Új Néplap, 2014. március (25. évfolyam, 51-75. szám)
2014-03-03 / 52. szám
4 DIÁKVILÁG 2014. MÁRCIUS 3., HÉTFŐ Bezzeg férfit nem úgy választunk, mint egy sárga savanyu citromot még soha nem tették fel nekem azt a kérdést, hogy a csokoládét, vagy a gyümölcsöt szeretem jobban. Ha egyszer mégis megtörténne, azt hiszem elbizonytalanodnék, és elképzelhető, hogy nem tudnék dönteni. A lédús finomságokat többnyire a piacon szoktam beszerezni. Még a tömeg lökdösődik, addig én a háttérben állok, és ámulok. Elkápráztatnak a színek. A citromsárga, a narancssárga, a zöld, a piros, a lila és még megannyi szemet gyönyörködtető árnyalat. Aztán ott van az illatuk. Az az édeskés, zamatos, fanyar, megfogalmazhatatlan aroma. Amikor idáig eljutok, már szinte érzem az ízüket a számban. Ekkor már én is lökdösődök egyet, majd kettőt, és választok. Amelyik almák rám mosolyognak, azok kerülnek bele a tasakba. A narancsok leggömbölyűb- bikjei is hasonlóan járnak. Aztán ott vannak a kistestvérek, a mandarinok, majd a törpe majmocskák csónakjai, a banánok. Beállók a sorba, és várom, hogy fizethessek. A zöldséges férfi mindig mosolygós és kedves. Azt hiszem ez nála nem üzletpolitika, eredendően ilyen. Elveszi a finomságaimat, és az utolsó pillanatban még a kezébe nyomok egy citromot. Ő elveszi, körbenézi a nem túl szép portékát, majd visszateszi a többi közé, kiválaszt helyette egyet, ami még papírban van. Kicsomagolja, és valóban, a kezében lévő csodaszép és tökéletes. Miközben választ nekem, tettetett mogorvasággal, duzzogással sorolja, hogy bezzeg férfit nem így választunk. Alaposan átvizsgáljuk. Megnézzük jobbról, megtekintjük balról. Körültekintőek vagyunk, és keressük a tökéletest. Ahogy megkapom a gyümölcseimet, mosolygok a játékos felháborodáson. Arra gondolok, hibátlan citrom nincsen, ha túl savanyú, csepegtetünk rá egy kis mézet. Tökéletes férfi sincsen, ha keserű vele az élet, mi nők meg tudjuk azt édesíteni. ■ KOVÁCS ANNAMÁRIA Érdekességek, melyeken most agyalhatsz... VERS Szleng Csajok, skacok nyelve, Tinik füstölgő fegyvere. Tuti kis szavakat alkotunk, Az SMS-ektől hátast dobunk. Frankó ez az új divat, Millió emberi ideget szívat. Tini nyelven minden másképp cseng, Ez a mi tulajdonunk, a szleng. ■ BÁRTFAI CSILLA Különleges rajzóra. Sokan tekintették meg a közelmúltban Kremzer Ibolya művésztanárnő kiállítását a törökszentmiklósi Ipolyi Arnold kulturális központban. Közöttük a Hunyadi Mátyás Általános Iskola több osztálya, hiszen a művésznő korábban az iskolában tanított. A tárlatbejárás után Ibolya néni ellátogatott a 3. c osztályhoz, és különleges rajzórát tartott a gyerekeknek, akik apró ajándékkal lepték meg a művésznőt. A jelen vonzó szabályossága lehetőségek Ha a jövőbe látnánk, elveszne a mindennapi izgalom Bárcsak ezt előre tudtam volna! Bárcsak vissza tudnék menni a múltba, hogy mindezt megváltoztassam! Róth Judit A fenti, sokszor hallott mondatokhoz hasonló gondolatok fogalmazódtak meg bennem is néhány napja, amikor a suliba mentem éppen, a buszon ültem. Erről a két (fenti) mondatról nagyon sok minden jutott eszembe. Azon töprengtem, hogy vajon mi mindent tennék máshogy, ha a mostani tudásommal élhetném újra eddigi életemet. Hú, lássuk csak! Biztos vagyok benne, hogy csak ötös lenne az ellenőrzőmben, mert előre tudnám, hogy mikor írunk röpdolgoza- tot, hogy mikor fognak engem feleltetni, hogy mik lesznek a témazáróban a kérdések. Tudnám, hogy kivel nem ajánlatos barátkoznom, hogy ki az, akiben nagyot fogok csalódni, akiben nem lenne szabad megbíznom, mert kifecsegi a titkaimat, vagy ki az, aki a hátam mögött fog kibeszélni, akar nekem rosszat. De azt is tudnám, hogy kit engedhetek közel magamhoz, kit kell észrevennem, mert ki fog róla derülni, hogy egy megbízható, őszinte, kitartó barát, aki úgy ragaszkodik hozzám, ahogy én hozzá. Tudnám, hogy mit kell tennem ahhoz, hogy elkerüljem a konfliktusokat, hogy soha senki ne utáljon, hogy az emberek szeressenek. Nem kéne pasikkal vesződELMÉLKEDVE MINDEZEN eszembe jutott, hogy készült ebben a témában egy klassz film. Az Időről időre vígjátékban Tim, a 21 éves fiatalember rájön, hogy képes az időutazásra. Ennek segítségével nem írhatja át a történelmet, de változtathat azon, ami a saját életében történt és történni fog. Úgy dönt, jobbá teszi a világot... például azzal, hogy szerez egy barátai vagy lányok intrikáival foglalkozni, mert tudnám, hogy kivel érdemes foglalkoznom, és kinek a sértései mellett mehetek el szó nélkül, mert nem ér annyit, hogy bosszankodjak miatta. Pontosan, másodpercről másodpercre ismerném a jö- vőmet. Annyi csalódástól menteném meg magam, és másokat is kímélnék attól, hogy bennem csalódjanak. És mi lenne, ha egy apró dolgot másképpen csinálnék? Valószínűleg megváltoztatnám a jövőm, már semmi sem nőt. Kiderül, ez nem is olyan könnyű. És sok más sem olyan könnyű. Tim ráébred, sajátos képessége nem mentheti meg őt a bánatoktól, amelyekben minden családnak része van. A filmet nézve elkalandozunk, bárcsak mi is utazhatnánk, végül rájövünk, úgy jó minden, ahogy van, átkeli élni mindent, ami ránk vár, s úgy lesz teljes az életünk. lenne ugyanaz. Lehet, hogy valami teljesen félresiklana. De így az életemet állandó félelemben élném, hisz minden apró cselekedetemre emlékeznem kellene. Olyan lenne, mint egy forgatókönyv: minden precízen, előre megírva. Megéri? Megéri a spontán, vicces helyzeteket, a felhőtlen nevetéseket lecserélni egy tökéletes, de lássuk be - unalmas, mindent előre tudó világra? Azt hiszem, nem. Soha nem vágynék ilyenre. Soha nem gondolnám komolyan azt a fenti, legelső mondatot. Az csak pillanatnyi felindulás, lehangolt lelkiállapot következménye lehet. Hiszen nem akarhatok egy tökéletes, de tapasztalatok és remény nélküli életet. Mert nincs miben reménykedni, ha előre tudod, mi következik. Akkor csak egyre mész előre érzéketlenül a jelen felé, de az életed valahol messze elmarad mögötted: a vidámság, a remény, a hála, az új tapasztalatok és a szeretet. 1 - Memóriánk kapacitása t döbbenetesen nagy: 2,5 mil- ! lió gigabyte.- Agyunk energiafelhasználása 12 watt, ami egy átlagos 60 wattos izzó egyötödének felel meg.- Az agy a nap 24 órájában dolgozik, folyamatosan feldolgozva azt a hatalmas mennyiségű információt, amit érzékszerveinken keresztül kap. A működéshez szükséges energiát glükózból nyeri.- Köszönhetően a több mint 100 milliárd idegsejtnek, az agyi feldolgozás képessége 100 ezer milliárd adat másodpercenként.- A régi korokban több filozófus úgy vélte, hogy az emberi tudat a szívben van, nem egészen a 17. századig, amikor Thomas Willis agyanatómiai kutatásai felhívták a figyelmet az agy jelentőségére.- Az alvás elengedhetetlen az agy számára. Alváshiány következtében agyunk magától „kikapcsol” néhány másodpercre. ■ Az oldalt összeállította: Rimóczi Ágnes tel.: 56/516-747 e-mail: szolnok.seta@ujneplap.hu Az oldalon megjelent írásokat teljes terjedelmükben olvashatjátok a SZ0U0N.hu hírportálon. AZ OLDALT TÁMOGATTA CINEMA CITY Egy filmben is feldolgozták az érdekes témát Kell valami, amitől hisszük, hogy jobb lesz Végleg leszámoltam az előítéleteimmel filmajánló A Túl a barátságon nem egyszerű film, jó, ha nagyon felkészülünk rá kabala Amikor megszülettem, már volt kabalám. Szükségem volt rá, nehezen indult az életem. Az első felsírástól ott volt egy plüssállatka, amelyik megvédett. Időnként lecserélődött, de mindig jött újabb. Segített eldönteni, ki lesz az igazi barátom, kivel érdemes játszani. Ha dolgozatot írtam őt simogatva jobb jegyet kaptam. Vele aludva szép álmok birodalmában jártam. Manapság már nem szorongatok figurát, de vannak babonás szokásaim, amik segítenek, hogy sikeresebb legyen az életem. Néhány napja a buszon utaztam, felszállt a járműre egy apáca. Földig érő fekete ruhájában a személyisége tiszteletet, alázatot parancsolt. Helyet foglalt előttem, és hosszú fi- tyuláját egy nőies mozdulattal hátravetette. A ruhadarab vége a combomon landolt. Nem tudtam a pillantásomat levenni a lábamat betakaró anyagról, figyeltem, gondolkodtam, majd megérintettem a szövetet. Nem vagyok vallásos, de ott mélyen, legbelül hiszek. Magamban, a sorsban, vagy Istenben? Talán ezek összességében. Abban a pillanatban hittem, hogy közel kerültem, kéréseim meghallgatásra találnak. Mert mindig kell egy támasz, egy kabala az életünkben, amiről azt hihetjük, általa, vele, jobb lesz nekünk. ■ KOVÁCS ANNAMÁRIA Félve tettem be a Túl a barátságon című filmet a DVD-be. Évek óta tudtam a létezéséről, halottam róla jót és rosszat is egyaránt, eddig mégsem volt bátorságom megnézni. Hogy miért? Megválaszolom, mert nem titok: az előítéleteim miatt. Azért, mert én is azon emberek közé tartozom (tartoztam), akik kapásból elítélik azt, ami kicsit is más. Ennek ellenére erőt vettem magamon, legyőztem a félelmem, kölcsönkértem egy haveromtól a filmet (neki nagyon tetszett, ajánlotta is), este leültem a kanapéra, és bekapcsoltam a filmet. Valószínűleg az már senki számára nem titok, hogy miről is szól a film története. Azért Az egyik főszereplő, Heath Ledger nagyvonalakban: két fiatal srácot (egyiküket Heath Ledger alakítja, aki azóta már elhunyt, másikukat pedig Jake Gyllenhaal játssza) a ’60-as évek derekán összehoz a munka, aztán szép lassan kettejük közt kialakul valami megmagyarázhatatlan vonzalom, amit a munka leteltével sem képesek végleg lezárni. Annak ellenére, hogy mindketten családot alapítanak, titkos kapcsolatot tartanak fenn. A történet bő húsz évet ölel fel, ami folyamatosan szemlélteti a két idősödő férfi lelki tipródását. Amikor nincsenek együtt, szembekerülnek a hűség, a bizalom és az elkötelezettség örök problémájával. Őszintén szólva, a film végéig ott volt bennem az a riasztó érzés, hogy úristen, ez mégiscsak két férfi! Mégis úgy gondolom, nem ez volt a lényeg. A középpontban nem a szexuális identitás áll. Ha valaki nem képes rálátni a valódi mondanivalóra, az pusztán azért van, mert az azonos neműségre koncentrál. Én próbáltam egy kis időre kikapcsolni ezt, s rájöttem, a film az igaz, őszinte, tiszta szeretetet akarja a fókuszba helyezni. A fim talán egy kicsit az emberek szűklátókörűségét próbálja csökkenteni - mindenesetre az én totális vakságomat sikerült farkasvaksággá enyhítenie. S talán, úgy érzem, ez csak pozitív irányba változik majd! ■ G. PETRA
