportriporterként, műsorvezetőként került kapcso­latba a repüléssel, aztán amikor kiszállt ebből a műfajból, 8 év­vel ezelőtt elkezdett repülni. Ma már légiközlekedési szakértő (is).- Jelen esetben jó döntést hoztak Csabáék, az utasok lé­lekjelenléte épp megfelelőnek bizonyult a helyzethez, hiszen az „ellentámadás” rosszabbra is fordulhatott volna. A földön, ha például bankrablás, vagy egy kisüzletben egy pénztárgép elleni támadás történik, a biz­tonsági szakértők általában azt hangsúlyozzák, hogy a nagyobb bajt azzal előzi meg a potenciá­lis sértett, ha nem hősködik, hanem teljesíti a követelése­ket. Amegadó magatartás által ugyanis kevésbé erőszakos a támadás. Egy repülőn, több ezer méter magasban azonban más a helyzet. Sok mindentől függ, mi a teendő. Ha a gépen utazik egy légi marsall, azaz bizton­sági személyzet, akkor őt épp az ilyen helyzetek elhárítására képzik ki - állítja Mihály. ■ Ön megpróbálna szembe­szállni egy túszejtővei? Szavazzon hírportálunkon ma 16 óráig: A szavazás eredményét a holnapi számunkban közöljük. < y « * < <

Next

/
Oldalképek
Tartalom