Új Néplap, 2014. február (25. évfolyam, 27-50. szám)
2014-02-28 / 50. szám
4 A NAP TEMAJA 2014. FEBRUÁR 28., PÉNTEK Misztikus barangolás a szolnoki temetőben: nagy talányok és hátborzongató történetek kísérik a látogatót. Akadt, aki élete alkonyán látogatott el a sírokhoz megkeresni régen elhunyt kistestvérét. Móra Ferenc édesanyja mellett orosz katonák és olimpiai bajnok vízilabdázók is pihennek a parcellákban. TITKOKAT OR Z A SZOLNOKI TEMETŐ A zöld mezőt néhány emlékművön kívül nem töri meg semmi, pedig alattunk fegyelmezett rendben nyugszanak az első világháború hősi halottai. Kivéve német bajtársaikat, akik itt, Szolnokon álló birodalmi címeres emlékkövük ellenére pár éve már a budaörsi katonai temetőben várják Gábriel arkangyal feltámadást hirdető kürtjeiét. Szathmáry István- Rendkívül felkészültek voltak a németek - meséli Gajdos Jenő, amint megálltunk a szolnoki temető katonai parcellájánál.- Amint felbukkant az első rohamsisak, mert mindnek ott volt a mellén a sisakja, meg az azoní- tó biléta a számmal, egy kész lista alapján vitték új nyughelyükre egykori honfitársaikat. A hősök két parcellája csak egyik állomása volt szolnoki temetőtúránknak, ahol Kosa Károly helytörténésszel, Gajdos Jenő temetőgondnokkal és fotósunkkal eredtünk a város múltjának nyomába. A temetők, a história már becsukott lapjai ugyanis rengeteg érdekességet jelentenek a bennük kószáló érdeklődő számára. Régi, már csak könyvekből, megsárgult újságokból ismert nevek, de nem egyszer sajnos egykori beszélgetőpartnereink, ismerőseink tekintenek ránk a végtelen sorban sorakozó sírkövekről. A régi itáliai templomok mintájára emelt szép istenháza mellett belépve jutunk a csend és békesség honába, aminek lakói, ha szólni tudnának, a város múltjának legalább száz esztendejéről mesélhetnének az érdeklődőknek. A náluk régebbi szolnokiak is velünk vannak, csak valahol az utcák, házak alatt, mert végső szállásukat befedte a terjeszkedő város. Csupán olyan emlékek maradtak utánuk, mint az a bejárattal szemben magasodó kőkereszt, amelyet eredetileg 1858-ban állítatott a város a búzapiaci temetőben. Onnan került száz éve jelenlegi helyére. ■A vl- y m Kevesen tudják, hogy Móra Ferenc író édesanyja, Móra Mártonná Juhász Anna is a szolnoki temetőben nyugszik - mutatja Kosa Károly helytörténész- A búzapiac a mai Gábor Áron térrel azonos - jegyzi meg a helytörténész a kereszt láttán. A feszületnél szerény, de ízléses emlékmű, kettétört oszlop emlékeztet a második világháború magyar hőseire, de nem mesz- sze tőle önkényuralmi jelkép, vörös csillag magasodik a fák fölé, jelezve, hogy a temetők valóban a múlt összes lenyomatát őrzik. Mögötte cirill betűs névsorok néznek ránk a pázsittal fedett parcellákról. „Szergej, Iván, Nyikoláj, Ott pihennek ■ A halálhírtől felesége szívrohamot kapott és követte férjét a sírba. csendesen,” írta róluk egykor a pártállam költője. Az elesett katona már nem ellenfél, maga is áldozat, de nevük, tetteik számbavétele mellé odakívánkozik a kérdés: hol vannak a mi katonáink, övezi-e őket ugyanakkora megbecsülés, mint ami itt nekik kijárt? Az orosz parcelláról eszünkbe jutott egy évtizedekkel ezelőtt hallott régi történet.- Odajött hozzám két orosz davajgitárral, elesett társukat cipelve. Rám parancsoltak, hogy ássam meg a temetőben a sírját, persze igyekeztem. Utána a hantra ráraktak egy fakeresztet, az egyik bement a Járműjavítóba, egy kisebb ablakkal tért vissza, amit rákötöztek a keresztre, hogy védje a feliratot. Engem meg szélnek eresztettek, amit igyekeztem sürgősen kihasználni - mesélte évtizedekkel ezelőtt egy már akkor is korosabb szolnoki. Talán ez az ablakos katona is ott van a többi között. A szolnoki köztemető egyébként eredetileg felekezeti nyughely volt, bár minden szolnokit ide temettek. A katolikusba ékelődik bele a református, meg az izraelita felekezet megboldogultjainak végső szállása, míg a Körösi út végén még egy kisebb református temető is található. A jókora sírkertben bandukolva különös élmény a feliratok böngészése. Hatalmas jólétről, a világi életben betöltött fontos pozícióról árulkodó míves síremlékek váltakoznak a szép kivitelű, de átlagos emlékekkel, le egészen az öröklét nagyon szerény megfogalmazásáig. Közben a neveket böngészve kiderül, hogy a ma ismert nevek, a közelmúlt szereplőinek jó része a szerényebb feliratokon olvasható, a régi nagyokat jobban elsodorta a történelem. Érdekes olyanokkal szembetalálkozni, mint a méteres válláról híres vízipólós, civil foglalkozása szerint rendőr, mert ha ő fogadta a szolnoki állomáson a hírhedt pénteki fekete vonatot, hát azon csend honolt Mátészalkáig. Közben, ahogy haladunk, az egyébként szépen rendezett sorokat, ápolt növényeket kopár mező váltja fel, apró dombokkal, kövekkel. Itt nyugszanak az elmúlt bő félszáz esztendő pár naposán eltávozott kisdedei, régen úgy hívták a hasonló helyeket, hogy aprószentek temetője. Elhanyagoltságukat pusztán egy viszonylag új kereszt oldja, amiről Gajdos Jenő tud bővebbet.- Félegyházi Török Imrével, volt kollégámmal állíttattuk, hogy legyen hol rájuk emlékezni - mondja. A közvetlen indítékot egy nagyon idős ember látogatása jelentette, aki élete alkonyán jött el ide sikertelenül keresni régen elhunyt kistestvérét. - Most már ezek előtt a gyermekek előtt is van hol leróni a kegyeletet, amit a kereszt lábánál látható gyertyák is igazolnak., Közben Kosa Károly a főút mentén néhány elhagyott sírra hívja fel a figyelmünket. Szamuelyék 1919-es vérengzésének áldozatai nyugszanak az időtől megviselt kövek alatt, akiknek nevei a Tisza Szálló emléktábláján, illetve az itt felállított új emléken olvashatóak. Diáktól huszártisztig mindenki akadt közöttük, az egyik, már hiányos táblán pedig Stőgermayer Antalnak, az Aranyiakat vendéglő egykori tulajdonosának neve olvasható. Kosa Károlytól megtudtuk, hogy a szakácskönyvszerző amatőr festőművész és szenvedélyes halász vendéglős emlékét egy Golgota kép is őrzi a Vártemplomban. Egykor még nekem is volt szerencsém egy nagyon idős emberhez, aki gyerekként látta a kivégzéseket. Szamuelyék a temető kerítésénél, mostani nyughelyüktől nem messze lőtték agyon őket és Stőgermayer a sortűz előtt levette télikabátját, odadobta egy nézelődő toprongyos embernek, hogy őt szolgálja tovább. A halálhírtől felesége szívrohamot kapott és követte férjét a sírba. A gyermeksírokon túl az izraelita temetőrész omladozó sírkövei látszanak a kerítésen, elöl szerényebb, még kizárólag héber nyelvű, majd távolabb jóval igényesebb, már kétnyelvű síremlékek tanúskodnak egy közösség gyarapodásról, majd alkonyáról. Utunk első szakaszának végén jutunk el a hősök parcellájához, miközben Kosa Károly kalauzolásával megtekintjük Móra Ferenc édesanyjának, illetve Verseghy Ferenc költőnek, nyelvújítónak a sírját. A szépen felújított Hősök parcellája is tartogat meglepetéseket. Legszembetűnőbb emléke, az első világháború itt eltemetett szerb, montenegrói, román, osztrák, orosz, olasz, német, magyar, lengyel, horvát és cseh katonáinak emlékét őrző államcímeres félkörben álló síremlékek fókuszában látható. A turulmadártól koszorúzott obeliszket bundás magyar juhász, az egykor a Kossuth téren álló Horthy István emlék mellékalakja őrzi. Gajdos Jenő róla is tud egy történetet, miszerint a keleti fronton lezuhant kormányzóhelyettes gépét egy juhász találta meg és ennek emléke a szobor. Bár ennek nincs történeti alapja, de tanulságos példája a szép legendák születésének. Lábánál a halálban létrejött egyenlőség jeleként békésen húzódik meg a második világháború magyar katonáinak és a kommün elesett vöröskato- náinak.* emlékköve, míg a közeli kerítésnél ortodox kereszttel ékesített'oszlop kétnyelvű felirata figyelmeztet bennünket a katonasors forgandóságára. A mögötte álló kerítés egyébként a máról is tanúskodik, mivel a rajta vágott lyukak a gondnok elmondása szerint a környékről bejáró nem kívánt érdeklődőkre utalnak, akiknek száma az egyre erősebb rendőri és polgárőri jelenlétnek hála erősen visszaszorulóban van. Mi pedig lassan temetői sétánk végére érünk. Még meglátogatjuk a református temető lelkészeinek, vármegyei tisztviselőinek síremlékeit, elsétálunk Pólya Tibor festőművész enyhén gúnyos mosoly- lyal szemlélődő bronz képmása előtt, hogy a kapun kilépve Pál apostol szavaival búcsúzzunk az előttünk járóktól: „Ama nemes harcot megharcoltam, futásomat elvégeztem...”. Stőgermayer Antalnak, az Aranyiakat egykori tulajdonosának síremléke A szolnoki temető híres lakói - a teljesség nélkül bányai Kornél költő, Borbere- ki Kovács Zoltán szobrászművész, Boros Ottó olimpikon, Chiovini Ferenc festőművész, Dancsi József munkástanácsi elnök, Hasznos István olimpikon, Kanizsa Tivadar olimpikon, Kaposvári Gyula múzeumigazgató, Kellner Gyula olimpikon, K. Tóth Lenke írónő, Lovas István repülő, Móra Ferenc édesanyja, Nemes Ger- zson vízügyi mérnök, Pólya Tibor festőművész, grafikus, Szathmáry György költő, Tabák Lajos fotóművész, Verseghy Ferenc költő, Zombory Lajos festőművész, a Sárközy-család. az 1919-es terror szolnoki áldozatai: Bársony Mihály földmíves, Benedek János, Berger Albert fuvaros, Both Ernő főhadnagy, Demény Lajos, Erlich István földbirtokos, dr. Engel Sándor ügyvéd, Gunszt Sándor földbirtokos, dr. Hajdú Béla árvaszéki ügyész, Király Árpád tüzér főhadnagy, László Imre vasúti detektív, Majthényi Pál hadnagy, Matyasovszky Józseffőhadnagy, Mellinger Ede tanuló, Németh Pál törzsőrmester, Ösztreicher Nándor kereskedő, Palesco Jenő huszár hadnagy, dr. Pethes Manó táblabíró, dr. Simonyi Pál árvaszéki ülnök, Spiller Aladár fuvaros, v. földbirtokos, Stőgermayer Antal kereskedő, Sugár Miklós t. főhadnagy, kereskedő, Szántay Ferenc hivatalnok, dr. Szikszay György törvényszéki elnök, Szilágyi Imre, Tallósi Vá- mossy Zoltán főhadnagy, Wen- nes Andor főhadnagy, Zakariás István ügynök, Zakariás Mihály ügynök, vitéz Zalán Zoltán hadnagy, ifj. Zeley János ügyvédi írnok. (Kosa Károly közlése). A hősi emlékműhöz Gajdos Jenő temetőgondnok vezetett el bennünket
