Új Néplap, 2014. március (25. évfolyam, 51-75. szám)

2014-03-31 / 75. szám

2014. MÁRCIUS 31., HÉTFŐ INTERJÚ 13 növényi Norbert Még ma is sportol, igaz, kisebb aktivitással. A volt birkózó szerint, aki egészséges, az élet minden területén jobb teljesítményre képes. Egy filmszerep kedvéért végezte el a színitanodát, osztályelsőként. •• AZ OUMPUU ARANYRA A LEGBÜSZKÉBB- Azt gondolom, hogy mindig azt kell csinálni, amit szeret az ember. Leljük örömünket abban, amivel épp foglalkozunk! - vallja Növényi Norbert. Növényi Norbert szerint az egészség nagyon fontos, hi­szen akinek jó a közérzete, minden területen jobban teljesít. A színészként is ismertté vált olimpiai baj­nok birkózó kick-boxban és egyéb küzdősportokban is felért a csúcsra, sőt még ma is naponta kétszer edz, még ha nem is teljes mellbedobás­sal. Emellett önkéntesként is szerepet vállal egy mentő- csoportban. Licska Balázs- A Dél-Békés Mentőcsoport toborzó rendezvényein arról tartott előadást, hogy nem szabad stresszelni, pánikba esni. Annak ellenére, hogy milyen erős, volt már, hogy el­gyengült?- Hogy kerültem-e már ne­héz helyzetbe? Igen, nekem is vannak rossz pillanataim, amikor hajlamos vagyok el­hagyni magam. Ha az ember lelke fáj, teljesen más, mintha csak beteg lenne, hiszen nem olyan fájdalma van, és így a kór csak nehezen vehető ész­re. Csak azt érzi, hogy valami szétfeszíti belül. Nehéz kike­rülni a stresszből, amiről úgy gondolom, hogy a mai, modern ember pestise. Iszonyatos dol­gokat művel. Nem meglepő, hogy Magyarország előkelő helyet foglal el az öngyilkossá­gok számát tekintve.- A sport segíthet?- Úgy vélem, hogy aki nem mozog, az meg is halt. A ver­senysport némileg más, ahhoz már kissé elvetemültnek, őrült­nek kell lenni. Összességében viszont a sport teljesebb értékű életet ad, a stressz levezetésétől kezdve minden másban segít, hiszen közben előtörnek az en- dorfinok, a boldogsághormo­nok. A társadalom számára is hasznosabb az, aki egészséges, nem kell neki gyógyszer, nem veszi el a helyet azoktól, akik tényleg betegek. Akik panasz­kodnak, azok a rossz közérze­tük miatt sokszor rosszindu- latúak is, ártanak másoknak. Aki viszont egészséges, az élet minden területén jobban telje­sít, legyen szó tanulásról, mun­káról. Minden között találni összefüggést.- Ehhez képest igen szomorú statisztikát mutatunk fel mi, magyarok.- Az egyik legbetegebb or­szág vagyunk, és az emberek mindössze 17-18 százaléka sportol, ami borzasztó kevés. A gyerekeknek is csak 6 száza­léka mozog, ebben a felgyorsult világban nehéz őket elszakíta­ni a számítógéptől, a tévétől, az okostelefonoktól. Pedig a sport az erkölcs gyakorlására is lehe­tőséget ad, hiszen itt szabályos keretek, kötöttségek között kell legyőzni az ellenfelet.- Az életét végigkíséri a sport, birkózott, aztán kick-boxban is felért a csúcsra, most pedig más küzdősportban is szép eredményekkel büszkélked­het. Melyik sportágat kedveli a leginkább?- A legjobban a mozgást él­vezem. Eredmény terén a bir­kózás áll a szívemhez a legkö­zelebb, hiszen abban 1980-ban az orosz fővárosban, Moszk­vában olimpiai bajnoki címet szereztem. Minőségben is a legnagyobb eredmény, emellett erkölcsi értéke is van. De mind­egyikre büszke vagyok. Főleg azokra a címekre, amelyeket itthon, magyar közönség előtt értem el.- Az olimpiai aranyérem után gyorsan váltott. Miért hagyta abba a birkózást?- 1984-ben nem ment ma­gyar küldöttség az Amerikai Egyesült Államokban, Los An­gelesben rendezett ötkarikás já­tékokra. Előtte pedig 10 hónapig voltam edzőtáborban. 1983-ban született meg a lányom, tíz hó­napos volt, de én alig találkoz­tam vele. Mikor hazamentem, sírva fakadt, lehet, meg sem ismert. Aztán elkezdtem taek- wondózni, zöld övét is szerez­tem, ezt a szenvedélyt Bruce Lee-nek köszönhetem, min­dig azokat a filmeket néztem. De azokat az edzéseket nem bír­tam összehangolni azzal, hogy birkózótréningeket is vezettem. A kick-boxosok pedig pont ráér­tek akkor, amikor én is. Pár hó­nap múlva már versenyeztem, jöttek az eredmények is, Euró­pa- és világbajnok lettem.- Mennyiben kellett az edzés­technikán változtatni?- Teljesen más módszerek­re van szükség. A kellő fizi­kumom megvolt, a verseny­rutinom is, de meg kellett tanulnom bizonyos dolgokat. Nagyon sokat, napi hat-nyolc órát edzettem. Korábban bok- szolgattam, de a rúgásokat el kellett sajátítanom. Később jött az MMA, ami a kettő keveréke. Lehet dobni, ütni és rúgni is. Itt viszont fontos változás volt, hogy nem szabad hasra feküd­ni, mint a birkózásban, mert akkor kiszolgáltatom magam az ellenfélnek. Itt hanyatt kell dobnom magam. Ez volt a leg­fontosabb, amit el kellett sajátí­tanom. Összességében viszont sokat segített, hogy korábban birkóztam.- Manapság mennyit trénin­gezik?- Most a földharcot, a grapp- linget űzöm, ebben is címet szereztem tavaly. Mindennap két edzésen veszek részt, igaz, már nem akkora aktivitással, mint régebben. Egy akadémián fiatalokkal is foglalkozom, ve­lük is sikerült már egy eredmé­nyes csapatot összehozni.- A sportban szabad színész- kedni? Zsákot pakolt az árvíznél a tavalyi dunai árvíznél a Du­nakeszin élő Növényi Norbert is segédkezett, pakolta a homok­zsákot. Mint mondta, az ő ott­honát nem veszélyeztette a med­réből kilépő folyó. Meglepő volt számára, hogy távolról is érke­zett segítség, és főleg azok igye­keztek úrrá lenni a helyzeten, akiket közvetlenül nem érintett a katasztrófa. Hasznosnak ítéli az önkéntes mentőszervezete­ket, szerinte segítenek azokon, akiknek élete, vagyona - amiért egész életükben dolgoztak - ve- szélybe került.- Ott nem. De értem a kér­dést. Még a ’90-es években egy filmben kellett saját magamat alakítanom. Hogy rálássak er­re a mesterségre is, illetve a be­szédtechnikám is javulhasson, felvételiztem a Gór-Nagy Mária vezette színitanodába. Lassan már húsz éve, hogy végeztem, osztályelsőként.- Többször is feltűnt külön­féle szerepekben. Melyik a legkedvesebb?- Mindegyiket szerettem, de a legnagyobb sikere a Mol­nár Ferenc Liliom című da­rabnak volt, amit Pogány Judit rendezett. Ez volt a vizsga­munka, ami nagyon jól sike­rült.- Nem zavarta sosem, hogy beskatulyázzák az erős em­ber szerepére?- A világirodalom rengeteg erős emberrel dolgozik, elég csak Toldi Miklósra, Kinizsire gondolni, ők sem voltak kis- darab emberek. Rómeót nem játszhatom el, de van szám­talan más szerep, amit igen. A legnagyobb kihívás inkább az volt, hogy ne a sportoló Nö­vényi Norbertét lássa bennem a közönség, hanem azt a figu­rát, akit eljátszik.- Önkéntes, sportoló, szí­nész. Mindig keresi az újabb és újabb kihívásokat?- Azok jönnek maguktól. Azt gondolom, hogy mindig azt kell csinálni, amit szeret az ember. Ha ugyanis nincs hozzá kedve, akkor kár érte, csak belefásul. Élvezni kell, örömet lelni abban, amivel éppen foglalkozunk, csak abban tudunk kreatívak len­ni. No meg előrelépni. S ez az élet bármely területén így van. A parasportolók az igazi példaképek számára a magyar Látássérültek és Moz­gáskorlátozottak Sportszövetsé­gének elnökeként is ténykedett 2009-től majd egy éven keresz­tül, a pekingi olimpiáig, paralim­piáig Növényi Norbert. Mint mondta, az ágazat nehéz helyzet­be került, nem volt pénz rá. Egy ismerőse kérte a szerepvállalás­ra, hiszen szükség volt egy olyan emberre - lehetőleg egészséges -, aki kiáll a fogyatékkal élőkért.- a munka nagy részét nem én végeztem, hanem az irodában a kollégáim, de minden hét végén jöttem és mentem. Korteskedni kellett értük, mondhatni, harcolni a pénzért, hogy versenyeken, edzőtáborokban vehessenek részt. Először viszolyogva közelítettem a dolgokhoz, megmondom őszin­tén, de aztán az irántuk érzett saj­nálat megbecsülésbe csodálatba fordult át. A nehéz helyzetük elle­nére elképesztő teljesítményre ké­pesek, még a saját problémáikon is tudnak humorizálni. Igazi pél­daképeknek tartom őket. Növényi Norbert szerint a sport az erkölcs gyakorlására is lehetőséget ad Többszörös magyar bajnok kötöttfogású birkózásban NÖVÉNYI NORBERT 1957-ben született Budapesten, jelenleg Dunakeszin él. alig pár évesen kezdett spor­tolni, a Budapesti Spartacus- ban nevelkedett, újpesti szí­nekben is versenyzett egy ide­ig. 1979-ben, huszonkét esz­tendősen szerezte meg kilenc­ven kilogrammos súlycsoport­ban első magyar bajnoki cí­mét. azután ugyanebben az évben már az Európa- és világbaj­nokságon is megcsillogtatta tudását, ezüstérmet szerzett mindkét eseményen. majd hamarosan újabb óriási sikert könyvelhetett el. Rá egy évre Moszkvában az ötkarikás játékokon ugyanis győzni tu­dott. 1984-ig minden évben magyar bajnok lett, majd 1992-es visszatérésekor is első helyezést szerzett, igaz, akkor már nem a kilencven, hanem a száz kilogrammosok között bizonyított.

Next

/
Oldalképek
Tartalom